Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 július-augusztus > Hogyan tanítom az etikát

Homor Tivadar

Hogyan tanítom az etikát?

A szerző több mint tíz éve foglalkozik az embertan, a társadalomismeret és az etika együttes középiskolai tanításával. Tanulmányában e tapasztalatok összegzésére vállalkozik. Részletesen bemutatja, hogy az etikaoktatás milyen ismereteket, belső késztetéseket, attitűdöket vár el a tárgy tanítására vállalkozó tanártól, rávilágít azokra a jellegzetes hibákra, problémákra, amelyek a tanári munkában gyakorta megjelennek. Betekintést nyújt azokba a lehetséges munkaformákba is, amelyeket a tanárok az etikai problémák tárgyalása során jól alkalmazhatnak.

Az ÉKP-program keretében iskolámban1 közel egy évtizede folyik az emberismeret, etika tantárgy oktatása. Az intézmény helyi pedagógiai programjába szervesen beépül az általános iskola első osztályától a gimnázium negyedik osztályáig a kultúrantropológia műveltséganyaga. Az általános iskolai képzésben részben önállóan (emberismereti, önismereti foglalkozásokon), másrészt integráltan (természetismereti, osztályfőnöki órákon) jelenik meg az elsajátítandó ismeretanyag. A gimnázium 9. és 10. évfolyamán a kerettantervi követelményekhez igazodva heti egy órában tanítunk embertan, társadalomismeret, etika tantárgyat. Közel egy évtizedes szakmai ismereteim és a mindennapi pedagógiai praxis során szerzett tapasztalataim birtokában kívánom bemutatni azokat a nélkülözhetetlen és kívánatos szakmai, pedagógiai, metodikai kompetenciákat, amelyek elengedhetetlenek a műveltségterület hatékony tanításához.

Az etikatanítás célja, funkciója

Az etikaoktatás célja, hogy „fogalmi kereteket nyújtson az ember sajátos léthelyzetének és az emberi együttélés alapelveinek helyes értelmezéséhez”. A tantárgy bemutatja az emberi természetet, megismertet a társas kapcsolatok sajátosságaival. Tudatosítja azokat az értékdilemmákat, amelyek elválaszthatatlanok a tetteiért felelős lény, az ember sorsától. Megismertet a jó és a rossz mibenlétével, a helyes magatartás és a jó döntés vezérelveivel, az erényekkel, a fontosabb etikai álláspontokkal, nézetekkel, értékelvekkel és érvelési módokkal. Kívánatos a helyes erkölcsi érzék kiművelése, a saját és a mások sorsáért viselt felelősség tudatosítása. A tantárgy áttekinti az emberi együttélés alapelveit, a társadalom intézményeit, a politika, a jog és a gazdaság rendszerének működését. Egyszerre szolgálhatja az általános műveltség gyarapítását, a világszemlélet és az erkölcsi értékrend alakulását. Fejleszti az önismeretet, felkészít a kulturált társas kapcsolatokra. Hozzájárul a differenciált emberkép és identitástudat alakulásához.2

Az etikatanítás alapjai

A korszerű etikatanítás többtényezős, komplex folyamat, ha eredményesen akarjuk művelni, számos elvárásnak kell eleget tennünk. Tanítása azért nem könnyű feladat, mert a tanárnak sokoldalú és hiteles megközelítést (rálátást) kell adnia a mindennapi élet során felvetődő, sokszor bonyolult és kényes etikai kérdésekre. Segíteni kell az eligazodást a felmerülő értékdilemmák útvesztőiben. A mindennapi praxis nem nélkülözheti a szakmai, pedagógiai, didaktikai ismereteket. Feltételezi az etikatantervek, tanítási programok, tankönyvek és taneszközök alapos ismeretét, továbbá a tanítási-tanulási folyamat tervezésének, megfigyelésének, elemzésének és a tanulói teljesítmények értékelésének legfontosabb összetevőit. A szakmódszertani elemzés az emberismeret és etika korszerű tanításának alapjait biztosító legfontosabb tantárgypedagógiai összetevőket tekinti át.

Tanári kompetenciák3

E Szakmai felkészültség, holisztikus rálátás a kultúrantropológia és a határtudományok területére.

Egyetértünk V. Molnár László megközelítésével: „A társadalomismeret tanításának a jó módszerek adnak eleganciát, méltóságot és intellektuális változatosságot.”4 Az etikatanítás nem avítt bölcsességek példatára, nem poros analógiák gyűjteménye, hanem az emberi önmegismerés nélkülözhetetlen stúdiuma.

A korszerű szakmetodika megkívánja többek közt a hatékony ismeretszerzést az emberismeret és etika területéről, az erkölcsi értékek közvetítését és a képességek sokoldalú fejlesztését a pedagógustól, az önképzést a tanár és a tanulók részéről egyaránt.

hiányosságok az etikatanítás módszertanában

Az erkölcsi nevelés folyamatában különösen fontos a mindennapi valóság, a lényegvilág megragadása, a tények, összefüggések felismerése, következtetések levonása, az értékek sokoldalú megvilágítása és az erkölcsi esettanulmányok többdimenziós bemutatása. Helytelen az erkölcsi nevelés abban az iskolában, ahol a pedagógiai programban kinyilvánított etikai normáknak és elvárásoknak nem tesznek eleget, a lényegvilág helyett látszatvilág uralkodik, amely hiteltelenségben és az etika világától való elidegenedésben mutatkozik meg. Hiteltelenné válik az a pedagógus, aki a saját értékvilágát a tanulókra akarja erőltetni, szubjektív, elfogult vagy előítéletes egyes etikai kérdésekben.

A hiányosságok eredője lehet:

A tankönyvválasztás szempontjai

Az emberismeret és etika tanításának egyik sarkalatos pontja a jól megválasztott tankönyv. Át kell tekinteni, hogy a taneszközpiacon kellő mennyiségű és minőségű tankönyv és módszertani segédeszköz áll-e a pedagógusok rendelkezésére.5 Kívánatos, hogy az etikatanár naprakész ismeretekkel rendelkezzen a taneszközpiac újdonságairól és választékáról. Tudjon dönteni arról, hogy az adott intézmény pedagógiai arculatához, etikatantervéhez melyik tankönyv a legmegfelelőbb.

A taneszközök kiválasztásakor figyelembe kell venni az iskola pedagógiai programjában megfogalmazott stratégiai célokat, a helyi tantervben előírt elvárásokat és követelményeket, az iskola infrastruktúráját, a tanulók szociokulturális helyzetét, a fenntartó és a szülők igényeit és elvárásait.

A jó tankönyv

A korszerű etikatankönyv6

E humanista, pluralista értékrendű,

Taneszközök

Az etikatanítás elképzelhetetlen a hagyományos és a modern információhordozók felhasználása nélkül. Ezek lehetnek (1) szöveges, írásos eszközök (tankönyvek, munkafüzetek, forrásgyűjtemények, olvasókönyvek, ismeretközlő és szépirodalom). Színesebbé, érdekesebbé, hitelesebbé teszik az emberismereti, etikai témakörök feldolgozását. Önálló tanulásra és információszerzésre nevelnek, erkölcsi, etikai mintákat adnak, ízlést formálnak, segítik a tantárgyi integrációt, felhasználásuk differenciáltan ajánlott.

Tanulói segédletek (2) a különféle audiovizuális ismerethordozók (rádiós és egyéb hangfelvételek, hangdokumentumok, szerkesztett anyagok, tablók, képek, műalkotások, fotók, életképek, diák, játékfilmek, dokumentumfilmek, televíziós hírműsorok, háttérműsorok, riportfilmek, multimédia).

Célszerű az audiovizuális ismerethordozók beépítése az etikatanítás folyamatába, mert komplexebbé teszi a tanulók ismereteit, érdekesebb, sokszínűbb és hitelesebb megközelítést nyújtanak egy-egy esettanulmány feldolgozásakor. Fontos, hogy a tömegkommunikáció és a modern információhordozók által megjelenő veszélyekre is felhívjuk a tanulók figyelmét (manipulálnak bennünket, kritika nélküli befogadásra, fogyasztásra szoktathatnak).

A tanár előzetesen tájékozódjon a felhasználni kívánt információhordozók tartalmáról és használhatóságáról. Kiválasztásuk gondos előkészítő munkát igényel. Adjon megfigyelési szempontokat, kövesse feldolgozás, majd csoportos megbeszélés (dialógus, vita, következtetések), végül fontos a tanulói tevékenységek értékelése.

Módszerek és munkaformák az etikaórákon/-foglalkozásokon

E Az etikai témakörök, tananyagtartalmak feldolgozásakor fontos az élményszerűség, színesség és a kellő motivációs bázis biztosítása.

Ajánlott tanulói tevékenységek7
Az élőszó szerepe az etikatanításban

A személyes élményekre reflektáló, esettanulmányok megbeszélésére, elemzésére építő, készségfejlesztő etikatanításban központi szerepe van az élőszónak.

Monologikus módszerek:

Dialogikus módszerek:

Tanári kérdések az etikaórákon: ügyeljünk arra, hogy ne legyen túl sok, lehetőleg a témára irányuljon, legyen inkább problémafelvető, analizáló, esetelemző, szintetizáló, mint szigorú ténymegállapító.

A személyes élményekre, esetelemzésekre épülő etikatanítás

Az etikatankönyvek, a munkafüzetek és a szöveggyűjtemények felhasználása az információszerzés egyik formája. A tanórai forrásokhoz szervesen kapcsolódnak a tanulók személyes élményei, az iskolán kívüli önművelési csatornák beépítése, továbbá a tanulók önálló tevékenységei. A tanár feladata a tanórai és a tanórán kívüli tevékenységek strukturálása, viták, beszélgetések, esettanulmány-elemzések irányítása és vezetése, problémafelvetés, a tanulói tevékenységek értékelése és megbeszélése. Az etikatanítás gyakorlatában vegyük figyelembe a tanulók eltérő képességeit, életkori sajátosságait, a feladatokat lehetőleg differenciáljuk, vagyis individuálpedagógiai megközelítést alkalmazzunk.

Individualizált munkaformák

Önálló tanulói munka alkalmazásakor vegyük figyelembe a tanulók eltérő értelmi képességeit, haladási ütemét, törekedjünk az önálló tanulás és információszerzés technikájának elsajátíttatására (kutatás, gyűjtés, jegyzet, vázlatkészítés).

Csoportmunka során célszerű 4–6 fős teamekben dolgozni, ezek lehetnek heterogén, homogén szervezésűek. Mindegyik szervezési formának vannak előnyei és hátrányai, fontos, hogy az egyes csoportok eltérő nehézségű feladatokat kapjanak. A feladatvégzést mindig kövesse közös megbeszélés, tanári értékelés.

A részleges kutatómódszert mint munkaformát, elsősorban tehetségesebb tanulóknak ajánljuk. Többcsatornás információszerzésre épülnek, lehetnek etikai témakörökhöz kapcsolódó beszámolók, dolgozatok, esszék és elemzések.

A tanulói teljesítmények (tevékenységek) értékelése

Tanárnak, diáknak és szülőnek egyaránt fontos a visszajelzés arról, hogy milyen szinten sajátította el a tanuló az emberismeret, etika tantárgy követelményeit. Az etikai tudás mindig ötvöződik a mindennapi élettapasztalattal, élményekkel, ezért nem könnyű a megítélése. Az etikai tudás értékelése eltér a hagyományos tantárgyak értékelésétől, ezért nagyfokú körültekintést, többdimenziós megközelítést igényel. A tanulók világnézetét nem értékelhetjük, de az értékelés nem függhet a tanár világnézetétől sem.

A 7. évfolyamon alapkövetelmény

A 11. évfolyamon alapkövetelmény


Irodalom

Az alapfokú nevelés-oktatás kerettantervei: Bp., 2000, OM.

A középfokú nevelés-oktatás kerettantervei I. (Gimnázium) Bp., 2000, OM.

A történelemtanítás gyakorlata. Tantárgy-pedagógiai tankönyv (Szerk.: Katona András). Bp., 2000, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Falus Katalin–Jakab György: Erkölcs és jog. Tanári segédkönyv. Bp., 1999, AKG.

Kamarás István: Emberismeret, erkölcsismeret, vallásismeret. Tantárgyi útmutató a 7–10. évfolyam számára. Bp., 1997, ÉKP Központ.

Karlovitz János: A tankönyvkészítés tényezői. Bp., 1986, Tantárgy-pedagógiai napok.

Kuslits Katalin: Tanítható-e az ember? Tanári segédkönyv. Bp., 1993, Dinasztia.

Történelemmetodikai műhelytanulmányok (V. Molnár László szerk.). Bp., 1996, Tárogató Kiadó.

Zsolnai József: Bevezetés a pedagógiai gondolkodásba. Bp., 1996, Nemzeti Tankönyvkiadó.