Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 szeptember > A nevelés korszerű elmélete

A nevelés korszerű elmélete

A nevelés elméletének szinte gyökeres változása jelenünkben alig hasonlítható a gyermeknevelés tudományának egyéb ágaiban zajló történésekhez. A változások oka közismert. A rendszerváltozás folyamata radikálisan változtatta meg a nevelés cél- és eszmerendszerét. A média világában a gyermek számára a nevelés folyamatrendszerében is új elemek jelentek meg. Az uniós csatlakozás perspektívája jelentősen érinti a ma gyermekét, a holnap felnőttjét. A globalizálódás folyamata új feladatok elé állítja a pedagógia elméletét és gyakorlatát. A pedagógusok, illetve a pedagógusképzésben oktatók számára korunk talán minden eddiginél nagyobb kihívást jelent.

Mi még az egyetemen Tyeplov pszichológiájából, Kairov pedagógiájából tanultunk, de szerencsénkre dr. Kis Tihamértől, Jausz Béla professzortól is..., ami azt jelentette, hogy a szovjet szerzők csupán tankönyv formájában voltak jelen.

Az első kísérletet a neveléselmélet újjászületésére a neveléstörténész Mészáros István vállalta magára. Ezt követően örömmel üdvözöltük Bábosik István munkáját, majd Bábosik– Szarka 1982-ben született és 1992-ben átdolgozott egyetemi jegyzetét, Gáspár László neveléselméletét, a Bábosik István szerkesztette A modern nevelés elméletét, Kozma Béla Pedagógia I–II. című munkáját, illetve Bábosik István 1999-ben megjelent A nevelés elmélete és gyakorlata című egyetemi könyvét.

Zrinszky László előző munkája, az 1996-ban megjelent Andragógia tankönyvvé vált az egyetemeken és főiskolákon. A korszerű tartalmat és magát a vállalkozást örömmel üdvözöltük, és vártuk a folytatást. Jól ismertük a szerző tudományos felkészültségét, óriási felsőoktatási gyakorlatát, tájékozottságát, rendkívül gazdag hazai és nemzetközi szakirodalmi publikációit.

Ismertük szándékát, a sokéves alkotási folyamatot, tudtunk a „mű” készüléséről, amely a Műszaki Könyvkiadó gondozásában végre megjelent.

Új neveléselmélet született, az eddigi legkorszerűbb. A szerző szerint forrásul szolgáltak a „mai hazai standard neveléselméleti könyvek”, a régebbi hazai és külföldi szakirodalom és a sok-sok évtizedes felsőoktatási tapasztalat.

A számos kiadvánnyal, publikációk tömegével rendelkező szerző a mű előszavában a személyiségéből áradó szerénységgel ír könyve sajátos neveléselméleti arculatáról, utalva arra a tényre, hogy „a hazai neveléstudomány sokáig defenzióban volt egész sor tudománnyal szemben, főleg azért, mert erre rendezkedett be”.

Jó lenne, ha e megállapítás a múltat jelentené csupán!

Zrinszky László könyvének újszerű tartalma újszerű felosztásban jelenik meg. Előbb az általános, majd a differenciált neveléselmélet.

Az első fő fejezet az alapfogalmaknak, a korábban a nevelésfilozófiában is részben megjelent témáknak az értelmezését adja.

Az alapelvek címszó alatt olvashatunk az embereszménnyel kapcsolatos új tendenciákról, a nevelés lényegével kapcsolatos álláspontokról, az alternatívák nélküli értéknevelésről, értékorientációról, értékelsajátításról...

Újszerű megvilágításban olvashatunk az értékek és a célok összefüggéséről.

A második fő fejezet mutatja be a nevelési színtereket, a családi, az iskolai és a bentlakásos intézményekben folyó nevelést. Itt jelennek meg a nevelés feladatai, köztük a multikulturális nevelés, a globális tanulás, a pályaorientáció stb. Olvashatunk többek között a multimédia és a nevelés kapcsolatáról, valamint a rejtettebb médiahatásokról. E sorok írójának évtizedek óta végzett kutatásai igazolják, hogy a média személyiségalakító hatása annak ellenére jelen van, hogy a pedagógia szinte tudomást sem vesz róla! Az első olyan neveléselmélet, amely e vonatkozásban is példaértékű, Zrinszky professzoré.

A nevelésmódszertan elve címszó alatt a mindennapokban is jól hasznosítható ismereteket kaphatunk a nevelési kommunikációról.

Nagy érdeklődésre tarthat számot az is, amit a nevelés tervezéséről és az eredményesség megállapításáról ír, és ami problémás volta miatt a gyakorló pedagógusok számára is új, hasznosítható ismereteket jelenthet.

A küllemében is igényes kötet utolsó témaköre a nevelés etikájáról szólva mutatja be a pedagógust mint erkölcsi személyiséget; majd olvashatunk a neveléssel kapcsolatos új paradigmákról és diskurzusokról, az antipedagógiai érvekről, a posztmodernről, végül egy évtized fő tendenciáiról.

Mindezekről a már megszokott, közérthető, olvasmányos, gyakorlatközeli módon tájékozódhatunk.

A neveléselmélet tartalmának újszerű megjelenítése, a témafeltárás korszerű volta mellett további említést érdemel a jó értelemben vett didaktikusság, az eredményesebb tanulmányozást elősegítő megoldás. A fejezeteket problémafelvető kérdésekkel indítja a szerző és a tárgyalt tartalomra való utalásokkal, feladatokkal zárja.

A tanárnak, tanárjelöltnek egyaránt sok új ismeretet adó kötet a Műszaki Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Zrinszky László: Neveléselmélet. Budapest, 2002, Műszaki Könyvkiadó.

Nagy Andor