próza
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.

Ferenczi Enikő

A kert (regényrészlet)

Miért maradt ilyen hosszú ideig az olvasóteremben, amikor csak néhány könyvet akart kikölcsönözni? Lehet, hogy a forróság elől menekült oda valamiféle rejtett ösztönnel, hiszen otthon, a lakásában nincsen hőszabályzó, és nyáron, a déli órákban, majdnem elviselhetetlen a szobákban a meleg. Igaz, késő délutánra szinte óraműpontossággal mindig megérkezik a szél, s miközben a lakás tárva-nyitva levő ablakain átfúj – ha érzékelhetően nem hűti is le – szüntelen áramlásával mégiscsak elviselhetőbbé teszi a benti hőséget.
Lehet, hogy a Bálinttal való váratlan és kellemes beszélgetése miatt kuszálódtak benne össze korábbi tervei? Máskor is előfordult már, hogy jól átgondolt szándékait, a cselekvés célját mindannyiszor eltérítve, bejelentkezés nélküli események lazították fel. Nemegyszer éppen ellentétes irányban működtek ezek a véletlenek. Olykor mintha a legkevésbé sem tudta volna felügyelni őket, de olyan hosszan tartó időszakok is voltak az életében, amikor hétről hétre semmi nem tudta az ugyanúgy megismétlődő mindennapjait a rendes kerékvágásukból kizökkenteni. Jelentéktelen következményű változások – természetesen – itt-ott becsúszhattak, de a dolgok gyalogmenetének ütemét és tervszerű végkifejletét nem befolyásolták…
– Életünket lépten-nyomon az esetlegességek fűszerezik – gondolta –, nélkülük percről percre kiszámítottan és igen unalmasan élnénk. Hiányozna a jövő fokain felkapaszkodó sejtelmesség és a véletlenszerűség szerteágazó izgalma.

Amióta elvált, csak üzleti tárgyalások során találkozott férfiakkal. Csak ilyenkor állott szóba vélük, és mindig kizárólag a közönséges és gyakorlati témák mentén zajlottak ezek a beszélgetések. Az évek hosszú során át visszafojtott és felgyülemlett nőisége a Bálinttal való beszélgetése folytán, épp most kezdett lassacskán felocsúdni és kibontakozni. A magába dermedt hosszú évek után most tudatosult benne először, hogy a férfiakkal való ismerkedés elől nem lenne szabad többé elzárkóznia, hiszen a szemükben való visszatükröződés nélkül soha nem érezheti magát egésznek. Nem kacérkodásra volt szüksége, azt mindig utálta, hanem egy intellektuális és lelki, de mégis hús-vér viszonyra, mert nagyon felvillanyozó szakasz az ember életében az olyan időszak, amikor éppen kibontakozik egy-egy új kapcsolat… Ötvenévesen is éppen úgy vágyhat szeretetre és szerelemre, mint húszévesen! Ötvenévesen is lehet még szerelmes. Még akkor is, ha az érzelmei már nem felhőkig csapongó hévvel működnek, hanem csak földön járó, körültekintő és gyakorlatias tartaléklángolások.

Egy csomóban hagyta az asztalon a sebtében átlapozott könyveket, úgyis a helyükre teszik majd a könyvtárosok, csak azt a néhányat vitte magával, amelybe belepillantani sem maradt már ideje, és a kölcsönzési részleghez sietett. Váltott néhány bizalmas szót a könyvtáros barátnőjével.
A Kolumbiából odavetődött Orianát főiskolai tanulmányai óta ismerte, és azért értették meg egymást, mert nemcsak a világszemléletük, hanem az életútjuk is hasonlított. Oriana is érett felnőttként érkezett az országba. Spanyolos bársonyossággal és lágyan duruzsolta az angolt. Nemigen zavarta, hogy a különféle múlt időket minduntalan összecserélte, hogy az egyszer lágy vagy zöngés, máskor kemény és zöngétlen th hangok tiszta kiejtésére nem állt rá a nyelve. Méltóságteljes viselkedése és bájos közvetlensége miatt mások is gyakran beszélgettek vele. Mindenkihez volt egy-két kedves szava, kutakodásra felbátorító tekintete. Szívélyes mosolyával bármilyen, könyvtárral kapcsolatos kérdésre készségesen felelt, alapos tudásával pedig bárkit pontosan eligazított. Ha Oriana szabadnapos volt, akkor a kölcsönzésnél mindig hideg közönyt és gépies szakértelmet tapasztalt, ami helyénvaló és szakszerű volt, ugyanakkor lélektől mentes, mint a magára hagyott s az élet rejtelmes szépségeitől megfosztott lepkegubó.
– Mi lett volna, ha az angolok helyett a spanyolok fedezik fel és foglalják el Ausztráliát? – töprengett igen gyakran. – Valószínűleg közvetlenség és meghitt családiasság jellemezné. A dél-amerikai államok sorsát figyelve, azonban feltehetően politikai ingatagság és gyakori kormányválság is. Kengurudemokráciának neveznék, és nem banánköztársaságot emlegetnének, ha finoman gúnyolódni akarnának a spanyol-ausztrál viszonyokon. Talán. És bizonyára nem lenne a jólét meg az életszínvonal ilyen magas fokon, hiszen a volt spanyol gyarmatokra áramló tőke sokkal szerényebb lehetett, mint az, ami hajdanában a gyarmati kiürítés után az angolszász gyarmatokra került vissza. Vagy a brit nemzetközösség megléte a forrása ennek a bőségnek? Meglehet. De ez a jólét sem minden! Mégsem ez az igazi…
Más dél-amerikai ismerősei is voltak. Közvetlenségük és felszabadultságuk miatt mindig kellemesen érezte magát a társaságukban. Szenvedély volt bennünk, és egyáltalán nem figyeltek a rideg piaci játékszabályokra meg a merev formalitásokra. Úgymond: teljes életet éltek.


A szerző további írásai

1 / 4 arrow

impresszumszerzői jogok

Trafic.ro - clasamente si statistici pentru site-urile romanesti