Jászkunság 2003 - almanach





Vissza          Tartalom          Címlap          Előre





Szarvák Tibor–Szoboszlai Zsolt:

A Tisza-vidék modernizációs lehetőségei
egy vizsgálat tükrében

A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja a közel-múltban a Tisza folyó-menti speciális régió fejlesztési elképzeléseinek hangsúlyait vizsgálta. Kérdőíveink az érintett 3 tervezési-statisztikai régió prominens személyi-ségeinek a Tiszával kapcsolatos nézeteit, véleményét kutatták. Elgondolásunk szerint, a Tisza-vidék kutatás-fejlesztési program interdiszciplináris jellege igényli a prominenciakutatás metódusainak alkalmazását. A prominencia értelmezésünkben a (helyi) társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő (szakértői) csoportot jelenti.[1]

 Az alapsokaság kialakításakor – egyfajta súlyozási metódusként – a Tisza megyei, térségi kapcsolódását vettük figyelembe. Ott, ahol a Tisza helyzete erősen periférikus, a folyóvölgyre és a közvetlen közeli településekre koncentráltunk.

A több mint kéttucat kistérségben 441 települést (39 várost és 402 községet) találhatunk. A területen a népesség száma közel másfél millió. Az érintett városokban majdnem egymillió polgár él. Közvetlenül a Tisza mentén 141 település található. A Tisza menti városok száma nem éri el a húszat. A Tiszával közvetlen szomszéd-ságban közel 700 ezer ember él. A folyó menti városi népesség száma majdnem félmillió.

A Tisza-vidék fejlesztési programhoz készített, nyitott és zárt kérdéseket egyaránt tartalmazó kérdőíves vizsgálatunkat 2000 júniusában végeztük. Kérdőívünket a Tisza által érintett hét megyében a társadalmi, a gazdasági, a politikai, illetve a kulturális elitet reprezentáló 500 embernek küldtük ki.

A tanulmányban az eredményeket több alkalommal száz fokozatú skálán közöljük. A száz fokozatú skála értékei minden esetben csak az értékelhető válaszokra vonatkoznak, a következők szerint: a százas érték azt jelenti, ha minden válaszoló a maximális, a nulla pedig, ha a minimális pontszámot adta. A száz fokozatú skálákon az ötven pont alatti értékek általában negatív véleményt (bizal-matlanságot, ellenszenvet), míg az ötven pont feletti értékek inkább pozitív véleményt (bizalmat, rokonszenvet) jeleznek.

Az 500 kérdezett közül inkább az észak-alföldi, és az észak-magyarországi régió prominenciái válaszoltak. A jelentősebb válaszadási hajlandóság hátterében feltételezhetően az áll, hogy a Tisza egyfajta híd szerepet kaphat, tölthet be a regionális együttműködésben. Vagyis: az Alföld folyója kapcsán kialakulhat egy közös fejlesztési program, amely a vizsgált terület térségeit és településeit átfogja. Ezt az állításunkat erősíti a prominencia kötődés érzete (,,Hogy érzi magát a megyében, illetve a Tisza-mentén?”). A többség jól érzi magát a vizsgált térségben, valamint a Tisza-mentén. A hét megye ,,tetszési indexének” átlaga  – 100 fokozatú skálán – 70, a Tisza-mente, mint térség ,,tetszési indexe” pedig 79 pont. A megkérdezettek szerint a Tisza-mentén a XXI. század elején is erősek az identitás-elemek, de a térség gazdasági-politikai érdekképviselete gyenge. A ,,tetszési index” a regionális identitás egyik fontos mutatójaként is meghatározható, s így adekvátabban bizonyítható állításunk, amely szerint a Tisza összekötő kapocsként, közös entitásként is definiálható az érintett területeken.

A Tisza-menti megyék modernizációs lehetőségei a válaszok tükrében Csongrád megyei elsőséget mutatnak. A legmarkánsabban ez a gazdaságfejlesztési lehetőségekben, a környezetvédelmi felkészültségben, a (humán) infrastrukturális ellátottság dimenziójában, illetve az innovációs képességekben jelentkezik. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a politikai érdekképviselet (a lobbi) kategóriájában előzi meg a Dél-Alföld központi megyéjét. Jász-Nagykun-Szolnok megye potenciáljai összességében a stabil második helyet jelentik. A harmadik helyen a többi megye osztozik.

1. tábla  Megítélése szerint a Tisza-menti speciális térség megyéi közül (Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szat-már-Bereg) melyik áll az első (vezető) helyen a következő kategóriákban? Említések száma:

 

Összesített
első hely

Összesített
második hely

Összesített harmadik hely

a Tisza-menti települések infrastrukturális ellátottságában

Csongrád

Jász-Nagykun-Szolnok

Bács-Kiskun

a Tisza-menti települések
gazdaságfejlesztési lehetőségeiben

Csongrád

Jász-Nagykun-Szolnok

Bács-Kiskun

a Tisza-menti települések turisztikai
fejlesztési lehetőségeiben

Jász-Nagykun-Szolnok

Csongrád

Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén

a Tisza-menti települések innovációs
képességében és egyéb adottságokban

Csongrád

Jász-Nagykun-Szolnok

Hajdú-Bihar

a Tisza-menti települések fejlődését segítő humán infrastruktúra-ellátottságban

Csongrád

Jász-Nagykun-Szolnok

Hajdú-Bihar

a Tisza-menti települések politikai érdekképviseletében

Szabolcs-Szatmár-Bereg

Jász-Nagykun-Szolnok

Csongrád

a Tisza-menti települések környezetvédelmi felkészültségében

Csongrád

Jász-Nagykun-Szolnok

Hajdú-Bihar, Heves

Korábbi felméréseink[2] szintén Csongrád megye elsőségét igazolták a legtöbb társadalmi-gazdasági alrendszerben (a gazdaság teljesítményében, a települések infrastrukturális és szociális ellátottságában, az innovációs képességekben és adottságokban stb.). Jász-Nagykun-Szolnok – hasonlóan a megyei területfejlesztési program háttereként készült kutatáshoz – a Tisza-menti térségben is a stabil második helyet mondhatja magáénak.

Csongrád megye (humán) infrastrukturális, gazdaságfejlesztési és környezet-védelmi elsőségét főként az Észak-alföldi régióból ítélték kedvezőnek. Jász-Nagykun-Szolnok megye pozitívabb turisztikai jövőképét a saját és az Észak-magyarországi régió válaszadói feltételezték. A Közép-Tisza-vidék innovációs szempontú megítélése kedvezőbb a Dél-Alföldről, mint az Észak-magyarországi régióból. A dél-alföldi prominencia általában nem vállalkozott a tőle távol eső megyék különböző kategóriáinak értékelésére, viszont Szabolcs-Szatmár-Bereg megye politikai érdekképviseleti elsőbbsége minden régióban egyértelmű.

A válaszadók szerint, a Csatári Bálint által kategorizált kistérségi jellemzők[3] közül, a hagyományos ártéri és fokgazdálkodás rehabilitációjára alkalmas zónák inkább az Észak-Alföldön találhatóak. Kevésbé jellemzőek ilyen területek a Dél-Alföldön. Az öntözéses, kertkultúrás zónák azonban éppen az Alföld déli, Tisza-menti részein gyakoribbak.

A folyó menti térség fejlődésének akadályozó tényezői között kiugróan magas a belső perifériához kapcsolódó kategóriák – közlekedési helyzet, a főváros távolsága, rossz úthálózat, gazdasági-társadalmi lemaradás – említése. Az árvízveszélyt, mint a térség fejlődését leginkább hátráltató dimenziót, az Alföld egész területén érzékelik. A segítő tényezők közül kiemelkednek a megtartó képességet növelő dimenziók: ilyen a (vízi)turizmus, az érintetlen természet adottságai és a termelő, szolgáltató ágazatok (szőlészet, borászat, falusi turizmus).

Az általános környezeti jellemzők értékelésében a Tisza-mente és a vizsgált megyék között nem tapasztaltunk jelentős különbségeket. A leginkább támogatott elképzelés dinamikus, cselekvésorientált válaszokat jelent: cél a hatékony Tisza-imázs kialakítása, a holtágak rehabilitációja és a belső periféria jellemzők megszüntetése, mert ,,a Tisza súlyos társadalmi és gazdasági problémákkal küzdő,  zömmel periférikus helyzetű térségeket köt össze”.

2. tábla Osztályozza az alábbi kategóriák állapotát általában a Tisza-mentén és az ön megyéjében! 100 fokozatú skála átlagpontjai[4]

 

Általában a Tisza-mentén

Az  Ön
megyéjében

szükséges a Tisza-imázs (a Tisza, mint vonzerő) hatékony kialakítása

81

82

a holtágak állapota azonnali rehabilitációt követel

74

75

a Tisza súlyos társadalmi és gazdasági problémákkal küzdő,  zömmel periférikus helyzetű térségeket köt össze

74

69

a Tisza-menti települések közlekedési kapcsolódása
a fővároshoz nagyon rossz

69

67

sok a mezőgazdasági termelésbe bevont mezőgazdasági terület

63

58

magas a partközeli parcellázások száma

58

54

a Tisza inkább elválaszt, mint összeköt földrajzi területeket

57

55

a Tisza-menti települések közlekedési kapcsolódása a megyeszékhelyekhez megfelelő

51

54

a Tisza menti vadvíz-világ állapota kielégítő

49

47

a Tisza menti urbanizációs folyamatok megfelelőek

42

40

nagy a környezetbarát gazdasági beruházások száma

27

27

A Tisza-mentén a települések leginkább az árvíz ellen fognának össze. Közös kezdeményezésként támogatott a turizmus fellendítése, a tiszai hajózás és a vízminőség védelme is. A potenciális megyei összefogások is a turizmus és az infrastruktúra fejlesztését, a természet- és környezetvédelmet, valamint a vízi hajózást részesítik előnyben.

A kistérségek közötti összefogásban a nagy alrendszerek (pl. turizmus, környezetvédelem, árvíz elleni védekezés stb.) mellett jobban megjelennek a lokális közösségek szerves fejlődését biztosító erőforrások (civil szféra, szőlő- és bor-termesztés, falusi turizmus stb.) is.

A Tisza-vidék természet-, környezet- és tájvédelem terén végrehajtandó fejlesztési elképzeléseinek rangsorából látható, hogy a megkérdezettek egyformán fontosnak tartják a problémák komplex, folyó menti kezelését és a lehetséges kistérségi megoldásokat. Alapvetően minden elképzelés (a lakossági szennyezések visszaszorítása, az őshonos erdők fenntartása, illetve felületük növelése, az ártéri élőhelyek rekonstrukciója[5], csak olyan gazdasági tevékenységet lehessen folytatni, ami nem hordja magában a korlátlan növekedés veszélyét, a partközeli parcellázások megszüntetése, az ültetvény jellegű háttérkultúrák háttérbe szorítása) támogatott. Ez azt is jelzi, hogy a térségben a környezet- és természetvédelem megoldatlan, illetve a környezeti hatások miatt váltani, módosítani szükséges a különböző termelési /termesztési kultúrákat.

A Tisza mentén, illetve a kistérségben közel hasonló arányban tartják fejlesztendőnek a turizmus különféle szegmenseit (a vízi turizmus, a tiszai halászathoz /horgászathoz kapcsolódó turizmus, falusi (tanyai) turizmus, kerékpáros turizmus[6], ökoturizmus, a Tisza-tó vonzerejét jobban megjelenítő idegenforgalmi stratégia, kastélyfelújítás a Tisza-menti településeken, vadászathoz kapcsolódó turizmus, a tradicionális mesterségekhez kapcsolódó turizmus, a termálturizmus) a megkérdezettek. Két eltérő százalékpontú idegenforgalmi fejlesztés támogatottságát leginkább a földrajzi elhelyezkedés határozza meg. A Tisza-tó vonzerejét főleg a tó által leginkább érintett (határos) megyék kistérségei növelnék, a termálkincset pedig leginkább a termálvagyonnal, adománnyal rendelkező területek erősítenék.

A megkérdezettek egyaránt közepesnek értékelik megyéjük[7] és kistérségük idegenforgalmi vonzerejét. A nagyobb vonzerőt az észak-alföldi megkérdezettek tulajdonítják térségüknek. A településnagyság alapján tipizálva, inkább a kistelepüléseken élőknek van a lakóhely idegenforgalmi vonzerejéről pozitívabb elképzelése.

Az idegenforgalomról szóló állítások értékelése egyfajta jövőorientációt feltételez (az idegenforgalom olyan állásokat teremt, amelyekre a kistérségnek szüksége van, az idegenforgalom segít a térség gazdaságát egyensúlyban tartani), hiszen jelenleg igen kevés vállalkozás kapcsolódik az idegenforgalomhoz.

A mezőgazdaság fejlesztési elképzelései a Tisza-mentén mindenütt fontosak, mert gyakorlatilag nem lehet különbséget találni a térség és a kistérségek fejlesztési értékei között. Leginkább az erdőtelepítést, a legeltető állattartás fejlesztését és a halastavak, nádasok létesítését támogatták a megkérdezettek. Az ártéri gyümölcsösök telepítése és az ártéri szántó gazdálkodás fejlesztése kevésbé támogatott.

A közlekedési-kommunikációs fejlesztési alternatívák visszatükrözik a Tisza-mente jórészének belső periféria létéből adódó sajátosságait. A fejlesztési alternatívák támogatási szándéka között nincs szignifikáns területi különbség. Figyelemre méltó az információs társadalom egyik eleme, az internet-kapcsolódás egyöntetű fejlesztési támogatottsága. Jelentősen támogatott még a sétahajózás fejlesztése, a közúti hidak számának növelése. Alacsonyabb támogatást mértünk a folyóval párhuzamos közúthálózat fejlesztése, a vízszennyező járművek kiszorítása a folyóról és a mellékvonali vasútvonalak fejlesztése kategóriák kapcsán.

Kitűnt, hogy a válaszadók a Tiszával, a Tisza-mentével kapcsolatban főként ágazati alrendszer szempontúan gondolkodnak. Az általános (segítő és akadályozó) jellemzők között kiemelt helyen van a turizmus, valamint a környezetvédelem fejlesztésének javítása és a belső (társadalmi, gazdasági) perifériák felszámolási szándéka. A jelenlegi állapoton hagyományos, területi kiegyenlítést célzó, illetve tudásalapú fejlesztéssel, illetve a  környezettudatosságra is építő helyi tantervek alkalmazásával stb. kell / lehet változtatni.

A természetvédelem erősségeként leginkább a háborítatlanságot a tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek nagy számát jelölték meg, gyengeségként a környezet-tudatosság alacsony fokát érzékelik. Lehetőségként főként a nemzeti park területeinek növelését és az ökoturizmust jelölték meg. Veszélyként főként a környezetszennyezést, a természeti értékek veszélyeztetettségét említették. A megkérdezettek szerint, környezetvédelmi szempontból, az egyik legnagyobb veszélyt a Tisza-menti csatornázás jelenlegi állapota és a kommunális hulladék elhelyezésének megoldatlansága jelenti. Megoldásként gyakran jelezték a regionális víztisztítók, hulladéklerakók telepítésének fokozottabb támogatását és a szemléletváltás szorgalmazását, az oktatás fejlesztését, új, helyi, környezettudatosságot erősítő tantervek kialakításának támogatását.

Az idegenforgalom erőssége leginkább a horgászat, a vízi turizmus és az érintetlen természeti környezet. A Tisza-menti turizmust főleg a gyenge infrastruktúra és a szálláshelyek állapota valamint a víz minősége, illetve az ingadozó vízállás fogja vissza. Az idegenforgalom fejlesztésének egyik eszköze az erősebb, hatékonyabb Tisza-marketing.

A mezőgazdaság erőssége a jó termőtalaj és a tovább fejlesztendő öntözési lehetőség. Gyengeségként főleg a birtokszerkezetet, a bizonytalan felvásárlási viszonyokat és a kiszámíthatatlan Tiszát, illetve a tőkehiányt említették. Fejlesztési irányként a biogazdálkodás emelhető ki.

A közlekedés erősségeit a Tisza hajózhatósága és a terület egy részének vasúti megközelítési lehetőségei jelentik. A gyengeség kategóriáit a gyorsforgalmi út hiánya, a kevés híd és a közutak rossz állapota jellemzik. Ugyanakkor a tiszai hajózás kihasználatlan, ritkák a folyami kikötők. A közlekedés fejlesztésének iránya a megkérdezettek többsége szerint az út (gyorsforgalmi, autópálya, összekötő) építés. A kommunikációban erősség a jó telefonhálózat, gyengeség a jövőt jelentő internetes hálózat.

3. tábla      A Tisza-vidékre vonatkozó fejlesztési ajánlások átlaga
                               10 fokozatú skála átlaga
[8]

Meg kell oldani a szűkebb és a tágabb Tisza-menti agrártájak öntözési, belvíz-mentesítési, csatornázási feladatait, ill. a települések vízigényére is tekintettel a szennyvíztisztító
kapacitások kiépítésének feladatait.

9,6

Az érintett térségek mezőgazdasága fejlesztése terén kiemelt szerepet kellene kapnia a
hagyományos ártéri gazdálkodás sokoldalú rehabilitációjának, az okszerű erdősítésnek,
a természet- és vízvédelmi szempontok által meghatározott és szükséges Tisza-menti zöldfolyosó, ill. ökológiai-hálórendszer kiépítésének.

8,7

Az alföldi Tisza-tengely elsősorban a természeti-táji rehabilitációt, a környezet- és
természetvédelmet kell, hogy szolgálja, e munkahelyteremtő, kisvállalkozói, beszállítói
típusú fejlesztéseknek – két nagyváros kivételével
elsősorban a Tisza menti kisvárosok támogatott gazdaságfejlesztésére kell irányulnia.

7,8

Az európai belvízi hajózó utakhoz való kapcsolódás kialakítása.

7,3

Minden lehetséges fejlesztést és beavatkozást egyértelműen alá kell rendelni a modern fenntartható fejlesztés elveinek.

7,3

Újra kell gondolni és részletesen meg kell tervezni a folyó egyfajta tájrehabilitációt
eredményező folyómeder-újraszabályozásának lehetőségeit.

6,9

Összességében a terület szerves (fenntartható) fejlődését szorgalmazzák, ami-vel növelhető a megtartó képesség és csökkenthetőek a (Tisza-menti hét megyében is érzékelhető) területi különbségek.



[1]  Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris, Budapest, 1997. 636. o.

[2] Szarvák Tibor: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei középtávú stratégiai fejlesztési program a megyei prominenciák körében – háttértanulmány –, 1999. szeptember

Szarvák Tibor: A dél-alföldi prominencia és a régiófejlesztés. In: A térségfejlesztés feladatai az ezredfordulón és az információs társadalom. Szerk: Hanh Csaba, Budapest Hazai Térségfejlesztő Kft. 2000.

[3] Csatári Bálint (összeáll.) – Gaborjákné Vydareny Klára – Kiss Attila – Kovács András: A Tisza-vidék problémái és fejlesztési lehetőségei. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Főosztálya megbízásából készült Tisza-vidék kutatás-fejlesztési program összefoglalója. Kecskemét: MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete, 2001. 104 p.

 [4] Eredeti értékek: 1 – egyáltalán nem (jó), 2 – kevésbé (jó) fontos, 3 – közepes(-en szükséges), 4 – jó, (szükséges), 5 – nagyon jó, (leginkább szükséges). A skálán a 0 érték azt jelenti, ha mindenki elutasítaná az állítást, a 100 pedig azt, ha mindenki teljes mértékben fontosnak tartaná.

 [5]  89-89-88 ponttal a leginkább támogatott 3 kategória.

[6]  88-87-84-84 ponttal a leginkább támogatott 4 kategória.

[7]  100 fokozatú skála értéke a megyei vonzerő esetében: 53.

   100 fokozatú skála értéke a kistérségi vonzerő esetében: 49.

[8] Eredeti értékek: 1 – egyáltalán nem fontos …10 – teljes mértékben fontos. A skálán a 0 érték azt jelenti, ha mindenki elutasítaná az állítást, a 10 pedig azt, ha mindenki teljes mértékben támogatná.

 
Szarvák Tibor 1971 Szolnok. Szociológus. A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete Szolnoki Kutatócsoportjának tudományos segédmunkatársa.

Szoboszlai Zsolt 1956 Bácsalmás. Szociológus. Az MTA RKK ATI Szolnoki Kutatócsoportjának vezetője.






Lap tetejére          Előre