vers
« Vissza

Igen

jaj viola viola
pipacs égő pirosa
vadmentával ölelő
sohasemvolt szerető
jaj viola gyöngyvirág
elemésztő holdvilág
szederinda két karom
hold ne égesd ablakom
ne ragyogj rám kék-fehér
ne feszíts szét szenvedély
átölelő lángmező
ki vagy szívem perzselő
hószín álmaim között
vérvörösbe öltözött

jaj pipacsok éneke
álmodom vagy élek-e
nyitott kések ágyamon
gyötör minden fájdalom
kezem kezed – képzelem
mozdulatlan létezem
(sosem voltam ostobább...)
jaj tovább tovább tovább
vérvörösben vágtatok
vadvirágok várjatok

(tudom hogy csak képzelem
virtuális érzelem
csillagokba emelő
sohasemvolt szerető
hadd daloljak most neked
pipacspiros éneket
ringassalak mint a szél
holdad legyek kék-fehér
tenger legyél – én a part
pillanat mi összetart
sikoltsam igen igen
vesszek el a semmiben)