Lipcsei Márta költő, tanár (Nagyvárad, 1943). A kolozsvári BBTE fizika–kémia szakán végzett, 1965-től fizika szakos tanárként dolgozott. Verseskötetei: Csillagközi utazás (1997), Vertikális álomterek (1999), Virtuális világ (2000), Életgyakorlatok (2006).

Lipcsei Márta

Kéküveg nyár

s tiltakozás, a szív bolond hite,

hogy nincs Sehol, nincs Többé-Sohase

(Szabó Lőrinc: Kéküveg nyár)

Kéküveg nyár, és lent a Duna

dús kéküveg rétje… Hol van már?…

élet, erő, fény! Hol száll a madár,

a csordult mézfürt forró hona

aranysárga kalászok otthona

hol mozgás, kép, hang merevedett

reptér mit akácerdő leplezett

s az út menti napraforgók hasa

virágok zizzenő szalmaillata

a hangok játéka, ahogy illana

gépekből a tűzcsóvák villáma

hogy minél magasabbra repüljön

felhők habtorlasza fejükön törjön

ma tudom, belőlük csattant az öröm.

 

 

Elkésve emlékezni

s robbanni kezdtek eresztékei

szívnek-agynak, s törni-porlani-

párologni percek s évezredek;

(Szabó Lőrinc: A hír)

Déli fényekkel megszórt avaron

régi égi könyvből kitépett lapok

vörös máglya – láng táncában kopott

tépett, perzselt pernyeszárny kavarog

hallani lélegzetvételt zavarón

a panasz, a gond mind rá fogadott

az emlékezés még felette lóg

s a lerepülő álom mint az ón

belőle a világ tényeket keres

kigyúló villámok szárnya még heves

s a menekülő megáll ha érdemes

későn döbben rá, hogy talán költő volt

a végső úton, hogy élni nem tudott

tél hava idézi, feltámad a holt

 

 

Körös-part

képeid aggasd körém: életem

be gazdag vagy, mihelyt emlékezem!

(Szabó Lőrinc: Csak ami Volt)

A tiszta vízben szép, sima kövek

s a part mentén zöldes, selymes füvek

lábat simogató homok, agyag

jó nézni, hogy lesz a part hűs anyag

míg játszik a nap Körös tükre alatt

halak rajokban úsznak a víz alatt

a fűzfagally fehér húsának szagát

érezni, zúg víz habokban gáton át.

A nyárfasziget hűsítőn integet

szél nélkül remegnek a levelek

ugrálva, visítva úsznak gyerekek

szelíd bokrok ágai közt a pókok

szövik a csöves vagy napernyős hálót

emlékek percéből születnek álmok

 

 

Hangok, képek

Hangok játéka is vonzott: ahogy

egy sereg galamb alásuhogott

(Szabó Lőrinc: Hangok)

A régi város mindig csodákat ígért

bolondultam égbetörő tornyaiért

Hajnali hangok, képek kísértenek

fölhólyagosodott ablaküvegek

rajtuk összefolyó esőcseppek

párkányokon zörgő bádoglemezek

Hangok játéka: ahogy a verebek

a tölgyfán összegyűltek, csiviteltek

kiabálva perecét árulta Rót

Bémer térre átmehetsz ez volt a kód

a villamossínek rekedt sikolya

távoli mozdonyok füttye, robaja

Hajnali hangok, képek s mindegyik mögött

a gyermekkor ezer emléke röpködött

 

 

Kövesudvar

szép volt, isten volt. Egy Volt a Világ.

(Szabó Lőrinc: Egy Volt a Világ)

 

Apám vitt sétálni minket gyerekeket

Kövesudvarra, hol játszani lehetett

ugrálni, futkosni az emlékmű körül

követ hajigálni, míg zsebünk kiürül

ott álltak a háború nyomai, tankok

a vaspántokon kapaszkodtunk, s a hangok

torkunkból üvöltve, vidáman törtek ki

és az se érdekelt, ha ránk szólt valaki.

Hazafelé katonás rendben álltak

a Pável utcai gesztenyefák, vártak

már a játszótársak, meghitt tarkaság

kerek gyerekszemmel szép volt a világ.

Apám hangja cseng, ki már többet látott:

„ne akard megváltani a világot”