Lakatos Artúr Loránd történész, közíró (Kolozsvár, 1980). Szülővárosában végezte tanulmányait, a Babes–Bolyai Tudományegyetemre járt, a CEEPUS-program keretében a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen is tanult és kutatott vendéghallgatóként. Területe a jelenkori történelem és a nemzetközi kapcsolatok.

Lakatos Artúr Loránd

Szálasi Ferenc és a hungarizmus ideológiája

Ezerkilencszáznegyvennégyben már világosan látszott: a hitlerista Németország elveszti minden idők legvéresebb háborúját a szövetségesekkel szemben. A német csapatokat minden irányból ellenség vette körül, minden fronton visszavonulásban voltak. Ezt a kisebb haderővel rendelkező szövetségesei is felismerték, és azon iparkodtak, hogyan szabadulhatnának meg a kényszerű „barátságtól” annak érdekében, hogy országukat és népüket mihamarabb megmentsék a háború és lehetőleg a szovjet hódítás borzalmaitól. Románia sikeres kiugrási kísérletet hajtott végre ez év augusztusában, és haderejét egykori szövetségese ellen fordította. Úgy tűnt, hasonlóképp fog cselekedni szomszédja, a Horthy Miklós vezette Magyarország is, és ez nem maradt titok a német vezetés előtt sem. Ezt elkerülendő a nácik hatalomra juttatták azt az egyetlen magyar fasiszta politikai alakulatot, mely önerejéből tömegmozgalommá nőtte ki magát és amely hajlandó is volt együttműködni: a Szálasi Ferenc vezette Nyilaskeresztes Pártot. A kinevezés kényszermegoldásnak tűnt, hiszen a nagy többség számára nyilvánvaló volt, hogy Szálasi a legfelsőbb német vezetés előtt egyáltalán nem népszerű, a Birodalom érdekeivel teljesen összeegyeztethetetlennek tartják fantaszta elképzeléseit az erős Hungarista Magyarországról és általában egész eszmerendszerét.

Szálasi Ferenc nézeteit több írásában ismertette, és ezekhez makacsul ragaszkodott, annyira, hogy kész volt értük bármikor bárkivel összeveszni, náci diplomatától elkezdve kommunista népbíróig. Náci szempontból kétségtelenül idegesítő volt többek közt 1940. október 7-i programbeszéde, melyben kimondottan éles hangot ütött meg azokról az országokról, melyekben elhanyagolják a valláserkölcsi nevelést, a tény, hogy nem egyezett meg a magyarországi Volksbund vezetőivel, ragaszkodván a német kisebbség körében is terjesztendő nyilaspropagandához, és ami a legfontosabb: a Szálasi által elképzelt „Kárpát-Duna Nagy Haza” semmiképp sem illett bele a német birodalmi tervekbe.1 Szálasi feltűnéséig a magyar szélsőjobb gyakorlatilag nem is rendelkezett eredeti programmal, ezt hivatott kárpótolni a hungarizmus.

„A Hungarizmus nem hitlerizmus, nem fasizmus, nem antiszemitizmus, hanem Hungarizmus” – írja maga Szálasi2, mintegy ezzel hangsúlyozván eszmerendszere eredetiségét. Magát az elnevezést Prohászka Ottokártól kölcsönözte.3 Nyíltan vallotta, hogy a hungarista eszmerendszer sikerének garanciája a saját pártvezetői személyisége. Bárki, aki nem hajlandó elfogadni őt egyetlen vezérként, nem hajlandó elhinni, hogy ő felsőbb hatalmak kiválasztottja a magyar nemzet megmentésére, és nem érti őt meg vagy nem tud benne megbízni, nem köteles vele közösséget vállalni, mert ő, Szálasi, még ha teljesen egyedül is marad, akkor is képes lesz saját belső erejével létrehozni a hungarista államot.4 Mindig is a hatalom megszerzésére gondolt, a Horthy-diktatúra idején az olasz fasiszta állam mintájára vezetett Magyarország létrehozását hangoztatva. Ahogy ezt ő saját szavaival egy 1940-es beszédében megfogalmazta: „…kötelességemnek tartom, hogy megmondjam, hogy teljes erkölcsi felelősségem tudatában olyan erkölcsi, szellemi és anyagi hatalom birtokáért harcolok, amilyen hatalma az olasz nép vezérének van, különösen azért, mert nekem mindig volt államfőm, mindig van államfőm és mindig lesz államfőm.”5 A nyilas puccs viszont Horthy kormányzó lemondatását is magával hozta, és ezt követően Szálasi nemzetvezetőnek nyilvánította magát, a magyar történelem során első ízben egy ember kezébe összpontosítva a pártvezetői, államfői és miniszterelnöki hatalmat. „Egy politikus létezhet az országban: a vezérpolitikus. A többi szakértő” – mondta egyszer ki nyíltan. „Tehát a vezetőpolitikus a tervező; a nép a szentesítő és az államhatalom a végrehajtó.”6

Eszmerendszerének központi gondolata a trianoni rendszer totális revíziója révén létrejött Nagy-Magyarország, vagy ahogyan ő nevezi, a „Hungária Egyesült Földek”, mely a Kárpátoktól az Adriáig terül el, magába foglalva Magyarországot, Szlovákiát, Erdélyt, a Ruténföldet, délen pedig a horvát-bosnyák-szlavón-dalmát területeket. Az állam hat részföldre oszlik fel. A legészakibb részföld Tótföld, mely magába foglalja Nyitra, Trencsén, Árva és Liptó vármegyéket, ettől fekszik keletre Ruténföld, nagyjából a ruténok lakta területekkel. Nyugaton a Nyugati-gyepű, vagyis nagyjából Burgenland, keleten Erdély fogná közre Magyarföldet vagy a Kárpát-Duna Nagyhazát. A legutolsó részföld az ez utóbbitól délnyugatra fekvő Horvát-Szlavónföld.7 Az ekképp létrejött új államalakulatot Tájországnak is nevezte, mivel a hegyeket a szlovákoknak és ruténoknak, a dombságot a németeknek és az alföldet a magyaroknak szánta. Az állam egységét a magyar hadsereg teremtené meg és tartaná fenn (természetesen nem hódítói megszállás révén, hiszen meg volt arról győződve hogy a Kárpát-medence népei önként vállalnák a magyarság vezető szerepét), rákényszerítve a nemzetiségeket, hogy visszatérjenek „a Vallás, a Hazafiság és a Fegyelem annyit támadott fogalmaihoz”8. A vezető nép természetesen a magyar lenne, az együtt élő népek vagy résznépek bizonyos fokú, nem egész pontosan körülhatárolt autonómiával rendelkeznének.9 A központi adminisztráció és kormányzat nyelve a magyar, a helyi adminisztráció és törvénykezés szintjén viszont alkotmányi szinten lenne elfogadva az együtt élő népek anyanyelve,10 akik – a zsidókat és a cigányokat kivéve – egyéni jogok (mivel viszont totalitárius állammodellről van szó, nyugodtan lehet akár jogfosztottságot is érteni alatta) szintjén egyenlők lennének a magyarokkal. A nacionalizmus és internacionalizmus helyett új fogalmat vezet be, a konacionalizmust, melynek jelentése szerinte több nép együttélése ugyanazon haza keretén belül. „Imperialisztikus az a törekvés, mely az életterületet egyetlen nép számára akarja lefoglalni”11 – írja börtönnaplójában. Az ekképp létrejött Hungária Egyesült Földeket Anglia, Németország, Olaszország, Lengyelország és Oroszország kell hogy elismerje és határait garantálja.12

Az állam belső felépítése korporacionista alapon kell hogy végbemenjen, ennek megvalósítására a nyilas hatalomátvétel után kísérletet is tett. Államában nem léteztek volna osztályok, csak a „Nemzet három tartóoszlopa”: parasztok, akik a nemzet alapját alkotják, munkások, akik építik a nemzetet, és értelmiség, ami vezeti a nemzetet.13 Minden lakos tagja lenne valamelyik rendnek a tizennégy közül (munkások, parasztok, katonák, kereskedők, egészségvédők, egyháziak, édesanyák, a Nemzet nevelői, köztisztviselők, bányászok, céhbeliek, közlekedési alkalmazottak, banktisztviselők, szabadfoglalkozásúak), ily módon pedig a rendszer átfogná a társadalom egészét, egy-egy hivatásrendbe összefogva vagyoni és társadalmi helyzettől függetlenül a hasonló foglalkozásúakat. Kiküszöbölni tervezte a munkaadók és munkavállalók érdekellentéteit, biztosítva mindenkinek a rendszer révén az érdekvédelmet és érdekképviseletet, ennek fejében viszont mindenfajta sztrájk vagy tüntetés törvénytelennek és tilosnak minősül, valamint feloszlatja az összes szakszervezetet és minden egyéb érdekvédelemmel foglalkozó szervezetet és egyesületet.14 Az 1939-es „országépítő program” több szocialista karakterű reformot ígért: a munkanélküliség felszámolását, a hadi- és energiaipar államosítását, földreformot, a kisipar és kiskereskedelem szabadságát és védelmét.15 A hungarista felfogás, akárcsak más szélsőjobboldali ideológiák, az egyén érdekeit a nemzetközösségnek rendeli alá. Az nem egészen világos, hogy a különböző egyéni jogokat milyen mértékben hagyta volna érvényesülni, biztos viszont az, hogy mindenkinek kötelező módon tartoznia kellett volna egy valláshoz, mivel az ateizmust minden formájában elítéli és tiltja.16 Elutasítja viszont az egyház politikai hatalmi igényeit, Isten szolgái pedig ne politizáljanak, hogy szent hivatásukat minél jobban betölthessék.17

Hogy fog kinézni a világ, mikor a hungarizmus győzni fog? Szálasi erre is gondolt, vízióiban egy teljesen új, nemzetiszocialista világrendet megjövendölve. Biztosra vette azt, hogy még ha a fasiszta hatalmak el is vesztik a világháborút, legkésőbb 1950-ig egész Európában lezajlanak a nemzetiszocialista forradalmak és létrejönnek a nemzetiszocialista alkotmányok.18 Mind a kommunizmust, mind a liberalizmust elveti. Eredeti nyelven olvasta Marx munkáit és több marxista íróét, nem találja viszont elveiket megfelelő megoldásnak, mert „az életnek csak az egyik oldalát emelik ki”19. Habár a marxizmus a kereszténység és a hungarizmus mellett a világ harmadik pozitív ideológiája, el kell pusztítani materializmusa miatt és azért is, mert Moszkvából van irányítva.20 A liberalizmusnak elismeri pozitív történelmi szerepét, de mivel az saját korában már a zsidóság irányítása alá került, el fog pusztulni. „A hungarizmus tudatában van annak, hogy rend csak úgy van, ha mindenkinek megvan a helye s minden a helyén van. A liberalizmusban semminek sem volt helye és semmi nem volt a helyén. Törvényalkotta és jogvédte rendetlenség volt”21 – írja börtönnaplójában. A liberális világrend iránti megvetését tükrözi a világ két legnagyobb demokratikus hatalmáról alkotott véleménye is: „Az USA nem állam, nem ország, emberei nem alkotnak nemzetet, népet, hanem egy földterület, melynek kiaknázására embertömegek rt.-t alakítottak, részvénytöbbség a zsidók kezében.”22 Valamint: „Az angol világbirodalom világnak világ, de egyik népe számára sem haza, még az angol számára se. Olyan világpiacféle, amelyen azonban csak a zsidó mozog szabadon.”23

Az ő elképzelésében a nagy francia és angol birodalmak el fognak tűnni, helyettük a világ Nagyterekre fog oszlani. A nagyterek földrajzi-kulturális szempontból közösséget alkotó népek társulásából állnak, ott, ahol fennáll a lehetőség, egy-egy vezető nép irányítása alatt, mint például német, japán, olasz, magyar stb. Így jönnének létre a latin, germán, szláv, iszlám, hungarista stb. nagyterek. Afrika európai élettérnek számítana ugyan, de nem gyarmatként, ugyanis Szálasi sok más szélsőjobboldali vezetőtől eltérően a négereket nem tekintette alacsonyabb rendű fajnak. „Négerkérdés: elsősorban is meg kell állapítanunk a derűs tényt, hogy a néger számunkra éppen olyan színes ember, mint amilyenek mi vagyunk az ő számára. A négerség a legtragikusabb hasadásban él, kultúrája, civilizációja és technika-gazdálkodása teljesen elszakadtak egymástól, és az USA-ban civilizáció helyett csak szifilizációt tanultak” – írja. Potenciálisan a néger fajnak is joga lehet saját nagytérre.24 A világháború vége felé nagytér-koncepciója háromra módosult,25 ennek értelmében Európa nagy részén és Oroszország európai részén Hitler vezetésével a német rend érvényesülne, Ázsiában és valószínűleg Amerikában pedig a japán. A két nagytér közötti határ a Jenyiszej, Dzsungária, Tarim-medence, Indus vonalon húzódna, az ázsiai nagytérhez kapcsolódna még Ausztrália és Óceánia is.26 Délkelet-Európában lenne a harmadik nagytér, melynek vezető ideológiája a hungarizmus.

Egyetlenegy népnek viszont semmiképp sem lett volna helye Szálasi világában: a zsidóság iránti gyűlöletét lépten-nyomon kifejezte, ahol csak tehette. „A zsidót azért teremtette a jó Isten, hogy a társadalom magasabb szerkezete, a nemzet tudja, mikor piszkos, mikor van nagytakarításra szüksége. Ugyanaz a nemzet testében, mint a sváb, poloska, tetű, bolha, rüh az egyénen vagy a környezetében”27 – írja többek közt börtönnaplójában több más hasonló jellegű idézet közt. A zsidó népet honképtelennek és gyökértelennek tartotta, mely nem képes önerejéből államot alakítani és fenntartani. Több ízben is a zsidót a kizsákmányoló osztállyal azonosítja, és habár csak néhány indirekt utalás van rá, meglehet, hogy hitt egy globális zsidó összeesküvésben is. Antiszemita retorikája viszont nem annyira egy jól körülhatárolt rémképen, sokkal inkább megvetésen alapult. Különösebben nagy jövőt semmiképpen sem jósolt nekik: „A világzsidóság a liberalizmussal fog elpusztulni. A liberalizmus volt számára a bacilus-leves, amelyben legjobban virulhatott és legveszedelmesebb toxinjait készíthette. Miután elmúlik a leves, el fog múlni a bacilus is”28 – jövendöli meg egy adott pillanatban. A Cél és követelések c. program szerint a zsidóság kérdését a numerus clausus alapján kell rendezni, a zsidóságot be kell vonni az állam életébe, és munkájába számával arányosan kell bevonni,29 később azonban szemlélete radikalizálódik és nem hajlandó eltűrni zsidót hazájában. Saját magát Szálasi nem antiszemitának, hanem aszemitának nevezte, szembehelyezkedve a náci párt főideológusának, Rosenbergnek az elméletével a saját nézőpontját fogalmazta meg, teljesen zsidómentes társadalmat hirdetve.30 Zsidóellenességére viszont nem volt jellemző az erőszakos megoldások hirdetése, beszédeiben, írásaiban nem buzdított tömegakciókra, mint ahogy más államokbeli hasonszőrűek tettek (gondoljunk csak a nácikra vagy a román vasgárdistákra), egyszerűen csak az országból kívánta a zsidóságot eltávolítani. Nem tagadta meg tőle azt sem, hogy ha képes rá, alapítsa és tartsa fenn saját államát, és akkor még akár megbecsülésre is számíthatnak zsidókként.31 De ha ezt nem teszik, a nemzetiszocializmus végső európai győzelme esetében azt sem tartotta kizártnak, hogy a „zsidóságot írmagostul kiirtják”32. Tulajdonképpen zsidókérdés csak abban a mértékben létezett nála, amennyiben a magyarság problémáira bűnbakot kellett találni, de ha a zsidóságot sikeresen távolítja el a nemzetközösségből – mindegy, hogy milyen módszerrel –, a zsidókérdés nála megszűnik. A nyilas hatalomátvétel utáni viselkedés a budapesti zsidósággal tükrözi legjobban a kérdéshez való zavaros hozzáállását: cél a magyar közösségből eltávolítani, kizárni a zsidókat, abban a mértékben, amennyire szükségesnek ítéltetik, irtani, de nem feltétlenül. Felelősséget semmiképp sem érez a zsidó polgárság sorsa iránt, de ha ez már nem áll útjában, nemtörődöm módon élve is hagyhatja a saját elszigeteltségében.

Előfordult az is, hogy elmélkedései zsidó viszonylatban meglehetősen komikus megfogalmazásokhoz vezettek, mint vallási téren is. Az még csak hagyján, hogy a keresztény Isten személyét elkülöníti a zsidó Jahvéétől és az Ótestamentumot vehemens kritikákkal illeti. Rendkívül eredeti módon vezette le viszont Jézus Krisztus nem zsidó származását, a Megváltót fajilag a „gondwanai” fajhoz sorolva, amelyhez a magyarok is tartoznak. Hogy pontosan miből is áll a gondwanai faj, ezt utólag, pontos meghatározások, átfogóan kidolgozott fajelmélet hiányában rendkívül nehéz lenne megállapítani. A Szálasi-szövegek általános jellemzői máskülönben a felületes olvasónak zavarosnak tűnő, utánozhatatlanul misztikus, rendszertelen, gyakran kaotikus megfogalmazások, metaforikus mondatok, gondolatmenetek. Mikor egyik politikai ellenfele felhívta rá a figyelmét, Szálasi „az Isten is Káoszból teremtette a világot” típusú válasszal vágott vissza.

Õt azonban sem a komolyabb magyar politikai körök, sem a nácik, akiknek nem önállóan gondolkodó rokonlélek, csak engedelmes német eszköz kellett (lehetőleg olyan, aki saját népe körében sem örvend népszerűségnek, hogy ne tudjon sikerrel a Reich ellen fordulni), nem vették komolyan. Miután eszmevilága kikristályosodott, Szálasi rendkívül konokul ragaszkodott hozzá, változtatások elfogadása nélkül. Szilárd meggyőződése volt, hogy Európa újraszervezésében nagy szerepe lesz a hungarizmusnak, még ha Magyarországot és a magyar népet le is nézik a németek. Ennek tudatában, a totalitárius vezetőkre oly nagyon jellemző módon a valóságot saját ideáljaival összetévesztve, elvállalta Magyarország vezetését az elkerülhetetlen totális vereség felé. Hatalomra kerülése után hozzá is próbált látni programja megvalósításához, nem véve észre, hogy tulajdonképpen hungarizmusa nem önerejéből vívta ki a győzelmet, hanem csakis a német segítségnek köszönhetően, és ennek következtében nem igazi szövetségesévé, csak csatlós bábállamává lett Magyarország Hitlernek, s mint ilyen, a sorban a legutolsó.

Rövid ideig tartó „országlása” megmutatta, hogy mekkora kárt tud okozni egy országnak az, ha válságos időben olyan vezetője kerül, aki saját ideáljainak megszállottja.

 

1 Szálasi naplója. A nyilasmozgalom a II. világháború idején. Lektorálta Karsai Elek. Kossuth Kiadó, Budapest. 1978. 39. o.

2 Nicholas Nagy-Talavera: O istorie a fascismului în Ungaria ºi România. Editura Hasefer. Bucureºti. 1996.

3 Magyarország a II. világháborúban. Petit Real Kiadó. Budapest. 1997. 1840. o.

4 Szálasi. 1942 júliusában. apud. Fascism: essential writings. Edited by Roger Griffin. Oxford University Press. 1995. 225. o.

5 Szálasi naplója 32. o.

6 A magyar állam felépítésének terve. Egyetemi Nyomda. Bp. 1933. 8. o.

7 Ungváry Krisztián: Szálasi Ferenc. Trianon és a magyar politikai gondolkodás 1920–1953. Tanulmányok. Osiris Kiadó. Bp. 1998. 120. o.

8 Nagy-Talavera. uo. 157. o.

9 Ungváry. uo.

10 Griffin. uo. 225. o.

11 Szálasi Ferenc börtönnaplója. 1938–1940. Budapest főváros levéltára. 1997. 179. o.

12 Griffin. uo.

13 Nagy-Talavera uo. 158. o.

14 Magyarország a II. világháborúban. 82. o.

15 Ibidem 345. o.

16 Griffin. uo.

17 Szálasi Ferenc: Út és cél. 14. o. apud. Szálasi börtönnaplója 45. o.

18 Uo. 45. o.

19 Sipos Péter tanulmánya uo. 15. o.

20 Nagy-Talavera uo. 158. o.

21 Szálasi börtönnaplója. Sipos Péter tanulmánya 45. o.

22 Börtönnapló 83. o.

23 Uo. 110. o.

24 Ungváry. 123. o.

25 Nagy-Talavera 158. o.

26 Szálasi naplója. 100–101. o.

27 Börtönnapló 62. o.

28 Uo. 70. o.

29 Uo. Sipos. 44. o.

30 Börtönnapló 111. o.

31 Uo. 131–132. o.

32 Uo. 44. o.