Kupán Árpád történész, érdemes tanár (Dobra, 1938). Kolozsváron szerzett történelemtanári diplomát 1958-ban, tanított Zetelakán, Kárászteleken, Mezőtelegden, volt levéltáros, vezetett diákszínjátszó kört, helytörténeti kutatásokat folytatott. Ismeretterjesztő közíró, Mezőtelegd társmonográfusa, Nagyváradon él. 2004-ben megjelent kötete: Szabadkőművesek Nagyváradon.

Kupán Árpád

Nagyvárad a mozivásznon II.

Filmgyártási próbálkozások és sikerek a 20. század első évtizedeiben

Az 1913-as év mégis meghozta a nagyváradi filmgyártás első nagy sikerét, amely, igaz, nem szerzett a városnak európai hírnevet és ismertséget, de a váradi lokálpatriótáknak annál nagyobb örömet és büszkeséget okozott.

1913 tavaszán a Nagyváradi Izraelita Nőegylet az évente megrendezett nagyszabású táncestélyét, amelyet a Vigadó nagytermében tartottak, eredeti filmfelvételek készítésével és bemutatásával akarta felülmúlhatatlanná tenni. Számtalan ötlet, terv született, hogy mi legyen a felvételek tárgya, s kik legyenek a szereplői. Tervük megvalósításához megnyerték Székely Jenőt, akinek tapasztalata és összeköttetései lehetővé tették az ötletek kivitelezéséhez szükséges technikai eszközök beszerzését s a felvételek elkészítését. Hosszas tervezgetés, előkészület után végre elkészült három film, s március 15-én a táncestély fénypontjaként bemutatták őket.

A Nagyváradi Napló a következőképpen harangozta be az eseményt: „Végre elérkezett a mulatni vágyó úri társaság nagy napja. A Vigadó északi sarkában fel van már állítva a nagyméretű moziszínpad, amelynek vásznára ma jól ismert arcok és alakok fognak feltünedezni. Valószínű, hogy az eredeti ötlet igen sok látogatót fog ma este a Vigadóba vonzani.

A moziprogram, amely egész estét fog betölteni, öt számból áll. Az első két részt az Apolló színház igazgatója, Székely Jenő szolgálja: Az Orné partján – tájképfelvétel és Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című regényének Psilanderrel készült filmváltozata.

A nagyváradi közönséget jobban fogja érdekelni a következő három felvétel: 1. A Bunyitay ligeti jégpálya, amelyen a nagyváradi jégsportot kedvelő úrleányok és fiatalemberek lesznek szédületes ívelés poséjában megörökítve. 2. A korzó, másfél órás kép: Aki a felvétel idején kinn volt a Rákóczi úti korzón, tudhatja csak igazán, milyen nagyszerű, frappáns ötletességű kép lesz ez. 3. Az elcserélt vőlegény. Bohózat, játszanak dr. Konrád Béláné Sarkadi Klári, Várnai Rózsi, dr. György Ernő, dr. Kovács Zsigmond, Elek Miklós. Ez a mozibohózat cluja lesz az estélynek. A mozielőadást reggelig tartó tánc követi.”

Másnap, március 16-án terjedelmes, részletes beszámolót közölt a lap a moziestélyről. A bevezetőben megállapította: „A Vigadó terme zsúfolásig megtelt, konstatálni lehetett, hogy ehhez fogható mulatság még nem volt az idén.”

A továbbiakban csak a váradi képek leírását idézzük: „Első kép, a Bunyitay jégpályán. Napos februári délután. Egyre-másra suhannak a korcsolyázó párok, s noha szótlan a film, szinte érezni a fiatal leányok hangjának ezüstös csilingelését. A film a jégpálya melegedőházikójánál kezdődik. Az első ismerős arc, aki a jégpályán feltűnik, Darvas Rózsi. Egy pillanat múlva szédületes, mindamellett plasztikus íveléssel feltűnik Ágoston Péter dr. feleségével. Szepessy Lajos Sarkadi Klárihoz csatlakozik, s már együtt szaladnak mind messzebb a gép elől. Székely Jenő, az ügybuzgó moziigazgató arca mindenfelé előtűnik. Feleségével a kis gyermekeket a gép elé állítják, akik az ártatlan élet derűjével mosolyognak le a képről. A báli közönség hangosan ad örömének kifejezést, valahányszor egy ismerőse profilja villan fel, vagy egy kisgyermek elcsúszik, tréfás kiszólások hangzanak.

A korzó című felvétel is sokáig a nagyváradi közönség emlékezetében marad. Nagyvárad minden ragyogó szépsége kint sütkérezett a meleg, de kissé szeles tavaszi napon a Rákóczi úton, melyet a film a maga teljes pompájában mutatott meg. A berregő masina minden kedves pillanatot megörökített. A nézőközönség nagy kedvteléssel vette észre, hogy a hölgyek milyen agilitással sietnek a masina elé s milyen pózba helyezik magukat, hogy legjobban mutassanak. Azt is kedves volt látni, hogy a hölgyek némelyike – aki nem sejtette, hogy mi készül a korzón, s így nem öltözött ki eléggé – mint menekült a mindenkit egyforma pártatlansággal megörökítő lencse elől. Néhol gyors tempóban vette le a masina a járókelőket, néha egy csoportnál hosszabb időt töltött. Különösen pezsgő és eleven volt a felvétel a Rákóczi út sarkán, majd a Bémer téren a Royal teraszán, ahol a gondos szülők a gyermekeiket állították be a felvételbe. Sok képet elmos az erős napsütés. A masina tovább halad, ügyvédek száguldoznak, hónuk alatt ügytáskával, katonatisztek, akik mosolyogva fordulnak vissza, vevők az üzletekbe, szóval Nagyváradnak izgalmas, temperamentumos utcai élete, a közvetlen, dolgozó és éhező város, a nap leglüktetőbb idejében, a déli órákban.

Feszült érdeklődés várta az új képet, amelynek magyartalan felírása csak ennyit mondott: Összetévesztve. Okos, talpraesett bohóság, melynek szereplői: dr. György Ernő, dr. Konrád Béláné, Sarkadi Klári, Várnai Rózsi, dr. Kovács Zsigmond, dr. Molnár Jenő, Elek Miklós, Konrád Ferkó, Szepessy Lajos és Réz Bertalan. A szereplők, amint ez jól nevelt moziszínészekhez illik, a darab előtt bemutatkoztak a vásznon. Aztán megkezdődött a darab, amely méltó betetőzése volt az estélynek. Az ügyes műkedvelők úgy játszottak, mintha született színészek lettek volna. Érthető is. A moziszínészet lényegesen könnyebb az élőszóval ható színészetnél, és már egy kifejezőbb arc is fél sikert jelent. Azt azonban el kell ismernünk, hogy a darab feltétlenül szellemes. Alapötlete, hogy a szülők gyermekeiket a milliomos Hintermannhoz akarják adni. A lány szíve a szegény fiskálishoz húz, és a szülők ellenére is szeretik egymást. A szerelmes fiatalember cselhez folyamodik, a milliomos maszkjában jelenik meg a lányos háznál, s botrányosan viselkedik, mire a szülők kiadják az útját. Mikor megérkezik az igazi milliomos, aki automobilkarambol miatt késett, a szülők azt hiszik, hogy az előbbi tért vissza, s újból kipenderítik, így a szerelmesek egymáséi lesznek. A szerzők kifogyhatatlan elmésséggel tálalták fel az egyszerű történetet, sok bonyodalommal, s így a nézők nagyon jól mulattak.”

Így látta a Nagyváradi Napló azt a három mozifelvételt, amely akár a nagyváradi filmgyártás kezdetét is jelenthette volna. Tervek, elképzelések, kísérletek már korábban is voltak, ezekről mi is említést tettünk. Ez a sikeres vállalkozás viszont jelentősen növelte a váradi kinematográfosok önbizalmát, s mint látni fogjuk, az elkövetkező hónapokban és évben merész tervek születtek. Végül a nagy tervekből csak kevés valósult meg, jött a világháború, és elsöpört mindent, nemcsak a terveket, hanem az addig megszokott életformát is.

1913. június 19-én jelent meg a Nagyváradi Naplóban a fentebb említett tervek egyikéről az alábbi híradás: „A napokban érkezik hozzánk Kolozsvárról a Pathé cég magyarországi megbízottja, Goldenweiser Ernő, és érdekes újságot hoz Erdélyi Miklós direktornak. Megbízták Goldenweisert mint a magyar színházi viszonyok ismerőjét, hogy tegyen lépéseket a magyar nemzeti, népies vagy történelmi tárgyú filmek beszervezésére. A filmeket itt veszik fel, magyar írók munkája, magyar színészek játéka alapján rendezi az egész ügyet egy közvetlenül Párizsból érkező operatőr.

A Pathé cég magyarországi képviselője szerződni fog Erdélyivel és megállapodik vele arra nézve, hogy őszre még egy pár magyar film elkészítésére kötelezi magát. Ez egyelőre természetesen csak kísérlet lesz. A film értékét tulajdonképpen a párizsi filmbörze fogja megállapítani. Ha megtetszik, a világ összes mozijába bevonul a nagyváradi film, Izlandban és Mexikóban fognak gyönyörködni Szentgyörgyi Márta, Tóth Elek, Sík Rezső művészetében.”

A következő híradás e nagy jelentőségű kezdeményezésről 1913. október 29-én jelent meg a Nagyváradi Naplóban: „A nagyváradi színtársulat tagjai mint moziszínészek. Pathé Fr`eres magyar színműfelvételei Nagyváradon. Erdélyi Miklós és Székely Jenő közreműködése. Nagyváradi színészek világhódító útja a filmen. A színház és mozi együttműködése” – ígéretes szalagcímekkel. A hangzatos címek után a következők voltak olvashatók: „A mozik és a színházak oktalan versengése egymás ellen a közönség meghódításáért csak úgy oldható fel, ha összefognak, együttműködnek. Ezt az igazságot külföldön rég megállapították a filmgyárak és a színházak vezetői, színészei. A színészek belátták, hogy nem gátolhatják meg a mozi előretörését, s ezért tehetségüket a mozi szolgálatába állították, s a filmgyárak is felvállalták a kiváló írók műveinek megelevenítését színtársulatok közreműködésével.

A Pathé Fr`eres filmgyár párizsi igazgatója tudomást szerzett arról, hogy Nagyváradon van a vidék legjobb színtársulata, mely alkalmas volna a tervezett magyar mozidarabok megelevenítésére. Székely Jenőt megbízták, beszélje meg Erdélyi Miklóssal, hogy hajlandó volna-e a magyar színműirodalom legkiválóbb remekeinek filmre való alkalmazásánál közreműködni.

Elhatározták elsőnek a János vitéz színrevitelét. A színes, eleven jeleneteket nem a színpadon, hanem Nagyvárad és Bihar megye legszebb vidékein fogják eljátszani. Erdélyi Miklós kidolgozza a szcenéria és a rendezés részleteit. Felmerült, hogy a Kukorica Jancsi báránynyáját Rév mezején veszik fel, gyönyörű háttér lenne a Király-hágó és a révi vízesés. A huszárok érkezését a Bóné-kút melletti gyakorlótéren vennék fel, s a Vilmos huszárok működnének közre. Juliska ruháját a Körösben fogja mosni…

Az egész [filmezés] három-négy hónapot venne igénybe, s ha kész lesz, az egész világ gyönyörködhet a csodaszép magyar legendás színképben. Ha ez sikerülne, akkor Szigligeti Cigányának, Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosának megfilmesítése kerülne sorra. Azonkívül Székely Jenő tervezi filmre vinni a Magyarok bejövetelét Feszthy Árpád remek történeti festménye nyomán.

Székely Jenő és Erdélyi Miklós tárgyalásairól kiszivárogtak hírek, s a színészek közül Étsy Emília, Szentgyörgyi Márta, Kállay Jolán, Kerényi Irén, Sík Rezső, Leövey Leó, Tompa Béla, Medgyaszay Jenő régi ábrándjaik valóra váltására gondolnak. Sőt, azt is remélik, ha első debütjük sikerül, Párizsban is szerződést kapnak.

A tegnap Erdélyi és Székely Budapestre utazott. Székely Goldenweiser Ernőnek, a Pathé Fr`eres budapesti képviselőjének bejelenti megállapodásukat, s tárgyalnak Bakonyi Károllyal, a János vitéz szerzőjével a mozifelvétel jogáról.

A tervek szerint már novemberben megkezdenék a felvételeket, és jövő májusra elkészülne a János vitéz. Fel akarják kérni F. Károlyi Leonát, Gózon Gyulát, Kabos Gyulát, Horváth Micit, Dési Nusit, akik egykor szintén váradi színészek voltak, hogy működjenek közre a filmek készítésében.”

A reményteljes tervek sajnos nem valósultak meg. Bakonyi Károllyal sem tudtak megegyezni, ugyanis ő ragaszkodott ahhoz, hogy fővárosi színészek játsszák a főszerepeket, a Pathé is csak halogatta a döntést a felvételek megkezdéséről, mígnem kitört a világháború, s minden kapcsolat és együttműködés megszűnt az ellenségessé vált országok között.

1913. november 27-én újabb ígéretes filmtervekről olvashattak a Nagyváradi Naplóban a helyiek, ami büszkeséggel töltötte el szívüket. Nagyváradi vonatkozású film az amerikai filmpiacon. Amerikai operatőrök Nagyváradon – szólott a hangzatos cím. Lássuk, mit tartalmazott a cikk: „A tegnap az amerikai Universal Film Manufacture operatőrje járt Nagyváradon és felvételt készített Nagyvárad utcáiról, és különösen a Körös nyújtotta perspektíváról. Egy Rubinowszki nevű fiatal orosz diák Budapestre került s később egy magyar témájú szerelmi regényt írt. A regény szerint az ifjú beleszeret egy pesti kis színésznőbe, amiről tudomást szerzett az ifjú orosz szerelme, s meg akarta gyilkolni vetélytársát, aki Nagyváradra menekült előle.

Mister Brown azért jött Nagyváradra, hogy megírja A magyar lány szerelme című film forgatókönyvét. Úgy tervezi, hogy a magyar és az orosz nő találkozását kiviszi a Körös-partra, ahol két rohanó autóban mutatják be az üldöző és az üldözött nőt.

Az Universalnak – mondja Mr. Brown – vannak még magyar témájú filmjei. Azonkívül több operatőrjük dolgozik Magyarországon. A filmgyárnak az a célja, hogy új színt lopjon be a filmbe, új területeket varázsoljon a közönség elé, s erre különösen alkalmas a magyar táj, a magyar klíma.”

Az 1914-es év nagyon ígéretesen indult a nagyváradi mozibarátok számára. Február 11-én a Nagyváradi Napló egy váradi színésznőről írt szenzációszámba menő tudósítást Szentgyörgyi Márta mozit játszik címmel, s ez a hír végre egy megvalósult eseményről szólt. Lássuk a cikket:

„A budapesti Uher filmgyár a napokban megegyezésre jutott Horkay Elemér [nagyváradi] hírlapíró társunkkal egy mozidarab, A négyujjú című detektívdrámája filmre viteléről. A gyár Nagyváradra küldi operatőrjét, s a dráma egyik jelenete egy nagyváradi pénzintézetben, míg egy másik része a város főutcáján játszódik. A detektívdrámában Szentgyörgyi Márta nagyváradi színésznő is fellép, ezúttal először mint moziszínész.

Megkérdeztük Szentgyörgyi Mártától:
– Nem tartja-e nehezebbnek a drámai fordulatoknak szavak nélküli, csupán játékkal való kifejezését? – Sőt! Nagyon jól tudom, hogy az én művészetemben a mimika és a játék dominál. És ez az, ami egyedül alkalmas arra, hogy internacionális legyek. – A darabban van egy nagyon veszedelmes jelenet. Magának, aki jasszlányt alakít, automobilba kell vetnie magát egy száguldó ló hátáról. Nem fél az ugrástól? Legyintett: – Éppen ez a szép. Ott kezdek lelkesedni mindenért, ahol reszkíroz az ember. Valamelyest már tudok lovagolni, de a jövő héttől minden nap veszek lovaglóórát. A mozifelvétel egyébként március végén vagy április elején lesz.

Szentgyörgyi Mártán kívül Thúry Elemér és Sík Rezső [szintén váradi színészek] is játszik a filmben, s clouként maga a szerző.”

A film még 1914 nyarán elkészült, s különösen Nagyváradon nagy sikert aratott mint első váradi helyszínen, váradi szerző művéből s többnyire váradi színészekkel készült igazi játékfilm.

1914. március 17–19. között Nagyváradra látogatott az európai némafilmek legnépszerűbb sztárja, Waldemar Psilander, s a Szigligeti Színházban két nap alatt négy előadásban adta elő kis társulatával a Dalborg báró fogadása című, hat képből álló moziszkeccsét, amely három mozgóképből és három színpadi játékból állott.

A világhírű moziszínész érkezését és fellépését hatalmas reklámhadjárat készítette elő és kísérte. Székely Jenő engedélyt kapott a sztár vállalatától, a Nordisk Film Compagne-tól, hogy filmet készítsen Psilander Váradra érkezéséről és a városba való bevonulásáról. A filmfelvétel Székely Jenő és Székely Zoltán irányításával készült. Õk adták az utasítást a Budapestről lehívott operatőrnek, Bendekovics Bélának, hogy honnan és mit vegyen fel. Filmezték a sztár fogadására az állomásra beáramló hatalmas tömeget, amely valósággal megszállta a peront, még a peron folyosójának üvegtetején is nagy tömegben álltak. Felvették, hogyan ér be a vonat az állomásra, miként ünnepli a tömeg a vonatból kiszálló nagy művészt. Megörökítették ünnepélyes fogadtatását, beszállását az automobilba és diadalútját végig a Rákóczi úton, majd megérkezését a Fekete Sas Szállodába.

Az így készült filmet két nappal később már vetítették a váradi mozikban nagy érdeklődés mellett. 1914 márciusában, miközben a város a Psilanderről szóló hírektől volt hangos, Székely Jenő és Boros Jenő a jövő tervein gondolkodott és dolgozott. Úgy tűnt, hogy megtalálták a kitörési utat, hogy bekapcsolódhassanak a filmgyártásba és feloldják a színház és a mozi ellentétét. Terveikről a Nagyváradi Napló 1914. március 11-én Moziszkeccsek nagyváradi színészekkel: Mozivarieté Nagyváradon cím alatt számolt be: „…A jövőben az az örvendetes esemény lesz, hogy a nagyváradi színtársulat tagjainak közreműködésével eredeti nagyváradi moziszkeccseket fognak játszani az egyik mozgószínházban. A nagyváradi moziszkecscsek megírására pályadíjakat fognak kitűzni, a felvételeket Nagyváradon és vidékén fogja végezni a Pathé Fr`eres egyik legkiválóbb operatőre. Természetesen állandó mellékjövedelemben fognak részesülni a moziszkeccsekben szereplő nagyváradi színészek, akik közül Szentgyörgyi Márta, Étsy Emília, Kállay Jolán, Leövy Leó, Medgyaszay Jenő, Tompa Béla, Sík Rezső, Gróf László lesznek ezen előadások sztárjai. (…) Erre a célra az egyik nagyváradi mozgófénykép színházat – valószínű, az erre legalkalmasabb Vigadó mozgót – varietészínházzá fogják átalakítani, ahol kizárólag moziszkeccseket fognak játszani. A nagyváradi darabokon kívül országosan szenzációs eredménye lesz a mozgóvarietének, hogy Littmann Pepi, a világhírű lengyel primadonna és társulata egy eredeti zsidó tárgyú moziszkeccset fog eljátszani Nagyváradon ezen a nyáron. Az érdekes darabot Littmann Pepi férje írta, és Székely Jenővel már úgy a felvételre, mint az előadásra nézve megkötötték a megállapodást. A moziszkeccs először Nagyváradon kerül bemutatásra, aztán országos körútra indul Székely Jenő a társulattal ennek a szenzációs mozidarabnak a bemutatására.

A nagyváradi mozilátogató közönség bizonyára örömmel veszi hírül a közelgő nyári moziszezonnak kellemes meglepetéseit, melyek megvalósításán egyetértő lelkesedéssel fáradozik Erdélyi Miklós és a nagyváradi mozik tulajdonosai.”

A fentebb ismertetett tervekből csak kevés valósult meg, hisz pár hónap múlva kitört a világháború. Megtörtént a Vigadó mozgószínház átalakítása mozgóvarietévé, s megkezdték a Budapesten készült magyar moziszkeccsek bemutatását. És ami a legfontosabb: még a háború kitörése előtt elkészült az első nagyváradi moziszkeccs helybeli szerző szövegkönyve alapján, helyi színészek előadásában, itteni helyszíneken. 1914. június 17-én nagy sikerrel mutatták be Az apacs álma című énekes-táncos kinemaszkeccset a Vigadó mozgóvarietében.

A Nagyvárad című lap a következő sorokkal harangozta be: „Tompa Béla szkeccse a Vigadóban. A Szigligeti színház jeles művésze egy ötfelvonásos kinemaszkeccset írt, melyet ma mutatnak be a Vigadó mozgóban. A szkeccs minden tekintetben felülmúlja az összes eddig előadott moziszkeccset. A filmen és a színpadon egymást követik a mulatságosnál mulatságosabb jelenetek. A kuplék, melyeket közismert melódiákra írt a fiatal szerző, nagyon ötletesek. Már a szereposztás is garancia: Szentgyörgyi Márta, Sík Rezső, Tompa Béla és Leövey Jenő olyan művészek, akik feltétlenül pompás perceket szereznek a közönségnek. Az apacs álma a címe a szkeccsnek, amellyel országos körútra indul, és előreláthatólag országos sikert is ér el a társulat, ami azért is érdekes, mert a felvétel itt készült Nagyváradon.”

Az első váradi moziszkeccsről – amely sajnos egyben az utolsó is lett – még a konzervatív és igényes Tiszántúl is igen elismerően írt 1914. június 26-án A váradi moziszkeccs vidéki körúton című cikkében: „Az első váradi kísérlet nagyszerűen sikerült. Az új területen, a moziszkeccs területén Nagyvárad állított ki olyan darabot, amely nemcsak itt, a pátriában, hanem a vidéki kultúra többi gócpontjában is dicsérettel megállja a helyét. Nemcsak a nagyváradi szerzőnek, Tompa Bélának szerzett elismerést, hanem a színészeknek és a mozidirektoroknak is. Mert a fővárostól való függés nagyon kínos. Általános a panasz, hogy a filmek állaga gyenge, lejátszott és elcsépelt. A lokális jelentőség nagyban elősegíti a siker elérését, és igazán kívánatos, hogy a pesti obskúrus befolyástól felszabaduljon az erős, tisztább levegőjű provincia.

A váradiak kedves moziszkeccse már a vidéken jár, s egymás után hódítja meg az egyes városokat. Legelőször Szolnokon mutatták be, ahol nagy sikere volt. Tegnap már Csabán játszottak, persze közben itt pihentek egy napot Váradon. Vasárnap Nyíregyházán játszanak, hétfőn, kedden Nagykárolyban, szerdán pihennek, s aztán négy napon keresztül Kolozsváron játszanak. Az impresszárióval most tárgyal az egyik aradi mozi. Egyszerre kapós lett a váradi szkeccs. Nyáray Antal hatezer koronát ígért érte, Tompa nem adja…”

Tehát a siker egyértelmű volt, s a jó üzleti érzékkel bíró Székely Jenő azonnal megszervezte a vendégszereplést a közeli városokban, hogy hírét vigyék a váradi filmkészítés megindulásának, s hogy piacot szerezzen a további alkotásoknak.

Miközben Székely Jenő és Boros Jenő a moziszkeccsek gyártásában látta a kitörési lehetőséget, mások nagyfilmek készítéséhez kerestek támogatókat. Így két váradi újságíró ebben az időben fogott hozzá egy nagyszabású mozidarabterv kidolgozásához. Egyikük dr. Papp János, a Nagyvárad felelős szerkesztője, irodalmi körökben ismert volt, egy színművét bemutatta a váradi színház, a másik Horkay Elemér, ugyanannak a lapnak a helyettes szerkesztője, viszont moziszakértőnek számított. Előzőleg négy évig igazgatta a kassai Uránia filmszínházat, és két filmszövegkönyvét megvalósította az Uránia; a Női divat és a Doktor halál című filmet országszerte ismerték.

Tervük megvalósításán három hónapig a legnagyobb titokban dolgoztak, s csak 1914. július 31-én jelent meg a Nagyváradi Naplóban a hír, hogy Arany János Toldi-trilógiáját mozidarabnak dolgozták fel. A lap megírta, hogy „a Pathé cég budapesti képviselője átolvasta a kéziratot, s kijelentette, hogy a mű valósággal frappírozta őket, s ez a magyar Cyrano. Viszont ők témát nem vásárolnak, csak megrendeléseket fogadnak el, s közölték a szerzőkkel, hogy a kiállítás és a felvételek 50 000 koronába kerülnének.

Végül a Toldi-trilógia Berlinben készült el. Dr. (Rácz) Rothauser Ede lekötötte a darabot egy berlini kinovállalat részére, amelynek ő az igazgatója. Õ maga fordította le a szövegkönyvet németre, s már meg is kezdték az első felvonás kiállítását.

A Toldi mint iskolafilm is nagy elterjedtségre számíthat, különösen Magyarországon (…) A rendezői példány tartalmazza az irodalmi szöveg filmjelenetekre való tagolását, ellátva az összes szükséges színpadi és rendezői instrukciókkal.”

A cikk végén a Nagyváradi Napló közölt egy rövid részletet a szövegkönyvből, s így az olvasók megismerhették a feldolgozók elképzeléseit, szándékait, hogyan akarják megeleveníteni a népszerű irodalmi alkotást a filmvásznon.

A szép terveknek, a biztató kezdeteknek nagyon hamar gátat vetett a világháború kitörése, majd egyre tragikusabb kibontakozása, elhúzódása és végkifejlete. Az első világháború számos súlyos következménye mellett jelentéktelennek, de nem elhanyagolhatónak tekinthetjük azt a tényt, hogy véget vetett azoknak a kezdeményezéseknek és lehetőségeknek, amelyek Nagyváradot is a filmkészítés helyszínévé tehették volna, ezzel is növelve kulturális jelentőségét.