Vörös István 1964-ben született, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, cseh irodalmat és kreatív írást tanít. Verset, prózát, drámát, tanulmányt és műfordítást is publikál. Cseh költőket fordít. 2003-ban József Attila-díjat és Heidelbergben Hubert Burda-díjat kapott. Legutóbbi kötete: Gregorián az erdőn (Jelenkor, 2005.)

 

 

Vörös István

Remény, 1905

 

Ez a terhes nő itt Klimt rajzán

József Attila anyja is lehetne.

A tekintete mégis pajzán,

a költőn még has, és egy köpeny felette.

 

 

Dómkert

 

Évente egyszer eljövök erre

a helyre, és ülök itt egy-két órát.

Az állandóság nem marad rejtve,

a létnek is meg kell adni a módját.

 

 

Két kocka némafilm

 

Egy nő a parkban

szőrszálat tépked a lábáról.

Vonat jön halkan,

mint aki szexlapot vásárol.

 

 

Röntgen

Októberi napfény süt át Linzen,

napfényben fehér az ingem,

éjszaka leteszem a székre,

hogy alszom, azt azért ne nézze.