Ki az a férfi, aki külsőleg lát?

A magyar irodalom klasszikusaival úgy vagyunk, mint az emlékükre állított szobrokkal. Évente két alkalommal hullnak szalagos virágcsokrok szobortalapzatukra, miközben egyre ritkábban idézzük őket, vagy elfelejtjük még az iskolai memoriterek kötelező szövegtöredékeit is. Joggal kérdezhetjük, vajon Móricz Zsigmond életművéből mire kíváncsi a mai olvasó. Mekkora lehet a Móricz-hívők tábora?

Ezt a helyzetet kíséreli meg feloldani Cséve Annának, a Petőfi Irodalmi Múzeum főmunkatársának két, a Móricz-életmű újraolvasására indító szövegválogatása és tanulmánykötete. Talán először a Modell és társ. Móricz Zsigmond szerelmei című szövegválogatást említeném. A bevezető tanulmányban Cséve Anna, az életmű kiváló ismerője felfedi Móricz Zsigmond titkos erőtartalékát: „…az írót bevallása szerint két szenvedély tartotta fogva: a munkaláz és a társ imádata. A nők ennek megfelelően modell és házastárs, királynő és feleség végletekben megfogalmazott kettős szereposztásban lépnek elő a kötetben a múlt színfalai mögül, többször szólítják fel őket a játékra, jelen vannak akkor is, amikor nincs már szerepük, a szerelmi jelenetek így túlzsúfoltak, hiszen többen is jelen vannak a képzeletbeli színpadon." Cséve Anna szövegválogatásával (naplórészletek, levelek, visszaemlékezés-töredékek) mintegy elénk tárja és dokumentumfotókkal felerősíti a móriczi életmű: regények, novellák vagy színdarabok ihletőinek pszichéjét. Így jelenik meg Holics Janka, Simonyi Mária, Magoss Olga vagy Litkei Erzsi. Az asszonyörvényben az álmodozó Janka, az „isteni" Mária, a lírai Olga és Csibe arca kavarog. Miközben a pályatársak, Nagy Endre, Kodolányi János, Schöpflin Aladár vagy Karinthy Ferenc rosszalló, meghökkent vagy csupán konstatáló véleménye ékelődik a vallomásos részek közé. A kötet textúráját a történetek villanófényben, önvallomások belső kérdés-feleletei varázsolják életszerűvé. Így a szakítások és újrakezdések felidézése emberivé, közelivé, vonzóvá teszi a Móricz „női tükrökben formálódó írói világát".

Az írás gyeplője. Móricz Zsigmond szövegalakító gyakorlatában Cséve kísérletet tesz az ismétlődő írói önarcképek felfedésére. Az életmű ismert, publikált részei és az író munkaeszköze, terjedelmes naplója szolgáltatja a tanulmány szövegalapját, amelynek tükrében a szerző az írói önarckép formálódásának lezárhatatlan folyamatát érzékelteti, melynek során az életrajz „tényei" egybemosódnak a regények fikcionalitásával. Gondolatmenetének középpontjában a harmincas évek „művész- vagy válságregénye" áll, a talán ma kevésbé ismert Míg új a szerelem. „A regény ars poeticaként ható írói elvei értelmezési mintaként is használhatók" – írja az irodalomtörténész –, ebből a szempontból útbaigazítást, plasztikus hátteret nyújtanak a Móricz-mű olvasásához. A Móricz-próza ebben a kontextusban olyan központi kérdésekre irányítja a figyelmet, mint például „a fikció és referencia viszonyának, mimetikus ábrázolási lehetőségeknek, olvasás és írás kapcsolatának alkotói értelmezése". A Cséve Anna választotta műben a férfivágy és az asszonyjáték, az igen-nem helyzetek gyakorisága, a már volt és a még lehet momentumok (Dus Péter belső monológja és Vásáry Ágnes gesztusai) utalással teremtenek referenciákat az írói önarcképek újrafelfedezéséhez. A tükör és öntükrözés állapotára utalnak a tanulmány fejezetcímei: Ki az a férfi, aki külsőleg lát? Kép az ablakban, Nővel olvasni, Szoborral olvasni, A szobor mint modell, Az eltűnt kép nyomában, A csukott szem. A szerző szerint ez a mű szoros kapcsolatot tart Móricz naplójának írásmódjával. Ugyancsak a szerzőt idézve „az írásmű a regény regénytelenítésének merész kísérlete". A napló beleépül a fikció szövegébe „Mintha a napi feljegyzések és a regény lapjai „összekeveredtek volna." A tanulmánykötet mottóját és címét A nagy fejedelem című regényből vette a szerző, amikor az „íráskényszer, írásvágy megközelítésére tesz kísérletet". A tanulmánykötet mottója ennek a kényszernek a bensőséges vallomása. „De a toll nem akart leszállni a papirosra. Szinte makacskodott, mint a ló, ha érzi vesztét, nem akart fővel rohanni a veszedelembe, hanem megáll a zajló ár partján s visszacurukkol." „Toll és papír – ló és zajló ár metaforikus viszonya a gyeplő problematikát fogalmazza meg arra a szövegalakító gyötrelemre utalva, hogy Móricz számára az »írható« vagy »nem írható« szöveg központi kérdés volt."

Tavaszi Hajnal

(Modell és társ. Móricz Zsigmond szerelmei.
Írta és válogatta Cséve Anna. Bp. Holnap Kiadó, 2005.

Cséve Anna: Az írás gyeplője. Móricz Zsigmond
szövegalakító gyakorlata.
Bp. Fekete Sas Kiadó, 2005.)