társadalom
« Vissza

Forradalom egy kései utód szemével nézve

1956
„kiürült tereken szélkockát gurigáz az idő
alvadt vér koszorúja csillog utcakövön
egy dőlt gyertya elfolyó testén hajlik át a világ
suttogó árnyak bújnak a lámpák fénykörén túlra
megnyújtja arcuk az éj
felitatva a bánat
lyukas lobogó lopva
takarja szabadság szemérmét
elterült meztelen
holtan szép arcába fúr be a kő“

1956. Születésem előtt nyolc évvel. A családom, őseim egy része földjéhez ragaszkodóan Gömörben, más része, például kalandvágyó, nyughatatlan természetű apám Besztercebányán mint törvényszéki fotós, az akkori rendőrség kötelékében. Friss házasként, még gyermektelen párként élnek együtt anyámmal, aki gyetvai színszlovák apa és sziléziai német anya gyermeke. Szép kis európai keverék lesz ebből! Miért közlöm ezt, kérdezhetné a kedves hallgatóság, hiszen elméletileg és gyakorlatilag 1956 és annak a Felvidéken kifejtett hatásáról kellene beszélnem. Nem vagyok tudós ember. Más oldalról próbálom meg a témát bejárni. A személyes élmény kizárt, a másodlagos források vagy hitelesek, vagy nem, fenntartással vagy érzelmi alapon kezelhetők csupán. A témával kapcsolatos szakirodalomból való idézgetés alkotói sarlatánság lenne, nem hiszem, hogy úgy valami újat el tudnék mondani 1956-ról. Marad tehát az, ami ebből az időből nyomot hagyott bennem, érzés ma és érzés holnap.
Hogyan reagált a csehszlovákiai hatalom abban az időben? Nyílt titok, hiszen csatlós állam szolgalelkű vezetéssel ugyan hogyan reagálhatott volna! Megnézhető a sajtó, átolvashatók a párt nyilatkozatai, semmi újság, 1956 eseményeit ellenforradalomnak minősítették, ez nem is érdekes, mit is várhattunk volna a moszkvai kézi vezérléssel működtetett párthatalomtól és talpnyaló újságíróitól. Sokkal érdekesebb lenne azt felkutatni, volt-e valamilyen, a népben, magában a felvidéki magyarságban lecsengő vagy feltámadó érzés a forradalom hírére. Bizonyos, hogy volt. A generalisszimusz halála után három évvel némi szellemi nyitás ugyan érezhető, de a vad sematizmus, a talpnyalás, a megbonthatatlan konzervbarátság éltetése irodalmi program. Abban az időben még a sorok között sem utalt irodalmi mű arra egyértelműen, hogy a feltámadó forradalmat támogatná. Voltak személyes kiállások, például a komáromi gimnazisták és a pozsonyi pedagógiai iskola diákjainak a magyarországi forradalmat támogató megnyilvánulásai, de csírájukban elfojtották őket, s akik részt vettek bennük, feketelistára kerültek. Egyetlen nevet merek tiszta szívvel leírni 1956 kapcsán, mint alkotó ember nevét, aki a magyarországi forradalomért kiállt, s emiatt megtorlásban részesült. Ez Mács József író, gömöri földink neve. A történetét ő maga tudná a legjobban elmesélni, elég most annyi, hogy állását elvesztette kimondott gondolatai miatt, megélhetését ugyancsak megnehezítették jó ideig.


1 / 3 arrow