Szászi Zoltán költő, publicista (Tornalja, Gömör megye, 1964). Érettségi után legalább ötven munkahelyen megfordult, az Iródia társulásban kezdett irodalommal foglalkozni, 1992-től tucatnyi antológiában szerepelt. Önálló kötete 1996-ban a pozsonyi Kalligramnál (Tenger), 2002-ben a Madáchnál (Sziget) jelent meg.

Szászi Zoltán

Víziók köztes állapotról

 

egy pohár vizet

nem talán mégis a piros tablettát

hová került a szobám másik sarka

benne ablaktalanná váltam

ember remeg húsba zártan

idő gurít vágatlan film

ütemét szívritmusszabályzó írja

ki be ugrál szememen a világ

ki maga

ki magam

az ott nem az anyám sírja

egy pohár víz

két lépés közt

hold vagy nap ragyog

imádkozol

arc kié

kedves

látni szeret engem

leverten csúszom

ragyogás énekel kívül belül

hova bújjon

ki riad

csicsíjja babája

ki mondja

hol az ágy

honnan hallom magam

tán mégis a piros tablettát

egy pohár vizet

egy lélegzetvételt még

az emlékezés

felettem lóg

háromszög alakú kapaszkodó

morzsányi fény

hússzínű krisztus

ebédem

ima most

mikor hozzák már a teám

lerepülő álom hova szálljon

elhullajtott menedék

várnak-e

mi a gond

mi a panasza

emlékszik rám valaki

emlékszem magamra

csigabiga gyere ki

ég a világ ideki idebe

istenem

fáj neked is?

 

 

Zsé ellopott arca

 

arcán holdkráterek

fekete sereg vijjog a nyárra

majd egy hétig a fagyon várta

tegyék már végre földbe le

az örök sötétség fényeskedik neki

tebenned bízik eleitől fogva

szellem a testnek foglya

illatos szénaboglya ég

alatta nézheted a sült földet

rémült bogarak haláltáncát

a végtelen aranyláncát a halál hozta el

négy fahangú vénasszony énekel

kik ott álltak mondták barátaid

ellopták az arcod Zsé

ellopták a verseid a rímeid

a pénzed az álmot a Zabosbeli békés öregkorról

hol a kovács fiának kijár

napi kissör borovicska meleg ebéd

ellopták az életed Zsé

a tudomány majd megírja költő volt

az istenadta csak épp élni nem tudott

s míg zsírosan csepeg a szent honorárium

rólad szóló értekezésért

te bátyád porát nyomod

szűk betonkeretbe bocsájtva

majd egy hétig fagyasztott mosolyod

hogy találják meg majd az angyalok

hát így megy ez

ki rí ki rí szól udvarod mögött

szomszéd kakas a veres

rongyaid most égetik

avas párnád vacak rádiód gazdát keres

ellopták az arcod

ellopták a verseid

s nincs itt e kurva világban senki

ki ingét adná rád

melegítsen

de díjaidból verseidből jól élnek majd

koncfaló dögök

majd márványt kapsz

de csak ha magadnak kinyögöd

 

 

***

 

mikor voltál őszi erdőn hűlő csendben szarvasbőgésre váró tisztást nézni

apró fehér kavics hátán figyelni lusta fényt

mikor ölében falevelet ringató vízzel beszél

mikor néztél gyereked szemébe ki írni tanul

vagy éppen repülőt rak össze régi papucsaidból

s hiszi elviszi az őt akár a déli sarkig is

mikor voltál ember ebben a zajban füttyben rohanásban zenében

hol nem látod az utcai lámpáktól a holdat s csillagnak nyomát se lelheted

nézed csak nézed ezer vakon pislogó monitor körbe

magányéletek filmje pereg ott veszekedés itt szépen játszó gyermek

ott kutyát sétáltató öreg odaégett vacsora felett dühöngő részeg

dobozba zárt nyomorba láthatsz pompa nincs amott a domb alatt a házak

kovácsolt vaskerítésükre kamera figyel s a tulaj félve alszik el

mert irigy gaz világ van meg a pénz

mondjuk nem is tiszta forrásból való min egyszerre szeretőt tart bmw-t cserél

meg kártyázik whiskyt vedel meg feleséget átoperáltat manökennek hogy

rúgjon rajta egy év után mert már nem kell

látsz dobozokban villódzó fényt rákönyökölsz egyszer a napra

hogy oltsa ki végre minden vacak villogásnak pisla fényét