Szűcs László

Fontos helyek ígérete

Két fontos mozzanat változtathat azon a mind mostanáig e lapban, e lapon is több alkalommal szóvá tett, bírált helyzeten, amely a bihari kulturális életet, annak lépéshátrányát, lemaradottságát, hiányait az utóbbi években jellemezte. Egyfelől a megfelelő szervezettségű intézményi háttér szükségességét említem, ami nem jelenti azt, hogy valamiféle túlközpontosított, mindenhez értők által irányított rendszert sírnék vissza. Másfelől pedig az úgynevezett helyi civil kulturális terek hiányát, különösen magyar megközelítésben.

Az elsőként említett hiányosságot az a megyei önkormányzati kezdeményezés orvosolhatja, amelynek célja egy többfunkciós, elsősorban működési keretet jelentő kulturális központ létrehozása. Az ötlet amúgy nem előzmény nélküli, tudomásom szerint Kovászna megyében már működik hasonló. Ennek – s esetleg más régiókban működő központ-társainak – hatékonyságelemzése máris megfontolandó. A cél, a funkció egyértelmű: létező kulturális műhelyek megerősítése, működési feltételeik javítása, a közvélemény figyelmének fókuszába helyezett események szervezése. Egy ilyen központ a minőség biztosítéka is lehet. Persze mindehhez életképes koncepció, az elképzelések megfelelő kommunikációja épp úgy előfeltétel, mint a máskor az első helyen említett financiáris hátország kiépítése.

Ami a magyar civil kulturális tér megteremtését illeti, ezt érhetjük el a hosszú évek óta kihasználatlan, ennek következtében romló állagú egykori Léda-ház tervezett felújítása és hasznosítása által. Rendkívüli jelentősége lehet egy ilyen, ugyancsak multifunkcionalitásra hivatott helynek. Ügyesen menedzselve, ugyanakkor a minőségből nem engedve, hamar vonzó törzshellyé lehetne tenni. Kell tehát az ötlet, kell a kezdeményező kedv, kell az értékhordozó sokszínűség. S kell a szót érteni tudás azok között, akik e szellemi hajlékteremtésben szerepet vállalnak. Meg persze erre is némi pénz, nem is kevés pénz.