A dél-svédországi magyarok családi lapja
3. évfolyam 10. szám 2002/1
Új Oslói Oldal/4
2001. dec. - 2002. febr.
Hírek A Nap gyermekei
     A bergeni Művészeti Akadémia Magyarorsszágon élő művész professzorának, Mengyán Andrásnak önálló képzőművészeti kiállítása 2001. december 31-ig volt látható az oslói Nemzetközi kúltúrcentrum és múzeum emeleti termeiben. Mengyán András 1945-ben született, 1968-ban végzett az Iparművészeti Főiskola ipari formatervező szakán. A nagy multimédiás terek (1990: Ankara, 1991:München, 1992:Bergen, 1995:Oslo/Hřvik) tervezése és berendezése mellet képeket fest és interaktív plasztikákat készít. Új műveit fotolumineszcensz anyagokkal festi, és azokat UV-fénnyel világítja meg. Eszköze pályájának kezdetén a logika, a geometria és a matematika volt, most a FÉNY.(KF)
     1993. után újból Magyar Filmhétre került sor Oslóban a Norvég Filmintézet, az Oslói Magyar Nagykövetség és a Norvég-Magyar Egyesület (NUFO) közös rendezésében. A november 7-15-ig tartó rendezvénysorozat fénypontja a díszvendég Szabó István jelenléte, és A napfény íze című filmjének bemutatása volt. Ezt követték még Enyedi Ildikó Az én XX. századom (1989), Szabó István Mephisto (1981), Szász János Woyzeck (1993), Sopsits Árpád Torzók(2001) és Fehér György Szenvedély (1998) című filmje. A Magyar Filmhetet 2001. november végén a Bergeni Filmintézet is megrendezte.(KF)
     A Magyarok Baráti Körének (MBK) hagyományos karácsonyi ünnepségére. A Csincsele gyermekcsoport rövid népi betlehemest adott elő és karácsonyi dalokat énekelt. A 4-7 évesek műsorához szervesen csatlakozott az idősebb fiatalok szavalata, ének- és hangszerszólója. A rendezvényt hagyományos karácsonyi büfé és vásár zárta. (BR)
     2001. december 20-án nyílt meg Sándor grafikus- és festőművész kiállítása a Drammeni Színház aulájában. A kiállítást Iklódy Gábor oslói magyar nagykövet és Lise Christoffersen, Drammen város polgármestere nyitotta meg. Püski Sándor műveit a világ számos részén bemutatták már, pl. Svájcban, az Egyesült Államokban, Németországban és Finnországban. A január 10-ig tartott kiállításról a Drammens Tidende helyi napilap is elismerően számolt be. (HV)




     A Norvég- Magyar Egyesület (NUFO) január 19-én este tartotta újévköszöntő műsoros, vacsorás estjét. A fellépő gyermekek -a NUFO gyermekszakkörének tagjai- ezúttal maguk döntötték el, hogy milyen produkcióval lépnek a közönség elé. (KF)
     Iklódy Gábor oslói magyar nagykövet 2002. február 9.-én nyitotta meg az oslói Steen Galériában Lřffler Ervin szobrászművész kiállítását. Lřffler Ervin 1922-ben született Magyarországon. Rajz- és kőfaragó gyakorlatot Budapesten szerzett. 1947. óta él Norvégiában. Kezdetben ismert norvég művészek -pl. Ornulf Bast, Nils Flastad, Emil Lie, Gunnar Janson- asszisztense volt. A hetvenes évektől kezdve vesz részt önálló kiállításokon s az őszi tárlatokon. Köztéri szobrai több helyen láthatók. Szoros szálak fűzik Magyarországhoz és Olaszországhoz is. (KF)


     "Nekem lámpást adott az Úr kezembe Pesten" címmel Kovács Ferenc tartott filmestet a 80 éves Jancsó Miklós rendező életpályájáról, műveiről. 2002. február 16-án, a Magyarok Baráti Körének (MBK) rendezésében. Jancsó Miklós 52 éve van a pályán. Kezdetben híradó- és dokumentumfilmeket készített, kisfilmeket, s dokumentumfilmeket. 1958-ban készítette első jatékfilmjét, de igazi áttörést az 1962-ben forgatott Oldás és kötés című filmje hozta. Ezt követték sorban az Így jöttem (1964), a Szegénylegények (1965), a Csillagosok, katonák (1967), a Csend és kiáltás (1968), a Fényes szelek (1968), és folytathatnánk a felsorolást a 2000-ben bemutatott - eddigi legutolsó- az Anyád! A szúnyogok című, filmjéig. (KF)

     Régen, réges-régen nem volt más az égen, csak a Nap meg a Föld. A Nap minden nap körbeszaladta a Földet, becézgette, cirógatta sugaraival, mígnem élet sarjadt rajta. Az ám, csakhogy ez a mindennapos szaladgálás nagyon fárasztó dolog volt! A Nap sosem húnyhatta le a szemét, hisz te is tudod biztosan, hogy ha nálunk este val, a Föld másik felét ragyogják be sugarai. Így aztán igen elfáradt a Nap, el is sírta magát néhanapján... Azaz sírta volna - hisz oly forró volt, hogy könnyei, mihelyt kigördültek szép szeméből, menten gőzzé, párává foszlottak.
     Hanem a Föld, akin kisarjadt az élet, mindenkinél jobban szerette a Napot - ami nem is csoda, hiszen csak ők ketten voltak az égen -, s mikor meglátta a Nap szemén a párafelhőket, nyomban tudta, mi a baj. Nagyon szeretett volna segíteni rajta, ezért egyszer, mikor jólesően végigsimítottak rajta a sugarak, magába fogadta a Nap erejét, s hogy, hogy nem, huszonnyolc nap múltán egy gyönyörű lánynak adott életet. Gömbölyű volt, mint ő maga s a Nap. Melengette további huszonnyolc napon át. Nőtt, növekedett a leány, egyre szebb lett, egyre kedvesebb. A Földön sarjadt élet, amely születése óta sokezer színre bomlott - így születtek a növények, majd az állatok -, csodálkozva vette szemügyre. A lány cirógatta a növényeket, eljátszott az állatokkal, s azok egyre jobban megkedvelték. Sápadt volt ugyan, s fénye hideg, de ha hűsre volt valamelyik teremtménynek szüksége, ő mindegyiket szívesen fogadta. Nála megpihenhetett az egész világ.
     Mikor anyja elérkezettnek látta az időt, így szólt hozzá:
     - Látom, lányom, szép is vagy, jó is vagy. Itt az ideje, hogy munkához láss a világban. Felnőttél, s vár a feladat.
     - Soha nem játszhatok többé?
     - Ha jól végzed a munkád, meglátjuk. A neved mától fogva Hold. Jól figyelj rám! Látod azt a magas hegyet?
     - Igen, Földanyám.
     - Arra a hegyre kell fölkapaszkodnod.
     - De anyám, hisz kerek vagyok! Legurulok.
     - Ne aggódj! A növények és állatok segíteni fognak utadon, mert szeretted őket. Aztán ha fölértél, látni fogsz egy nagy medencét. Tüzes folyadék kavarog benne. Ne félj tőle! Ugorj csak bele bátran! Én a tüzes folyadék alatt leszek, karomba kaplak és feldoblak az égre. Ha fenn vagy, állj bátran a Nap elé. ő az édesapád. Öleld meg a nevemben, s hagyd, hogy árnyékodban megpihenjen! A többit majd meglátod.
     Elindult a lány, búsult kicsit, hogy itt kell hagynia a földi világot, de valóban segítették útján. Az állatok követ görgettek mögé, hogy vissza ne guruljon, a növények erős kötéllé fonódtak, amelyben megkapaszkodhatott. Minden úgy volt, ahogy édesanyja mondta. Azaz majdnem: valahol ugyanis hiba csúszott a dologba. A tüzes folyadék nem akarta elengedni, szép, sima testére tapadt, s ettől csupa ránc lett. Csak szemei ragyogtak a régi fénnyel. Megállt a Nap előtt és így szólt:
     - Jó napot, édesapám! Hold vagyok, a lányod. eljöttem, hogy te megpihenj. Ezentúl én is veled járom az utat, s ha úgy tartja kedved, árnyékomban megpihenhetsz.
     - Te nem lehetsz a lányom! - mordult rá a Nap. - Az én lányom, úgy hallottam a földön, szép, kerek, sima. Te pedig ráncos vagy és csúnya. Eredj előlem! A Hold sírni kezdett, peregtek szeméből a könnyek, s lenn a Földön tengerek születtek belőlük. Elmaradt apja mögött az égi úton, s fogyott, egyre fogyott. Tizennégy nap múlva elfogyott teljesen. Szomorúan nézte Földanyja. A Nap szemei előtt pedig továbbra is párafelhők lebegtek, le nem húnyhatta őket egy pillanatra sem. Ekkor megszólította a Föld:
     - Kedvesem, miért nem fogadtad illően a lányod? Hisz kemény szíved miatt egészen elfogyott! Szép volt, kerek, sima, ahogyan itt beszéltünk róla, de a hegy, a tűzhányó hegy, ahonnan az égre perdült, oly igen szerette, hogy nem tudott elszakadni tőle teljesen. Ettől kapta ráncait. De hisz a szemébe sem néztél! Pedig abból megismerted volna, hogy a te lányod ő.
     Mert tudd meg, hogy hetven napja megszántalak a szemeid körül lebegô párafelhôk miatt, s egy leánynak adtam életet. Te azonban elutasítottad ôt, s most fél a szemed elé kerülni. Egészen belefogyott bánatába!
     Elbúsult a Nap, hisz tulajdonképpen egyáltalán nem volt ô olyan keményszívu.
     - Ó, bárcsak jóvátehetném a botlásomat!
     - No, ez iganzán nem nehéz dolog. Cirógass csak végig! Segítünk azon is!
     A cirógatásra elôperdült a Hold. Igaz, nagyon sovány volt még, de egyre telt az örömtôl, hogy elfogadták. A második cirógatásra megszületett a Hajnalcsillag, a harmadikra az Esthajnalcsillag, majd mind a Föld s Hold szomszédai, mind a többi nyolc bolygó. Voltak immár Holdnak játszótársai is. Mikor eljött az idô, odaállt apja és anyja közé, s árnyékában néhány percre megpihent a Nap. Ez elég volt addig, míg újra meg nem látogatta a lánya. De azért a nagy bánatot nem tudta feledni a gyermek. Minden hónapban egyszer elfogyott, de aztán újra megtelt az örömtôl, mert a visszautasítás után szeretet fogadta. Így hát tovább játszott pajtásaival, a bolygókkal, a Nap és a Föld gyermekeivel. Boldogok voltak, mert szerették egymást, s te is tudhatod, hogy ez a legjobb dolog a világon.
         (Bendes Rita)


     Norvég-magyar/magyar-norvég kisszótár: az első szótár 1957-ben rekordidő alatt látott napvilágot néhány norvég és magyar diák áldozatos munkájának eredményeként és nagyon nagy segítséget nyujtott az 1956-ban Norvégiába került 1500 magyar menekültnek. Ez a kiadás gyorsan elfogyott. Ma több mint 600 norvég diák tanul Magyarországon. 1997-ben a Norvég-Magyar Egyesület (NUFO) újra kiadta az 1957-es szótárt, hogy gyors segítséget nyújtson a diákoknak. Ez a kiadás is elfogyott. Közben a szótár kibővítésén és korszerűsitésén két professzor dolgozik, s a NUFO kiadásában húsvétra -remélhetőleg- megjelenik. (NLM)