II. évfolyam. 7. szám 2001. július., ISSN 1404-7780

•[vissza]

Lélekgondozó


Bölcsességtár

Óh, hiszen olyan egyszerű a dolog! A boldogság minden titka csak az, hogy az embernek kell találnia valakit, akit saját magánál jobban szerethet.
Hunyady Sándor

A Nyugat-európai Magyar Protestáns Szabadegyetem akadémiai napjai

égi vágyam teljesült, amikor a SMAPEK Egyháztanácsának képviseletében jelentkeztem az Erdély - európai unió címmel meghirdetett akadémiai napokra, amelyeken alkalmam volt alaposabban megismerni Erdély múltját, kultúráját, az erdélyi nemzetiségek együttélését, felzárkózásuk kérdéseit a mai Európához. Beszámolóm tulajdonképpen útinapló, írásakor a hitelességre és nem a teljességre törekedtem - írja terjedelmes, a Északi Magyar Protestáns Gyülekezetek az Új Kéve című lap júniusi számában megjelent írásában Tóth Ildikó, majd felsorolja mi minden, hasznos dolog fért be május végi, június eleji erdélyi látogatásuk műsorrendjébe. Jártak a nagypetri, svájci segítséggel épült lélekgondozó - központban, a kolozsvári Református teológia dísztermében találkoztak Pap Géza erdélyi református püspökkel. Nagyenyedi útjukon együtt lehettek Lászlóffy Aladár Kossuth - díjas költővel, aki Sepsiszentgyörgyön Az erdélyi kultúra Európában címmel tartott előadást, pódium beszélgetést hallgattak Erdély 1989-2001: a változások fő vonalai címmel, jártak többek között Illyefalván, megnézték a Duna tévé vitára ingerlő Hagymakupolás honfoglalás című filmjét, részt vettek a Balla Bálint berlini szociológus vezette Identitás, türelem, nacionalizmus, együttélés a múltban és ma című kerekasztal-megbeszélésen. Volt Csángó est a műsoron Kallós Zoltánnal, beszélgetés Polgárvárosok, polgárosodás Székelyföldön címmel, a magyar egyetem szükségességéről Tonk Sándor tartott előadást, Kós Károlyról pedig Kántor Lajos, szerepelt Granasztói György budapesti történész és Markó Béla politikus és mások. Kiértékelőt tartott Varga Pál dietenheimi református lelkész. Az Új Kéve új számában teljes terjedelmében olvashatjuk Tóth Ildikó tanulságos írását és Lászlóffy Aladár nagy érdeklődést kiváltó előadásának szövegét is. Ugyancsak hasznos olvasmány a lap Istókhalom című stockholmi útikalauza, amelyet a világhálóról (Zit@néni) kölcsönzött a szerkesztő.

Márton Áron püspök

         a népnevelésről*

A társadalmi vonatkozások az ember társas természetéből következnek. Az embert a család, a nemzet, az állam és az emberiség egyre táguló, de meghatározható és egymásba átmenő körei fogják körül. Az egyén élete mások életéhez kapcsolódik, munkáját, életét mások élete, munkája egészíti ki. S ez a körülmény meghatározza helyét és magatartását, kölcsönös jogokat és kötelességeket állít fel. A népnevelés tehát nem hagyhatja figyelmen kívül , hogy az egyes embert helyes magatartásra nevelje a társadalmi viszonylatok szempontjai szerint is.
Első helyen természetesen a család áll. A család az a legelső ősközösség, melyből az emberiség eredete fakad. Az egyes emberé, de a népeké is, a testi élet, de szellemi-erkölcsi élet is. A család egészsége, erkölcsi tisztasága, szilárd kerete, a csorbítatlan szülői hatalom és tekintély, a férj és feleség, a szülő és gyermek rendezett viszonya együtt biztosítják azokat a föltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egészséges testű, megbízható erkölcsű és alkotó készségű emberek szülessenek és életképes erejű népek képződjenek.
...... A gondtömegekben szórja szét a magyar családok tagjait egymástól. Az idegenség, amibe a kenyérkereset űzi, a folytonos küzdelem, a nehéz munka felejteti a családot, öli, sorvasztja a családias érzést. És a népnevelés sürgős feladata, hogy a szülőkben a gyermek, a gyermekekben és ifjakban a szülők iránti szeretet felverésével, állandó ébrentartásával, nemesítésével, a családi életre való neveléssel, a vérségi viszonyokból eredő kötelességek megismertetésével: szóval a családi élet izmosítására irányuló tervszerű munkával a megpróbáltatások malomkövei között őrlődő népünk számára a családi életnek, ennek a legősibb közösségnek a vigasztalásait és életvédő kereteit biztosítsuk.
Második feladat a honismeret közvetítése. A honismeretek gyökérkötő ereje van. A nép fiát szűkebb hazájának, fajának, múltjának, küzdelmeinek ismeretet, a múlt nagy embereinek élete, a népi élet jellemző megnyilvánulásainak tudatos látása, a honi szokások szeretete a hazai röghöz és az otthon küszöbéhez köti, idegenből is visszahúzza. A honismeret azzal, hogy megismerteti a szülőföld múltját, állat- és növényvilágát, az ott született népmeséket, a népművészet virágait és a népszokások tiszta formáit, melyek az ő lelkéből fakadtak, ráneveli értékeinek megbecsülésére és a szűkebb haza talajába hatoló ezer ágazású lelki gyökérzetét öntözi.
A népnevelés harmadik feladata és egyben legmélyebb értelme az, hogy nemzetté nevelje azokat, akiket a közös származás, nyelv, történelmi múlt, közös műveltség és közös sors összeköt ... Külön-külön mind nagyszerű magyarok vagyunk, de mint népnek szánalmas a magatartásunk. Most kitűnt és megvilágosodott azok számára is, akik a hazug magyar romantika szemüvegén keresztül nézték a nemzetet, hogy fennen hangoztatott nemzeti egységünk belső erő nélküli, pusztán politikai egység volt, a magyarság összességének lelkébe nem nyúlt le és széthullott az első komoly teherpróba alatt.

... a mostani kavargásból a jövőbe csak azok a népek menthetik át életüket, amelyek munkába tudják állítani összes szellemi és erkölcsi erőiket. Vajon lesz-e a magyar népnek Széchenyi-lelkületű értelmisége, amelyik ezt belátja és a történelem szándékát erős markolással és lázas munkával az élet irányába fordítja?!

· Részlet a Hitel 1937 / 3 számából.






felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2001., A.D.