I. évfolyam. 4. szám 2000. december 10., ISSN 1404-7780

•[vissza]

Köny : Olvasmány


Vasárnapország
Részletek Bánhídi Antal: Pilóta lettem című könyvéből.
Burányi Gyula gyűjtéséből.
3. rész.


Június 15. Már korán reggel érdeklődtünk Söderberg kapitány állapota után. Sajnos, újabb hír nincs. Kilenc óra után érkezett meg a repülőtér új parancsnoka, egyszemélyben a vizsgálóbizottság vezetője is. Tőle tudtuk meg, hogy bár az éjjel idegláza volt Söderberg kapitánynak, az állapota nem lett súlyosabb. Ki tudták hallgatni. Tehát remélhetünk. A sorozatos kihallgatás sokáig tartott. Késő délután lett, mire a bizottság elkészült munkájával. A vizsgálat eredményéből kitűnt, hogy már kezdetben hiba történt. Én a gerle műrepülő-sebességeként 130-140 órakilométert mondtam Söderberg kapitánynak. Ő azonban azt tévedésből az előre-looping kezdősebességeként alkalmazta. Az előrenyomás alkalmával a sebesség 170 kilométerre nőtt fel addig, amikor a kapitány utoljára nézett a sebességmérőre. Valószínű, hogy ez a sebesség 250-260 kilométeres értéket is elért. Ebben az állapotban fektette hirtelen a hátára Söderberg kapitány a Gerlét. A nagy nyomás, amely így a szárnyakra hatott, eltörte a jobb alsó szárny főtartóját. Ettől azután megbomlott a jobboldali szárnyak merevítése, de azok - hála a szerkezeti megoldásnak - szerencsére nem szabadultak el, hanem rátámaszkodtak az égnek álló futószerkezetre. Ilyen állapotban lefékeződött a gép, sebességre, hanyatt dugóhúzóba került a gyors pörgéssel, aránylag kis sebességgel - mint egy ejtőernyő - ereszkedett le. Szerencse, hogy a kapitány nem vesztette el lélekjelenlétét, még idejében kikapcsolta a gyújtást s ezzel leállította a motort. A gép hanyatt helyzetben ért földet, vízszintes sebesség nélkül. Az ütközés erejét az amúgy is laza rozsvetésben a felső szárnyak és az oldalkormány fogta fel. Ennek tulajdonítható, hogy a kapitány feje alig érte a földet, csupán az arca lett poros. Az odaütődés rántása azonban a feszes bekötőövekkel eltörte a bal kulcscsontját és benyomta az egyik bordáját.

A balesetért a kapitány elővigyázatlanságán kívül senkit sem okolt a bizottság. Ebben az időben több hasonló eset történt már Németországban és Svédországban is. A valószínű ok a szárnyprofil tulajdonságaiban rejlik. Erre irányuló kísérletek most vannak folyamatban, mivel az eddigi adatok alapján számításokkal nem lehet ezt felderíteni. Jóhiszeműségünk teljes bizonyítékának vették azt, hogy előzőleg magam végeztem műrepülést a géppel és a kérdéses előre-loopingot is többször bemutattam. A bizottság kést volt arra, hogy Söderberg kapitánnyal megtérítse a kárt. Erről azonban - bár felhatalmazásunk nem volt rá - ismerve az Aero Szövetségünk vezetőségének gondolkodását, előre lemondtuk, kijelentve, hogy a kár nem fontos. Mi csak Söderberg kapitány mielőbbi felgyógyulását kívánjunk. Mi is megvagyunk győződve arról, hogy Söderberg kapitány jóhiszeműen tette, amit tett. Nem akarjuk, hogy egy repülő-bajtársunk a balesetén felül még súlyos anyagi kárt is szenvedjen. Láttuk a svédeken, hogy ezzel a kijelentésünkkel teljesen elsimítottuk a nehéz kérdést, továbbra is jó bajtársak és barátunk maradhatunk. A barátságot megerősítette a közös baj, amely az ő pilótájukat és a mi gépünket érte. A jegyzőkönyvek lezárása után a bizottság felszabadította a gépet. Alaposan átvizsgáltam. A motornak csak az egyik hengere serült meg. A műszereken még csak az üveg sem tört el. Teljesen hibátlan volt a légcsavar is. Csak maga a gerle vált használhatatlanná. Bár a négy szárny közül kettő szintén épnek látszott, mégis úgy határoztam, hogy csak a motort és a műszereket szállítjuk haza. A légcsavart emlékképen Söderberg kapitánynak adtam , a gépe pedig otthagytuk. Az épen maradt szárnyak ilyen nagy törés után úgyis megbízhatatlanná váltak. A futószerkezetet is hazahozattuk. Ebben a meggondolásban azonban nem osztoztak a svéd vámhatóságok. Szerintük a Gerlét azzal a feltétellel hoztuk vámmentesen Svédországba, hogy záros időn belül külföldre távozunk vele. Végül is megállapodtunk velük abban, hogy a roncsokat szállítsák ki a malmői szabad kikötőbe, s ott semmisítsék meg, vámellenőrzés mellett. (A hazaszállított motort és a műszereket kijavítva, később a gerle 13-ba építettük be.)

A szállítmánnyal együtt Bisits Tibor is hazautazott. Nem irigyeltem, mert tudtam, hogy ő kapja majd otthon az első szemrehányásokat. Bizony nem így képzeltük el hazatérésünket, amikor elindultunk Berlinbe.
Én Svédországban maradtam mindaddig, míg Söderberg kapitány állapota nem tér teljesen a javulás útjára. Többször is meglátogattam a szép helsinborgi kórházban. Amikor egy hét múlva elbúcsúztam tőle, sajnálkozva mondta:
- Ne haragudjék rám, Herr Bánhídi, sajnálom,, nem akartam.. Nem értettem jól, amit repülés előtt magyarázott. Kár volt a gépért. Nagyon szépen repült.

A következő évben örömmel olvastam, hogy Nils Söderberg kapitány nyerte a Skandináv Túrarepülő Versenyt. Közben a lezuhant Gerle motorja is megkerülte a Földközi-tengert. Amikor a Gerle 13-mal Finnországból Angliából repülve leszálltam Ljungbyhedben és meglátogattam Söderberget, már csak emlék volt mindkettőnknek a baleset.
Más géppel agyonvertem volna magamat. Jó gép ez a gerle - szólt , amikor kikísért a starthoz.
- Ugye, önöknél ez a rendszeresített iskolaggép?

Úgy tettem, mintha nem érteném. Kezet fogtunk. Amint éles kört írtam le Ljungbyhed vörös faépületei fölött, észrevettem, hogy Söderberg kapitány integet a Gerle 13 után. Azóta nem láttam őt.

Nils Söderberg kapitány aláírása a Burányi Gyula tulajdondában lévő Bánhídi Antal: Pilóta lettem



című könyv általunk közölt fejezete előtti oldalon.


felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2001., A.D.