Szászi Zoltán költő, publicista (Tornalja, Gömör megye, 1964). Érettségi után legalább ötven munkahelyen megfordult, az Iródia társulásban kezdett irodalommal foglalkozni, 1992-től tucatnyi antológiában szerepelt. Önálló kötete 1996-ban a pozsonyi Kalligramnál (Tenger), 2002-ben a Madáchnál (Sziget) jelent meg.
Szászi Zoltán
Víziók köztes állapotról
egy pohár vizet
nem talán mégis a piros tablettát
hová került a szobám másik sarka
benne ablaktalanná váltam
ember remeg húsba zártan
idő gurít vágatlan film
ütemét szívritmusszabályzó írja
ki be ugrál szememen a világ
ki maga
ki magam
az ott nem az anyám sírja
egy pohár víz
két lépés közt
hold vagy nap ragyog
imádkozol
arc kié
kedves
látni szeret engem
leverten csúszom
ragyogás énekel kívül belül
hova bújjon
ki riad
csicsíjja babája
ki mondja
hol az ágy
honnan hallom magam
tán mégis a piros tablettát
egy pohár vizet
egy lélegzetvételt még
az emlékezés
felettem lóg
háromszög alakú kapaszkodó
morzsányi fény
hússzínű krisztus
ebédem
ima most
mikor hozzák már a teám
lerepülő álom hova szálljon
elhullajtott menedék
várnak-e
mi a gond
mi a panasza
emlékszik rám valaki
emlékszem magamra
csigabiga gyere ki
ég a világ ideki idebe
istenem
fáj neked is?
Zsé ellopott arca
arcán holdkráterek
fekete sereg vijjog a nyárra
majd egy hétig a fagyon várta
tegyék már végre földbe le
az örök sötétség fényeskedik neki
tebenned bízik eleitől fogva
szellem a testnek foglya
illatos szénaboglya ég
alatta nézheted a sült földet
rémült bogarak haláltáncát
a végtelen aranyláncát a halál hozta el
négy fahangú vénasszony énekel
kik ott álltak mondták barátaid
ellopták az arcod Zsé
ellopták a verseid a rímeid
a pénzed az álmot a Zabosbeli békés öregkorról
hol a kovács fiának kijár
napi kissör borovicska meleg ebéd
ellopták az életed Zsé
a tudomány majd megírja költő volt
az istenadta csak épp élni nem tudott
s míg zsírosan csepeg a szent honorárium
rólad szóló értekezésért
te bátyád porát nyomod
szűk betonkeretbe bocsájtva
majd egy hétig fagyasztott mosolyod
hogy találják meg majd az angyalok
hát így megy ez
ki rí ki rí szól udvarod mögött
szomszéd kakas a veres
rongyaid most égetik
avas párnád vacak rádiód gazdát keres
ellopták az arcod
ellopták a verseid
s nincs itt e kurva világban senki
ki ingét adná rád
melegítsen
de díjaidból verseidből jól élnek majd
koncfaló dögök
majd márványt kapsz
de csak ha magadnak kinyögöd
***
mikor voltál őszi erdőn hűlő csendben szarvasbőgésre váró tisztást nézni
apró fehér kavics hátán figyelni lusta fényt
mikor ölében falevelet ringató vízzel beszél
mikor néztél gyereked szemébe ki írni tanul
vagy éppen repülőt rak össze régi papucsaidból
s hiszi elviszi az őt akár a déli sarkig is
mikor voltál ember ebben a zajban füttyben rohanásban zenében
hol nem látod az utcai lámpáktól a holdat s csillagnak nyomát se lelheted
nézed csak nézed ezer vakon pislogó monitor körbe
magányéletek filmje pereg ott veszekedés itt szépen játszó gyermek
ott kutyát sétáltató öreg odaégett vacsora felett dühöngő részeg
dobozba zárt nyomorba láthatsz pompa nincs amott a domb alatt a házak
kovácsolt vaskerítésükre kamera figyel s a tulaj félve alszik el
mert irigy gaz világ van meg a pénz
mondjuk nem is tiszta forrásból való min egyszerre szeretőt tart bmw-t cserél
meg kártyázik whiskyt vedel meg feleséget átoperáltat manökennek hogy
rúgjon rajta egy év után mert már nem kell
látsz dobozokban villódzó fényt rákönyökölsz egyszer a napra
hogy oltsa ki végre minden vacak villogásnak pisla fényét