Könyvtári stratégiaváltás Németországban a demográfiai változások tükrében.
Szerző: RUPPELT, Georg kategória: 54. évfolyam > 2008. 3. szám Hozzászólás: 0
A
Magyar Könyvtárosok Egyesülete 40. vándorgyűlésén (Szombathely, 2008.
július 25.) elhangzott előadás szövegét Hegyközi Ilona fordította, a
Szabó Márta által készített rövid változat felhasználásával.
A népesség szerkezetének átalakulása
Az
úgynevezett demográfiai változások problémakörét Németországban néhány
éve a politika és a sajtó a klímaváltozáshoz hasonlóan kezeli.
Konferenciákon, könyvekben vagy szakfolyóiratokban lépten-nyomon ez a
téma kerül elénk; valósággal elárasztják az embert számokkal,
görbékkel, grafikákkal és gyakran semmit- vagy túl sokatmondó, de
mindig színes és sok képet tartalmazó Power Point prezentációkkal.
Összességében a téma, ahogy Thomas Ihm újságíró írja, "hangulatromboló
hatású, frusztrálja az olvasót, a nézőt és a hallgatót. Aki úgy
gondolja, hogy az új életkori szerkezetből adódó fejleményeket
dramatizálni kell annak érdekében, hogy a figyelmet a jövőbeni
problémákra irányítsuk, valószínűleg éppen az ellenkező hatást fogja
elérni. Az emberek reményre vágynak, a gondok és problémák elrettentik
őket. Demográfiai kérdésekről beszélni nemcsak azt jelenti, a
hallgatóságot frusztrálni akarjuk, hanem hogy túl sokat kérünk tőlük.
Olyan fejlődésről beszélünk, amely valamennyi területet és szereplőt
érint, és amelynek egyszerre tárgya és alanya az egyén, az állam, a
gazdaság, a társadalom, a család, a pártok, a szövetségek és az
egyesületek."Valójában olyan témáról van szó, amely Németországban
mindenkit érint. E változások hatásának ellentmondásait a
legkülönbözőbb területek szakmai grémiumai tárgyalják több-kevesebb
hevességgel. A rendelkezésre álló számok alapján adott prognózisok
egyesek számára mementóként szolgálnak arra, hogy például a német
népesség kihalásának rémét fessék a falra. Mások viszont ugyanezt
lehetőségként értelmezik, amelyet megfelelő reformokkal, kreativitással
és fantáziával a jövő generációk javára lehet kiaknázni. Ha jól látom, a népesség szerkezetének átalakulásáról szóló viták főleg négy probléma köré csoportosíthatók, úgymint 1. az idősek aránya folyamatosan nő, 2. egyre kevesebb német nemzetiségű gyermek születik, ezzel összefüggésben a hagyományos családi struktúrák felbomlanak, 3. a bevándorlók, köztük gyermekeik integrációja, 4. a népesség egyes területeken és településeken csökken, ugyanakkor más régiókban emelkedik a lakosság száma. Arra
a jelenségre is szeretnék utalni, amelyet a népesség fejlődéséről folyó
vitákban magától értetődőnek tekintenek: a hosszú időtartam
jelenségére, a lassú és állandó fejlődésre, mégpedig olyan fejlődésre,
amely saját életünket követően fejti ki hatását, és saját életünk
folyamán, ha egyáltalán, csak jelentéktelen mértékben érzékelhető. Úgy
tűnik, még mindenre van idő… Az embernek az az érzése, hogy még sok
ideje van hátra, amit nyugodtan a problémák megoldásának szentelhet, de
már most megfigyelhető körülmények világossá teszik számunkra, hogy nem
a változás kezdetén vagyunk, hanem már a közepén tartunk. A települések és a régiók versengése
Az
egyik tanulmányban – előreláthatólag hasonlókra sok régióban és
településen megbízást adnak majd mostanában –, melynek címe
"Foglalkoztatás, városok, régió Alsó-Szászország dél-keleti részén
2030-ban" ez áll: "A kihívások és a problémák most még nem mutatkoznak.
Különösen veszélyes, hogy a demográfiai folyamatok sajátos módon
lappangva és viszonylag észrevétlenül mennek végbe. Következményeik
csak akkor válnak nyilvánvalóvá, amikor már túl kevés az idő a
megfelelő válaszlépésekre." Ahogy a közeledő változásoknál mindig, a
gyakorlatban itt is érvényesül a régi, de máig nem avuló közmondás: "Ki
korán kel, aranyat lel". Vagy: "Aki későn ébred, azt megbünteti az
élet". "Mivel a népességstruktúra változásai következtében lesznek
nyertes és vesztes régiók és városok, a politikának, valamint a
közigazgatásnak gyorsan kellene reagálnia. Meglehetős biztonsággal
állítható, hogy az egyes települések és régiók között vetélkedés van és
egyre erősödő lesz. Biztonsággal állíthatjuk, hogy az önálló
fennmaradás érdekében minden település mindenekelőtt a gyermekes
családok számára szeretne vonzó lenni." Ezzel összefüggésben nagy
jelentőséget kapnak a már régóta emlegetett, de a konkurenciaharc
eszközeként megjelenő úgynevezett "puha" helyi tényezők. Erről így ír
az idézett tanulmány: "Ebben az értelemben a régiók versengése
előreláthatólag egyre erősebb mértékben egyrészt a munkakörülmények,
másrészt a mindmáig gyakran túl kevéssé tekintetbe vett, és "puha helyi
tényezők" néven összefoglalható életkörülmények terén zajlik majd. […]
A régió természetesen csak akkor lesz vonzó a fiatalok számára, ha
vonzó munkahelyeket és ezekhez társulva vonzó életfeltételeket kínál.
[…] Arra volna szükség, hogy a fiatalok a régióban optimális arányt
képviseljenek, és ezzel kapcsolatban felmerül az elsőrangú művelődési
feltételek kérdése is. Sőt az a véleményem, hogy egy olyan régióban,
amely helyt szeretne állni a versengésben, a munkahelyek vonzereje és a
művelődési lehetőségek kiválósága szinte azonos súllyal esik latba az
értékelésnél." Miközben a művelődéssel kapcsolatos és ide vágó
kutatások többsége csak az óvodákkal, iskolákkal, népfőiskolákkal és a
továbbtanulással foglalkozik (az egyetemekkel bezárólag), ma már a
könyvtárak is egyre fontosabb szerepet játszanak ezen a területen. A könyvtárak mint ideális együtt-működő partnerek az oktatásban
Minden
könyvtár jól teszi, ha teljesen új módon közelíti meg az együttműködés
kérdését. Nem hallgathatom el azonban, hogy a kooperáció még számos,
magától értetődő területen sincs napirenden, ahol kívánatos lenne.
Például számos német városban a helyi tudományos és közkönyvtárak
közötti együttműködés bizonyára tovább javítható. Azt is nehéz
megérteni, hogy egy-egy közepes nagyságú járási székhelyen egy járási
és egy városi könyvtár is létezik párhuzamosan, amelyek féltékenyen
óvják önállóságukat. Jelentős előrelépések figyelhetők meg azonban
az olvasásfejlesztés területén. Ennek érdekében a közkönyvtárak és
óvodák, a közkönyvtárak és iskolák, illetve ezek fenntartói
megállapodásokat kötnek. Ilyen megállapodások rögzítik például azt,
hogy a helyi könyvtár milyen gyakran fogad óvodásokat vagy iskolásokat
osztálykeretben könyvtárvezetésre. A gyermekek és fiatalok
olvasásfejlesztése korlátlan lehetőségeket rejt. Az Olvasás Alapítvány
(Stiftung Lesen), valamint a gyermekorvosok és szülők egyesületei
Lesestart néven közös akciót bonyolítanak le, amelynek ötlete Angliából
ered. A szülők, akik rendszeres orvosi vizsgálatra felkeresik a
rendelőket kisgyermekeikkel, egy olyan kis táskát kapnak ajándékba,
amelyben képeskönyvek és az olvasást népszerűsítő ötletek találhatók. Olvasásfejlesztés a gyermekek és a fiatalok körében
Külön
probléma a fiúk olvasásra nevelése, vagy – hangsúlyosabban fogalmazva
–, az, hogy az olvasás "nőies elfoglaltság". A nemi szerepek csapdáiról
is szót kell ejteni. Az emancipált, úgynevezett "erős nők" generációja
(a gyerekeket az óvodákban és az általános iskolákban szinte kizárólag
nők tanítják) és a nőies, gyengéd olvasási szituációk oda vezettek,
hogy a fiúk férfi referenciaszemélyek nélkül maradtak. Ez éppen így
igaz arra nézve, hogy az apák nem vesznek részt a gyermeknevelésben, és
az alsóbb évfolyamokon nem tanítanak férfi pedagógusok. Szinte
minden területen megállapítható, hogy a fiúknak csak egyharmada, a
lányoknak viszont kétharmada szívesen, sokat és jól olvas. Tény ezen
kívül, hogy a lányok inkább szépirodalmat választanak, a fiúkat viszont
inkább a szakkönyvek és az érdeklődési körükbe vágó folyóiratok fogják
meg. Mivel a német anyanyelvi oktatás az elbeszélő irodalomra irányul,
a fiúk az iskolában nem kapnak elég ösztönzést az olvasásra. A fiúk
és lányok eltérő olvasására, a már említett nemi csapdától eltekintve,
nincs egyértelmű magyarázat. Tudjuk, hogy a fiúk már az óvodában jobban
kedvelik az olyan képeskönyveket, amelyek valamilyen technikai témáról,
például a tűzoltóautókról szólnak. Az Olvasás Alapítványnak azok a
kezdeményezései, amelyek szakfolyóiratokat (pl. Computer, Geo vagy
olyan, fiataloknak szóló folyóiratok, mint a Bravo) használnak
olvasásfejlesztésre, igen jó eredményeket hoztak. A 6–13 évesek
olvasási szokásairól végzett felmérés egyebek között kimutatta, hogy az
iskola nincs pozitív hatással a fiatalok olvasási szokásaira. Minden
második diák úgy nyilatkozott, hogy az iskolában olvasott szövegeket
magától soha nem olvasná el. A diákok kétharmada nem fogadja el a
tanárok olvasásra vonatkozó ajánlásait. Úgy tűnik, hogy a német iskola
nincs olyan helyzetben, hogy az olvasást a gyermekek számára örömteli
tevékenységgé tegye. Az iskolának ez a negatív hatása Európa-szerte
általános jelenség, ahogy ezt az Olvasási Alapítvány 2004. évi
kongresszusán is elhangzott. Döntő jelentőségű lehet, hogy az
örömteli olvasás csak cenzúrától mentes, változatos könyv- és
médiakínálattal rendelkező, könnyen elérhető, kellemes, barátságos
légkört és szabad mozgást biztosító térben valósulhat meg, ahol szabad
a hozzáférés a legkülönbözőbb könyvekhez és egyéb dokumentumokhoz, és
ahol mindig találhatunk valakit, akihez szükség esetén kérdéssel
fordulhatunk – vagyis egy olyan térben, amelyet könyvtárnak nevezünk. Az egyházak mint együttműködő partnerek
Néhány
éve még elképzelhetetlen lett volna Németországban a néhány helyen ma
már látható, sikeresen működő, a települési és az egyházi könyvtárak
közötti kooperáció. Az egyházi intézmények nagy számából és
teljesítménypotenciáljából (gondoljunk a rendszeres vasárnapi nyitva
tartási időpontokra!) következik a minden ideológiától mentes, új
együttműködési formák megteremtésének lehetősége. Talán ebben az
összefüggésben közelíthető meg a muzulmán oktatási és kulturális
intézményekkel, illetve egyesületekkel való kapcsolatfelvétel nehéz
feladata is. Nota bene: nem amellett érvelek, hogy a településeket
felmentsük könyvtárfenntartói feladataik alól, éppen ellenkezőleg: e
tekintetben is rendkívül fontosnak tartom egy könyvtári törvény
létrehozását, ahogy ez a szakmai egyesületekben több szövetségi
tartományban mostanában zajlik. A vallást még egy másik
összefüggésben is szemlélhetjük. Sok településen a két nagy keresztény
vallási közösség esetében felmerül például, hogy az üresen álló
templomok számára valamilyen funkciót keresnek, az épületeket eladják
vagy bérbe adják. Mi illene jobban a kereszténységhez, amely a zsidó és
az iszlám valláshoz hasonlóan a könyveken alapul, mint az, hogy az
istentiszteletre már nem használt templomépületekben könyvtárakat
rendezzenek be, illetve miért is ne lehetne istentiszteletet tartani a
könyvek között? Könyvesboltok, vendéglátóhelyek, sportlétesítmények stb.
Van
azonban egy olyan együttműködési partner, amely annyira evidens, hogy
már nem is gondolunk rá: a kifejezetten nagy teljesítménnyel bíró német
könyvkereskedelem. Úgy vélem, a könyvesboltok ideális partnerek egy
könyvtár működtetéséhez. Ezen a téren semmiképpen sem csak a szokásos
üzleti kapcsolatokra vagy közös rendezvényekre gondolok, hanem egy
könyvtár tényleges működtetésére, közös költségviselésre és
kockázatvállalásra. A használó, az olvasó, a vevő maga dönthesse el,
hogy a könyvet vagy egyéb dokumentumot megvásárolja vagy kölcsönözni
kívánja-e. Egy klasszikus példa: az érdeklődő kikölcsönöz három kanadai
útikönyvet, és amelyik a legjobban tetszik neki, azt megtartja, azaz
megvásárolja. Hogy egyes könyvesboltok már most mennyire utánozzák a
könyvtárak bizonyos szolgáltatásait, az a nagy könyvesboltokban
tapasztalható: olvasósarkokkal, sőt olvasóteremhez hasonlatos terekkel
találkozhatunk. A település kulturális központja nemcsak a
következőkből állhat össze: közkönyvtár + népfőiskola + városi levéltár
+ családi képzési központ, hanem például ilyen is lehet: könyvesbolt +
könyvtár + antikvárium + vendéglő. El kell szakadnunk attól a
szemlélettől, hogy a könyvtárak statikus, viszonylag egydimenziósan
berendezett és felszerelt épületeknek és tereknek tekintsük.
Fantáziánknak semmi sem szab határt, amikor tematikus és térbeli
szinergiahatásokkal élünk. A könyvtári rendszerek centralizációja,
amelyet részben pénzügyi keretfeltételek határoznak meg, a háttérbe
szorított egy másik perspektívát, mégpedig azt, hogy könyvtárként
jelenjünk meg, ahol legalább részfeladatot teljesíthetünk és hasznosak
lehetünk. A "Könyvtárak 2040-ben. A jövő újratervezése" című, holland
kiadású kötetben lenyűgöző jövőkép jelenik meg: az úgynevezett
Brabant-könyvtár. Egy hatalmas könyvtári központról van itt szó,
amelyben minden, valamilyen módon hozzáférhető információhordozó egy
helyen található meg.Ugyanakkor ez a könyvtár felel minden
decentralizált intézményért, azaz a tartományban sok helyen meglévő kis
könyvtárakért, amelyek vonzó helyeken vagy közeli helyeken vannak: "A
Brabant-könyvtár egyesíteni fogja Észak-Brabant tartomány valamennyi
könyvtárát, de emellett vonzó, a maiaktól eltérő kiskönyvtárak
hálózatát is létrehozzák majd. Ezek a mai könyvtárakhoz nem lesznek
hasonlatosak, hanem különleges állománnyal rendelkeznek, és olyan
gyakran látogatott, hétköznapi helyeken lesznek, mint a szálloda,
kocsma, vasútállomás, iskola és benzinkút. Minden látogató belelapozhat
majd a könyvekbe, magával viheti, de meg is vásárolhatja azokat. Egy
képernyő segítségével az éppen helyben nem elérhető könyvek
kikereshetők, elolvashatók, megrendelhetők vagy kinyomtathatók lesznek.
Egy jól szervezett, modern futárszolgálat segítségével a
Brabant-könyvtár bármelyik dokumentuma villámgyorsan eljuttatható a
tartomány bármelyik pontjára." Más médiaintézmények is az
említett "lakó- és szolgáltató-közösségeknek" kívánatos együttműködő
partnerei, illetve tagjai lehetnének. A kisebb-nagyobb mozik és a
közkönyvtárak közös elhelyezését optimális megoldásnak tartom. A
hannoveri Gottfried Wilhelm Leibniz Könyvtárban évek óta rendszeresen
tartott filmvetítésekkel ezt az ötletet, ha szerény módon is, sikeresen
megvalósítjuk. Miért ne lehetne együttműködni például a szálloda- és
vendéglátóiparral, amely kulturált körülményeket és kulináris örömöket
nyújt, és amelynek munkáját szó szerint a szolgáltatással azonosítjuk?
Ezt főleg kisebb településeken lehet kipróbálni. Az említett holland
könyvben egyébként szerepel egy remek írás a könyvtár-szállodáról vagy
a szálloda-könyvtárról a "Hotel Alphabet" (ABC-hotel) fejezetben. Könyvtárak
vagy könyvtárfiókok működhetnek sporttelepeken, uszodákban,
tornacsarnokokban stb. is, vagyis olyan létesítményekben, ahol sokan
fordulnak meg szabadidejükben. Bajorországban már vannak ilyen
tapasztalatok. Mára elavult volna a test és a szellem művelésének
klasszikus ideálja (mens sana in corpore sano)? Az olvasás és a
sportolás "haszontalan" tevékenységek, szórakozást, örömöt, élvezetet
jelentenek. Az úgynevezett teljes életet hirdető koncepciók jegyében a
könyvtárak és a sportolásra alkalmas helyek összekapcsolódása szinte
elkerülhetetlen. Ily módon a könyvtárak sportosabbá válnának, a
sportlétesítmények pedig az olvasásfejlesztést is szolgálnák. A
könyvtárak olyan helyekre telepítése, ahol más okból szívesen
tartózkodnak az emberek, erősíti a regionális azonosulást is. Ott
valamit megmutathatunk a messziről jött vendégnek, amiben részünk van,
hozzánk tartozik, ami sok embernek fontos. Meggyőződésem, hogy a
könyvtárak a tömegszórakoztatás helyszínei is lehetnének, tehát pl.
szabadidőparkoknak, a bevásárlóközpontoknak vagy a lakberendezési
áruházaknak (IKEA és mások) sem kellene félni tőlük. Ezek főleg
gyermekek és fiatalok számára ideális helyszínek. Nem kellene esetleg
megkérdeznünk magukat a gyerekeket és a fiatalokat, hogy hol látnák
szívesen könyvtárukat, hol keresnék fel azt legszívesebben? Az
éremnek természetesen van másik oldala is. Egy 1998-as
könyvtáros-egyesületi körkérdés ("Fejezze be ezt a mondatot: "A
könyvtáramra azért van szükségem, mert…") egész más eredményt hozott:
gyakran nem a vállalkozó szellemű, harsány, rendezvényekre koncentráló
könyvtár vonzó a gyermekek és a felnőttek számára, hanem a
visszafogott, háttérbe vonuló könyvtár. A gyakran megfogalmazott
kívánságok között szerepelt, hogy a könyvtár legyen a "boldogok
szigete", a "nyugalom szigete", amely nem a tömegszórakoztatás helye,
hanem annak ellentéte, amelynek lehetnek elit jellemzői, ahol a szó
szoros értelmében el lehet bújni. A művelődéstől távol és hozzá közel állók szolgálata
És
ezzel egy olyan témához érkeztünk, amelyről néhány évvel ezelőtt nem
nagyon lehetett volna egy konferencián beszélni, ahhoz a témához, hogy
a közkönyvtáraknak a művelt néprétegek megnyeréséért is fáradozniuk
kell. Miről is van szó? Arról, hogy egyre erősödő mértékben
kialakulóban van az a társadalom, amely legalábbis két nagy részből
áll, azaz a könyvet olvasókból és a nem olvasókból. A könyvtárak
véleményem szerint, továbbra se tévesszék szem elől eredeti
feladatukat, az olvasásfejlesztést. De legyenek továbbra is a
könyvkultúra helyszínei. Határozottan kiállok amellett, hogy a
közkönyvtárak, a könyvbarátok egyesületei, az egyes könyvgyűjtők és
más, a kultúra iránt affinitást mutató szervezetek akkor is adjanak
helyet rendezvények, kiállítások és társalgási körök számára, ha ezzel
csak viszonylag kisszámú csoportokat érnek el. Azt is gondolom, hogy
a könyvtáraknak a jövőben intenzívebben kellene a középosztály felé
fordulniuk, és pl. a jótékonysági klubokat (Rotary, Lions, Kiwani stb.)
is meg kellene szólítaniuk. Ez nemcsak pótlólagos pénzforrásokat
jelenthetne, hanem azt is, hogy a könyvtárak felkeresése akár egy
színházi vagy operaelőadáshoz hasonló társasági eseménnyé is válhatna.
A könyvtár mint találkozóhely, vagy még inkább a könyvtár iránti
elkötelezettség, és a vele járó társadalmi elismerés fontos célja lehet
a könyvtárosok munkájának. Az önkéntes kötelezettségvállalás témája
természetesen külön tárgyalást igényelne. A könyvtárak és az idősek
Amilyen
fontos lesz a kreativitás és a fantázia a fiúk és lányok eltérő
igényeit figyelembe vevő gyermek- és ifjúsági könyvtárak fenntartásánál
a jövőben, ugyanolyan fontos lesz az a figyelem, amellyel ahhoz az
egyre növekvő számú emberhez kell fordulni, akiknek az életkora 50, 60,
stb. év felett van. 2005-ben a 65 évesnél idősebbek aránya
Németországban 20% volt. 2050-ig ez az arány meghaladja majd a 33%-ot.
Amilyen fontosak a gyermekek és a fiatalok, gondolni kell arra is, hogy
a könyvtárakban is növekszik az idős használók aránya; a jelszó az
élethosszig tartó tanulás. Németországban sok közkönyvtár egy ideje
már e célcsoport felé fordult. A dokumentumok beszerzését jobban
hozzáigazítják az időskorúak érdeklődéséhez (a témák: egészség,
életvitel, válságkezelés, fogyasztói problémák). Az, hogy valaki
időskorú, még nem elegendő jellemzője egy-egy embernek. Felmérések
szerint az idősek nagyjából a következő célcsoportokra tagolhatók:
passzívak, kulturálisan aktívak és élményorientált aktívak. Mindegyik
csoportot más érdekel, és a dokumentum-választék csak az egyik dolog.
Néhány példát kiragadva csupán: számítógépes és internetes tanfolyamok,
előadássorozatok (történelem, helytörténet stb. témakörben), irodalmi
társalgási körök, számítógépes klubok, könyvkölcsönző szolgálat
mozgáskorlátozottak számára. Az úgynevezett házhoz szállítási
szolgáltatást megint intenzívebbé kell tenni, a korábbi évek
tapasztalataira építve. A jövőben meg kell beszélni az együttműködést a
valószínűleg igen nagyszámú idősek otthonával és a gondozóházakkal is.
Nemcsak szociális munkáról vagy keresztény felebaráti szeretetről van
szó, hanem arról, hogy a könyvtárak járuljanak hozzá az előrehaladott
korúak továbbképzéséhez. Ezen túlmenően szeretnék itt a több intézmény,
így a könyvtárak számára is jelentős hagyatéki rendelkezések kérdésére
utalni. Úgy tűnik, a társadalmi fejlődés következtében nő az idősek
kiszolgáltatottsága, azaz azok száma, akik ma még rendszerint meg
tudják vásárolni az őket érdeklő könyveket és egyéb dokumentumokat, de
hamarosan már nem lesznek abban a helyzetben, hogy ezt megtehessék. De
nem csak az "időskorúakról" van szó. Tény, hogy munkalehetőségek
hiányában és a munkában töltött idő növelésére irányuló politikai
követelések ellenére egyre kevesebben dolgoznak, tehát az
előnyugdíjasok ma már nem kivételt jelentenek, hanem egyes
településeken már ők vannak többségben. Valószínűleg a könyvtárosok
következő két generációja számára ennek a csoportnak a könyvtári
ellátása lesz a legfontosabb feladat. Úgy érzem, a könyvtár mint a
társadalmi esélyegyenlőség tényezője a művelődés és oktatás területén
egyáltalán nem meghaladott, hanem egyre inkább erősebb eszme kezd lenni. Egy
további kérdés ezzel kapcsolatban, amelyre utalni szeretnék: az
információhordozók használatával összefüggő kompetenciákkal kapcsolatos
továbbképzés a jövőben a könyvtárak feladata lesz. Nemcsak az óvodában
és az iskolában, hanem például vállalatokhoz, intézményekhez rendelt
vagy ott lévő médiaközpontokban is. Ezeket, ha a korábban ott dolgozók
számára is nyitva állnak, mindenféle életkorú ember használhatná.
Érdemes lenne az egykori üzemi könyvtárak tradícióját ebből a
szempontból is újból átgondolni. Mindez egyáltalán nem mond ellent a
művelődéshez közeli rétegeknek a könyvtárak életébe való
bekapcsolásáról szóló korábban említett intelemnek. A feladatokat az
időráfordítás és a helyszínek szerint súlyozni kell. Theodor Fontane
erre vonatkozó mondását idézem itt: "Ha osztriga és pezsgő között
kellett választani, még mindig mindenki mind a kettőt választotta." Végezetül hadd szóljak egy Németországban – és talán egész Európában – egyedülálló intézményről.
Az Olvasás Alapítvány Olvasásfejlesztő Akadémiája a hannoveri Gottfried Wilhelm Leibniz Könyvtárban
Az
Olvasás Alapítvány Olvasásfejlesztő Akadémiája projekt 2004-ben a
hannoveri Alsó-Szászországi Tartományi könyvtárban az Alsó-Szászországi
Kultuszminisztérium, valamint a Tudományügyi és Kulturális
Minisztérium, továbbá a mainzi székhelyű Olvasás Alapítvány
együttműködési megállapodása nyomán jött létre. 2005. január 1-jétől a
könyvtár Gottfried Wilhelm Leibniz nevét viseli és Alsó-Szászország
tartományi könyvtára. Ebben a hármas szereposztásban (1) a
kulturális minisztérium három, az olvasásfejlesztésben gyakorlott
pedagógussal vesz részt, akik a könyvtárban dolgoznak; (2) a Gottfried
Wilhelm Leibniz Könyvtár a Tudományügyi és Kulturális Minisztériumnak
van alárendelve, és a könyvtárosok képzése és továbbképzése terén
szerzett évtizedes tapasztalatait; (3) az alapítvány pedig a know
how-t, széleskörű elismertségét, tudományos és pedagógiai koncepcióit,
publikációit és kapcsolatrendszerét hozta magával. Az Akadémia célja
Az
Alsó-Szászország és az Olvasás Alapítvány közötti együttműködési
megállapodás leírja a projekt célját és feladatát. A preambulumban ez
áll: "eszközök, módszerek kipróbálása és kidolgozása az olvasáskultúra
regionális szintű fejlesztése érdekében, elsősorban
Alsó-Szászországban." "Az olvasás, az olvasási kultúra és ezáltal a
média-kompetencia fejlesztésének fontos aspektusa a megfelelő
intézkedések fenntarthatóságának biztosítása. Ez az olvasás és az
olvasási kultúra szisztematikus, tartós és minden területet lefedő
fejlesztését feltételezi. Ehhez szükség van képzésre, oktatásra,
továbbképzésre és a multiplikátorok folyamatos tájékoztatására,
regionális hálózatok kiépítésére és információs portálokkal való
támogatására." Az Akadémia feladatai
Az
olvasásfejlesztésben részt vevő szakemberek információellátása, képzése
és továbbképzése, az olvasásfejlesztéssel és olvasáskultúrával
foglalkozó hálózat kialakítása, továbbá a "Hálózat az
olvasásfejlesztésért Alsó-Szászországban" elnevezésű portál gondozása.
E feladatok teljesítése során az Akadémia együttműködik az
olvasásfejlesztésben részt vevő többi alsó-szászországi intézménnyel és
magánszemélyekkel. A célok megvalósításának eszközei
Képzés,
továbbképzés, információszolgáltatás; képzési és továbbképzési program
kidolgozása; tudományos előadássorozatok megszervezése és támogatása;
szakértői megbeszélések sorozatának kidolgozása; szakmai tanácskozások
tervezése, szervezése; további rendezvények az olvasásfejlesztés
témakörében (kiállítások stb.); az olvasásfejlesztés beépítése a
képzési és a tantervekbe, valamint ehhez kapcsolódó szabályzatok; a
további keretfeltételek módosítása. A regionális "Hálózat az
olvasásfejlesztésért Alsó-Szászországban" regionális és tartományi
szinten hálózat kiépítését kezdeményezi és valósítja meg az
olvasásfejlesztés/olvasáskultúra érdekében tevékenykedő szervezetek
között; ösztönzi és szervezi az információcserét és a kompetens
együttműködő partnerek bevonását; az egyes regionális hálózati helyek
igényeinek megfelelő képzéseket közvetít, illetve bonyolít le; a
hálózati helyek vezetését segítő, speciális témákban szervezett
központi szemináriumokat szervez.Az Olvasásfejlesztés
Alsó-Szászországban elnevezésű internetes portál az olvasásfejlesztés
kérdéseivel kapcsolatos információforrást épít ki és gondoz (szakmai
anyagokkal, olvasmányajánlásokkal és olvasási ötletekkel, valamint
kapcsolódó internet-címekkel); csatolásokkal kapcsolódik az
olvasásfejlesztésben aktívan résztvevő szervezetek és intézmények
honlapjaihoz; dokumentálja a követésre ajánlott jó gyakorlati
megoldásokat; dokumentálja a hálózat tevékenységét, és fórumot ad az
információcseréhez. Már néhány hónap után megmutatkozott ennek a
központi intézménynek a fontossága. Az Akadémia rendezvényeire a
jelentkezések megteltek, a munkatársak alig tudnak eleget tenni a
rendezvények iránti igényeknek, Alsó-Szászország más régióit is
beleértve. A "profik és amatőrök" (például a felolvasást vállalók)
számára szervezett továbbképző rendezvények mellett az Akadémia a
nyilvánosság felé is nyitott, pl.: komoly visszhangot váltott ki az
olvasásfejlesztés európai tapasztalatairól a Gottfried Wilhelm Leibniz
Könyvtárban szervezett kiállítás. Néhány hónappal ezelőtt 22
alsó-szászországi, olvasásfejlesztéssel foglalkozó intézmény
mutatkozhatott be. Tevékenysége elsődlegesen a továbbképzésre és az
információszolgáltatásra irányul, a különféle egyéb rendezvények pedig
(felolvasások hírességekkel szokatlan helyeken, tudományos előadások az
olvasásfejlesztés elméletéről és gyakorlatáról pl. a könyv napja
alkalmából stb.) nem mellékesen azt szolgálják, hogy tovább javuljon az
Akadémia elismertsége a politikusok és a nyilvánosság körében. Mindezekről
a tevékenységekről és még sok minden egyébről részletes információk
olvashatók az Akadémia honlapján az alábbi internet-címen: www.akademiefuerlesefoerderung.de.
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkeznie. Jelentkezzen be, vagy kattintson ide a regisztrációhoz