Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 április > A tudás folyamatosan fejlesztő értékelési rendszer

Czeglédy Gabriella

A tudást folyamatosan fejlesztő értékelési rendszer
Nem(csak) az iskolai osztályozónapoló lecserélésén múlik

A szerző gyakorló pedagógusként egy olyan – tanulónként és tantárgyanként vezetett – értékelési eszközt dolgozott ki, amely a kerettantervi követelmények mentén folyamatosan rögzíti, hogy az adott tanuló milyen szinten sajátította el a tananyagot, teljesítette az adott követelményt. A cikk részletesen elemzi, hogy az értékelés milyen hibáit képes korrigálni ez az eszköz, illetve a hozzá kapcsolódó eljárás.

A tudást folyamatosan fejlesztő értékelési rendszer nem más, mint a kerettantervet támogató, ahhoz igazodó, arra közvetlenül visszavezethető értékelési mód. Ahhoz, hogy 2010-ben a korosztály 80–85%-a érettségit tudjon szerezni, a jelenlegi ellenőrző, osztályozó, minősítő rendszer teljes átalakítása szükséges.1

Véleményem szerint a szakmai bizonytalanságtól a hiányos alapfogalmakon keresztül az eredménytelenségig minden mögött az értékelési rendszer elégtelensége rejlik. A tudást folyamatosan és szisztematikusan fejlesztő értékelési rendszer kialakításának legfontosabb eleme a folyamatos tantárgyi napló bevezetése a korszerűtlen osztálynapló helyett. A naplóba beírt megváltoztathatatlan jegyek a szisztematikusan fejlesztő rendszer révén „fejlődőképessé” válnak. A szúrópróbaszerű ellenőrzést a folyamatos ellenőrzés váltja fel. Ennek hatására a tanulók is megváltoznak, a nemtörődöm nebulók ambiciózus, igyekvő diákokká válnak. A hézagos felkészülés helyett önként fognak jelentkezni a hiányosságok pótlására.

Az értékelési rendszer megváltoztatásának alapvető elemei tehát a következők:

A mérési-értékelési rendszert úgy kell megváltoztatni, hogy képes legyen a tudást fejleszteni, inspirálni, és sokkal jobban motiváljon, mint ma.

A jelenlegi értékelési rendszer és a motiváló értékelés különbségei

A tankönyv szerepe jelenleg a tantervi anyag közvetítése. A tankönyvből lehet megtanulni a tananyagot, melynek elsajátítása az osztályozás alapja. A megtanultakat azonban nem a tankönyvhöz, hanem a tantervi követelményekhez kell viszonyítani. A tankönyv közbevetett elem, ezért a tantervi követelmény közvetítésére nem alkalmas.

Az általam kidolgozott motiváló értékelés alapja a tanterv. Ahogyan a kerettanterv tantárgyanként állapítja meg a tantárgyi követelményeket, és megjelöli, hogy hány év alatt mit kell teljesíteni, ugyanúgy építettem fel az értékelés nyomon követését szolgálni hivatott ún. tantárgyi naplókat. Ebben a rendszerben minden tantárgy külön naplóba kerül, amely nemcsak azt tartalmazza, hogy hány év alatt mit kell teljesíteni az adott tárgyból, hanem ide kell bejegyezni a tanuló teljesítményét tükröző érdemjegyeket is. A napló több éven át folyamatosan követi a tanuló tudásának fejlődését. Ezáltal az értékelés egyértelművé és egységessé válik, a pedagógus a tanuló teljesítményét a tantervi követelményekhez tudja viszonyítani.

Az eredmények zálogát a motiváló érdemjegyek jelentik. Tudjuk, hogy a tanítási folyamat egyik legnehezebb része a motiválás, a jobb eredményekre buzdítás. Az oktatás kétoldalú folyamat: az ismeretek átadásából és az ismeretek átvételéből áll. Az átadó hiába aktív, ha az átvevő passzív. Leggyakrabban szavakkal késztetik a tanulót teljesítményének fokozására, kevés eredménnyel. De igen gyakran használják a tanítási folyamat során a negatív tartalmú motiválást, amikor a tanulót a „lefokozástól” való félelem „motiválja”.

A jelenlegi értékelési rendszerben is többnyire a negatívumok felderítése folyik, a minél több hiányosság, hiba felfedezése a cél. A „hibavadászat” tetszés szerinti időpontban, legtöbbször találomra történik. Sokszor a véletlenen múlik, hogy a „kiszúrt” tanítvány éppen mennyire sebezhető. Az osztályzata szíven találja, ennek hatására a tudása mégsem emelkedik. A tanárok apró hibákra, feladatfüggő méricskélésre koncentrálnak; a feladatlapon található hibák számát tól–ig beskatulyázzák, és matematikailag osztályzattá alakítják. Az esetleg rossz osztályzathoz hozzácsapják az utána következő anyagrészekből kapott többi érdemjegyet. Ezek hányadosából kreálják a félévi, év végi jegyet, amely egy elképzelt értékű osztályzat. És ennek alapján dől el, hogy hány gyerek és hogyan végzi el a nyolc osztályt. Mivel ez ellen nincs apelláta, megmarad a negatív önértékelés, amely kihat az egész személyiség alakulására. Ezen a rendszeren mindenképpen változtatni szükséges.

Az új értékelési rendszer a pozitívumokat tárja fel a „már ezt is tudod, azt is tudod”, a „már ezt is jobban tudod, de még újra vedd át”, „a hármasod érvénytelen lesz, helyette jobbat kapsz, ha még jobban be tudsz számolni ugyanerről” a „még ezt sem tudod, azt sem tudod” helyett. Nemcsak az érdemjegy lesz jobb, hanem a tanuló tudása is több, alaposabb. A napló speciális táblázata lehetővé teszi, hogy a fokozatosan javuló teljesítmények hatására a jegyek pozitív irányba mozduljanak. Ez a rendszer a következetes követelés és a türelmes megengedés kettős hatására épül.

Ebben az értékelési rendszerben nem évenként, hanem a 4., 6., 8. és 10. évfolyam végén zárják le a jegyeket; ennek következtében

Például a negyedik osztály végéig folyamatosan lehetne számot adni a megszerzett tudásról, a tanulónak joga lenne arra, hogy mind a négy évet igénybe vegye teljesítményének a javításra, és a bizonyítványba csak a negyedik évfolyam végén kerülne jegy. A tanuló a négy év alatt egyre javuló eredményeket mutatna fel, az elvárható szintet egyre jobban megközelíthetné. Ezzel ellentétben ma azt látjuk, hogy az osztálynaplóba bejegyzett osztályzatok és a bizonyítványba beírt jegyek egyre alacsonyabb szintre csúsznak a negyedik év végére. Mindez azért van, mert a tanulási szakaszokat tanévenként lezárják, új szakaszt nyitnak, és a mércét emelik, majd megint lezárnak, és ismét emelnek. Ennek a folyamatnak a következménye az, hogy siralmasan magas a leszakadók száma.

Mikor reális az érdemjegy, lehet-e reális egyáltalán? Az érdemjegy abban az esetben reális, ha van idő a megszerzésére, lehetőség a javítására, ha a tanuló tisztában van az elvárásokkal, ha ugyanazon mércéhez mérten osztályoznak az ország minden szegletében.

A folyamatos értékelési rendszer korszerű, dokumentációs eszköze célszerű, szisztematikus, mert tájékoztatást nyújt tanárnak, tanulónak, szülőnek a fejlődés folyamatáról, a még teljesíthető tantervi kívánalmakról. A teljesítmények pontos, folyamatos, személy szerinti regisztrációja még sehol sincs megoldva, csak az általam kidolgozott értékelési rendszerben. Nem próbálkoztak azzal, hogyan készítsenek kimutatást a már teljesített követelményekről és a még nem teljesítettekről. Nem lehet tudni, hogy mit értékelnek és mihez mérten – erre a folyamatos tantárgyi napló képes választ adni.

Mindaddig hiábavalók a motiválás érdekében kifejtett erőfeszítések, amíg a tanuló saját maga nem válik érdekeltté tudásának fejlesztésében. Az általam kidolgozott tanítási-tanulási tevékenységrendszerben a tanuló aktívan vesz részt azáltal, hogy az értékelés azt sugallja, „van még egy esély, folytasd, még lehet másképp is, még ne állj ki!”. A tanuló belemegy a játékba: „megint megpróbálom, jobban is tudom”, s a sikerélményektől sarkallva könnyebben és főként kedvvel halad tovább, az érvényes követelményszint ismeretében feljebb mer emelkedni, önként pozitív változást képes a tudásszintjében elérni.

A tanítási órák is átalakulnak. Egyénre szabott, önálló munka folyik, a tanuló elmélyedhet az őt érdeklő tárgykörökben. Igyekszik, figyel, mert van értelme hiánytalanul megtanulni mindent. Nem nyugszik bele az alacsonyabb értékű jegybe, mert csak rajta múlik az eredmény.

Az értékelési rendszer előnyei összefoglalva a következők.

* * *

A jelenlegi értékelési rendszert már nehéz életben tartani, sokan nem is tartanak tőle, még többen szenvednek miatta. Leváltására eljött az idő.

Melléklet

Részletek az eredményorientált oktatási módszer és az eredményelismerési rendszer tantárgyi folyamatos naplójából: magyar nyelv és irodalom

(A harmadik és negyedik évfolyam táblázata ugyanez. – Szerk.)

Egy év folyamán 10, négy év folyamán 40 ilyen oldal töltendő ki, vagyis húsz lap.

* Az Értékelő lap a Folyamatos tantárgyi napló szerves része, ennek a másodpéldánya az Elismerő lap, amely a naplóból a perforáció mentén kivehető, a tanuló részére átadható, az ellenőrző szerepét tölti be. A szülő és a tanuló ugyanazt a követelménysort követheti, mint a tanító. A követelmények mentén tanul a tanuló és osztályoz a tanító. Az érdemjegyek megváltoztathatók, a javítási kísérletre többször sor kerülhet, a javuló teljesítmény regisztrálható. Az új, magasabb értékű jegy egy újabb helyre – a megfelelő helyre – kerülhet, ezzel az előző érvényét veszti.