Ferenczi Enikő
A kert (regényrészlet)
Miért maradt ilyen hosszú ideig az olvasóteremben, amikor csak néhány
könyvet akart kikölcsönözni? Lehet, hogy a forróság elől menekült oda
valamiféle rejtett ösztönnel, hiszen otthon, a lakásában nincsen
hőszabályzó, és nyáron, a déli órákban, majdnem elviselhetetlen a
szobákban a meleg. Igaz, késő délutánra szinte óraműpontossággal mindig
megérkezik a szél, s miközben a lakás tárva-nyitva levő ablakain átfúj –
ha érzékelhetően nem hűti is le – szüntelen áramlásával mégiscsak
elviselhetőbbé teszi a benti hőséget.
Lehet, hogy a Bálinttal való váratlan és kellemes beszélgetése miatt
kuszálódtak benne össze korábbi tervei? Máskor is előfordult már, hogy
jól átgondolt szándékait, a cselekvés célját mindannyiszor eltérítve,
bejelentkezés nélküli események lazították fel. Nemegyszer éppen
ellentétes irányban működtek ezek a véletlenek. Olykor mintha a
legkevésbé sem tudta volna felügyelni őket, de olyan hosszan tartó
időszakok is voltak az életében, amikor hétről hétre semmi nem tudta az
ugyanúgy megismétlődő mindennapjait a rendes kerékvágásukból
kizökkenteni. Jelentéktelen következményű változások – természetesen –
itt-ott becsúszhattak, de a dolgok gyalogmenetének ütemét és tervszerű
végkifejletét nem befolyásolták…
– Életünket lépten-nyomon az esetlegességek fűszerezik – gondolta –,
nélkülük percről percre kiszámítottan és igen unalmasan élnénk.
Hiányozna a jövő fokain felkapaszkodó sejtelmesség és a véletlenszerűség
szerteágazó izgalma.
Amióta elvált, csak üzleti tárgyalások során találkozott férfiakkal.
Csak ilyenkor állott szóba vélük, és mindig kizárólag a közönséges és
gyakorlati témák mentén zajlottak ezek a beszélgetések. Az évek hosszú
során át visszafojtott és felgyülemlett nőisége a Bálinttal való
beszélgetése folytán, épp most kezdett lassacskán felocsúdni és
kibontakozni. A magába dermedt hosszú évek után most tudatosult benne
először, hogy a férfiakkal való ismerkedés elől nem lenne szabad többé
elzárkóznia, hiszen a szemükben való visszatükröződés nélkül soha nem
érezheti magát egésznek. Nem kacérkodásra volt szüksége, azt mindig
utálta, hanem egy intellektuális és lelki, de mégis hús-vér viszonyra,
mert nagyon felvillanyozó szakasz az ember életében az olyan időszak,
amikor éppen kibontakozik egy-egy új kapcsolat… Ötvenévesen is éppen úgy
vágyhat szeretetre és szerelemre, mint húszévesen! Ötvenévesen is lehet
még szerelmes. Még akkor is, ha az érzelmei már nem felhőkig csapongó
hévvel működnek, hanem csak földön járó, körültekintő és gyakorlatias
tartaléklángolások.
Egy csomóban hagyta az asztalon a sebtében átlapozott könyveket, úgyis a
helyükre teszik majd a könyvtárosok, csak azt a néhányat vitte magával,
amelybe belepillantani sem maradt már ideje, és a kölcsönzési
részleghez sietett. Váltott néhány bizalmas szót a könyvtáros
barátnőjével.
A Kolumbiából odavetődött Orianát főiskolai tanulmányai óta ismerte, és
azért értették meg egymást, mert nemcsak a világszemléletük, hanem az
életútjuk is hasonlított. Oriana is érett felnőttként érkezett az
országba. Spanyolos bársonyossággal és lágyan duruzsolta az angolt.
Nemigen zavarta, hogy a különféle múlt időket minduntalan összecserélte,
hogy az egyszer lágy vagy zöngés, máskor kemény és zöngétlen th hangok
tiszta kiejtésére nem állt rá a nyelve. Méltóságteljes viselkedése és
bájos közvetlensége miatt mások is gyakran beszélgettek vele.
Mindenkihez volt egy-két kedves szava, kutakodásra felbátorító
tekintete. Szívélyes mosolyával bármilyen, könyvtárral kapcsolatos
kérdésre készségesen felelt, alapos tudásával pedig bárkit pontosan
eligazított. Ha Oriana szabadnapos volt, akkor a kölcsönzésnél mindig
hideg közönyt és gépies szakértelmet tapasztalt, ami helyénvaló és
szakszerű volt, ugyanakkor lélektől mentes, mint a magára hagyott s az
élet rejtelmes szépségeitől megfosztott lepkegubó.
– Mi lett volna, ha az angolok helyett a spanyolok fedezik fel és
foglalják el Ausztráliát? – töprengett igen gyakran. – Valószínűleg
közvetlenség és meghitt családiasság jellemezné. A dél-amerikai államok
sorsát figyelve, azonban feltehetően politikai ingatagság és gyakori
kormányválság is. Kengurudemokráciának neveznék, és nem
banánköztársaságot emlegetnének, ha finoman gúnyolódni akarnának a
spanyol-ausztrál viszonyokon. Talán. És bizonyára nem lenne a jólét meg
az életszínvonal ilyen magas fokon, hiszen a volt spanyol gyarmatokra
áramló tőke sokkal szerényebb lehetett, mint az, ami hajdanában a
gyarmati kiürítés után az angolszász gyarmatokra került vissza. Vagy a
brit nemzetközösség megléte a forrása ennek a bőségnek? Meglehet. De ez a
jólét sem minden! Mégsem ez az igazi…
Más dél-amerikai ismerősei is voltak. Közvetlenségük és
felszabadultságuk miatt mindig kellemesen érezte magát a társaságukban.
Szenvedély volt bennünk, és egyáltalán nem figyeltek a rideg piaci
játékszabályokra meg a merev formalitásokra. Úgymond: teljes életet
éltek.