Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2003 július-augusztus > Minőség sz óvodában (szerk.: Szivák Judit)

Minőség az óvodában

Mottó: „Az ezer mérföldes utazás is
egyetlen lépéssel kezdődik”
(Lao Ce)

Az 1999. évi LXVII. törvény, amely a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt módosítja, 47. §-ában kiemelte, hogy az óvodáknak ki kell dolgozniuk ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási rendszerüket.

Az ellenőrzés, értékelés, minőségbiztosítás bevezetésének szükségességét a magyar oktatási rendszerek elmúlt évtizedekben lezajlott decentralizációja, demokratizálódása indokolta.

A minőségi munkavégzés és az óvodai nevelőmunka egymáshoz közeli fogalmak. Miért? Egyrészt a külső kontroll utáni igény él pedagógusainkban, mindannyian szükségét érezzük annak, hogy munkánkról visszajelzést kapjunk. Másrészt a helyi nevelési programok bevezetése okán is szükséges az intézményekben zajló szakmai munka eredményességének mérése, ellenőrzése, értékelése.

A minőségbiztosítás és a pedagógia kapcsolatával foglalkozó könyvek sorába több olyan kiadvány is tartozik, amely a minőségnek az óvodában betöltött szerepét tárgyalja.

Ezek közül a dr. Szivák Judit által szerkesztett Minőség az óvodában című könyvet ismertetem.

A könyvben tíz rövidebb-hosszabb írás, illetve tanulmány található, amelyek – az általános kérdésektől a konkrét teendőkig – az óvoda és a minőség kapcsolatrendszerének számos területével ismertetik meg az érdeklődő olvasót.

Serfőző Mónika Minőség a közoktatási intézményekben című tanulmánya (9–51. o.) a minőséggel kapcsolatos alapfogalmakat, továbbá azok közoktatási és óvodai értelmezését tisztázza. Utal a legfontosabb minőségfilozófiákra (TQM, ISO 9000), bemutatja a Comenius Minőségfejlesztési Program célkitűzéseit és rendszerét. Foglalkozik az óvodai minőségbiztosítás sajátosságaival és az intézményi minőségbiztosítási rendszer kiépítésének feladataival.

E tanulmány erőssége, hogy tisztázza a „helyi minőségfogalom” lényegét, illetve „a pedagógiai hozzáadott érték” mibenlétét. Világossá teszi számunkra a fejlesztésben érdekelt közvetlen és közvetett partnereket, ezek kommunikált és latens igényeit. Bemutatja a folyamatszabályozás lényegét a PDCA–SDCA logikája szerint. Áttekinthetően mutatja be a minőségbiztosítás előnyeit a szervezeten belül és kívül is.

Farkas Lajosné A helyi nevelési program: az óvodai nevelés iránytűje című írása (57–70. o.) a helyi nevelési programnak a minőségelv megvalósításában betöltött szerepét tárgyalja.

A bevezetőben a szerző visszatekint a központi, kötelező óvodai nevelési programokra, majd az 1996-ban megjelent ONAP, valamint az 1999-től bevezetett helyi nevelési programok jelentőségéről beszél.

Pozitívum a cikkben a szerző azon kiemelése, hogy a „minőségbiztosítás-fejlesztés eszköz és lehetőség ahhoz, hogy az óvoda azt nyújtsa, amit céljaiban ígért, amit a szülők, a fenntartó az intézménytől elvárnak”.

Villányi Györgyné Az óvodai nevelési program módosítása és mindezek hatása a gyakorlatra című tanulmányában (71–93. o.) azt vizsgálja, hogy a helyi óvodai program – törvény által előírt – módosítása mire vonatkozik, s ez milyen hatással van a gyakorlatra.

E dolgozat módszertani segítséget nyújt az ellenőrzési, értékelési és mérési feladatok óvodai kidolgozásához. Szemléletesen mutatja be azt, hogy a közoktatási törvény 47. §-ának egyes pontjai hogyan találhatók meg a nevelési programokban, s milyen feladatokat kell megvalósítani a programmódosítás érdekében. Hasznosítható információkkal szolgál a dokumentációelemzéssel, a felméréssel, a méréssel és a pedagógiai önértékeléssel kapcsolatban.

Lendvai Lászlóné Milyen is egy partnerközpontú óvoda? című írása (95–108. o.) meghatározza az óvodai partner fogalmát, felvázolja az óvoda partnereinek körét, s választ keres arra a kérdésre, hogy mit is jelent valójában a „partnerközpontú” működés. Alapelvként leszögezi a cikk: az óvoda tevékenysége szolgáltatás, amelynek középpontjában partnereinek igényei és elvárásai állnak. Fontosnak tartja az elkötelezett vezetést, a „team”-munka erősítését, konszenzuskeresést a folyamatok javítása érdekében, azaz hogy az óvoda környezetében hatékony és versenyképes lehessen. A tanulmány végén a szerző jól összefoglalta a partnerközpontú működés jelentőségét, előnyeit és várható eredményeit.

A következő tartalmi „blokk” témája az ellenőrzés, értékelés.

Bertók Zoltánné Ellenőrzés, értékelés, minőségbiztosítás az óvodában (109–124. o.) című tanulánya az óvodai minőségbiztosításból kiindulva az ellenőrzés és értékelés különböző szintjeivel foglalkozik. A fenntartói szintet érintve főként az intézményi szint feladatait mutatja be. Az önértékelés hangsúlyozása mellett a vezető ellenőrző, értékelőtevékenységét mutatja be. Jónak találtam az értékelés szempontjainak felsorolását, amely hasznos segítség lehet egy-egy intézmény önértékelésének elkészítéséhez.

Maruzs Jánosné írása a vezetők (125–129. o.), Bertók Lászlóné és Hepp Katalin dolgozata (133–145. o.) pedig az óvoda alkalmazottainak önellenőrzéséről, önértékeléséről szól. Ezen írások konklúziója: a permanens önértékelésnek, önellenőrzésnek igénnyé és gyakorlattá kell válnia az intézményekben, amelyekben nagy a vezetés szerepe és felelőssége, valamint fontos a nevelőtestület elkötelezettsége is.

Hasznos segítséget kapunk arra nézve, hogy az önértékelés óvodai szintje mire terjedjen ki, valamint hogy a vezetői értékelés hogyan, milyen szempontok alapján történjen.

Lénárd Sándor és Rapos Nóra: Neveltségi szint mérése az óvodában című munkája (147–172. o.) az óvodai nevelőmunka eredményességének méréséhez nyújt segítséget. A szerzők által kidolgozott komplex eszközrendszer a neveltségi szint óvodai mérésében kiválóan alkalmazható, hasznos gyakorlati segítség az óvodáknak. Különösen pozitívnak tartom azt a hozzáállást, miszerint a mérőeszköz elkészítésénél fontos elvként tartották szem előtt a szerzők azt, hogy az ún. „méréssel” az óvodás gyermek mindennapi tevékenységét nem kell megzavarni. Ezáltal nincsenek a rendszerben irányított tevékenységek, csupán az irányított megfigyelés módszere van jelen, ami a gyermek számára nem zavaró, ám a pedagógusok magas fokú szakmai felkészültségét igényli. Nagyon hasznos, hogy a leírt vizsgálat értékeléséhez is segítséget ad.

Bakonyi Anna Az óvodás gyerekek értékelési-mérési rendszerének elvi és gyakorlati kérdései című tanulmánya (175–214. o.) egy olyan rendszert tár az olvasó elé, amely figyelembe veszi a gyermekek személyiségfejlődésének legfontosabb komponenseit, s célja az óvodás gyermekek folyamatos megismerése. Ez szolgál alapul az értékeléshez és a méréshez.

A rendszer négy nagy területe:

Mind a négy fő terület vizsgálatánál két segítséget ad a fejlődés nyomon követésére:

Különösen nagy érdeme a bemutatott rendszernek, hogy olyan eljárást dolgozott ki, amelynek megvalósítása során elkerülhető a fő veszély: az óvodák iskolásítása.

A kötet utolsó írása Szivák Judit tollából Egy kis kutatásmódszertan címmel (215–236. o.) az értékelés-mérés kutatás-módszertani problémáit és lehetőségeit tárgyalja. Röviden bemutatja az értékelő eszközök használatát, az értékelés folyamatát, lépéseit, valamint az értékelés-mérés etikai kérdéseire is kitér. Kérdőív összeállításához nagyon jó módszertani segítséget ad ez a cikk.

A mellékletek tartalmazza a Comenius-program első szintjének munkatervét, továbbá az OKAIM alternatív minőségfejlesztési modellt, amely már számos óvodában és iskolában elterjedt. Ezenkívül felsorolja az OKKER Kiadó a közoktatási minőségbiztosításról szóló módszertani kiadványait.

Nagyon hasznosnak és jól használhatónak tartom a könyvet olyan minőségfejlesztési munkacsoportok számára, amelyek már rendelkeznek bizonyos minőségfejlesztési alapismeretekkel. Ezen olvasók számára igen hasznos útmutatások és módszertani tanácsok fogalmazódnak meg.

Az intézményi minőségfejlesztés egy-egy részterületének kidolgozásakor e tanulmányok nagy segítségére lehetnek az olvasóknak.

Miért ajánlom ezt a könyvet? Miért jó ez az összeállítás?

A Minőség az óvodában című elméleti megközelítéseket és gyakorlati tapasztalatokat tartalmazó kiadványt óvodavezetőknek és óvodapedagógusoknak egyaránt ajánlom, óvodánk is ennek segítségével állította össze minőségfejlesztési rendszerét.

Nagyon tetszik a könyvből sugárzó meggyőződés, a szerzők véleménye arról, hogy a minőségbiztosítás nem működtethető sem felülről, sem kívülről, csakis a résztvevők, a használók közös, belső elkötelezettségével, kompetenciájával és egymásra találásával.

2001, Budapest, Okker Kiadó

Szűcsné Buzás Ibolya (x)