A dél-svédországi magyarok családi lapja
4. évfolyam 14. szám 2003/1
A szerkesztő asztala
Tőled is függ az Ághegy Jönnek a magyarok
     Tőled is függ, hogy megjelenik-e az Ághegy, a skandináviai magyar irodalmi és művészeti antológia?

Kedves Olvasó! Kedves Barátunk!

     Az Ághegy antológia kiadását tervezzük! Kérjük, támogasd és segíts minél több támogatót gyűjteni a skandináv országokban, de másutt is, ahol a skandináviai magyar alkotok munkájának és hídszerepének kiteljesítése érdeklődésre számíthat. A befizetett összegnek megfelelően, példányt/példányokat küldünk majd az Ághegy hatszáz oldalas és számos színes művészeti mellékletet tartalmazó kötetéből.
     Irodalmi és művészeti lapunkat már az induláskor nyomtatásban is elképzeltük. Most eljött az ideje hogy az Ághegy öt számát összesítve, a skandináviai magyarok alkotók irodalmi és művészeti alkotásait kötetbe foglalva kiadjuk. De ez immár meghaladja kisközösségeink erejét és a felvállalt önkéntesség kereteit. Ezért az olvasókhoz, barátainkhoz fordulunk segítségért. Nagyobb arányú anyagi összefogásra van szükség ahhoz, hogy a szükséges nyomdai munkát kifizethessük. Legalább 250 támogató egyenként 15-20 eurós (ennek megfelelő svéd korona) hozzájárulásával 500-1000 példányt rendelhetünk. Anyagi haszonra nem számítunk, a szerkesztést és nyomdai előkészítés egy részét is magunk végezzük, a szerzői díjról pedig lemondtunk.
     Kérünk tehát minden kedves olvasót, minden irodalmat és művészetet támogató barátunkat, hogy szíveskedjék a támogatásra szánt összeget mielőbb a szerkesztő e célból nyitott PG-konto 404 86 10-2 számlájára átutalni. A támogató nevének és címének feltüntetésével biztosítja, hogy kiadványunkat postacímére megkapja. Ha nem sikerül a nyomtatáshoz szükséges költségeket összegyűjtenünk a befizetett összeget visszaküldjük.
     Bővebb felvilágosítással a szerkesztő szolgál.
Tar Károly, az Ághegy szerkesztője, Balogh Ilona, pénztáros

Minden magyar - minden magyarért!

     A Kossuth-emlékzászlót az Magyarok Világszövetsége Kossuth Lajos születésének 200. évfordulóján, 2002. szeptember 19-én Monokon, Kossuth szülőfalujában bocsátotta ki, és adományozta meg vele a falu közösségét. Még aznap, Kossuth emigrációs éveinek egyik legemlékezetesebb helyszínén, Washingtonban, a Capitoliumban az MVSZ átadta a Kossuth-emlékzászlót az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának.
     Ezt követően egymás után jelentkeztek magyar közösségek a Kárpát-medence különböző vidékeiről, Kossuth-emlékzászlót igényelve. Szeptember 21-én Gyergyócsomafalván tizenkét székelyföldi település és az MVSZ egyik tagszervezete vett át Kossuth-emlékzászlót. Október 13-án, Magyarvalkón tíz kalotaszegi település magyar közössége és egy újabb MVSZ tagszervezet jutott Kossuth-emlékzászló birtokába.
     Minden zászlóátadás ünnepélyes külsőségek között zajlott, és mind a zászlóátadóknak, mind a zászlóátvevő küldöttségeknek maradandó élményt jelentett. A zászlóigénylő közösségek vallomása szerint az MVSZ Kossuth-emlékzászlaja szimbolikus erővel bír, és pótolja a millenniumi országzászlót, melyet sok külhoni magyar közösség igényelt, de tekintettel az országzászló állami felségjel mivoltára, külhonban csupán egyházi közösségek kaphatták meg.
     Az MVSZ Elnöksége tudatában van annak, hogy egyedül egy civil szervezet adományozhat külhonban nemzeti szimbólumokat, anélkül, hogy más államot provokálna tettével. Az MVSZ Kossuth-emlékzászlaja nem állami, hanem nemzeti szimbólum. Ezért az MVSZ Elnöksége támogatja, hogy minél több magyar közösség jusson Kossuth-emlékzászló birtokába. A zászlóadományozó mozgalom kibontakozásának legnagyobb akadálya az emlékzászlók költségeinek fedezése. Az MVSZ közismert pénzügyi válsága miatt nem vállalhatja, a Kárpát-medencében külhonban élő, zászlóigénylő közösségek legtöbbje pedig nem képes a zászló költségeit fedezni. Egy zászló költségei 100 USD-t tesznek ki. A több mint ötven zászlóigénylő közösség közül csupán a székelyföldiek tudták a költségeket önerőből fedezni. A többi település esetében szerencsére jelentkeztek támogató magánszemélyek és intézmények, akik kifizették egy-egy zászlóigénylő közösség zászlaját.
     A villámposta előnyeit élvezve a MVSZ sajtószolgálatának híreiből megtudhatjuk, hogy a számos településnek és egyesületnek van már Kossuth- emlékzászlaja. Svédországban tudtunkkal nincs ilyen egyesület. És annak ellenére, hogy a svéd-magyarok számos esetben támogattak szűkös körülmények között élő magyar közösségeket- nem vesznek részt a Minden magyar minden magyarért mozgalomban. Lundi, malmői, kristianstadi, helsinborgi, göteborgi és más távolabbi vidékeken élő magyarok fogjatok össze! Legyen magyar zászlótok! Legyen a Kossuth nevével fémjelzett zászlótok, amely alatt az összefogást gyakorolhatjátok. Még most sem késő. Szeptember közepéig tart a mozgalom.
     Egy esztendő múlva a magyarországiak munkát vállalhatnak az Európai Unió országaiban. Svédország azok közé az országok közé tartozik, ahol szívesen látják a vendégmunkásokat. Máris számosan kérték szerkesztőségünk segítségét munkát kereső pincérek, cukrászok, szakácsok, fémipari munkások, és a számítógépes munka sokféle területén szerencsét próbálók. Még nem tudják, hogy itt sem kolbászból fonják a kerítést, nem irigylésre méltóak az élelmiszerárak, a lakás sem olcsó . De akit a szerencséje valamely felfelé induló szakágazatba vezet az jól jár, a fizetés ott sokszorosa az otthoni hasonló munkakörökben dolgozók bérének. Szóval, előreláthatóan jönnek majd a magyarok, számunkat, a mostani felbecsülések szerinti harminc ezret, több ezerrel is növelhetik. Jó ez nekünk? Persze, hogy jó!
     Egyik írótársam, amikor Erdélyben együtt szenvedtük a nagyromániás pöffeszkedők harsogásait, bólogatva azt mondta, bárcsak Debrecennél vagy Szolnoknál volna a román-magyar határ. Megrökönyödésemet látva így vigasztalt: Akkor aztán többen lennénk magyarok itt Erdélyben! De a mieink nem akarják elfoglalni a skandináv vidéket, hanem tanulni, európai levegőt szívni jönnek ide. Ne tessék azt gondolni, hogy ez olyan könnyen fog menni! Az izgága, harsogó törtető magyar jobb, ha otthon marad. Itt senkinek nem emlegetik az anyját, a gépkocsizók nem rázogatják egymás felé az öklük, itt csendes a szó, nem kívánnak "szórakozni" egymással az emberek. Mindebből az is következik, hogy jövevényeink az itt huzamosabb ideje lakó magyarokra vannak és lesznek utalva. Mi segíthetünk nekik, hogy könnyebben alkalmazkodjanak a helyi szokásokhoz, segíthetünk a nyelvtanulásban, a tájékozódásban és minden más egyébben. Például a szabadidejük hasznos eltöltésében is. Cserébe pedig elvárjuk, hogy jelenlétükkel frissítsék, színvonalában emeljék az egyesületeinkben folyó nem éppen sokféle tevékenységet.
     Jönnek a magyarok! És erre fel kell készülnie minden svédországi magyar egyesületnek. Végiggondolható miféle és hányféle teendő adódik majd az elkövetkező évben. Ötletek kellenek, keretek, amelybe beilleszkedhetnek a jövevények. Az előrelátók már gondoltak is ezzel, amikor Stockholmban a Magyar Köztársaság Nagykövetségének támogatással klubot alapítottak a Svédországban munkát vállalt magyarok számára. Többnyire értelmiségi pályát választottak, kutatók, doktorandusok, diákok világhálós összekötetéséről van szó, akik időnként személyesen is találkoznak, hogy megbeszéljék gondjaikat, ismerkedjenek egymással. Ilyen klub kialakítását kezdeményezte lapunk is, hiszen itt délen is éppen elegen dolgoznak, és tanulnak honfitársaink. De huszonvalahány villámposta címre küldött kérdőívünk válasz nélkül maradt.
     Mégis hisszük, hogy az egymásmegismerésre az elkövetkezőkben egyre nagyobb lesz az igény kisközösségek kialakítására., Biztosra vehetjük, hogy az itt élő és dolgozó magyarok számának növekedésével olyan kisközösségek jönnek majd létre, amelyekben kellemesebbé válnak majd mindennapjainkat, elviselhetőbb az otthon megszokottak időleges hiánya.


     Senki sem próféta a maga hazájában! De azért illik tudnunk, hogy nekünk zászlókészítőnk is van. A malmöi Albert Ilona méltán kiérdemelte a Zászlós Ica nevet. Munkái, különféle zászlóit fél világ dicséri.

Nyílttér

     A szerkesztő ezúton mond köszönetet mindazon egyesületeknek és intézményeknek, barátainak, munkatársainak, ismerőseinek, akik a Magyar Kultúra Napján " A magyar kultúra külföldi szolgálatáért" indoklással a Magyar Kultúra Lovagja cím elnyerése alkalmából szóban és írásban gratuláltak és jókívánságaikkal erősítették meg hitében, hogy önzetlen szolgálatát a közművelődés területein a továbbiakban is folytassa az általa alapított dél-svédországi magyar családi lap valamint a skandináviai magyar irodalmi és művészeti lapfolyam nemes célkitűzéseinek megvalósítása érdekében.