vers
« Vissza

Hajnalhoz

betopp auróra s véget ér a hajsza
sugára rőt a merci hunyt szemén
pirul s aludni tér a téri szajha
amint a rúd a klub malomkövén
irigy auróra puska foltja rajta

hová sietni hajnal: sminkvörös nőm
előre holnapokra frászt öröklőn

akárha szűz a pír terít a tájon
szívekbe búj a bársony éji kuss
szegény prolit ha húzza: csüng az ágon
kevéske csont fityegve némi hús
auróra mért hogy puskacső az álom