Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2003 május > Szótár és oktatás

Szótár és oktatás

A tudomány, a technika, a társadalmi, a politikai és a gazdasági élet területén végbemenő, minden korábbinál gyorsabb változások által létrehozott terminológiai dömping, az elektronikus adathordozók, az informatika és a telekommunikáció megjelenése paradigmaváltáshoz vezetett a lexikográfiában. Nemcsak a szótár és a szótárírás alakul(t) át gyökeresen, hanem a szótárhasználat is. A köz- és felsőoktatásra vár a feladat, hogy a szótárhasználót megismertesse az új típusú szótárakkal, hiszen napjaink terminológiai áradatában ezek ismerete nélkül lehetetlen eligazodni.

Magyarországon a szótárhasználat nem terjedt el olyan mértékben, mint több európai és Európán kívüli országban. Az egynyelvű értelmező szótárak nemcsak a világnyelvek, hanem több közepes nyelv esetében is – a szókészlet változásaival lépést tartva – évente (esetleg 2-3 évente) új kiadásokban látnak napvilágot. Nálunk az értelmező szótár és kéziszótár újabb kiadására évtizedeket kell várni. A kétnyelvű szótárak tekintetében azonban az elmúlt tíz év jelentős eredményt tudhat magáénak, hiszen a megújult akadémiai szótárak mellett új lexikográfiai műhelyek alkotásai is napvilágot láttak. Közülük több CD-n is megvásárolható, némely on-line is elérhető. Ahhoz, hogy a magyarországi szótárkiadás és szótárhasználat elérje a szükséges szintet, mindenekelőtt szemléletváltásra van szükség. A mai világban eligazodni vágyó, a tudományos-technikai vagy politikai-gazdasági élet különböző területén dolgozó embernek ismernie kell a számára szükséges információ beszerzésének lehetőségeit, azaz tisztában kell lennie a szótárak (beleértve az enciklopédiákat, lexikonokat, adatbázisokat stb.) típusaival, használatával, elérhetőségével – adathordozótól függetlenül. Az információ megszerzésének ilyen módjára már az alsó- és középfokú oktatás során fel kell készíteni a tanulókat. Mindennek kulcsa azonban a lexikográfia beépítése a tanár(tovább)képzési programokba. A Pécsi Tudományegyetemen meg is történtek az első lépések ebbe az irányba. Erről is szól Fóris Ágota Szótár és oktatás című könyve, amely a szerző doktori (PhD) disszertációjának a szélesebb olvasóközönség igényeit is szem előtt tartó átdolgozott változata.

Fóris Ágota olyan lexikográfus, aki szakmájának elméleti és gyakorlati kérdéseiben is otthon van. Lexikográfiatörténeti előadást tart és ezzel kapcsolatos szemináriumot vezet a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, emellett – több évtizedes hiányt pótolva – 40 000 címszót tartalmazó műszaki-tudományos szótárt szerkesztett magyar–olasz és olasz–magyar viszonylatban (Fóris 2002; Fóris megjelenés alatt). Szótárírói munkáját azonban korábban kezdte, hiszen nevéhez fűződik egy háromnyelvű (magyar–olasz–angol) fizikai kisszótár elkészítése is (Fóris–Kozma 1994).

Szótár és oktatás című művében a szerző áttekinti a lexikográfia múltját és jelenét, és felvázolja a jövőbeni fejlődés előre látható irányait. A könyv első fejezete a lexikográfia fejlődésvonalai mentén vezeti végig az olvasót. A szótárkészítés elméletének és gyakorlatának korszakolása kapcsán a szerző arra a következtetésre jut, hogy napjainkban e területen is paradigmaváltás zajlik. Az informatikai és a telekommunikációs lehetőségek összekapcsolása által keletkezett telematika, a korábban soha nem látott méretű korpuszok elérhetősége és gépi feldolgozásának lehetősége új eszközöket ad a lexikográfus kezébe, amelyekkel eleget tud tenni a felhasználók megváltozott igényeinek. A szótárírók új generációja nemcsak a szótárkészítés módját illetően, hanem a szótár, a szócikk és a címszó fogalmát tekintve is előrelép(ett) elődeihez képest. A könyvből megismerhetjük e fogalmak változásának történetét az első ismert szótáraktól kezdve napjainkig. A történeti utat végigjárva a szerző rámutat az egységes szótárértelmezés hiányára. Kísérletet tesz egy olyan meghatározás megalkotására, amely „a sok egyedből kiragadja azokat a jellemzőket, amelyek mindegyikben megtalálhatók, s ezen absztrakció során határozza meg az alapvető fogalmakat”. Így jut el a szótár következő definíciójához: „A szótár olyan egy-, két- vagy többnyelvű strukturált adatbázis, amely – hordozótól függetlenül – szavak, kifejezések, fogalmak jelentését, magyarázatát, eredetét, egyszóval jellemzőit és ezeknek adott szempont szerint, kulcsszavakkal történő osztályozását tartalmazza egy meghatározott korpusz vizsgálata alapján.”

A fejezet foglalkozik még a szótárak kategorizálásának lehetőségeivel hét különböző szempontot megadva és ismertetve. Több oldalon taglalja továbbá a csupán néhány évtizedes múlttal rendelkező, ám jelentős eredményeket felmutató számítógépes nyelvészet lexikográfiai felhasználásának területeit: a gyakorisági szótárakat, a terminológiai adatbázisokat és a konceptuális szótárakat.

A következő rész a lexika és a terminológia fogalmát járja körül. Megismerhetjük belőle a régebbi és a közelebbi múltban kiadott magyar–olasz és olasz–magyar szótárak legfontosabb jellemzőit. Külön alfejezet foglalkozik a szakszótárakkal, valamint a köznyelvi szótárak szakszókincsével. Ez utóbbival kapcsolatban a szerző több következetlenségre, pontatlanságra és tévedésre is rávilágít. Az ilyen hibák elkerüléséhez olyan csapat összehangolt munkájára van szükség, amely eleget tud tenni a feladat interdiszciplinaritásából adódó követelményeknek.

Az első szótárak kizárólag irodalmi szóanyagot dolgoztak fel, azonban már a 18. században felmerült a szakszókincs szótárba foglalása is. Így keletkeztek a tudományos és a műszaki szótárak és ezek ötvözeteként a tudományos-műszaki szótárak, amelyek napjainkra minden korábbinál fontosabbá váltak. Fóris Ágota végigvezeti az olvasót ezen a fejlődési úton is, majd részletesebben bemutatja a magyar–olasz viszonylatban megjelent műszaki és/vagy tudományos terminológiai szótárakat. A lexikáról és a terminológiáról vallott nézetek áttekintése után a szerző részletesen ismerteti a természettudományos és műszaki terminológiáról vallott olasz felfogást, amely az alábbiakban foglalható össze: „Az olasz nyelv sokkal könnyebben fogad be idegen szavakat, minthogy saját nyelvének »alantasnak« tartott kifejezéseit használja. A műszaki lexikában ez azt eredményezi, hogy a mesterségek nyelvének terminológiáját szlengként, alacsonyabb rendű nyelvi változatként kezelik.” A fejezet végén a magyar–olasz és olasz–magyar műszaki-tudományos szótár (Fóris 2002; Fóris megjelenés alatt) megszületésének részleteit, úgymint a szótár célját, a mintaválasztás szempontjait, a terjedelmi jellemzőket és a szótár szerkezetét ismerhetjük meg.

A könyv harmadik része a lexikográfia és az oktatás viszonyával foglalkozik. A szerző rávilágít a lexikográfia oktatásának fontosságára, majd ismerteti a Pécsi Tudományegyetemen általa kidolgozott lexikográfiatörténeti előadás és az ehhez kapcsolódó szeminárium programját. Betekintést nyújt továbbá a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet által alapított és hamarosan beinduló Számítógépes lexikográfia – az elektronikus szótárhasználat elméleti és gyakorlati alapjai című tanár-továbbképzési program tartalmába. A program a következő három modulból épül fel: számítógépes alapismeretek, lexikográfiai alapismeretek, elektronikus szótárak. A továbbképzés tananyaga megcéloz minden olyan oktatásban dolgozó pedagógust, aki munkája során be tudja vezetni a tanulókat/hallgatókat a számítógépes szótárhasználat gyakorlatába.

A lexikográfia oktatása mellett szó esik még a fejezetben a lexikográfia alkalmazási lehetőségeiről az oktatásban, elsősorban a nyelvoktatásban. Összehasonlítóan ismertet a szerző két olasz gyakorisági szótárt, majd bemutatja, hogy ezek tartalma hogyan használható a nyelvoktatás és a nyelvkönyvírás során. Elemzi egy elterjedt olasz nyelvkönyv első leckéjének lexikáját a szógyakoriság alapján. A gyakorisági listák figyelembevételét az indokolja, hogy a gyakorisági szótárak által vizsgált korpuszok nagy százalékát a szavak viszonylag kis száma fedi le: az első 50 szó a korpusz 50 százalékát, az első 500 szó a korpusz 80 százalékát, az első 2000 szó pedig a korpusz több mint 90 százalékát alkotja.

Fóris Ágota könyvéhez Magay Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia Szótári Munkabizottságának elnöke írt előszót. Ebben nemzetközi szintű újdonságként értékeli, hogy a lexikográfián belüli szemléletváltást a szerző a tudományos lexika, a szaknyelvi szótárírás eszközrendszerén keresztül mutatja be – a szokásostól eltérő módon. A könyv legfontosabb üzeneteként azonban a lexikográfia oktatásáról és az oktatásban betöltött szerepéről szóló fejezetet emeli ki, hiszen – mint Magay írja – „ma már nem lehet nem tanítani a lexikográfiát”, ugyanakkor sok teendőnk van még a szótárhasználati készség fejlesztésének a terén.

Szépe György, az Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Program vezetője utószavában szintén kitér a lexikográfia oktatásának fontosságára. Nemcsak a tanárjelöltek és az idegennyelv- szakosok képzésében van helye a szótártannak, hanem „egyszemeszternyi lexikográfia” jót tenne a fizikusoknak, mérnököknek stb. is, hiszen „szakmai kommunikációjuk, nyelvhasználatuk és terminológiájuk nélkül lehetetlen jó szakmai szövegeket produkálniuk és megérteniük nemcsak írásban, hanem szóban is”.

A fentiek alapján a kötetet jó szívvel ajánlom minden tanárnak, leendő tanárnak és diáknak; minden szótárírónak és lexikográfiával foglalkozó szakembernek, de ugyanilyen haszonnal forgathatják az egyszerű szótárhasználók és a kedvtelésből szótárolvasók is. Fóris Ágota műve minden bizonnyal bekerül a magyarországi lexikográfiai irodalom legjelentősebb alkotásai közé. Reméljük, a szerző folytatja kutatói és szótárírói (szerkesztői) tevékenységét, amelynek eredményeivel hasonló színvonalú kiadványban a jövőben is megajándékoz minket. Reméljük továbbá, hogy az a munka, amelyet a lexikográfia oktatása terén elkezdett, követőkre talál, és a szótártan az őt megillető helyre kerül a magyar köz- és felsőoktatásban. Ebbe az irányba az első lépést talán éppen ez a könyv teszi, hiszen Szépe György utószavának befejező mondatával szólva: „Ezentúl a magyarországi iskolák kultúrájának része lesz – remélhetőleg az eddigieknél nagyobb mértékben – a szótárról való reflexió.”

Irodalom

Fóris Ágota – Kozma Ida Zsuzsanna (1994): Magyar–olasz–angol fizikai kisszótár. Pécs, KL-négyzet Bt.

Fóris Ágota (2002 szerk.): Magyar–olasz műszaki-tudományos szótár. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó.

Fóris Ágota: Olasz–magyar műszaki-tudományos szótár. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó (megjelenés alatt, szerk.).

Fóris Ágota: Szótár és oktatás. Iskolakultúra, 2002. 6. sz. 140.

Pelles Tamás