Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2003 június > Új történelmi programok fejlesztése

Kojanitz László

Új történelmi programok fejlesztése

A tanulmány egy konkrét történelmi téma kapcsán mutatja be azt, hogy milyen módon lehet a történelmi programok fejlesztésében megtervezni az új fogalmak elsajátítását és a különböző kompetenciák fejlesztését. A tanulmány arra is rávilágít, hogyan lehet és kell megtervezni egy-egy tananyagrész helyét az adott műveltségterületen belül, illetve milyen módon teremthetőek meg az adott téma tartalmának más műveltségterületekkel való kapcsolatai.

A kognitív kutatások eredményei

A történelmi tantervek, tankönyvek és multimédiás eszközök új generációjának fejlesztésekor a minőségi tudás kritériumaiból érdemes kiindulni. A kognitív pedagógia képviselői a tananyag megértésének elmélyültségét, új helyzetekben történő alkalmazását s a gondolkodás fejlődéséhez való hozzájárulását tekintik a tudás minőségi kritériumainak. Az empirikus kutatások eredményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a gondolkodási műveletek, a kognitív készségek és képességek is tartalomhoz kötötten alakulnak ki és működnek. A megfelelő ismeretrendszer kialakítását és kiválasztását a gondolkodási képességek fejlesztése szempontjából is alapvető fontosságúnak tekintik. Mindezeket figyelembe véve a tanulás és tanítás célját a hatékony, új helyzetekben és problémaszituációkban is könnyen alkalmazható fogalomrendszer kiépítésében jelölik meg.1

A tanulási tartalmak, módszerek és feltételek megtervezésekor figyelembe kell vennünk azt is, miként fejlődik és szerveződik ez a tudás.

A tudás fogalomrendszere valószínűleg nem hierarchikusan, hanem bonyolult hálózathoz hasonlóan csomópontok köré szerveződik. Jellemző sajátossága, hogy spontán módon is folyamatosan átalakul, átszerveződik.

A fogalmak sokféle módon, sokféle szempont szerint kapcsolódhatnak egymáshoz. A fogalmak összeszerveződése által a gondolkodásunkat irányító, a mindennapi élet helyzeteinek kezelését lehetővé tevő nagyobb fogalmi struktúrák, ún. sémák is kialakulnak. Ezek alkalmasak arra, hogy eseményeket, szituációkat, képzeteket, viszonyokat, tárgyakat reprezentáljanak, s így a már meglévő fogalomrendszerbe egy új ismeret megértését, megjegyzését és szerves beépítését jelentősen megkönnyíthetik.

Nem különül el az ismeret és a procedurális jellegű tudás. Ugyanaz az információ a feladathelyzettől függően szolgálhat erre és arra is.

A fogalomrendszer hatékony gazdagítása és alkalmazni tudása szükségessé teszi, hogy a tanuló rendelkezzen metakognitív jellegű tudással is önmaga tanulásáról és problémamegoldó képességéről. Az ehhez kapcsolódó fogalmi rendszerre is érvényes a hálózatszerű felépítés és a folyamatos átalakulás, átrendeződés. Sémákba rendeződve különböző tanulási és problémamegoldó stratégiákat jelenthet.

A tanítási-tanulási célok tartalmának átalakítása

A kognitív kutatások eredményeinek alkalmazása azt igényli, hogy újragondoljuk és újrastrukturáljuk a tanulói teljesítményre vonatkozó elvárásainkat. Az elméleti eredmények gyakorlati értelmezését a történelemtanítás terén megkönnyíti, ha egy konkrét témakörhöz kapcsolódva rögtön példákat is keresünk a jó minőségű tanulói tudás egyes összetevőire. Jelen esetben az 1956-os magyar forradalom tanulásához tartozó példákat kerestem. Hasznos, ha a tanulás és a problémamegoldás tanulásával összefüggő teljesítményekre is keresünk példákat, hiszen ezek fejlődése szervesen összekapcsolódik a tartalmi tanulással. Ilyen értelemben egy ok-okozati vázlat elkészítésének tudása ugyanúgy egy ismeretelemnek tekinthető, mint egy tartalmi adat, illetve a forráselemzés képessége strukturált ismeretrendszerként is felfogható. A teljesítmény-összetevőkhez rendelt második példám általában ilyen jellegű tudásra próbál utalni. Nézzük tehát, milyennek kellene lennie egy jó képességű tanuló tudásának történelemből.

Az ilyen tanuló képes

  • feladat- vagy problémahelyzetben konkrét ismeretelemeket és ismeretrendszereket viszonylag pontosan felidézni:
  • a jelenségek vagy események leírásában fontos szerepet játszó fogalmakat pontosan megérteni és alkalmazni:
  • az új információkat és ismereteket különböző szempontok szerint csoportosítani és strukturálni:
  • konkrét jelenségekből általános következtetéseket levonni:
  • új ismeretelemeket a korábbi ismeretek közé beépíteni:
  • újszerű vagy bonyolultabb információval találkozva korábbi sémáit átrendezni, átstrukturálni:
  • meglévő tudását könnyen és rugalmasan mobilizálni:
  • hatékony gondolati sémákat alkalmazni új jelenségek megértéséhez:
  • egy általános jelenségre, fogalomra vagy törvényszerűségre konkrét példákat találni:
  • különféle jelenségek és események között valamilyen szempontból párhuzamot vonni:
  • A „jó minőségű” tudás feltételeinek megteremtése a programok megtervezése során

    A kognitív kutatások eredményeinek gyakorlati hasznosítása szempontjából alapvető kérdés, hogy sikerül-e kialakítani egy olyan új tantervkészítési logikát és metódust, amely összhangot tud teremteni az iskolai tanítás és a fentiekben bemutatott tudáseszmény között. Szervesen összekapcsolja az ismeretek szerveződésének és a képességek fejlesztésének feladatát. A személyiség- és képességfejlesztésre vonatkozó célok érvényesülését az ismeretanyag tartalmának és mennyiségének meghatározása során is biztosítani tudja. Érvényesíti a tanulói aktivitás növelésének igényét, ugyanakkor megakadályozza a tanulói feladatok és tevékenységek végzésének öncélúvá válását.

    Az egyik lehetséges megoldás az lehet, ha a tanterv készítése során figyelmet szentelünk az ismeretek megértését és alkalmazását elősegítő sémáknak is. A séma egymással összefüggő fogalmak rendszere, amely alkalmas arra, hogy eseményeket, szituációkat, képzeteket, viszonyokat, tárgyakat reprezentáljon. A sémákat relációk és üres helyek alkotják. Az üres helyekre szituációtól függően más-más fogalom kerülhet.2 Általános tudást kódolnak, ami konkrét helyzetekben alkalmazható. Mindezeket figyelembe véve tudatos végiggondolásuk a tervezés során megteremtheti a szerves kapcsolatot az ismeretek elsajátítása és a tanulási képességek fejlesztése között.

    A sémák gyarapítása többféleképpen is történhet: vagy egy létezőt új példánnyal gyarapítunk, vagy a más, meglévő sémáink fogalmait finomítjuk tapasztalataink alapján, vagy a meglévő újrastrukturálásával új sémát alkotunk. Ezek a tanulóban lezajló folyamatok spontán módon is végbemennek, de tudatos irányításuk, a tanítási folyamatba való szerves beépítésük jelentős mértékben gyorsíthatja a jól alkalmazható tanulói sémák kialakulását.

    A kulcsfogalmak megértésének elősegítése

    A tanítandó fogalmak, sémák és tevékenységek közötti kapcsolatrendszer kialakítása során különös figyelmet kellene fordítani a diszciplínát definiáló és a strukturáló kulcsfogalmak megértésének elősegítésére. Ezért a programfejlesztés során érdemes a következő algoritmust követni:

    A sémák beépítése a tantervi programokba

    A hármas tantervi struktúra (fogalmak, sémák, tevékenységek) érvényesülhetne a tervezés minden szintjén:

    A részletek kidolgozásakor nagyon fontos a magasabb szinten meghatározott feladatok következetes érvényesítése. Hiszen az ismeretek mennyiségének és tartalmának kialakításakor a fejlesztők hajlamosak az eredeti célokat veszélyeztető döntéseket hozni.

    A gyakorlati megvalósítás illusztrálásaként térjünk vissza a korábbi példánkban szereplő témakörhöz!

    Az 1956-os forradalom és szabadságharc

    Konkrét ismeretek Október 23-a eseményei és okai.
    A magyar forradalom eseménytörténete.
    A szovjet beavatkozásról szóló döntés megszületésének körülményei.
    A nemzetközi közvélemény reagálása az eseményekre.
    Az események korabeli leírása és a résztvevők, szemtanúk visszaemlékezései.

    Kulcsfogalmak: társadalmi elégedetlenség, nyilvánosság, politikai hatalom, politikai küzdelem, politikai megoldás, fegyveres erőszak, forradalom, ellenforradalom, nemzeti függetlenség, demokrácia, diktatúra, érdekszféra, nagyhatalmi erőviszonyok.
    Sémák A külföldi események hatása a belpolitikai eseményekre: a nemzetközi összefüggések megismerése elősegítheti a hazai események megértését.

    A társadalmi elégedetlenség felszínre törése: a személyes szabadság megsértése és az életkörülmények romlása egyaránt fontos szerepet játszhat a hatalom elleni lázadásban. A forradalom kitörésének hosszú gazdasági és politikai folyamatokra visszavezethető általános és véletleneken is múló közvetlen okai is vannak.

    Forradalmi követelések: a tömegeket mozgósító közvetlen igények kielégítésén kívül a fennálló hatalom megdöntésére vagy a hatalomgyakorlás módjának megváltoztatására irányulnak.

    A forradalmi események: a hatalom túlzottan erőszakos vagy erélytelen fellépése az első akciókkal szemben egyaránt a hatalom ellen lázadók tömegtámogatásának növekedését és radikalizálódását okozhatja.

    A forradalmi eseményekhez csatlakozók motívumai és jellegzetességei: az emberek az átélt események hatása alatt cselekednek, gyakran sokkal bátrabban viselkedve, mint ahogy azt magukról korábban feltételezték.

    A hatalmon lévők erőfeszítései a forradalom kitörésének megelőzésére, elfojtására: a hatalom engedményekkel és fenyegetéssel próbálja megelőzni a forradalom kitörését. Ha ez nem sikerül, erőszakot alkalmaz.

    Fegyveres harc és politikai alkudozás: a fegyveres harc alakulása döntően befolyásolja a szemben álló felek politikai magatartását a tárgyalások során.

    A nyilvánosság, a propaganda és a manipuláció szerepe a politikai harcban: a nyilvánosság ellenőrzése és befolyásolása döntő fontosságú lehet az események alakulása szempontjából.

    Az erőszakon alapuló hatalom bukása: a tömeges erőszak sikertelen alkalmazása a hatalom politikai és erkölcsi bukásával jár.

    Külső fegyveres beavatkozás: a fennálló hatalom működésképtelenségének és a társadalmi támogatottság elvesztésének nyílt beismerését jelenti.

    Nagyhatalmak viszonya a forradalmakhoz, nemzeti szabadságharcokhoz: a nagyhatalmak a maguk érdekei szempontjából mérlegelik a kialakult helyzetet, s a nyilvánosságnak szánt állásfoglalásaik gyakran ellentétesek a valódi döntéseikkel.

    A személyes döntésekben szerepet játszó tényezők kiélezett történelmi helyzetekben: vannak jellemzőnek tekinthető általános motívumok, de sokszor egészen személyes jellegű élmények és érzelmek is fontos szerepet játszhatnak az egyes emberek döntéseiben és cselekedeteiben.
    Tanulási tevékenységek, feladatok Az események közötti összefüggések feltárása.
    Az egyes események okainak és következményeinek ismertetése és megvitatása.
    A konkrét események szélesebb földrajzi és történelmi kontextusba helyezése.
    Az egymástól eltérő tartalmú interpretációk összehasonlítása és értékelése.
    A hazai és a külföldi események közötti összefüggések értelmezése.
    Problémafelvető kérdésekre önálló válaszkeresés történelmi források segítségével.
    Az információk kiválogatása, összerendezése és a megfelelő információk felhasználása jól strukturált eseménytörténeti beszámolók, helyzetértékelések és magyarázatok készítéséhez.
    A felmerülő nyitott kérdések közös megvitatása.

    A fenti struktúra egy optimális tartalmat rögzít. Az időbeli korlátok miatt a tanterv véglegesítése előtt valószínűleg a reális teljesíthetőség érdekében húzni kellene belőle. Az elhagyásokra vonatkozó döntésekben is érdemes a sémákból kiindulni. Melyek a történelmi megértés szempontjából legfontosabbak és leguniverzálisabbak? A kulcsfogalmak megértését melyek segítik leginkább elő? Mely sémák adnak lehetőséget a többi műveltségterülettel való kapcsolatok kialakítására? Melyek a mindennapi élet szempontjából leginkább hasznosak? A kialakítandó vagy megerősítendő sémák kiválasztása után könynyebb arról is dönteni, hogy mely ismeretek megszerzésére és mely tevékenységek gyakorlására érdemes a legnagyobb hangsúlyt fektetni az adott történelmi téma tanítása során.

    A konkrét példa alapján jól érzékelhető az ismeretek és a sémák közötti szoros kapcsolat. A tevékenységeket nem érdemes minden egyes témához külön részletezően meghatározni. Hiszen az ismeretanyag és a sémák elsajátításához és gyakorlásához a pedagógusok és tankönyvszerzők nagyon sok egyenértékű egyéni és csoportos feladattípusban gondolkodhatnak, s ezt nem érdemes behatárolni a tantervvel. Ez azonban nem jelentheti a tevékenységre vonatkozó követelmények figyelmen kívül hagyását a napi munka megtervezése során. A sémák fejlesztése ugyanis lényegében azt jelenti, hogy a konkrét ismeretanyagot a sémák megértését és alkalmazását igénylő tanulói feladatokon keresztül kell közvetíteni.

    A programok megtervezésekor újszerű és nem könnyű feladatot jelent a sémák oszlopának elkészítése, de esélyt ad több, ma nagyon is aktuálisnak tűnő probléma kezelésére.