Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2003 december > A tanári szakma helyzetbe hozása és az iskolavezetés modernizálása

A tanári szakma helyzetbe hozása és az iskolavezetés modernizálása

A munkaadó szemszögéből

2001-ben az Európai Unió felkérte a tagországok munkaadóinak szervezeteit arra, hogy hozzanak létre egy nem hivatalos munkacsoportot, amely egyrészt megvizsgálja a tanári szakma helyzetét, hogy a tagországok kormányai lépéseket tehessenek az egyre több helyen jelentkező tanárhiány felszámolására. Másrészt az Attilio Oliva vezette munkacsoport elemezte, hogy milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy az iskola az eddigieknél hatékonyabban fejlessze a diákok azon képességeit, amelyek révén jobban meg tudnak majd felelni a 21. századi gazdaság kihívásainak. A jelentős vezetéselméleti tapasztalatokkal rendelkező munkacsoport javaslatokat tett az iskolavezetés modernizációjára is, segítve ezzel az oktatási intézmények tevékenységének megújítását. A dokumentumot olyan vitaanyagnak szánják, amelyet az Unió tagországainak kormányai fel tudnak használni oktatáspolitikai lépeseik megtervezésében és végrehajtásában. A javaslatok között szerepel, hogy növelni kell az iskolák önállóságát, tágabb teret kell adni a tanárok kezdeményezéseinek, olyan iskolai szervezeteket kell létrehozni, amelyekben megvalósulhat a tanári kreativitás, a differenciált oktatás, továbbá amelyek jobb lehetőségeket teremtenek az új módszerek, technikák iskolai tevékenységben történő érvényesülésére.

Előszó

Magas színvonalú oktatáshoz nagyon jól képzett tanárokra van szükség. Ugyanakkor a tanári szakma presztízse sok országban alacsony. Ez veszélyezteti az oktatás minőségét és összeegyeztethetetlen azzal a céllal, hogy az európai gazdaság a legversenyképesebb és leginnovatívabb tudásalapú gazdaság legyen a világon (Lisszaboni deklaráció, Európai Unió, 2000). Ebben a kiadványban helyzetelemzést adunk és reformokat javasolunk annak érdekében, hogy a tanári szakma dinamikusabb és vonzóbb legyen. A hivatás megújítása és az iskolák megszervezése fontos előfeltétel, ami az iskolavezetés modernizálását igényli. Az alapelemek a következők:

Amikor megfogalmaztuk azokat a feltételeket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az iskolák nagyobb autonómiát kaphassanak, például standardok megállapítása és az értékelés fontossága, A minőség keresése az iskolákban címmel megjelent korábbi tanulmányra támaszkodtunk, amelyet ugyancsak az európai munkaadók szervezetei adtak ki 2000-ben.

Felkérjük a kormányokat, hogy szervezzenek vitát a tanítás jövőjéről valamennyi érdekérvényesítő csoport bevonásával. A munkaadók szívesen vesznek részt egy ilyen vitában és ezt a tanulmányt az első hozzászólásként készítettük. A tanári szakma és az iskolavezetés sürgős megreformálására van szükség.

Az aláírók: P. Mitterbauer IV (Ausztria), Jorgen Vorsholt – DA (Dánia), Dr Dieter Hundt – BDA (Németország), Antonio D’Amato – Confindustria (Olaszország), J. H. Schraven – VNO-NCW (Hollandia), Jorge Rocha de Matos – AIP (Portugália), Jose Maria Cuevas Salvador – CEOE (Spanyolország), Sören Gyll – SN (Svédország).

Néhány fontos megállapítás

2001-ben Attilio Oliva felkérte a munkaadók föderációit az Európai Unió országaiból, hogy hozzanak létre egy nem hivatalos munkacsoportot arra, hogy a tanári szakma helyzetbe hozásának és az iskolavezetés modernizálásának módjait keressék saját országukban.

A munkacsoport tagjai F elnök: Attilio Oliva (Confindustria); tagok: Donate Kluxen-Pyta (BDA), Chiel Renique (VNO-NCW), Ulla Ericson (SE), Gerhard Riemer (IV), Lise Skanting (DA), Juan Menéndez-Valdés (CEOE).

Megállapítások a mai helyzetről

A munkaadó aggálya

A 21. század elején a munkaadók teljesen más környezetben találják magukat, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A technológiai fejlődés következtében azzal kell szembenéznünk, hogy gyors változások történnek egyes szervezetekben és szakmákban, globalizálódik a kereskedelem, a munkaerőpiacok nyitottak és rugalmasak. A szervezeti reformokat követően kevésbé hierarchikus és rugalmasabb tanuló szervezetek jöttek létre. A vállalatoknak egyre inkább szükségük van olyan tudással rendelkezőkre (tudásmunkásokra), akik vállalkozó munkavállalóként hozzá tudnak járulni egy dinamikus környezetben a problémamegoldáshoz és innovációhoz. Ebben a világban az egyének készségei és képességei és együttműködési képességük rendkívül fontosak.

alapvető készségek: írás-olvasás, illetve számoláskészség, modern és releváns ismeretek és megértés;

gyakorlati készségek, például a problémamegoldás képessége, az IKT használata, munkaetika megléte;

társadalmi készségek, például kommunikáció, másokkal együtt dolgozás sokfajta környezetben és kultúrában, idegen nyelveken;

egyéni készségek és értékek, beleértve az autonómia- és felelősségérzetet, az érzelmi intelligenciát, a vállalkozói hozzáállást, a tanulási vágyat és képességet, azt a tudást, hogy miként kell alkalmazni a tanulást, azt a képességet, hogy a változást előnyünkre fordítsuk, illetve azt a képességet, hogy tudjuk értékelni és kezelni saját erősségeinket és gyengeségeinket.

(Idézet: „In Search of Quality of Schools”, 2000.)

E megváltozott környezet következményeképpen az iskoláknak is meg kell újulniuk. Továbbra is jó színvonalú alapkészség-fejlesztést és biztos tudásalapokat kell nyújtaniuk. De a társadalmi és személyes készségekre is nagy súlyt kell helyezniük, valamint közvetíteniük kell az állampolgárság értékeit és az egész életen át tartó tanulás képességét, amelyekre nagy szükség van a 21. századi munkához, mobilitáshoz és életminőséghez. Ehhez viszont az kell, hogy a hagyományos tanulási módszereket ötvözzék az újakkal, gyakrabban történjék tevékenykedésen keresztül történő tanulás, gyakorlati esetek tanulmányozása, projektmunka és az IKT-eszközök, az internet használata.

Azonban egy paradoxon tanúi is vagyunk: az oktatásnak a társadalom számára növekvő jelentősége nem tükröződik abban, hogy nőne a tanári szakma iránti motiváció. Azzal mindenki egyetért, hogy az alapoktatás2 egyre fontosabbá válik a mai életben és munkában, ugyanakkor a tanári szakma státusza csökken, ami miatt a legtöbb európai országban gondot jelent a tanárutánpótlás. Sürgős intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a tanári pálya vonzóbbá váljék az új tanárok számára, illetve hogy a tapasztaltabb tanárokat a pályán lehessen tartani azáltal, hogy további újabb kihívásokat állítunk eléjük és támogatjuk szakmai fejlődésüket.

Egy másik paradoxon, hogy az iskola nem tanuló szervezet. Sok intézményben a szervezet alapvetően ugyanolyan, mint évtizedekkel ezelőtt. Még mindig nincs differenciálás a munkában, a tanárok előtt nincs más karrierlehetőség, mint hogy elhagyják a tanítást és igazgatókká váljanak, csak nagyon lassú haladás tapasztalható az új technológiák alkalmazásában. Ezek a tényezők ellentétesek azzal, ami a fiatalokat a gazdaság más szektoraiban vonzza. Ma a munkavállalók olyan munkát akarnak, amelyben a kihívás és a személyes fejlődés lehetősége is megvan. Elengedhetetlenül szükséges az iskolaszervezet megreformálása ahhoz, hogy a tanári pálya vonzóbb legyen.

A munkaadó aggálya az, hogy a tanári pálya motiváltságában tapasztalható válság és az iskola mint szervezet fejlődésének stagnálása veszélyezteti az intézmény hivatásának olyannyira szükséges megújítását. Az oktatással szemben támasztott új követelmények magas színvonalú iskolákat igényelnek, és ezek nem létezhetnek magas színvonalú tanárok és vezetés nélkül. Az iskolák csak akkor tudnak megfelelni az új igényeknek, csak akkor tudnak megfelelően motiváló tanuló környezetet nyújtani, ha a tanárok kialakítják új szerepeiket, illetve ha az irányítás és vezetés teljes támogatást ad a tanároknak.

Vészjelzések

Mielőtt megfogalmaztuk volna elképzeléseinket és ajánlásainkat a tanári szakma támogatására, vonzerejének és a tanárokat megtartó képességének növelésére, munkaadói szervezetünk először adatokat gyűjtött a tanári szakma helyzetéről. A tapasztalatok egyértelmű vészjelzésekhez vezettek: a tanári szakma nyomás alatt áll és meg kell erősíteni:

Tehát miközben több képzett tanárra van szükségünk ahhoz, hogy széleskörű jártasságokat sajátíttathassunk el az alapoktatásban, ezek a jelek azt mutatják, hogy sajnálatos módon az oktatást nem tartják megfelelő helynek az ambiciózus szakemberek.

A tudás társadalmában megváltozik a tanítás

Példaként arra, hogy miért változik meg a tanítás – bár ezzel természetesen nem akarjuk azt sugallni, hogy „csak erről van szó” –, vegyük az IKT eszközként való alkalmazását a tanításban és tanulásban. Az IKT különösen jól illusztrálja, hogy a tudás társadalma több, mint az információs társadalom. Az új, fontos kompetenciák:

Az oktatás ebben a perspektívában sokkal több, mint ismeretátadás: olyan folyamat, amelynek során arra tanítjuk az embereket, hogy jól felvértezett aktív tanulók és csapatjátékosok legyenek a tudáshálózatokban. Ehhez arra van szükség, hogy elmozdulás történjék a tanítástól a tanulás, a kínálattól a kereslet irányában. Az új tanárszerep több tréneri és facilitátori elemet fog tartalmazni, illetve a diákok több személyes és folyamatorientált kompetenciát fognak megszerezni projektmunka során. Azzal ellentétben, amitől néhány tanár fél, az IKT eszközként való alkalmazása nem vezet ahhoz, hogy kevesebb lesz a személyes kapcsolat a diákokkal, sőt lehetővé fogja tenni, hogy a tanárok értékes idejüket sokkal inkább a képzésre és irányításra fordítsák, a puszta drillezést és gyakoroltatást a szoftverre hagyják. Ezek a fejlemények új perspektíváit jelentik a tanári képzettségnek, a tanárképzésnek és továbbképzésnek, valamint az iskolaszervezetnek egyaránt. Ugyanakkor világos, hogy a tanároknak szakmai szabadságot kell adni abban, hogy optimalizálják az IKT alkalmazását az oktatásban.

Nyomás alatt az iskolák

Nagyon fontos kérdés, hogy miként lehet megtartani a helyes egyensúlyt az iskolával szemben támasztott különböző elvárások között. Egyrészt a kormány a minőségellenőrzés szempontjából támaszt igényeket. Továbbá az oktatási rendszer nemcsak a gazdasági növekedéshez járul hozzá, hanem a társadalmi kohézióhoz és a kulturális identitáshoz is az adott államban, s ez olyan tényező, amely szükségessé teszi, hogy közös oktatási rendszer legyen az egész országban.

Másrészt vannak a helyi érdekérvényesítőknek is elvárásaik. Először a szülőknek: a jelenlegi szülőgeneráció, akik gyakran maguk is haszonélvezői voltak a jó alap- és felsőfokú oktatásnak, felismerik a magas színvonalú oktatás hatalmas jelentőségét a gyerekeik jövője szempontjából. Fontos érdekérvényesítő még az üzleti és a helyi közösség. Különböző gazdasági, etnikai és társadalmi jellemzők egy adott régióban különböző igényeket jelenthetnek az iskolákkal szemben.

Ezzel kapcsolatos az a jelenség, hogy a politikusok (országos és helyi szinten) hajlamosak az iskolára hárítani a társadalom valamennyi problémájának megoldását, mégpedig a normális oktatási feladatokon felül. Néhány iskola szándékosan szélesebb körű szolgáltatást ajánl, például iskola előtti foglalkozásokat a kisgyerekek számára, vagy reggeliztetési, ebédeltetési szolgáltatásokat, mások viszont nem teszik ezt. Néhány intézmény szorosan együttműködik a társadalmi munkásokkal mindenféle családi probléma felkutatásában és megoldásában, míg mások nem szeretnek beavatkozni más szakmai csoportok munkájába. Ezen a területen is erőteljesen javasolnánk annak megfontolását, hogy mi várható el ésszerűen minden iskolától. Minél inkább kívülről határozzák meg az intézmény misszióját, illetve minél kisebb a szakemberek befolyása az iskolai profil kialakítására, az iskola környezetéből érkező igények kielégítésére, annál nagyobb lesz az a stressz, amit ez a helyzet okoz.

A munkaadó bevonása a vitába

A szakképzésben és a felsőfokú oktatásban nagy hagyománya van a munkaadó sokféle módon történő bevonásának. Ezek közé tartozik a tanterv megvitatása, illetve a gyakorlati részvétel is, például a diákoknak állások ajánlásában, valamint vendégtanárokról való gondoskodásban. Ugyanakkor az alapoktatásban – ami a jelenleg tanulmány témája – a munkaadó szerepe eddig nagyon szerény volt vagy egyáltalán nem létezett. Később vissza fogunk térni arra a kérdésre, hogy a munkaadók mit tehetnek az ebben a tanulmányban ismertetett javaslatoknak az oktatásban történő alkalmazása vagy erősítése érdekében, de már most világosan le akarjuk szögezni, hogy ezt a helyzetet meg kell vitatni, illetve hangsúlyozni akarjuk, hogy a munkaadók az egyik olyan érdekérvényesítő csoportot jelentik, amely érdemben hozzájárulhat ehhez a vitához.

Ebben a vitában el kell ismernünk, hogy lehet, hogy mi, munkaadók nem küldtünk világosan megfogalmazott üzeneteket a kormányoknak és az oktatásnak, jelezvén, hogy az oktatásról vallott nézeteink és az oktatással szembeni elvárásaink változtak az élethosszig tartó tanulás koncepciójának bevezetése óta. Ez a koncepció ma széles körben elfogadott, és a munkavállalók felelősséget vállalnak arra, hogy saját foglalkoztathatóságukba beruházzanak. Nem tartható a továbbiakban az a nézet, hogy egy szakma megszerzése teljes egészében késztermék lenne. Természetesen az oktatásnak lehetővé kell tenni, hogy az emberek elinduljanak a munkaerőpiacon, de fel kell ismerni azt, hogy ugyanakkor szilárd alapot kell biztosítania az élethosszig tartó tanulásra4. Az élethosszig tartó tanulás perspektívája lehet a fő irányvonala az iskolák és vállalatok között zajló vitának arra vonatkozóan, hogy mennyire tudják az iskolák kielégíteni a fent említett, szélesebb körű jártasságok és kompetenciák iránti igényeket. Az iskola természetesen elkezdheti a személyes és társadalmi készségek, jártasságok kialakítását, de mivel ezeknek a kifejlesztése leginkább szakmai helyzetekben valósulhat meg, e készségek tanulásának a fókusza a vállalatokkal való együttműködés legyen a szakoktatásban.

Amellett, hogy világos jelzéseket adunk azokról a különböző elvárásokról, amelyeket a munkaadók támasztanak ma az iskolákkal szemben, fel kívánjuk ajánlani támogatásunkat a tanároknak és az iskolavezetőknek, hogy segítsük őket abban, hogy nagyobb autonómiát kapjanak az oktatás megszervezésében, illetve a lehető legváltozatosabb tanítási és tanulási módszerek alkalmazásában. Úgy gondoljuk, kell, hogy legyen bennünk annyi bizalom, hogy ezt a szakemberekre hagyjuk, mivel ők azok, akik jó tanárképzésben vettek részt, és gondos kiválasztás következtében kerültek a helyükre, így megtalálják a megfelelő válaszokat az új kihívásokra.

A holnap iskolája

A reform két pillére

A tanárhiány megszüntetésére irányuló néhány újabb oktatáspolitikai elképzelés (például az idősebb tanárok megtartása vagy a jó szaktárgyi tudással, illetve szakismerettel rendelkező emberek iskolába irányítása) csak részmegoldásokat hozhat. Míg kétségkívül segíthetnek abban, hogy a más szektorokból toborzottak új értékeket vihetnek be az iskolába gazdag élettapasztalatukkal – beleértve a munkahelyi tapasztalatot is –, az alapvető megoldás az lehet, hogy magát a szakmát tesszük vonzóbbá. Ez nemcsak szerkezeti segítséget jelent a hiány leküzdésében, hanem szükséges előfeltétele is annak, hogy a szakma a lehető legjobb tanárokat vonzza és tartsa meg.

Egyik lehetséges kiindulási pont a probléma diagnosztizálásában és megoldásában egyaránt annak elismerése, hogy az iskolai tanterv országos kereteit és a minőségbiztosítás országos megközelítéseit – amelyeket a munkaadói oldal teljes mértékben támogat és előrelépésként5 üdvözöl – nem szabad összekeverni azzal az elképzeléssel, hogy van a tanításnak vagy az iskolaszervezetnek egy ideális modellje. Egész Európában az iskolai populációk egyre heterogénebbek, a helyi szituációk jelentős mértékben különböznek egymástól. Ugyanakkor a standardok megállapítása mellett gyakran az adminisztratív szabályozások is előírnak mindenféle input kritériumokat, például az egyes tantárgyak tanítására fordítandó időt, stb. Ez merevséget okoz az oktatásban, amely megöli a szakmai kreativitást és azokat a kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy miként lehet az egyes tanulók és a helyi közösség igényeit a lehető legjobb módon kielégíteni. Véleményünk szerint ez a jelenlegi holtpont legfőbb oka: miközben az iskolai környezet nagyon dinamikus, az iskoláknak alig van mozgásterük, és nem tudnak rugalmasan reagálni az új fejleményekre és igényekre. Ebben a tanulmányban megkíséreljük feloldani ezt az ellentmondást.

Megkérjük a tanári szakszervezeteket, hogy velünk együtt gondolkodjanak el azon, hogy miként lehet helyzetbe hozni a tanári szakmát, és hogyan lehet modernizálni az iskolavezetést. A modern iskolának azt kell kitűznie maga elé célul, hogy előre lássa diákjaik szükségleteit és a szülők, az üzleti élet és más érdekérvényesítő csoport igényeit. A tanároknak meg kell szerezniük a szakmai szabadságot a legalkalmasabb megközelítés kidolgozására. Az iskolavezetőknek oktatási vezetőként inspirálni kell a munkacsoportjaikat, illetve meg kell teremteni a szükséges feltételeket. Az iskolai autonómia és a szakmai szabadság egyértelmű standardokat igényel a tanulás eredményére vonatkozóan, és az iskolának és a tanároknak elszámoltathatónak kell lenniük. Ez bizonyos fokú egészséges versenyhez vezet majd, de ugyanakkor innovációhoz és az iskolák közötti, hálózati együttműködéshez is. Két pilléren nyugvó reformprogramot javaslunk:

A tanári szakma helyzetbe hozása • Ezalatt azt értjük, hogy a tanároknak nagyobb teret kell adni a diákjaik szempontjából a lehető legjobb oktatási környezet kialakításában. Bár az elsődleges cél az iskolai teljesítmény optimalizálása, a tanárok alapvető változást fognak tapasztalni, és ez az alkalmazott megközelítések változatosságának növekedésében fog megnyilvánulni. A tanári munka és az azt segítő tevékenységek újfajta kombinációi, új szerepek és a szakmai fejlődés új lehetőségei keletkeznek. Ez a megnövekedett szakmai szabadság az országos standardok keretén alapuló eredmények minőségének országos6 értékelésétől függ majd. A tanárok ezt olyan lehetőségként látják majd, amelynek segítségével megmutathatják, hogy az általuk előállított hozzáadott érték hogyan manifesztálódik az iskola teljesítményében.

Az iskolavezetés modernizálása • Az iskolavezetés felelőssége azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek segítségével az iskola olyan dinamikus szervezetté változik, amely kihívásokat és fejlődési lehetőségeket tud nyújtani a tanítás szakembereinek. Az iskolavezetés másik feladata, hogy mérlegelje a mai iskolával szemben támasztott komplexebb igényeket, illetve hogy a tanárokkal, az iskolaszékkel, a szülőkkel és a diákokkal együtt meghatározza az iskola stratégiáját és profilját. Az országos szabályozás kereteinek lehetővé kell tenni ezt a folyamatosságot.

Azt javasoljuk, hogy a kormányok gondosan mérlegeljék azt, hogy az oktatásra vonatkozó szabályozások közül melyekre van valóban szükség minőségi és kohéziós okokból, és melyek azok a területek, ahol az iskoláknak lehetőséget lehet adni saját profiljuk kialakítására, nemcsak az általános igényekre reagálva, hanem a helyi környezet sajátosabb igényeire is. Sok országban ez azt fogja jelenteni, hogy felül kell vizsgálni a kormányzat és az iskolák közötti irányítási viszonyt. Néhány országban a közpénzekből finanszírozott szektoron belül vannak magániskolák, amelyeknek fejlettebb autonómiájuk van, mint az állami irányítású oktatási intézményeknek. Ezeknek az országoknak meg kell fontolni, hogy növeljék az autonómiát az állami szektorban. Minden esetben legyen az iskolavezetésnek világos elképzelése az iskola missziójáról és profiljáról.

Javaslatok

Ebben a fejezetben olyan javaslatokat adunk a megújulásra, amelyeket elsősorban a jó gyakorlat: a néhány országban alkalmazott intézkedések és az innovatív iskolák érdekes kezdeményezései inspiráltak. Néhány ország már lehet, hogy félúton van a javasolt agenda felé, míg másoknak még most kell megkezdeni a szükséges intézkedésekről folytatandó vitát. Azt is érdemes megjegyezni, hogy azok az akciók, amelyek elősegítik a tanárok pályára vonzását és ott tartását, azokban az országokban is hasznosak lehetnek, ahol (még) nem létezik tanárhiány. Lehetővé teszik az iskolák számára, hogy a lehető legjobb szakembereket alkalmazhassák tanárként. Akármilyen szinten van is ez a fejlődés, a következő koherens javaslatcsomag hozzájárulhat a vitához és további kezdeményezésekhez.

A tanári szakmának

Tanári végzettség szerzése

Jól képzett tanárokra van szükség, az iskoláknak autonómiát kell kapniuk a tanárok kiválasztásában, illetve a munkafeltételekről szóló megállapodásokban teret kell hagyni az iskolai szintű rugalmas elrendezésekre.

Karrierlehetőségek

Több karrierlehetőséget kell teremti nagyobb munkaköri differenciálással a tanároknak, a mobilitás ösztönzésével és a kiváló munka jutalmazásával:

Intenzívebb továbbképzés

A tanárok legyenek elkötelezettek kompetenciáiknak az iskola csapatfejlesztési tervével és saját karrierépítésükkel összhangban történő fejlesztése iránt.

Az iskolavezetésnek

Az iskolaigazgató profilja és fő elkötelezettségei
Az iskola minőségének értékelése és javítása
Az iskolaigazgatók kiválasztása és elszámoltathatósága

A munkaadó szerepe

Mint érdekérvényesítő
Tanácsok és támogatás a tanároknak
Tanácsok és támogatás az iskolavezetésnek
Gyakorlati utak

A kormány szerepe

A kormányoknak át kell vizsgálniuk az iskolák szabályozási kereteit ahhoz, hogy alkalmazni lehessen az új megközelítést. El kell dönteni, hogy országos szinten mit kell szabályozni, és mit lehet az iskolákra és/vagy a helyi oktatási hatóságokra hagyni. Az egyes országokra jellemző helyzettől függően a kormányok további elemeket vehetnek fel saját agendájukra a reformagendából, például:

Hisszük, hogy a korábban említett, az iskolákkal szemben támasztott országos és helyi igények közötti feszültséget nem problémának, hanem lehetőségnek kell tekinteni. A kormányok ki tudnak fejleszteni egy olyan szabályozási keretet, amely megengedi, hogy az iskolák láthatóbbak és relevánsabbak legyenek a közösség számára, ugyanakkor még mindig beilleszkedjenek a minőségi standardok országos keretébe. Ez együtt haladhat a tanári szakma helyzetbe hozásának első pillére felépítésével. Kihívást jelent majd és motiválni fogja a tanárokat, akiknek meglesz arra a szabadságuk, hogy az oktatást az érdekérvényesítők igényeihez igazítsák.11

Függelék

A tanárokkal szemben támasztott igények – tanárprofil

A leírt forgatókönyvre alapozva a tanárprofil így írható le:

Az iskolavezetővel szemben támasztott igények – iskolavezetői profil

Az iskola modernizálásához a következő iskolavezetői profilt ajánljuk:

Fordította és a szöveget gondozta: Nyirő Zsuzsanna