Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2005 február > Borsos Béla: Azok a bizonyos könnyű léptek I.

Borsos Béla: Azok a bizonyos könnyű léptek I.

Örvendetes, hogy a hazai ökológiai tárgyú szakirodalom ha lassan is, de gyarapszik. E folyamatban fontos szerepet vállal a L’Harmattan Kiadó, gondozásában jelent meg újra Borsos Béla munkájának első kötete. Az ökológiai tárgyú könyvek szerzőinek általában szembe kell nézniük tárgyuk ijesztő komplexitásával, amit aztán addig egyszerűsítenek, ameddig szűkebb témaválasztásukkal és a terjedelmi korlátokkal valamennyire összhangba nem kerülnek. Ez a könyv igyekszik elkerülni a túlzott egyszerűsítések csapdáját: terjedelméhez képest imponálóan sokoldalú, tömör alkotás. A biológiai, tudományelméleti, demográfiai, néprajzi utalások mellett a kérdéskör etikai-filozófiai, vallási és technológiai oldalait is megvilágítja. Borsos Béla állatorvos, kutató, író, egyetemi tanár és humánökológus, szűkebb szakterülete a rendszerelmélet. Ez kitűnik a kötet szerkezetéből is: az ökológia alapfogalmait rendszerelméleti keretbe ágyazva, de mindig konkrét példákkal, esettanulmányokkal illusztrálva ismerhetjük meg. E fejezetek nagy erénye a közérthetőség, hiszen itt olyan szakterületek bemutatására vállalkozik a szerző (nyílt rendszerek termodinamikája, káoszelmélet), melyek matematikai-fizikai háttere újszerű és nehéz, olyan képzettséget igényelne, ami nem része a „közös műveltségnek” (így például nem érettségi követelmények). Ami baj, hiszen csak ezek segítségével kaphatnánk választ olyan „egyszerű” kérdésekre, mint például: „Miért van oly sok faj?” és „Miért érték ezek sokfélesége”? (Konkrétabban: Miért érdekelnének minket a Zengő bazsarózsái a lokátorokkal szemben? Nem hivatkozhatunk csupán érzelmeinkre vagy esztétikai megfontolásokra. A közmegegyezés szerint ugyanis ezek szubjektív és változékony premisszákon alapulnak, szemben a tudományok – legalább művelőinek szándéka szerint – objektív premisszáival.) Borsos Béla megmutatja (vagy legalább utal erre), hogy az energiaszóró (disszipatív) nyílt rendszerek – amilyenek például az élőlényszervezetek és társulások is – fejlődésük során miként alakítanak ki hierarchikus rendet, s hogy e rend fönnmaradásához miért szükséges a biodiverzitás(ok) megfelelő szintje, tehát éppen a megőrzendő sokféleség. Továbbra sem állítható, hogy a bazsarózsákat védő értékválasztás levezethető lenne ebből a tudásból, de az már igen, hogy ezt a választást jó okkal illeszthetjük egy tudományosan is megalapozott, de érzelmekkel és elvárásokkal is átszőtt cselekvési tervbe, világképbe.

A tudás tehát rendezi érveinket és érzelmeinket, de nem sok okot ad a bizakodásra. Már a könyv talányos címe is erre utal. „Könnyű léptekkel járj tavasszal, a Földanya áldott állapotban van” – szól egy indián mondás. Amilyen világosan láttatja ez a költői kép a cselekvő ember felelősségét, olyan egyértelmű a könyv címének szomorú diagnózisa: az emberiség léptei eddigi történelmünk során szinte soha nem követték a bölcs indián tanácsot. És ez nem pusztán „félrelépések” sorozata volt, hanem az emberi civilizáció eddigi belső rendjéből következő (elsőfajú) hiba. Ez a szerző borúlátásának oka. A jelenlegi tudomány és technika rövid távú hatékonysága kitűnő, metatudományos-filozófiai háttere viszont nem tartható fenn sokáig. E „metafejezet” ugyan tartalmaz néhány kétségbevonható, túlságosan „sommás” állítást (talán a takarékos helykihasználás miatt is), ám a lényeg, az „eredendő bűnök” keresése és a változtatási pontok megfogalmazása éppen így válik világossá, meggondolhatóvá. Elgondolkodtató, hogy a szerző megítélése szerint az „ártatlanság vélelme” jogi értelemben és az egyes személyekre vonatkozóan ugyan továbbra is fennáll, a globális technikákra vontakoztatva viszont nem. Helyébe a „kötelező óvatosság” (ha tetszik: gyanakvás) elve lép. Mivel az ökológiai rendszerek olyan bonyolultak, hogy bennük nem tudhatjuk kiszámítani tetteink következményeit, abból kell kiindulnunk, hogy a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, és eszerint kell mérlegelni a kockázatot. Gyarapodó tudásunk önnön határaink fölismeréséhez vezet el, de ez nem azonos a tudatlansággal, amint a kötelező óvatosság sem gyávaságot, fatalizmust vagy tétlenséget jelent, hanem éppen a változtatás és cselekvés – a „könnyű léptek” – bátorságát igényli.

A kötet középső fejezetei jó tankönyvként, sok példával mutatják be a globális rendszereket (legyenek azok élők vagy élettelenek) és az ezeket megzavaró, befolyásoló emberi hatásokat. A folytatás, a II. kötet a kivezető utakat, megoldásokat vázolja majd. Kíváncsian várjuk megjelenését.

Az első kötetet ajánljuk mindazon tanárok és növendékek kezébe, akik alaposabb elméleti tudást igényelnek az ezredforduló társadalmi-természeti válságának megértéséhez és elemzéséhez.

Borsos Béla: Azok a bizonyos könnyű léptek. I. Ökológia és rendszerelmélet. Környezet és társadalom – XXI. századi forgatókönyvek. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2003, 243.

Csorba F. László