kritika
« Vissza

Roosevelt követe Budapesten

A diplomácia dokumentumai általában körülményesebben, nehezebben látnak napvilágot, mint más típusú levéltári anyagok. Ennek magyarázata egyszerű: legtöbb esetben rendkívül bizalmas, titkos iratokról van szó, amelyeknek tartalma akár évtizedek múltán is kihatással lehet a nemzetközi élet alakulására. Mégis, érdekességük miatt, a diplomáciai témájú dokumentumgyűjtemények meglehetősen keresettek a történelmi szakkönyvek piacán. Ezek közé sorolható Frank Tibor azon dokumentumkötete, mely az egyik legjelentősebb Magyarországon szolgáló amerikai diplomatának, J. F. Montgomerynek a bizalmas beszélgetéseiről készült feljegyzéseit tartalmazza.
Rövid, pár soros előszót követően, mely a dokumentumgyűjtemény létrejöttének történetét mondja el, található meg a bevezető tanulmány, mely az Egy amerikai követ magyar világa címet viseli. A szerző ezen tanulmányában tulajdonképpen Montgomery életútját vázolja fel, kiemelt hangsúlyt fektetve a budapesti küldetés időtartamára. A szerző jól ismeri Montgomery naplóját, levelezéseit, valamint a témához találó magyar és angol nyelvű szakirodalmat is. Főleg a követ személyiségének jellemzőit igyekszik megragadni, ennek mozgatórugóit érzékeltetni, valamint megpróbálja kiértékelni azt is, hogy felkészültsége (vagy inkább ennek hiánya, mivel Montgomery nem volt hivatásos diplomata), egyéni emberi értékei és hiányosságai hogyan és mily mértékben voltak képesek befolyásolni környezetét, és hogy a budapesti környezet a maga során hogyan befolyásolta az ő egyéni gondolatvilágát. A jól megírt tanulmány szövegét fénykép-illusztrációk teszik közérthetőbbé, érdekesebbé, kritikai apparátusa pedig egyenesen kiváló.
A dokumentumgyűjtemény 182 bizalmas beszélgetésről szóló feljegyzését tartalmazza Montgomerynek, budapesti diplomáciai kiküldetésének időszakából. Az első feljegyzés 1934. október 29-re, a legutolsó pedig 1941. február 13-ra van datálva. Az amerikai diplomata beszélgetőpartnerei között a magyar közélet és más országok diplomatáinak neve egyaránt megtalálható. A leggyakrabban szereplő magyar nevek dr. Eckhardt Tibor és Kánya Kálmán, ugyanakkor meglehetősen gyakran fordul elő Kállay Miklós, Teleki Pál és magának a Kormányzónak a neve is (Horthy Miklóst Montgomery ezekben a feljegyzésekben általában csak a Kormányzó megnevezéssel jelöli – a szerző megjegyzése). Ezeknek a gyakoribb előfordulása, valamint maguknak a beszélgetéseknek gyakran igencsak bizalmas tartalma egyfajta, az átlagosnál jobb, barátibb viszonyra utal. A külföldi diplomaták esetében érdekes módon jóval többször kerül sor bizalmas beszélgetésre a kelet- és közép-európai kis országok képviselőivel, mint a nagyhatalmakéival. Ily módon a legtöbb megbeszélést Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Románia, Törökország és Görögország követeivel folytatta, nem annyira Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország vagy a Szovjetunió képviselőivel. Ez utóbbi három nagyhatalom képviselőivel szemben tanúsított tartózkodó magatartáshoz valószínűleg az amerikai követ mindenfajta totalitarizmussal való szembehelyezkedése is nagymértékben hozzájárult. Például Németország nagykövetével, Ermansdorffal addig egyáltalán nem is kereste a kapcsolatot, míg meg nem tudta róla, hogy ez nem náci, sőt, éppen ellenkezőleg, már több ízben is a lemondás küszöbén állt azért, mert nem értett egyet a nemzetiszocialista politikával. Máskülönben ugyanez a totalitarizmusellenesség vezetett ahhoz, hogy a nagykövet megkedvelte a magyar államfőt és körét, ugyanis imponált neki ezek náci- és kommunistaellenessége is. A beszélgetések során gyakran megfigyelhető egyfajta jóindulatú, békítő szándékú magatartás a kelet-európai kisállamok képviselőivel szemben, ugyanis Montgomery, amerikai lévén, meglehetősen magas fokú racionalitással tudta túltenni magát ezek nemzeti alapú frusztrációin, és mindezt oly módon, hogy egy időben tökéletesen megérti ezeknek lelkiállapotát és a kiváltó okokat is. A beszélgetések szövege gyakran tartalmaz kimondottan bizalmas, politikai vagy személyes információkat, szubjektív helyzetmegítéléseket és nemegyszer apróbb humoros események leírását is, melyek a maguk során érdekessé, felüdítően olvasmányossá teszik a dokumentumok szövegeit.
A dokumentumgyűjtemény maga, a bevezető tanulmánnyal együtt, rendkívül olvasmányos, ugyanakkor hasznos is, főleg azoknak, akik a két világháború közötti magyar–amerikai diplomáciai viszonyokat szeretnék jobban megismerni.

John F. Montgomery bizalmas politikai beszélgetései 1934–1941, kiadja Frank Tibor,
Corvina Kiadó,
Budapest, 2002, 352 o.