Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 július-augusztus > Az ember és az agy -- Ádám György könyvéről

Az ember és az agy

Az emberi tudatról, az áltudásról, a hiedelemről, vagyis lényegében az emberi gondolkodásról és annak élő eszközéről, az agyról szól Ádám György akadémikus Az emberi elme színe és fonákja címmel megjelent, szép kivitelezésű kötete, amelyben az idén 80. évét betöltő népszerű tudós közérdeklődésre számot tartó publicisztikai írásaiból, interjúiból, még korántsem lezárult életművének értékeléséből olvashatunk sokszínű és figyelmet érdemlő válogatást.

A könyvet még tavasszal a Magyar Tudományos Akadémia – az érdeklődők nagy száma miatt kicsinek bizonyult – klubjában a tudós társaság akkori elnöke, Glatz Ferenc és a szerző jelenlétében mutatta be a kiadó vezetője, Novák István és az előszót jegyző, szintén nemzetközi hírű agykutató, Vizi E. Szilveszter.

A sokszínű írásokat tartalmazó kötetből nemcsak tudós véleményeket és a kortársak alkotta képet ismerhetjük meg személyéről, tudományos munkásságáról, hanem közelebb kerülhetünk magához az emberhez is. A könyvet lapozva bepillanthatunk Ady kedves Nagyváradának hétköznapjaiba, ahol Ádám professzor a gyermekkorát töltötte, s ahol az apa hatására érettségi után órássegéd, majd mester lett a tehetséges ifjúból. Ugyan máig kedveli az élettani gyakorlatokhoz oly elengedhetetlenül szükséges precizitást adó órásmesterséget, de azt hamar felcserélte az orvosi hivatással, amelyben gyors sikereket ért el. Fiatalon külföldi tanulmányutakon vett részt, kutatói ösztöndíjakat nyert el. Alig múlt harmincéves, amikor kandidátus lett, negyvennégy évesen tanszékvezető egyetemi tanár az ELTE-n, s nincs ötvenéves, amikor akadémikussá választják. Állami-díjas. Ötvenévesen lett – érdekességként: orvosi diplomával – az ELTE rektora, főhivatása mellett a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság, majd a nagy múltú és legnagyobb hatású pedagógiai civil szervezet, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke. Külhoni egyetem díszdoktora, több nemzetközi tudományos társaság, intézmény tagja, s számos publikációja mellett világsikert hozó tudományos monográfia szerzője.

A nemzetközileg is számon tartott tudományos munkásságú pszichofiziológus hét rendszerváltást élt meg (ebből ötöt idehaza), de máig megtartotta szuverén értékítéletét, s mint ebből az érdekes és színvonalas összeállításból kiderül, mindig volt véleménye a társadalmat foglalkoztató jelenségekről, mindenekelőtt azokról, amelyek az emberi tudattal, a tudománnyal álltak összefüggésben, s ezt a maga tapintatos, de határozott megfogalmazásában nyilvánosságra is hozta.

Ádám György az élettan professzoraként, az idegi működést, az emberi értelmet évtizedeken át kutató tudósként mindig előlépett a csöndes laboratóriumból, ha szólni kellett, amikor az emberek olyasmiről kezdtek beszélni, olyasmiben kezdtek hinni, amelyek nem voltak összeegyeztethetők mindazzal, amit a tudomány már igazolt. Ádám tanár úr ilyenkor mosolyogva, gyöngéd iróniával, vállalt szkepticizmusával és bölcs intelemmel szólt a szellemi tévelygőkhöz és hirtelen támadt híveikhez, visszaterelgetve őket a tudomány által már kikövezett helyes útra. Ilyenkor is sugárzott személyiségéből a megértés, az ember tisztelete, a racionalitás, de a jól nevelt emberekre annyira jellemző mértéktartás, a hűvös, megértő és reális életszemlélet is. Ádám György mindig kivált környezetéből, nemcsak ma is sudár alakja, életkorát nem igazoló fiatalos világlátása, pezsdítő vitalitása, hanem szerény és segítőkész személyisége, bensőséges lénye, pazar intellektusa által is.

Egyéniségéhez illő, vagyis megértő, ugyanakkor térítő; mosolygó, de azért szemöldökráncoló írások olvashatók ebben a kötetben. Még a dorgálásai is a régi békés világot jellemző fejcsóváló rosszallást idézik, hiszen szerzőjük a jó nevelést oly fontosnak tartó múlt század első felének szülötte.

„A tehetséget feltétlenül gondozni kell” – szól az önéletrajzot követő portréinterjú címe (ezt egyébként egykori egyetemi diákjának, eme írás szerzőjének adott néhány éve), amelyben felvillantja életét, megismerhetjük munkásságának fontosabb állomásait, a tehetségről alkotott véleményét. Egy másik írásban a tudatról és a Pavlov Intézet kutatójaként első nemzetközi sikereket hozó munkájáról, az idegrendszer érzékelés nélküli belső – zsigeri – érzékeléséről szól. Ez áll kutatói érdeklődésének középpontjában, s az ezzel kapcsolatos vizsgálatai során az elmúlt évtizedekben elért, ma már tankönyvekben fellelhető eredmények hozták meg számára a legnagyobb tudományos elismerést világszerte.

A sokszínű írásokat tartalmazó könyvben érdekes, tanárok és diákok számára is hasznosítható megállapításokat olvashatunk az emberi elme és a gondolkodás sokféleségéről, az emlékezés válfajairól, a manapság olyannyira szorgalmazott élethosszig tartó tanulásról, az agykutatás múltjáról és jelenéről, a fiziológia hercege, Pavlov munkásságáról, a tudattalan világáról s annak neves kutatóiról; majd három szépen komponált miniesszé következik az álmodozásról, a sírásról és a nevetésről.

Érdekes olvasmány – amire a kötet címe is utal – az emberi elme fonákjáról, az áltudásról és a hiedelemről szóló zárófejezet. Elsőként a rendszerváltás időszaka idéződik fel az olvasóban, amikor egyebek mellett teret kaptak azok a nézetek is, amelyek az akadémikus tudomány válságát vetítették elénk. A bírálók és az alternatív eljárásokat kínálók szerint a tudomány nem tud az emberiséget érintő nagy kérdésekre, a végzetes kihívásokra érvényes válaszokat adni, megoldásokat kínálni. Ekkor léptek fel a tiltás alól felszabadulva a csodadoktorok, és tűntek fel a bűvös eszközök, kezdték hódító útjukat a sokak számára elfogadottá vált különböző paratudományok, amelyekkel szemben Ádám György kezdettől fogva minden fórumon határozottan fellépett.

A szolid tudós szolid eszközökkel vívott harcáról szólnak a hagyományos tudományok oldalán a bizonyított tudás talaján álló ismertterjesztő írások, amelyek az elmúlt években különböző szaklapokban, napilapokban megjelentek. A szerző olyannyira elutasította ezeket a hamis nézeteket, hogy néhány éve a szintén agykutató, általa is nagyra értékelt tudós, Szentágothai János vezetésével megalakult szkeptikus mozgalom, a Tényeket Tisztelők Társasága egyik alapítója lett.

Ismerd meg önmagad emberi mivoltodban – idézi Ádám professzor úr a könyvben a delphoi templom feliratát jelmondataként. Ismerjük meg mi is mindannyian Ádám Györgyöt, a tudóst és az embert, mivel élete, alkotásai, gondolatai valamennyiünk számára példaértékűek. Erre a megismerésre ez a nagyszerű kötet maradéktalanul alkalmas.

Ádám György: Az emberi elme színe és fonákja. Tanulmányok, esszék, interjúk az agyról és a tudás átadásáról. Budapest, 2002, OKKER Kiadó.

Százdi Antal