Kinde Annamária költő, újságíró (Nagyvárad, 1956). Brassóban szerzett erdőmérnöki diplomát (1982), 1990-től dolgozik a romániai magyar sajtóban, 1997-től 2002-ig a nagyváradi sajtókollégiumot igazgatta. Számos versantológiában szerepelt, három önálló kötete jelent meg a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál. Jelenleg az Erdélyi Riport munkatársa.

Kinde Annamária

Szandra May júniusban

 

Szandra May kertjében a jázmin

fehéren és sárgán világít.

Rózsák sóhajtanak: miért?

Csupa kérdés a suttogó kert.

Most melyik világban időzhet?

Tom Vanguard árnya hol kísért?

A mutatóját vesztett óra

csöndesen zümmögve idézi

múlt tér s idő szimfóniáit.

Kezét ölébe ejti Szandra.

Milyen idők jöhetnek arra

Ki nyárban hóviharra vágyik?

Zöld robbanás forog a nyárban,

s az életteli lobogásban

hideg láztól vacog a lélek.

Kapaszkodni próbál a hitben:

„Magányos vagy most bennem, Isten.

Hová jutok még? Merre térek?”

 

 

Szandralíz a Csudában

Lewis Carrol ötleteiből

 

Előétel: A versek képe

 

„Mit ér egy könyv – gondolta Alice – képek meg versek nélkül?”

Versek nélkül mit ér a könyv?

Szavak nélkül a kép?

Vak ösztönök prédája csak

versek híján a nép.

Ha szép szavakhoz érzeményt

rendelni nem tanul,

ha szívét nem beszélteti,

makog csak tajdagul.

Jobb létre nem derít közöny,

lelke olajra lép.

Durva napokkal elszalad

az idő s a remény.

Ifjabb korok emlékei

szorongatják vadul,

aki él pucér éleményt

vers nélkül, láthatatlanul.

 

 

Harmadik vers: A krokodilgyerek

 

„Ni, testét csinosítja épp

a krokodilgyerek,

sikálja arany pikkelyét,

önt rá Nílus-vizet.

Ni, szép karma hogy szétmered,

be vígan somolyog!

Száját tátja, és így rebeg:

»Kis hal, isten hozott!«”

Ni, itt is ott is mennyi jó

Finom étel mozog

Csiklandás, töltés tárgya lesz

a krokodiltorok.

S ha nem tárgya, hát alanya,

Itten nem fő az elv.

Nyers harmóniákért liheg

Az ízre éhes nyelv.

Megálmodok egy lakomát

nyelek egy nagy halat

míg vergődik, jól orrba ver

a víztükör alatt

ó, nagyszerű fickándozás,

adrenalin, a vér

édes lesz tőle, mennyei

országom egy halért!

Ni, csontig lerágtam megint

Anya, a lábadat.

Na de ha oly éhes vagyok

Mint falánk sáskahad?…

És nem baj – csak kaja legyen –

Ha rothad vagy szalad

Én úgyis mindet bekapom!

Csak ennyi volt? Kalap!