Dr. Ruzsicska Mária szabadfoglalkozású újságíró. 1992–1996 között a Budapesten megjelent Népjóléti Szemle főszerkesztője. Négy kötete jelent meg, köztük az Ady Endre Budapestje és a Nagy Lajos: A hűséges szegényember (Nagy Lajos és a Népszava) című. Cikkei magyarországi folyóiratokban, sajtótermékekben jelentek meg.

 

Dr. Ruzsicska Mária

Egy artmozi, amit látogatnak

Van egy népszerű szórakozóhely Budapest IX. kerületében. Kultiplex a hivatalos neve. Egyik termében az ART Mozi hálózat tagjaként művészfilmeket és másutt nem vagy csak ritkán látható filmeket vetítenek. A minap láttam egy bemutatót, ami e riport megírására ösztönzött. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének elsőéves hallgatóinak év végi vizsgafilmjeit 198-an néztük végig, tapsoltuk meg a 100 férőhelyes teremben. A siker nem volt véletlen: a felsőfokú képzés felén levő hallgatók korukat meghazudtoló komolysággal, érzékenységgel, érettséggel, elmélyültséggel, józan kritikával ábrázolják hétköznapi kultúránk valóságát. Az ifjú embernek azokat az érzéseit, amelyeket az ezzel a világgal való első találkozások, ütközések váltottak ki. Az egyén vívódásait, amelyeket az emberi kapcsolatok elértéktelenedése eredményez.

A moziteremben nincsenek bársonyszékek, mint a multiplexekben. Csak kemény, kényelmetlen fa ülőalkalmatosságok – akárcsak az 50–60-as években –, valamint a 70-es évekbeli agyonhasznált műbőr, illetve textilkárpitozású fotelek. Az épület külseje is lehangoló benyomást kelt. Mégis gyakran másfélszer több néző látogatja a filmcsemegéket, mint amekkora a terem hivatalos ülőhelyszáma. Színészek, rendezők, filmes szakemberek, diákok és művészetkedvelők járnak ide minden korosztályból.

Mi vonzza őket ebbe a félalvilági környezetben lévő intézménybe?

A filmszínház vezetője dr. Sömjén Antónia, akit a jogi doktorátus megszerzése után azonnal elcsábított a hazai televíziózás. Új választott hivatása a rendezés lett. Jelenleg – többek között – a Magyar Televízió 1-es csatornája Mozaik című műsorának a vezetőrendezője. Csillogó szemmel válaszol a kérdésemre.

Két évvel ezelőtt kérte fel Sebesi István, a Kultiplex igazgatója arra, hogy újítsa meg a mozi műsorát és működését. A szabad kezet kapott mozi-üzemvezetőnek jó érzékkel sikerült becsalogatnia a nézőket. Kezdetben műsorra tűzte a régi magyar filmeket, amelyeket nagy számban néztek meg a 20-30-40 éve még ifjú filmrajongók gyermekeikkel együtt. (Ma már az utóbbiak is a törzsközönséghez tartoznak.) Az első sikerek után a mozi-üzemvezető – aki ma már a közönség és a munkatársak kedvelt Toncsija – szárnyakat kapott, és elhatározta, hogy csak a ritkaságnak számító és az elfelejtett művészfilmek bemutatása lesz a mozi profilja. A gyakorlat igazolja az elgondolás helyességét.

Ezután következett a tematikus válogatások bemutatása, ami szintén jelentős érdeklődést váltott ki. Különösen a Lengyel Filmnap, Wajda, Czibulsky és más neves művészek 1980 előtti alkotásai, vagy a Sarki Nő című sorozat, amely magas színvonalon láttatta ezt a női sorsot és kiszolgáltatottságot. A homoszexuálisokról és más, deviánsnak nevezett csoportokról készült filmösszeállítások szintén sokak kíváncsiságát keltették fel. A 2003-ban és 2004-ben rendezett Vak Napon úgy rendezték be a moziteremben a szoborkiállítást, ahogyan a világtalanok érzékelik az őket körülvevő tárgyakat. A látók bekötött szemmel, vezetőkutya kíséretében „nézték", azaz simították végig a szobrokat. Mindnyájukat megrendítette ez a tárlatvezetés.

2004-ben a november 7-én kezdődő Orosz Filmnapokon egy hónapig telt házak előtt vetítették itt az Emberi sorsot, a Két éltű embert, a Szállnak a darvakat és a többi klasszikust. Az idősebbeket szintén ide vonzotta a nosztalgia, a fiatalokat pedig a kalandok romantikája, a mély szerelmek varázsa.

Bemutatkozhatnak ebben a moziban azok a fiatal rendezők, elsőfilmesek, akiknek a munkáit ismeretlenségük miatt – esetleg a pénzügyi nyereség elmaradásától való félelemből – a nagy mozik nem fogadják. A hétperces tematikus sorozatokra – mint például az Esernyő vagy a Horog – 30-60 pályamű érkezett. Megtekinthetők itt a Magyar Játékfilmszemlére be nem válogatott rövid- és kisjátékfilmek is. Szintén szívesen látják a Kultiplex vezetői a hazai, a határon túli magyar és nemzetközi alkotóműhelyek munkáit is. 2005. augusztus 6-án, 7-én és 8-án 10 órától estig a BUSHO (Budapest Short Film Festival) nemzetközi rövidfilmfesztiválon a következők ismertették meg műveiket: Luksuz Produkcija, Kodolányi Főiskola, Pre-Art, Banska Bystrica, Off Cinema, Zoom to Europe, Brno 16, 4Blue Horses, Info/III, Egyéni versenyfilmek I–IX., Pirkanmaa, Short cuts, Zeppelin, Inforg, Ljubljana, Duna Műhely, MAFSZ. A belépés díjtalan volt.

Dokumentumfilmek is – ezt a műfajt ugyancsak száműzték a nagy filmszínházak – gyakran szerepelnek a Kultiplex mozi műsorán. Jelenleg nagy érdeklődés kíséri a Budapest Retró I–II. című összeállítást, mely a 60–70-es évek hangulatát varázsolja vissza. A mai felnőttek zsenge korában készült gyermek- és ifjúsági filmekkel – Csutak és a szürke ló, Keménykalap és Krumpliorr, Vuk és mások – pedig a később született nemzedékek találkozhatnak.

A jövő filmes szakembereinek a szárnypróbálgatásai hasonlóképpen helyt kapnak a moziteremben. Ezért láthattuk a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet vizsgafilmjeit, amiről az írásom bevezetőjében szóltam. Ez a segítségnyújtás számukra úgy kezdődött, hogy az elsőéves hallgatók és tanáraik – Soós Mária és Szabó Gábor – felkérték Antónia asszonyt a vizsgafilmek bemutatására. A nézők élményén túl ez a premier a vizsgázóknak mással nem pótolható visszaigazolást és ösztönzést nyújt a további színvonalas munkához.

Végül az alacsony – 100–500 forint közötti – helyárak és az időnként díjmentes belépési lehetőség elérhetővé teszik az érdekes és változatos moziműsor megtekintését a főváros és a környék kis jövedelmű, de az értékes filmeket kedvelő mozilátogatóinak is.

A kisszámú, a művészfilmek terjesztése iránt elkötelezett munkatársi gárda minimális tiszteletdíjért végzi a technikai feladatokat, a műsorszerkesztést. Pályázatok útján és a Budapest Film, a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatásával teremtik elő a fenntartáshoz szükséges anyagiakat.

Vajon Mándy Iván egy 21. századbeli követője hogyan emlékezik meg írásaiban a Kultiplex Art Moziban szerzett élményeiről?