társadalom
« Vissza

A falu és a közösség ereje: mit gondolunk a faluról, és miért gondoljuk azt?


Az első esetben tehát arról van szó, hogy a közösségek bomlási, átalakulási folyamata olyan gyors, hogy a meghaladott szerkezetek helyére nem kerül más, hatékony szervezeti forma, vákuumok alakulnak ki. Hangsúlyoznunk kell, hogy itt az átalakulási folyamatok sebességének igen jelentős szerepet tulajdonítunk, ugyanis például a székely társadalom nemzetségi kereteinek bomlása és átalakulása során a faluközösség és a benne kiépülő más kisebb szervezeti formák át tudták venni az addig a családok ellátta funkciókat. Ezzel szemben az iparosodás – és főként Anglia korai iparosodása –, vagy a szocialista gazdaságok felbomlása nem tette lehetővé, hogy olyan kontrollmechanizmusok alakuljanak ki, amelyek hatékonyan helyettesíthetnék a megszűnt érvényű normákat. Ilyen esetekben legtöbbször az állam az, amely a legfőbb atya szerepét magára veszi, és igyekszik az iskoláztatás, az erőszakszervezetekbe való ideiglenes integráció, a rendőri ellenőrzés, a börtönök és dologházak, a prostitúciós intézmények és egyéb technikák révén ellenőrizhető és lehetőleg vele szemben lojális szubjektumokat teremteni. Végső soron tehát arra törekszik, hogy az ellenőrizetlen tömeg újra ellenőrizhetővé váljék, és végül hogy a feltörekvő rétegek cselekvései nyomán a hatalmi csoport tagjai körében keletkezett riadalmat megszüntesse, helyreállítsa a régi világ rendjét. Még egyszer Anglia példájára visszatérve: nem véletlen talán, hogy a bekerítések nyomán a mezőgazdaságból kiáramló szegénység miatt itt hoztak létre először dologházakat, és ezzel az állam megpróbálta átvenni az addig a faluközösségek, családok által gyakorolt ellenőrzést. Ebben nagy szerepe volt a mezőgazdaság tulajdonjogi és technológiai átalakulásának. A magántulajdon fogalmának és gyakorlatának megléte azt eredményezte, hogy egy ember, a családfő döntött a vagyon sorsáról, amelynek haszonélvezetét az osztatlan örökösödés szabályai szerint egy utódra ruházta rá, a többiek a munkaerejük eladásából próbáltak megélni. A bekerítések nyomán létrejövő nagybirtokokon ezeket alkalmazták, ám a technológiai fejlettség miatt egyre kevesebb emberi munkaerőre volt szükség, így ezek az emberek a városi cselédség és munkásság számát gyarapították, akik pedig a maguk során olyan tömeget képeztek, amelyet a hagyományos értékek már nem integráltak.
A második esetben az állam kezdeményező félként lép fel, és nem megszüntet adott anómiás állapotokat, hanem a saját érdekeit próbálja keresztülvinni a kisközösségi érdekekkel szemben. Itt a közösségi autonómiák és a felsőbb hatalom konfliktusairól van szó a centralizált állam kiépülése során, amikor az ősöktől öröklött jogszokásokat – amelyek esetleg nem alkalmasak az állam érdekeinek maradéktalan érvényesítésére – az állam saját törvényeivel helyettesíti. Igen jó példa erre a székely faluközösség, amely tagjainak a 18. században, az osztrák katonai hatalom kiépülése során, szembe kellett nézniük a saját rendtartásaik és az államhatalom törvényei közti ellentmondásokkal. A katonai hatalom ebben a helyzetben úgy tekintett a székely falutörvényekre, mint amelyek – a belsőleg hozott és alkalmazott jogszokásokhoz való ragaszkodással – akadályozzák az állam struktúráinak kiépülését. Az állam tehát ellenségének tekintette ezeket a jogszokásokat, ami a hasonló helyzetekben gyakran előfordul. Ha egy nagyobbat ugrunk az időben, ugyanezt látjuk a kommunista hatalom kiépülése során is. A gazdaság szocialista átalakításának egyik jellegzetessége, hogy egyrészt olyan gazdasági, társadalmi folyamatok hatnak, amelyek az addig érvényes közösségi normákat érvénytelenítik, és az államnak csak válaszolnia kell az ezek nyomán születő kihívásokra, másrészt az állam maga hozza létre a saját közösségeit, ahol az ideológiailag megfelelő szubjektumokat termeli.
Az államnak épp az állt érdekében, hogy ezekből a szoros kötelékekből kimozdítsa az embereket, hisz az atomizáltan cselekvők kevésbé hatékonyak, mint azok, akik együttesen tudnak fellépni. A székely falvak családi tulajdonának kollektív gazdaságokba való szervezése idején is megmutatkozott a közösségi cselekvési formák hatékonysága. A szoros társadalmi egyetértés, a hagyományos minták mentén szerveződő rokonsági és szomszédsági cselekvési formák akadályozták az államot az új rend kiépítésének folyamatában.
A két, fentebb leírt formában közös, hogy a hatalom képviselői igyekeznek saját pozíciójukat biztosítani úgy, hogy a hagyományos – szerves – kontrollmechanizmusokat a saját ellenőrzési rendszereikkel helyettesítik, tehát a hagyományos közösségi formák mindkét esetben ki vannak téve a megváltozás vagy a megváltoztatás veszélyének. Egyik esetben a nagy társadalmi folyamatok hatnak a közösségek hagyományos szerveződéseinek felbomlására, másik esetben egy felsőbb hatalom tudatos beavatkozása eredményezi a korábbi rendszerek érvényének megszűnését. Ebből a szempontból a kommunista berendezkedés pedig arra példa, hogy a két forma együttes jelentkezésének milyen hatásai lehetnek.
A bevezetőben említett ambivalencia és értékszemléleti váltás vonásai a hatalom felől szemlélve a következők:


 arrow2 / 5 arrow