vers
A 2010/6. számtól Várad folyóirat számai a www.varad.ro-n érhetőek el.
Horváth Imre
Strófák
I.
Magam körül forgok, mint a kerék,
S felőrlöm magam – nincs más menedék.
Leroskadnék a fűre, kimerülten,
De ahol állok, nem nő egy szál fű sem. –
Amit mondtam, lezárja ámened,
Inkább illenek ide hiányjelek. –
1992. május 12.
II.
Ha megcéloznád a halált,
Golyód visszapattanna Rád.
A családi fészkem egy várrom,
Mert más helyem nincs a világon.
Ahogy köszöntök egy kóbor ebet,
Önmagamnak kalapot emelek.
Mert nem a szépet kolportálom,
Szemébe dicsérem barátom.
1992. május 13.
III.
„Nincs!” Ezt olyanra szoktuk mondani,
Mit lelkünk se tud kitapintani.
Ünnepelünk. Ábrázatunk ragyog,
Lapulnak a rejtett gyászszalagok.
1992. május 18.