I. évfolyam. 1. szám 2000. március 15.

•[vissza]

Svédországi gondok

Bernát Béla

Életem legnagyobb részét Kolozsvárott éltem le, és visszaemlékszem, hogy amikor Svédországról halottam elkezdtem dideregni. Ezzel más is így volt, és az otthoniak még ma is azt hiszik, hogy itt mindenki fázik. Bevallom, eszembe sem jutott soha, hogy valaha itt fogok lakni. A hét év alatt, amióta iderendelt a sors, meggyőződtem arról, hogy ami a fázást illeti, ez nem igaz.

Az északon fekvő tartományokban nyilván keményebbek a telek, de a déli részeken kiegyensúlyozottabb az időjárás, mint a Kárpát-medencében. Erről többször megnyugtathattam kolozsvári rokonainkat, ismerőseinket, aki aggódtak miattunk. Az elfogadható kinti hőmérséklet mellett a lakásokban itt éjjel-nappal tökéletes a fűtés. Dicsérni való a hatóság és többnyire a lakosság viselkedése az európai, ázsiai, afrikai és más bevándorlókkal szemben. Senki sem szól abba, hogy milyen nyelven beszélünk. Mindenki megőrizheti anyanyelvét, szokásait, önazonosságát.

Furcsa módon, az áhított demokrácia nem az úgynevezett szocializmusban valósult meg, hanem a kapitalista királyságban. Ezen a téren, szerény véleményem szerint, Svédország vezető helyen van. Még számos "apróság" miatt emberséges itt a helyzet. Ezek után akárki joggal felteheti a kérdést: Hol itt a gond? Mi itt a vitatható? Sajnos van elég gondunk. A mi szempontunkból megdöbbentő, súlyos magyar gondok. Röviden arról van szó, hogy az embert elfogja a szégyenérzet amikor hallja, hogy a magyar szülők svédül beszélnek gyermekeikkel otthon is. Nehéz megfelelő elítélő jelzőt találni arra a szülőre, aki megtagadja magyarságát. És arra, hogy az ilyesmit ezzel magyarázzák: Tanuljon meg jól a gyermek svédül! Ez óriási tévedés, hiszen a gyermeknek semmi szüksége ebben a szülő segítségére. A vegyes házasságból született gyerekek két nyelven beszélnek, ha a magyar szülő akarja, és belátja ennek nyilvánvaló szükségességét.

Számos példa bizonyítja ezt az állítást. Arra nem gondolnak ezek a szülők, hogy gyermekük jövőjét helyrehozhatatlanul károsítják ezzel. Azt sem fogják fel, hogy senki sem képes magát átgyúrni más nemzetiségűvé, mint aminek született. A két nemzetiséget örökölt beszélje mindkét szülő nyelvét. Svédország nem igényli az egynyelvűséget a bevándoroltaktól. Tehát az önkéntes magyarellenes magyar a mi legszégyenteljesebb gondunk. Szégyen és gyalázat! Nem ellenük, értük kell ismételten szólnunk.


felelős szerkesztő: Tar Károly, webmaster: Kormos László.,
HUNSOR - Magyar Liget - All Rights Reserved - 2000., A.D.