«Vissza

Tájékoztató a Magyar Pedagógiai Társaság tevékenységéről

2006. július–2006. november

1956 emléke a magyar nevelésügyben

Az 50 év előtti „balatonfüredi konferenciát”, amely a Petőfi Kör pedagógiai vitái után október 1. és 6. között került sorra, a szakma hiteles önvizsgálata, meghatározó új útkeresése szimbolikus eseményeként tartjuk számon.1 Ezért vélte úgy az MPT vezetősége, hogy a füredi Park Szállót érdemes a pedagógusok zarándokhelyévé tenni, mint ahogy Szárszó évtizedek óta az irodalmároké és a politikusoké. Az egykori Pedagógus Üdülő falán szeptember 21-én emléktáblát avattak a város és a társaság vezetői.2 Az ezt követő emlékülésen Szabolcs Éva méltatta az esemény történelmi jelentőségét. Az egykori résztvevők közül Bakonyi Pál írásban küldte el emlékeit, Berencz János nyugalmazott egri főiskolai tanár előadásban idézte fel élményeit. A hozzászólók teljessé tették az emlékezést. A Veszprém Megyei Neveléstörténeti Egyesület ezen a napon közreadott kiadványa közli Szabolcs Éva tanulmányát,3 Berencz János visszaemlékezéseit és Tölgyesi József egykori sajtószemléjét.4 (Békés Megyei Tagozatunk önálló programot szentelt az évfordulónak.)

Kitüntetettek október 23-án

Szeretettel gratulálunk Benedek Andrásnak és Templom Józsefnének. Novemberben Újfalussy József akadémikus, szakmai kollégiumunk tagja kapott Hazám-díjat.

Vélemény az Új Magyarország Fejlesztési Programról

A Magyar Pedagógiai Társaság már az előkészületi periódusban is követte a munkálatokat, véleményezte a munkadokumentumokat (erről hírlevelében, az Új Pedagógiai Szemle 2006. 7–8. számában be is számolt).

Az MPT „tradicionálisan” támogatja a program konstrukcióját, alapvető prioritásait relevánsnak és megalapozottnak tartja.

Örömmel nyugtáztuk, hogy korábbi észrevételeink bizonyos pontokon értő meghallgatásra találtak. (Különösen korrekt eljárásnak tartjuk, hogy ezekről a munkafolyamat során tételes visszajelzést is kaptunk; ezt értjük a kormányzat és a civil világ szükséges dialógusán magunk is.)

Más esetekben – alább lesz róla szó – ilyen reflexiók híján újólag szóvá tesszük konstruktív kritikai megjegyzéseinket.

Jelen véleményünk megfogalmazásában több szervezeti egységünk részt vett (különösen a Kisgyermek-nevelési Szakosztály, a Prevenciós Szakosztály, Kerekgedei Makó Pál Matematikatanári Szakosztály és a Mozgalompedagógiai Szakosztály), valamint elnökségünk több tagja is.

Bírálatunk értelemszerűen azokat a területeket helyezi fókuszba, amelyek érintkeznek a gyermek- és ifjúsági korosztály ellátásának problémáival, a széles értelemben vett nevelésüggyel, oktatással.

Előrebocsátjuk azt a javaslatunkat, miszerint a program kommunikációjában – erre jelentős költségek állnak a tervben – kiemelt célcsoportként kell tekinteni a gyermek- és ifjúsági korosztályt, mert a program hatásainak ők lesznek a „haszonélvezői”, de azért is, mert a körükben végzett tájékoztató kommunikáció többszörösen visszahathat a családokra.

Bizonyára nem csupán szervezetünk sajátos összetételéből adódik, hogy a helyzetelemzésben karakteresebb hivatkozásokat kerestünk a kutatói szféra által diagnosztizált és prognosztizált folyamatokra. Ennek megfelelően hiányoljuk a kutatást, jelesül a neveléstudományok körében elhelyezkedő átfogó, komplex gyermektanulmányi típusú kutatások programba épülő szorgalmazását. (A kutatási potenciál igénybevételének zavaraként értékeljük, hogy a helyzetelemzésben az NFT I. tömör, de szakszerű értékelése alig érhető tetten.)

Talán ebből is következik, hogy a program makacs újat akarása folytán nem támaszkodik eléggé a folytatásra érdemes tradíciókra. Az „új” fogalmak mögé pedig – éppen ebből adódóan – sokszor ködös, értelmezhetetlen valóságot álmodik. Vegyünk néhány példát. Helyesen szólnak a szerkesztők a „gyerekek napközbeni ellátásának” fontosságáról. Ugyan mit takar ez az „új” fogalom? Nem mindegy, hogy a bölcsődei, óvodai vagy az iskolai napközi otthoni ellátás – egyébként indokolt – minőségi és mennyiségi fejlesztését gondolják-e mögötte, vagy más, alternatív PPP-t, vállalkozást rejtő új formációkat, esetleg a gyerekkorosztály civil önszerveződéseinek támogatását. Mindhárom indokolt lehet – a ködös „újszerű” kifejezés elfedi a világos szándékot. Hasonlóképpen újdonságként emlegeti az anyag a „többfunkciós humánszolgáltató központot” az intézményrendszerben. Vajon az „általános művelődési központokat” keresztelte át új névre, amelyek egyébként a korábbi munkaanyagokban az ÁMK-univerzum néven kaptak stratégiai elismerést, vagy más integráció jár az alkotók fejében? (Netán a kormányprogramban felvillant nevelési tanácsadó és gyermekjóléti szolgálat egyesítésének terve villan fel itt rejtjelezve?) Világosabb, egyenesebb megfogalmazás lenne célszerű!

Másutt találni hivatkozást már megkezdett folyamatokra, de túl általánosan, értékeletlenül. A szakképzési reform folytatásáról szóló bekezdés nem mutatja meg a folyamat kitűzött irányát.

Helyeselhető a társadalom megújításáról szóló tervek közt a civil közösségekre támaszkodás. Ám itt nagyobb prioritást érdemelne a gyermek- és ifjúsági szektor, sőt a gyermekszektort karakteresebben szét kell választani az ifjúságitól, s így juttatni önálló prioritási ponthoz!

Az oktatással összefüggésben az átfogó kifejezést, a nevelés szélesen értelmezett használatát hiányoljuk. Konkrétan: erőteljesebben hangsúlyoznánk az innovatív potenciál előállításában, a kreativitás fejlesztésében is (!) a művészeti nevelés fontosságát, állásfoglalást erről a kérdésről. Egészében véve akár kultúráról, akár jobb „alkalmazkodóképességről”, akár esélyegyenlőségről van szó, a jelenleginél fontosabbnak tartjuk a gyermek- és ifjúsági korosztály és a művészet kapcsolatának átgondolását. Mint tudjuk, az érzelmi intelligencia meghatározó jelentőségű a személyiségfejlődésben, ráadásul a kreativitás képességei bizonyítottan kevésbé determináltak a társadalmi, szociokulturális környezettől, mint pl. az intelligencia, vagyis az esélynövelő stratégiában kiemelkedő lehet a művészeti nevelés jelentősége. Olykor megjelenik ismerethiányra, vagyis oktatási deficitre való hivatkozás (pl. jogérvényesítés, egészségmagatartás). Jogosan. Ezzel kapcsolatban kétoldalú a kritikánk.

A többi ágazati területnél is legalább ennyire fontos az iskolában, sőt az óvodában, majd a formális és informális felnőttképzésben (ezek összehangoltabb rendszerében) a releváns tudások közvetítése (ezt jelenítette meg az egyébként említetlenül maradt, kompetencia alapú NAT is), vagyis legyen konzekvensen minden terület mögött egy következtetés a vonatkozó kulturális fejlesztésre, nevelési-oktatási feladatokra.

Másfelől ez nemcsak ismerethiány (a két jelzett területen sem), hanem attitűdök, készségek deficitje is, amelyet csak egy intenzív proszociális gyerekkori társadalmi gyakorlat, a „társadalmi folyamatok pedagógiai reprodukciójaként” értelmezett (akár iskolai, akár iskolán kívüli) nevelőmunka tud hatékonyan befolyásolni. Az ebben az irányban mozgó iskolakép-változások erősítését javasoljuk. Ideértünk egy átfogó, preventív szemléletmódot is.

A közoktatási minőségfejlesztési rendszer kritikája elnagyolt, (indokolatlan hiányról beszélni, mert vannak példák a jól működőkre (Comenius-program, OKAIM, „Együttműködő Iskola-mozgalom”, BGR és más, fontos helyi fejlesztések). Az „átfogó” kifejezés használata veszélyes: vizsgálandó, hogy nem rejtezik-e mögötte egy totális (a felügyeletet idéző) akarat, amely a helyi autonómiák energiatartalékait fojtaná el újracentralizálással.

Összefoglalóan: a nevelés-oktatás, a széles értelemben vett nevelési intézményrendszer átfogó fejlesztését hatékony eszköznek tekintjük a programban elismert alapcélok, a társadalomnak a demokrácia és az esélyegyenlőség irányában való megújítása, hatékonyabb működésének segítése érdekében. Jelezni kívánjuk, hogy társaságunk a fentiek jegyében kezdeményezőként lép fel a 7. Nevelésügyi Kongresszus széles társadalmi együttműködésen alapuló összehívásáért – tartalmas előkészületekkel – 2008-ra.

Trencsényi László

Szakosztályaink, tagozataink életéből

(Lezárva 2006. november 1-jén.)

2006. október 19-én a Magyar Pedagógiai Társaság összejövetelén hozzávetőleg negyven meghívott volt jelen a Fővárosi Pedagógiai Intézetben. A rendezvény szervezői a Neveléselméleti Szakosztály, az Általános Iskolai és Gimnáziumi Szakosztály és a Fővárosi Tagozat. Itt mutatta be Monoriné Papp Sarolta az érdeklődő közoktatási szakértőknek, iskola- és óvodavezetőknek, pedagógusoknak, valamint a pedagógusképzés jelen lévő szereplőinek az ez év júniusában meghirdetett Együttműködő iskola – együttműködő pedagógus mozgalom koncepcióját és célkitűzéseit. A résztvevők a Budapesti Nevelő című folyóirat 2006. 1. és 2. számában megjelent Hét lépés az együttműködő iskoláért című tanulmányból előzetesen alaposabban is megismerhették a mozgalom szakmai és szellemi hátterét képező STEP 21 modellt, amely átfogó, egységes értékelési keretrendszert kínál a közoktatásban érintett és érdekelt szereplők számára.

Másnap a kezdeményezők a Magyar Pedagógiai Társaság Petőfi Sándor utca 3. sz. alatt lévő irodájában stratégiai műhelymunkát tartottak, amelyen több magánszemély és szervezet képviselője is részt vett azok közül, akik már korábban csatlakoztak a kezdeményezéshez. A következő műhelymunka vendéglátója a Jövő Háza – Jövő Iskolája lesz a budapesti Millenárison. A mozgalom iránt érdeklődők elolvashatják azt a felhívást, amelyet a mozgalomindító konferenciát követően jelentettek meg először.

Hét lépés az együttműködő iskoláért! Felhívás

2006. június 8-án és 9-én Budapesten konferenciát rendezett a Comenius Műhely Közhasznú Egyesület, a Magyar Gordon Iskola Egyesület, a Magyar Pedagógiai Társaság és a SZÜLŐnet Egyesület Hét lépés az együttműködő iskoláért címmel.

A pedagógusok, szülők, tanulók közötti együttműködés újragondolásának határozott célja az volt, hogy a résztvevők felismerjék: az együttműködési készség tudatos és módszeres fejlesztése olyan befektetés, amely már az óvodában és az általános iskolában is megtérül! A megszólalók egyöntetű véleménye szerint a magyar közoktatás valódi belső fejlődésének fokmérője is lehet, hogy az iskolázás adott pontján kölcsönösen érintett és érdekelt szereplők:

A konferencián részt vevő civilek és szakemberek: szülők, szülői szervezetek, pedagógusok, pedagógusszervezetek, szakértők, tanácsadók s a legkülönfélébb szakmák képviselői ezúton is hívják azokat, akik közreműködésükkel, tudásukkal és más, átadható erőforrásukkal támogatni kívánják az Együttműködő iskola – együttműködő pedagógus civil mozgalom kibontakozását és fenntarthatóságát.

Érdeklődésüket várjuk a cmecomeniusmuhely.hu; a gordoniskolavnet.hu vagy a trenyoaxelero.hu e-mail címen, valamint a 06/1 212-09-26 és a 06/20 978-17-03 telefonszámon. Látogassanak el a http://www.comeniusmuhely.hu; a http://www.gordoniskola.hu és a http://www.pedagogia-online.hu honlapokra!

A Felnőttnevelési Szakosztály őszi konferenciáin (november 6. és 28.) Kraiciné Szokoly Mária, illetve Pais István az előadók. A rendezvény vendéglátója az ELTE PPK.

A Hagyományismereti Szakosztály 2006. november 17-én tart táncházzal egybekötött szakosztályülést a Hagyományok Házában.

Az Összehasonlító Pedagógiai Szakosztály novemberi ülésén Benedek András professzor, szakosztályi elnök témája a szakképzés, Fülöp Márta és Gordon Győri János főként távol-keleti tapasztalatait adja át. Gordon Győri János új könyvét is megvitatja a szakosztály.

A Diszlexiás Gyerekek Neveléséért Szakosztály otthonában, a gazdagréti Öveges József Gyakorló Középiskolában nagyszabású könyvbemutatót szervez novemberben. Szakembernek és könyvbarátnak ritka öröm: öt kötet bemutatója egyszerre. Spengler Györgyné a Hogyan szolgálja az új típusú érettségi a sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségét? című konferenciakötet ismerteti; H. Nagy Anna ajánlja az Integráció és inklúzió című tanulmánykötetet; Wenzl Borbála Játékos szimmetria című könyvét Mudri Zsuzsa könyvtáros; az Öveges-kísérletek CD-n című gyűjteményt Juhász Nagy Ágnes; a Világ-Nyelv Program Módszertani Füzetet Kelemen Ferenc, az Oxford Tankönyvkiadó szaktanácsadója ajánlja az olvasók figyelmébe.

A Napközis Nevelési Szakosztály november 11-ei ülésén a Sárospataki Tanítóképző Főiskolai Kar videós bemutatója szerepel a napközis munkájukról, amelyet beszélgetés, szakmai tapasztalatcsere és ötletbörze követ. A Napközis Nevelési Szakosztály munkájának terveiről, jövőképéről Isépy Mária elnök körleveléből idézünk.

„Fél év telt el azóta, hogy áprilisi összejövetelünkön úgy döntöttünk a jelen levő, sajnos csekély létszámú kollégával, hogy nem hagyjuk elveszni a Napközis Szakosztály szakmai közösségének eddigi munkáját. Mindnyájan szükségét éreztük a tartalmi megújulásnak. Azok a vidéki kollégák, akik megtisztelték jelenlétükkel összejövetelünket, konkrét ötletekkel, javaslatokkal álltak elő napközis szervezetünk fennmaradása érdekében. Ezek az ötletek nem felejtődtek el, és örömmel jelenthetem, hogy a 2006/2007. tanév első összejövetelének tartalmi programja megszületett. A Sárospataki Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának napközis munkájával ismerkedünk meg a videotechnika segítségével. Napközis Nevelési Szakosztályunk munkájának egyik célja, hogy minél jobban megismerjük az országban folyó tanórán kívüli nevelőmunkát. Mivel azt nehezen tudnánk megszervezni, hogy személyesen utazzunk el egy-egy helyszínre, ezért a technika segítségével törekszünk ennek a célnak a megvalósítására. Ehhez persze szükséges, hogy minél többen vállalkozzanak egy-egy ilyen videós bemutatkozásra. Köszönjük a sárospataki kollégáknak, hogy erre vállalkoztak, s a sikeres lebonyolítás reményében gondolom, hogy lesz ennek folytatása. Szeretném, ha ezek a találkozások egyben „szakmai ötletbörzék” is lennének, ezért, ha tudtok, hozzatok magatokkal foglalkozási tervjavaslatokat vagy foglalkozási vázlatokat, esetleg programleírásokat, amelyekből ötleteket tudunk egymásnak adni. A sárospataki kollégák is hozzák a főiskolai hallgatóknak írt anyagot, amelyet meg lehet vásárolni. „Az iskola, ahol a gyerekek szeretnek napközibe járni” című pályázati munkákból is szeretnénk néhány példányt hozni azoknak, akik esetleg még nem jutottak hozzá. Kedves Kollégák! Annak érdekében, hogy ez az összejövetelünk sikeres legyen, jöjjünk el minél többen! A Napközis Szakosztály jövője érdekében csak akkor tudunk érdemben tenni, ha olyan szakmai közösség áll mögötte, amelynek tagjai elkötelezettek a napközis munka iránt. Ezért az első levelemhez hasonlóan ismételten kérlek Benneteket, hogy egyértelműen jelezzétek azt, hogy továbbra is aktívan folytatjátok-e a munkát a Napközis Nevelési Szakosztályban annak érdekében, hogy a tanórán kívüli munkát minél színvonalasabbá tegyük. A sikeres együttmunkálkodás reményében üdvözlettel: Isépy Mária isepy.mariachello.hu.

A Varga Tamás Módszertani Napok Angol Nyelvű Szekciója szervezésében a Kerekgedei Makó Pál szakosztály is részt vesz. Az időpont: november 10.

A Kisgyermeknevelési Szakosztály folytatta a tervezésről szóló töprengéseket, amelyek a nyári Staféta-táborban kezdődtek. Ádám György akadémikus, társasági elnök tartott előadást Tervezés az emberi agyban, a rögzült tervraktárak működése címmel.

A Neveléslélektani Szakosztály október 13-án beszélgetést szervezett a családi erőszakról Családban élni veszélyes? címmel. Vitaindítóként a vendég Ranschburg Jenővel a közelmúltban megjelent könyve kapcsán Vajda Zsuzsanna beszélgetett. Helyszín: ELTE PPK.

Az AHA Klub, a „hatvanodó-hetvenkedő andragógusok baráti köre” nagy vállalkozásba fogott: a hazai felnőttképzés utóbbi 50-60 évéről szándékozik személyes emlékiratokat gyűjteni Maróti Andor és Magyar Edit szerkesztésében.

Harmadik alkalommal hívta az érdeklődő szakembereket a RÉT-re (Roma Értelmiségi Találkozó), Csobánkára több rendező, köztük a Segítők Műhelye és a Nemzetiségi Szakosztály. Szomorú címet adtak a szervezők az őszi konferenciának: Rekviem a kisiskolákért. Finta Béla, Reisz Terézia, Gidáné Orsós Erzsébet, Lantos Gábor, Csúzi István, Csonka Anna, Vass Erzsébet nevével találkozunk az előadók és moderátorok között.

A Didaktikai Szakosztály sikeres műhelyfoglalkozást tartott.

A Hajdú-Bihar Megyei Tagozat a Tanulás ünnepére, Hajdúszoboszlóra meghirdetett tavaszi nemzetközi konferenciájának kötetét kiadták a rendezők Pedagógusképzés – továbbképzés – felsőoktatás címmel.

A Családpedagógiai Szakosztály rendezvényt tart 2006. december 8-án Egerben, a Líceum Dísztermében Család-iskola-játék címmel.

Szervezeti változások

Danka Adrienn és Lévai Dóra vette át az Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztály vezetését. Továbbra is az Iskolapad Program áll programjuk középpontjában. (Mint ismeretes, az Iskolapad elnevezésű elektronikustananyag-fejlesztési versenyt a lengyeltóti általános iskola és ÁMK diákjai nyerték.)

Tíz óvodapedagógus létrehozta a Férfi Óvodapedagógusok Szakosztályát, elnöke Riegler Zoltán.

Veszprémi László a Csongrád megyei szervezet 40 éves történetének áttekintése után elmondta, hogy úgy döntöttek, Ormándi János veszi át a feladatot, akinek jelenlegi munkaköre lehetővé teszi a korábbi nagy egység működtetését. Ormándi János tanszékvezető főiskolai tanár vállalta a feladatot. Úgy véli, most kiváló lehetőség van a tagság frissítésére, aktivizálására, hiszen Szegeden megújult az óvodapedagógiai, a gyógypedagógiai és a tanítóképzés. Az ott tevékenykedő kollégák adhatják a magot, s tanítványaik is tevékeny részesei lehetnek a munkának. Novák Pál, a szomszéd megye (Békés) baráti segítséget ajánló elnöke tájékoztatást adott azokról a lehetőségekről (pályázatok, kapcsolatrendszerek), amelyek tapasztalata szerint életben tudják tartani a megyei szervezeteket. Felajánlotta rendszeres segítségét, illetve bizonyos rendezvények közös szervezését. Az új elnök elérhetősége: ormandij@jgytf.u-szeged.hu

A Szomatikus Nevelési Szakosztály októberi ülésén elfogadta Gombocz János elnök lemondását, és a munka folytatásáról döntött. Ennek középpontjában az évente megrendezésre kerülő Mozgásbiológiai Konferencia áll. Elnökké Lénárt Ágotát, titkárrá Ozsvárth Károlyt választotta.

A Fejér megyébe összehívott tagozati ülésre nem jelentek meg tagtársaink. Az elnökség megállapította, hogy a tagozat nem működik. A szervezeti szabályzat szerint a döntést a 2007. évi küldöttgyűlés hagyja jóvá.

November 21-én tart tisztújító közgyűlést a Felsőoktatási Szakosztály. Patkós András akadémikus, szakosztályi elnök lemondott.

Tisztújítás előtt áll a Gyermekvédelmi Szakosztály.

Kiss Árpád Emlékbizottság alakul. Az MPT egykori elnökének, a modern magyar pedagógia fontos személyiségének születési centenáriumára tisztelői felhívással fordultak a szakmai közvéleményhez annak érdekében, hogy az életmű őrzésére és követésére jöjjön létre új társasági szervezeti egység Kiss Árpád nevével.

Az Új Pedagógiai Szemle szerkesztőbizottsága tervezi a folyóirat baráti körének létrehozását törzsolvasókból és törzsszerzőkből.

Központi programok

A Szakmai Kollégium novemberi ülésének előadója Radó Péter, a SuliNova Oktatáspolitikai Elemzések Központjának igazgatója. Napirenden az iskolaszerkezet.

Több tagtársunk, vezető társasági aktivistánk részt vett és közreműködött a VI. Neveléstudományi Konferencián, amelynek az MPT is rendezője volt (Ádám Anetta, Czakó Kálmán Dániel, Balázs Sándor, Köpf Lászlóné, Karlovitz János Tibor, Mikonya György, Mészáros Ilona, Munkácsy Katalin, Ollé János, Tóth Péter, Venter György, Villányi Judit, Ugrai János, Hunyady Györgyné, Ádám György).

Október 30-ára hívta össze a Magyar Pedagógiai Társaság elnöksége azokat a (OKT-ban megválasztott) szakmai szervezeteket, amelyek előzetes szándéknyilatkozatukban kifejezték, hogy csatlakoznak a Nevelésügyi Kongresszus 2008. évi összehívásához. Az alakuló értekezleten véglegessé vált a kezdeményező felhívás szövege, körvonalazódtak a kongresszus tartalmi csomópontjai, az előkészítés szervezeti rendje. Benedek András professzor, az Összehasonlító Szakosztály és a Magyar Szakképzési Társaság elnöke vállalta az előkészítő grémium elnöki tisztét, V. Fónagy Erzsébet lesz a kongresszus titkára.

A VI. Nevelésügyi Kongresszus óta (1993) Magyarországon jelentős változások következtek be a társadalomban és az oktatásügyben. A kilencvenes években erőteljes expanzió bontakozott ki először a középfokú oktatásban, majd röviddel azután a felsőfokon is. A mennyiségi kiterjedést nem követette az oktatás minőségi fejlesztése. A 21. század első éveiben a tág értelemben felfogott közoktatás egyfelől a nevelés, a közművelődés, másfelől a szakképzés, a felső- és a felnőttoktatás felé tágította a kereteit. Számos problémája az oktatás mennyiségi és minőségi aspektusainak ellentétes irányú mozgásából vezethető le. Az oktatási rendszer nincs felkészülve az iskolázatlan felnőttek gyerekeinek oktatására; szelektíven működik, ma az iskolák közötti különbségek nagyobb mértékben befolyásolják az egyes gyerekek tanulási és életesélyeit, mint családi hátterük; az oktatásügy és a munkaerőpiac kapcsolatai esetlegesek; a nevelés-oktatás intézményei sok tekintetben eredeti funkcióikkal ellentétesen működnek; erőtlen az óvodák, iskolák és a civil szféra (szülők, ifjúsági mozgalmak, média) együttműködése. Ugyanebben a periódusban több hullámban számos reformtörekvés, -intézkedés is született, ezek azonban – jobbára az oktatásügyi fejlesztéseket is átszövő-megosztó politika hatására – töredékesek maradtak. A kongresszust előkészítő időszak és maga a kongresszus alkalmas lehet a piacgazdasági átmenet kezdete óta felhalmozódott problémák, illetve az eddig megtett reformlépések hatásának sokoldalú, igényes elemzésére. Bemutathatja a társadalomnak és az oktatásügynek a Magyarországon ma érvényesülő kölcsönhatásokat, egyben megjelölheti a kívánatos és lehetséges fejlődés irányokat; lehetőséget teremthet a nevelésügyért, az oktatásért közvetlen felelősséget viselő kormányzati szereplők és a civil szféra (beleértve az egyházakat is) dialógusára, együttműködésének erősítésére; mindezzel nagymértékben hozzájárulhat a nevelésügy társadalmasításához.

E megfontolások alapján a Magyar Pedagógiai Társaság a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságával együtt társul hívott más országos civil szervezeteket, valamint az egyházak pedagógiai szakmai testületeit, hogy kezdeményezzék közösen a VII. Nevelésügyi Kongresszus összehívását 2008 augusztusára. A kezdeményezői körhöz csatlakozott az Országos Köznevelési Tanács, a Megyei Jogú Városok Szövetsége, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Katolikus Pedagógiai Intézet, a Magyar Evangélikus Egyház, a Magyar Diáksport Szövetség, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Történelemtanárok Egylete, a Pedagógusok Szakszervezete, a Magyar Szakképzési Társaság, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, a Szülők Egyesülete a Gyermekekért. A Kongresszus szellemi „muníciójának” összeállításáért, a viták igényességének biztosításáért a Tudományos Tanács kezeskedik majd. Ennek felkért tagjai: Báthory Zoltán, Benedek András, Csapó Benő, Halász Gábor, Hunyady Györgyné, Kelemen Elemér, Kozma Tamás, Mihály Ottó, Loránd Ferenc, Szabolcs Éva, Szakács Mihályné, Vekerdy Tamás és Zsolnai József.

A kongresszus felhívása februárban kerül a nyilvánosság elé. A szervezők számítanak arra, hogy a társadalmi közbeszédet jelentős mértékben sikerül majd a nevelésügy irányába fordítani formális rendezvényeken és a műhelyek intim diskurzusai során is.

„Toborzó” akció az MPT-ben

Társaságunk fontosnak tartja a legfiatalabbak pályaszocializációjában azt az élményt, amelyet egy civil szervezet tagsága jelenthet. Ezért került sor a 2006. évi őszi elnökségi ülésen a fiatalítással kapcsolatos tevékenységek számbavételére. A bővítés érdekében is fontosnak tartjuk a pályakezdők és a pedagógusjelöltek bevonását társaságunk életébe, ezért levelet küldtünk a Magyar Pedagógiai Társaság hűséges tagjainak, jeles aktivistáknak, valamint a pedagógusképzés felelős szereplőinek, és arra kértük őket, nevezzék meg azokat a tanítványaikat, kollégáikat, akik számára fontos lehet, hogy egyik vagy másik szakosztályunkban vagy/és a területileg érintett tagozatban tevékenykedjenek. E nagy hagyományú civil szervezet csak akkor tudja fenntartani eredményeit, ha soraiban megtalálhatók azok a fiatalok, akik továbbviszik a szakma elméleti téziseit és a gyakorlati nevelőmunka fejlesztési irányait. Gondoltunk arra is, hogy tapasztalt tagtársaink mentori feladatokon keresztül segíthetnék a kezdő pedagógusokat és a doktoranduszokat. Megkérdeztük őket arról is, mit tehetnénk annak érdekében, hogy gyarapodjon fiatal társaink száma a civil szervezetekben. A minden évben sikeresen megrendezésre kerülő nyár eleji Staféta-tábor is azt a célt szolgálja, hogy kollégáink átadják élményeiket, jó ötleteiket a fiataloknak, akik viszont a mai kor életviteli sajátosságait, felfedezéseit, újító törekvéseit hozzák közel a szakosztály tagjaihoz. Az októberben kiküldött levelekre sorra érkeznek ajánlott nevek, címek, ötletek, témajavaslatok. Köszönjük az aktivitást, és reméljük, jövőre beszámolhatunk a toborzás eredményeiről is.

Villányi Györgyné Jutka

Az Értő Tanulásért kht. fejlesztő-felzárkóztató projektjéről

Az ELTE Pedagógiai Kar Doktori Iskolájának doktorandusz hallgatójaként a kutatási témám a fogalmi megértés vizsgálata és fejlesztése informatikai eszközökkel. A doktori program részeként a 2006–2007. tanévre fejlesztő-felzárkóztató programot szervezünk néhány általános iskola részvételével. A projekt 2006. október második felében indult, bonyolítását az általam vezetett Értő Tanulásért Kht. végzi. Az akció kapcsolódik a KP-Lab (Knowledge Practices – http://www.kp-lab.org) nemzetközi projekthez, amelynek célja jól működő tanulási technológiák felkutatása, illetve terjesztése. A projekt hazai résztvevője az ELTE TTK Multimédia-pedagógiai és Oktatástechnológiai Központ Kárpáti Andrea egyetemi tanár vezetésével. A fejlesztés-felzárkóztatás fő témái a szövegértés és a matematika. A részt vevő iskola megkapja a Movelex anyanyelvi és matematika fejlesztő-felzárkóztató programot. Az iskolának vállalnia kell, hogy egy osztálynyi (tanulócsoportnyi) tanulónak biztosítja, hogy hetente mindkét témában 1-1 órát gépteremben dolgozzon. A két téma anyaga összekapcsolódik: nemcsak anyanyelvből, hanem a matematikában is hangsúlyos szerepet kap a szövegértés. A gyerekek képességének fejlesztésében fontos szempont az önállóság és a kreativitás. Ehhez hetente délutánonként 1-1 óra egyéni munka lehetőségét is biztosítani kell vagy az iskolában, vagy – akinek van saját gépe – otthon (a programot hazavihetik a gyerekek). A szülői hozzájárulás és támogatás is fontos az eredményes munkához. A részt vevő tanárok számára egyeztetett időpontban és helyszínen képzést tartunk. A program technikai kezelése egyszerű, az egynapos képzés elsősorban szakmai-módszertani jellegű. Olyan tanárok jelentkezését kérjük, akik dolgoztak már számítógéppel. Hasznos lenne, ha az igazgató (egy vezető) is részt venne a programban. A program indításakor, majd a tanév végén felmérést kell íratni a gyerekekkel matematikából és olvasás-szövegértésből, és ki kell töltetni egy motivációs kérdőívet. A tantárgyi felmérőkre 1-1 tanórát kell számítani, a kérdőív 15 perc alatt kitölthető. A felmérők kijavítását a szaktanároknak kell vállalniuk, majd a feladatonkénti pontszámokat be kell gépelniük a programba. Év közben folyamatosan el kell küldeni a kht. által működtetett központi számítógépre a tanulók munkájáról készült adatokat (a tanulók személyi adatai nélkül). Az adatküldés az interneten keresztül automatikusan (gombnyomásra) megy, az adatokat a központi program statisztikailag értékeli. Az iskola visszakapja a tanulói eredményeket, és diagramon összehasonlíthatja a saját eredményeit a projektben részt vevő többi iskola átlagával. Az összehasonlíthatóság érdekében az iskolában ki kell jelölni egy kontrollcsoportot (ugyanazon az évfolyamon), amellyel csak az év eleji és végi felmérést kell elvégezni. A résztvevők számára (internetes) fórumot szervezünk, esetleg személyes találkozót is, amelyen menet közben ki lehet cserélni a tapasztalatokat. Ha a programot vagy az adatokat módosítani kell, azok automatikusan frissülni fognak az iskolákban. Egy csoport lehet egyetlen osztály, de elképzelhető akár szakköri foglalkozásként működő csoport is, nagyjából azonos évfolyamban (1 év eltérés talán még lehetséges). A korosztály elsősorban 5–8. osztály, de elképzelhető 4. osztály, illetve 9. osztály is, ha szükségesnek tartják az általános iskolai anyag felfrissítését. A csoport összeállításában fontos szempont, hogy – amennyire csak lehetséges – a gyerekek és a tanárok is önként jelentkezzenek erre a projektre. Érdemi fejlődést csak akkor lehet elvárni, ha azt a tanuló maga is akarja. A gyerekeknek meg kell mondani, hogy ez munkát jelent, még ha érdekeset is, amely viszont később megtérül. A gyerekek saját haladási ütemükben dolgoznak, a tanár feladata a segítés, a nehézségek okának kiderítése. A program diagramokkal segíti mindezt. A komplett anyanyelvi és matematikai felzárkóztató anyag kiegészíthető az iskolában saját készítésű digitális tananyagokkal és feladatokkal. Ehhez az érdeklődőknek el kell sajátítani uk a Movelex Presenter, illetve az oktatóprogram szerkesztőjének használatát, ehhez segítséget nyújtunk. Az újonnan készült anyagok bekerülnek a központi adatbázisba, és – időnkénti frissítéssel – minden részt vevő iskolához eljutnak. A KP-Lab projekt egyik célja az ilyen jellegű közös fejlesztések és tapasztalatcserék támogatása, az együttműködés során szerzett tapasztalatok értékelése. A Movelex Oktatóprogramnak két fő része van. (1) Digitális lexikon: olyan fogalomtár, amelyben a fogalomdefiníciókon túl külön ki lehet emelni példákat, további magyarázatokat. A fogalmak nemcsak a szokásos linkeken keresztül hivatkozhatnak egymásra, hanem tetszőleges kapcsolatrendszereket, osztályozásokat is ki lehet alakítani (pl. szinonimák). (2) Feladatbank. A Movelex Presentert használva, illetve egy szerkesztőprogram segítségével könnyen (pár órai tanulás után) készíthetnek a tanárok számítógépen megoldható feladatokat. Változatos feladattípusok teszik érdekessé a feladatmegoldást (feleletválasztás, mondatkiegészítés, párosítás, sorba rendezés, kezelhetők képek, hangok). Hasznos lehetőség, hogy a feladatok tartalmát véletlenszerűen lehet összeválogatni. A feladatok hozzákapcsolhatók a lexikonhoz, a feladatmegoldás során a program nyilvántartja, hogy a tanuló mely fogalmakkal kapcsolatosan hibázik, és azokat ismételten gyakoroltatja. A projekt során kiadott fejlesztő-felzárkóztató program lényegében a lexikonra és a feladatbankra épül, de kiegészül további magyarázatokkal, animációkkal és speciális programtechnikai elemekkel (különösen matematikából). A tanfolyami felkészítés és a használt szoftver nem kerül pénzbe az iskolának, de az iskolában adódó feladatokat és költségeket (felmérők javítása, esetleges külön foglalkozások szervezése) helyben kell megoldani. A részt vevő tanároknak vállalniuk kell, hogy az erre a célra indított internetes fórumon beszámolnak a tapasztalataikról. Ez részben az anyagokhoz kapcsolódó néhány kérdés megválaszolásával, illetve szabad hozzászólással, mások véleményére való reagálással történik (kb. heti negyed óra). A tanév végén egy rövid összefoglalót kérünk a tanároktól a projekt során szerzett tapasztalataikról. A projekttől a tanulmányi eredmények érdemi javulását és a tanuláshoz való kedvezőbb hozzáállást várjuk. Ez – a korábbi tapasztalatok alapján – reális, ha valóban korrekt módon végigviszik a munkát a tanévben. A program érdekességekkel és játékos elemekkel járul hozzá, de a siker elsősorban az iskolai vezetés és a pedagógusok segítőkész hozzáállásán múlik. Ehhez kérem, illetve előre köszönöm a támogatásukat. További információ, illetve a részvételi szándék jelzése: Varga Kornél, 260-8270, 30/960-6179, kornel@movelex.hu.

Nemzetközi kapcsolatok

Varga Kornél tagtársunk a társaság sikeres tavaszi kolozsvári utazása után vette fel a kapcsolatot az erdélyi város közoktatási vezetőivel.

Rövid beszámolójában a következőket írja. „Jól sikerült a kolozsvári tanfolyam, különösen lelkesek voltak a román résztvevők. A http://www.prefectstudy.org honlapon letölthető a program román változata és a résztvevők által a tanfolyamon készített tananyagok. Már hívnak is vissza a kollégák (a románok is), és szervezzük az együttműködést magyar iskolák bevonásával. A tanfolyam és a további együttműködés is beágyazódik a KP-Lab (Knowledge Laboratories) nevű EU-projektbe. Ezt az együttműködést PhD-hallgatóként szakmailag én irányítom, a részt vevő iskolák ingyen megkapják a hálózatos programunkat és a fejlesztőanyagot, ha érdemben biztosítani tudják annak használatát. Ez jó és konkrét keretnek tűnik ahhoz, hogy a szokásos, legfeljebb kölcsönös kirándulásokra korlátozódó partneriskolai kapcsolatokat pedagógiai tartalommal és tapasztalatcserével töltsük meg. Ilyen lenne például, ha az itthonra szervezett Találd ki a szót! animációs versenyt Erdélyre és a román iskolákra is kiterjesztenénk. A kapcsolattartás fő gondolata változatlanul az, hogy elősegítsük a magyar–román együttműködést, amelyet egyúttal a kinti magyarok leghatékonyabb támogatásának is tartok. Ha beindul a kapcsolat, akkor érdemes lesz elgondolkodni azon, hogy az MPT a részt vevő iskolákkal (esetleg az ELTE-vel) konzorciumban pályázzon a projekt támogatása érdekében.

November elejére a Nógrád Megyei Tagozat szervezett szlovákiai tanulmányutat. A terv a füleki Magyar Ház és a helyi magyar alap- és középiskola tevékenységének megismerése magyar irodalmi és történelmi emlékek nyomában (Gács – Alsósztregova – Szklabonya – Kékkő).

Vita a gyermekmozgalmak múltjáról

Amint arról korábbi hírlevelünkben hírt adtunk, a Mozgalompedagógiai Szakosztály kezdeményezésére és kivitelezésében, az ifjúsági minisztérium megbízásából lezajlott az a kutatás, amely a cserkészet és az úttörők 1948. évi „egyesítésének” körülményeit tárta fel. (Mint ismeretes, a cserkészszövetség vezetői egy ilyen tényfeltárást a további együttműködés feltételeként határoztak meg.) A kutatás teljes dokumentációja megjelent a tematikus konferencia után az MPT kiadásában. Váratlan fordulat volt, hogy Bokody József, P. Miklós Tamás zárótanulmányának felkért lektora júliusban a Népszabadság hasábjain éles hangú levélben vitatta a kutatás megállapításait. A Népszabadság szerkesztősége lehetővé tette a viszontválaszt, amelyben Trencsényi László tisztázta a vitatott kérdéseket.

A kutatócsoport tagjainak, Laurenszky Ernő szakosztályi elnök és Nádházi Lajos válaszait e helyütt mutatjuk be. (Derzsi Ottó vonatkozó tanulmányát a Neveléstörténet című folyóirat közli majd.)

Laurenszky Ernő

A tények szemszögéből a cserkész–úttörő egyesülésről
(Bokody József olvasói leveléhez)

Aki az „egyesülés” eseményeit csakis két gyerekszervezet versengésének vagy küzdelmének folyamataként fogja fel, sohasem juthat el a dolgok lényegének megértéséig.

A két gyermekszervezet „egyesítése” az MKP, majd az MDP központi szerveiben jóval korábban elhatározott politikai döntés volt, a diktatúra pártállami struktúrája kialakításának része: egy fontos társadalmi alrendszer, az oktatás-nevelés egyirányúsításának, közismert német kifejezéssel „gleichschaltolásának” részeként. Az alrendszeren belül az „egységes gyermekszervezet” megteremtése az egységes közoktatás, az iskolák államosításának alárendelt részfeladata volt.

Bokody József olvasói levelének címadása magyarázza, de nem teszi elfogadhatóvá azt, hogy a folyamat tényeinek szelektálásában és értékelésében sok esetben szubjektíven járt el – ilyen megállapításai kritikára szorulnak.

„…az anyagot a volt úttörők állították össze, s ennek elkészültekor vették fel a kapcsolatot a Magyar Cserkészszövetség vezetőivel.” Ez nem igaz. P. Miklós Tamás összegző tanulmányához az előzetes résztanulmányok készítésére Trencsényi László (MPT ügyvezető elnök) kezdettől felkérte az MCSSZ vezetőit, akik ezt elhárították. Ez ellenőrizhető az MPT irattárában. A „volt úttörők” meghatározás felületes, a tények bizonyos összemosását jelenti. Az előzetes résztanulmányokat elkészítő volt úttörővezetők közül többen a cserkészmozgalom rendszerváltás során történt újjászervezésének vezető személyiségei voltak (Derzsi Ottó, Laurenszky Ernő, Kondor Endre), s van köztük (utóbbi), aki ma is aktív cserkészvezető.

Ami a bocsánatkérést illeti, az azok kötelessége, akik 1948-ban a kényszeregyesítést kitervelték és végrehajtották. Még élnek néhányan. Teljesen irreális a bocsánatkérést az úttörőszövetség jelenlegi vezetőitől követelni, akiknek túlnyomó többsége az 1960-as években vagy még később született.

Bokody József nyilván alapos gyűjtőmunkával állította össze az elkobzott cserkészvagyon leltárát. A hiba csak az, hogy rossz helyen keresi az értékek további sorsát. Az ingatlanok és a nagy értékű ingóságok állami tulajdonba vagy a pártállami felnőtt társadalmi szervezetek tulajdonába kerültek. A cserkészotthonokból, ha iskolákban voltak, többnyire tanterem vagy szertár lett, ha egyházi épületben voltak, továbbra is egyházi célt szolgáltak, ha kultúrházban vagy társadalmi szervezet épületében, a helyi társadalmi szervezetek kezelésébe kerültek. A cserkészcsapatok, rajok, őrsök értékei valóban legtöbbször a helyi úttörőközösségek (esetleg EPOSZ, SZIT, szakszervezet) kezébe kerültek, de ugyanazok a gyerekek iskolai tanulóként használhatták ezeket. A tárgyak nagy része az 50 év alatt amortizálódott, az egykori felnőtt úttörővezetők többsége már meghalt. „….az alakulóban lévő csillebérci új cserkészpark, a cserkésznek indult, de úttörővé vált kisvasút…” – sorolja Bokody József a cserkészek veszteségeit. Ezek a megállapítások nélkülözik a valóságalapot, legjobb esetben utólagos vágyálmoknak minősíthetők. A csillebérci területet Úttörő Köztársaság céljára adományozta Budapest Székesfőváros. Ez levéltárban ellenőrizhető. Egyébként is indokolatlan lett volna egy második cserkészpark létrehozása, hiszen a nagy hagyományú Hárshegyi Cserkészpark 1947–1948-ban még a Magyar Cserkészfiúk Szövetsége tulajdonában volt. Abban pedig az úttörőmozgalomnak semmi része nem volt, hogy ott nemzetközi kemping és luxusszálló épült. A kisvasút az első kapavágástól a megnyitásig „úttörővasút” néven épült. Ez ellenőrizhető a Főváros és a MÁV irattárában, a korabeli sajtóban. Bokody József hiányolja a kárpótlás elmaradását. Ez a kifejezés valóban nem volt használatos, de a Magyar Cserkészszövetség az Antall-kormány idején az államtól megkapta a működéséhez szükséges infrastruktúrát és anyagi forrásokat (nem túl bőségesen, az ország gazdasági helyzetének megfelelően). Kapott az MCSSZ tulajdonként székházat, Nagykovácsi mellett a Pilisi Állami Erdőgazdaságtól cserkészparkot állandó használatra, a parlamenttől megszavazott éves anyagi támogatást (más gyermek- és ifjúsági szervezetekhez hasonlóan). Ezen felül a cserkészrepülők és ejtőernyősök kiképzési költségei a Honvédelmi Minisztérium költségvetésében szerepeltek. Más alkalommal is kapott az MCSSZ állami, társadalmi támogatást. 1993-ban az 1933. évi gödöllői jamboree emléktáborának felszerelése kölcsönzésével és más juttatásokkal segítette a polgári védelem, a vöröskereszt, a honvédség és több más szervezet. Szemléletes és „blickfangos” az a megállapítás, hogy „pár darab agyonhasznált csónak” került vissza a pesterzsébeti önkormányzat (volt cserkész) csónakházából. Arról viszont nem ír Bokody József, hogy a – szintén ráckevei Duna-ágból a kiskunlacházi víziúttörő-csapat csónakostul, sátrastul, gyerekestül, tehát mindenestül vízicserkész-csapattá alakult a rendszerváltáskor. És nyilván nem ez volt az egyetlen.

Végezetül felveti Bokody József, hogy kell-e e két vagy több gyermekszervezet. Erre a történelem megadta a választ. Tucatnyi országos és még több helyi szervezet működik békében egymás mellett (így volt ez a Horthy-korszakban és 1945–48 között is). A sorok között kiolvasható egy egységes (ha úgy tetszik, uniformizált) gyermekszervezet iránti vágy, amelynek éppen elszenvedője volt a magyar cserkészmozgalom 1948-ban.

Bokody József ezt is írja: „A cserkészek tulajdonában volt javak előnyeit jelenleg is az úttörők vagy vezetőik élvezik, illetve eladták azokat, és annak hozamát birtokolják.” Mivel tudja ezt Bokody József bizonyítani? Mert ha nincsenek bizonyítékai, ez a megállapítása rosszindulatú rágalmazás.

Nádházi Lajos

Legenda és nosztalgia nélkül

Az úttörőmozgalom 60 éves története gazdag eseményeiből, gyerek- és serdülőmozgalom-pedagógiai tapasztalataiból Bokody József kutatót a „cserkészet szemszögéből” rövid másfél év, a cserkészekkel való egyesülés foglalkoztatja. (Olvasói levél, Népszabadság, augusztus 9.) Az írásban említett tanulmánnyal aligha érdemes foglalkoznom. Amennyiben a valóság feltárásának szándéka mindkét érintett fél részéről adott, teljesen közömbös, hogy a vitára bocsátott „előterjesztést” ki készítette. Egy vagy több konferencia véleménycseréjében – a bizonyítás és cáfolás szabályait betartva – kialakítható a történtek lényeges vonásainak összefoglalása, tanulsága.

Számomra kissé meglepő Bokody úr bocsánatkérésre vonatkozó igénye. A több ezer egykori cserkészből nehezen különíthető el, hogy 1945 után kit, mikor, miért „hurcoltak meg, internáltak, zártak börtönbe, ítéltek halálra”. Az sem könnyen feltárható, hogy melyik cserkészből lett államvédelmi tiszt vagy magas beosztású állampárti tisztségviselő. Valószínű, hogy az úttörőmozgalomnak egyikben sem volt szerepe, következésképpen a bocsánatkérés, illetve annak szervezése sem lehet feladata. Pontosabban a bocsánatkérés elmaradása nem tekinthető a „megbékélést” kizáró valódi oknak.

Figyelemre méltó az „elkobzott cserkészvagyonról” összeállított lista is. Talán csak egy szépséghibája lehet. A dokumentációs alapja az 1992-ben kiadott Diadalmas cserkészliliom című kötetben szereplő kimutatás (124, 125. o.). Ez a jegyzék nem különíti el, hogy mely létesítmény volt a cserkészek tulajdona, bérleménye és tartós használatra adott. Hazánkban 1944 októberétől fél évig szörnyű háború pusztított. Nem valószínű, hogy a harci események érintetlenül hagyták a cserkészek repülőtereit, repülőit, rádióállomásait, a csónakokat és egyéb felszereléseket vagy a többnyire középiskolákban használatra átadott cserkészotthonokat. Egyébként 1942-ben – a visszacsatolt területeket is beleszámítva – 112 elemi és 127 polgári iskolában működött cserkészcsapat. A többi szervezet gimnáziumokban, szakiskolákban, ipariskolákban, főiskolákon, egyházközségek mellett és más területeken tevékenykedett. Ez utóbbiak „cserkészvagyona” 1948. augusztus 1-jén aligha kerülhetett a döntően állami általános iskolákban működő, 7–14 éves gyerekekből szervezett úttörőcsapatokhoz. Vajon miért az Úttörőszövetségtől várják a „kárpótlásukat”? Talán azért, mert az elmúlt 15 év nehéz körülményei ellenére még létezik?

Igaz, az úttörőmozgalom már 1950-ben több ezer úttörőt – köztük korábban volt cserkészeket is – táboroztatott az Ifjú Turista Mozgalom (ITM) táboraiban. Nem cserkészfelszereléssel, hanem erre a rendeltetésre, két hónapra igénybe vett turistaházakban, diákotthonokban. 1950-től 84 úttörőházat létesítettek. 1989-ben két központi, 213 megyei, városi váltótábort, 47 vándortúra-útvonalat, felszerelt bázisokkal és 1400 úttörőotthont használtak az úttörők. Ezekből korábban egy sem volt cserkésztulajdonban. Az Úttörőszövetség által használt létesítményekkel 1990 után – Csillebérc kivételével – a magyar állam, a Művelődési Minisztérium, valamint a megyei, városi önkormányzatok rendelkeztek. Az Úttörőszövetség nem élvezte és élvezi előnyeit.

Bokody úr írása befejezésében vitára javasolt témákat az élet megoldotta. 1989-ben többféle gyerekszervezet alakult. Igaz, kellő támogatás hiányában ma már nem elég hatékonyan tevékenykednek. A direkt politizálást, párthoz csatlakozást – tudomásom szerint – egyetlen gyermek-, illetve serdülőszervezet, mozgalom sem tűzte zászlajára.

Pótcselekvések, választóvonalak keresése helyett a gyermek- és serdülőszervezetek egymásra találására, együttműködésére van szükség, az iskola és a családi ház között magukra maradt, ártó szándékoknak kiszolgáltatott, kortárs közösségeket kereső gyerekek érdekében. A gyerekekért felelősséget érzők számára rendelkezésre áll a gyermekmozgalmak és -szervezetek több mint 100 éves tapasztalata, elméleti feldolgozottsága. Kérdés, hogy útját tudjuk-e állni a legendák gyártásának, felelősségek elhárításának, az egymásra mutogatásnak.5

Jubilánsok

Jubilánsaink. 2006-ban kerek évfordulót ünnepeltek – velünk együtt. Szeretettel, tisztelettel köszöntjük hosszú életútjuk ünnepén tagtársainkat. Ők a következők: Deme László, Köpeczi Béla, Magyar Józsefné, Osillay Gyuláné, Füle Sándor, Gál András, Jurcsák Lászlóné, Molnár Lászlóné, Mórocz Béla, Poeszné Juhász Erika, Bácskai Mihályné, Báthory Zoltán, Boross Géza, Fehérváry Gyula, Kondor Endre, Kriveczky Béla, Merényi László, Miskolczi Károlyné, Neuwirth Gábor, Pásztor Bertalan, Pirisi Andrásné, Rákóczi István, Rókusfalvy Pál, Szabó László, Ungvári János, Vaskó László, Busáné Szombath Erzsébet, Hartai Sándor, Kékes-Szabóné Papp J., Kiss Ferenc, Mesterházi Zsuzsa, Templom Józsefné, Udvarhelyi Gyuláné, W. Mikó Magdolna, Árvai Józsefné dr., Fehér Erzsébet, Grédi Gertrud, Horváth Judit, Kovács Andrásné, Mundweil Józsefné, Novák Pál, Oláh Mihályné, Peti Éva, Platthy Ivánné, Rehus Gyuláné, Sárköziné Mészáros Katalin, Sebestyén Miklósné, Szabó Gézáné, Szakál Péter, Szalay Attila, T. Tóth Gyula, Tordai József, Tordáné Hajabács Ilona, Tóth Albert, Tóth László, Vig Lajosné, Virágné Horváth Erzsébet, Vitkovits Györgyi, Zsidei Barnabásné, Zsigmond Anna.

A jubilánsok köszöntésére október 19-én a Fővárosi Pedagógiai Intézet Stolmár-termében megrendezett hármas, összevont szakosztályi és tagozati ülésen került sor.

Halottainkra emlékezünk

Búcsúzunk a Magyar Pedagógiai Társaság nevében is Szögi Lajos kollégánktól és barátunktól, az olaszliszkai tragédia áldozatától. A tanár úr a Környezeti Nevelési Oktatóközpontok Szövetségének elnökeként „szomszédunk” volt a budapesti, Petőfi Sándor utcai irodában.

Búcsúzunk Szauder Eriktől (posztumusz Mezei Éva-díjat kapott a drámapedagógusoktól), Csóka Bélától, Mészáros Emőkétől és Bónis Lajostól. Nagy László és Domokos Lászlóné közös síremlékének felállítása érdekében segítő partnerekhez fordult az MPT. Domokos Lászlóné halálának kerek évfordulója volt, Nagy Lászlóé közeledik.

Felméri Lajos kolozsvári síremlékének helyreállításához hozzájárulásokat gyűjt az MPT és a Házsongárd Alapítvány.

Múlt, jelen, jövő az Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztályának életében

A Magyar Pedagógiai Társaság Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztálya élére néhány hónapja új vezetőség került. Ez alkalomból bemutatjuk a szakosztály eddigi, nem túl hosszú, de tartalmas munkásságát és jövőbeli terveit.

A szakosztály 2005. január 31-én tartotta első szakmai ülését. Működését Ollé János egyetemi tanársegéd (ELTE Pedagógiai és Pszichológia Kar) elnökségével kezdte mindössze öt szakosztályi taggal.

Az Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztálya azzal a célkitűzéssel jött létre, hogy aktív szerepet vállaljon az oktatási informatikai alkalmazásokhoz és fejlesztésekhez kapcsolódó, azokat előkészítő (és részben megalapozó) pedagógiai kutatásokban. Tevékenységének kiemelt célja, hogy meghonosítsa a magyar oktatásban az új, IKT-alapú tanulási és oktatási kultúrát, segítse az oktatási és informatikai szakembereket, intézményeket, hallgatókat, oktatókat, kutatókat az információs társadalom kihívásaira való felkészülésben, továbbá hogy hozzájáruljon a számítógéppel támogatott, önálló tanulás, információszerzés és kutatás meghonosításához, elterjesztéséhez a magyar oktatásban.

Ennek megfelelően a kezdetektől fogva zajlanak kutatások a szakosztály keretein belül. Többek között ilyen volt Csekő Krisztina és Ollé János a Differenciált online tanulási környezetek hatékonyságvizsgálata elnevezésű kutatása, amely amellett, hogy felvázolta az oktatás információs társadalomban elfoglalt helyét, rámutatott az oktatás személyessé tételének lehetőségeire is.

Komoly kutatási lehetőségek reményében és felsőoktatási intézmények (ELTE PPK ITOK Kutatócsoport, BCE Magatartástudományi és Kommunikációs Intézete, Budapesti Kommunikációs Főiskola) támogatásának segítségével 2006-ban a szakosztály Iskolapad elnevezéssel országos tananyag-fejlesztési pályázatot hirdetett. 2006 októberéig összesen három pályázatot írt ki általános és középiskolás tanulók számára (az elsőt 2006 februárjában, a másodikat a nyári szünidőben, a harmadikat pedig az őszi tanévkezdés alkalmával).

A pályázati feltételek idővel kismértékben módosultak annak érdekében, hogy minél szélesebb körben felkeltsék a gyerekek érdeklődését. Mindegyik három hónapra tervezett pályázat fő szempontja az volt, hogy a gyerekek csoportmunkában, egymást segítve, kooperálva minél színesebb és érdekesebb tananyagokat/digitális anyagokat hozzanak létre. A tanulók munkáját a szakosztály tagjai csoportsegítőként követték, és igyekeztek minden diáknak megfelelő támogatást nyújtani.

A februárban kezdődött három hónap során tananyagfejlesztés volt a tanulók feladata, nyárra azonban nem volt feltétlenül ilyen megkötés. Októberben összesen tíz területet határoztunk meg, a diákok saját elhatározásuk alapján választhatták ki ezek közül a hozzájuk legközelebb álló témakört.

A tíz terület: 1. Internet és telekommunikáció, 2. Kedvenc filmünk, 3. Kedvenc könyvünk, 4. Ünnepek, szokások, hagyományok, 5. A számunkra ideális iskola, 6. Nemzeti parkok, természet, 7. Járművek, közlekedés, 8. Fotózás, filmezés, 9. Főzés, házimunka, 10. Országok, városok, emberek.

Októberben a tíz témakör adta a csoportba sorolás szempontját is, az azonos érdeklődési körbe tartozó tanulók kerültek egy csoportba.

A pályázatok fő célja az online tanulási környezetek megismerése, az együttműködésen alapuló csoportmunka alapjainak elsajátítása, illetve a szabadidő hasznos és kellemes eltöltése.

Az Iskolapad lehetőséget adott olyan kutatási témákra, mint az online tanulói közösségek fejlődésének, az online kommunikációnak vagy a tanulók motivációjának és tanulási stílusának vizsgálata. Szakosztályunk tehát főként olyan területeken végez kutatásokat, amelyek a mindennapi, gyakorlati pedagógia számára is hasznos következtetésekkel járnak. A szakosztály szervezetével, működésével és kutatási eredményeivel kapcsolatos híreket és információikat a Pedagógia-online portál (http://www.pedagogia-online.hu) megfelelő oldalain is közzétesszük.

Szakosztályunk évente általában négy-öt szakmai ülést tart, ezeken a mindig aktuális személyi kérdéseken túl a tagok beszámolnak az éppen zajló kutatásaikról és azok eredményeiről, valamint olyan konferenciákról is (pl. ONK, ICL), amelyeken részt vettek előadóként vagy hallgatóként. Néhány hónappal ezelőtt a szakosztály vezetősége kicserélődött. Az új vezetőséggel olyan fiatal generáció (friss diplomás pedagógusok) került az élére, amely a Magyar Pedagógiai Társaságban ritka jelenség. A jelenlegi vezetők kiemelt célként fogalmazták meg a szakosztály létszámának bővítését. Szükség lenne minél több, az informatikai alapú oktatási környezetek iránt érdeklődő kollégára, gyakorló pedagógusra, egyetemi hallgatóra, egyszóval minden érdeklődőre. A szakosztály akkor tud eredményesen fellépni a pedagógiai közéletben, ha minél szélesebb körben terjeszti az általa végzett kutatások tapasztalatainak fontosságát és hasznosságát.

Ehhez kapcsolódóan terveink között szerepel, hogy előadásokat, előadás-sorozatokat szervezünk pedagógusok és tanárjelöltek számára azzal a céllal, hogy népszerűsítsük a tevékenységünket, és másoknak is kedvet csináljunk a kutatói munkába való bekapcsolódáshoz.

További terveink közé tartozik, hogy a pályázati lehetőségek figyelése és lehetőség szerinti kihasználása mellett szoros együttműködést alakítsunk ki az ELTE PPK ITOK-csoporttal (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Információs Társadalom Oktató- és Kutatócsoport). Az együttműködés lehetőséget ad arra, hogy nagyobb szabású, hatékonyabb kutatási projekteket bonyolítsunk le.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk a Magyar Pedagógiai Társaság Informatikai Alapú Oktatási Környezetek Szakosztályába!

Danka Adrienn elnök és Lévai Dóra titkár

Lapzárta után

Ülésezett a Gyermek- és Ifjúságvédelmi szakosztály, Zagyvainé Köröskényi Judit lemondását (munkája elismerése mellett) elfogadták, az ügyvivő Gulyás József és Makai Éva lett. A decemberi ülésére készülő Korczak Munkabizottság honlapja felkerült a nemzetközi honlap-összesítőre (http://korczak.info/accueil/ika_websites.html). A Segítők műhelye esetmegbeszélő összejövetelt tartott. A három szakosztály között együttműködés kezdődött. Jászberényben a megyei tagozat a kompetencia alapú oktatásról akkreditált konferencia-továbbképzést szervezett, Győr-Moson-Soporoni tagozatunk három kiadványt adott ki a Karácson Imre Alapítvány segítségével (Magyarok a nagyvilágban, 350 éves a Magyar Enciklopédia – a tagozat korábbi konferenciáinak előadásaival), a Bács-Kiskun megyei tagozat az epilepsziáról szervezett beszélgetést. A Nevelés-lélektani Szakosztály érdeklődésének középpontjában Rókusfalvy Pál elővezetésével az emberi tisztesség és tartás állt. A Magyar Pedagógiai Társaság Felsőoktatási szakosztálya november 21-én tartott ülésén (sajnálatosan kis számban) megjelentek megbeszélték a szakosztályi élet újbóli fellendülése érdekében teendő lépéseket. Bánhegyiné dr. Szlovák Éva (BMF) és dr. Tasnádi Péter (ELTE) egyetemi tanárok vállalták a szakosztály vezetésében való részvételt. Megbízást a vezetésre azonban csak a százfős tagság jelentős részének részvételével tartandó tisztújító összejövetel adhat számukra.

*

Az MPT támogató partnere: Krónika Nova Könyvkiadó.