Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 március > Európai kihívások a magyar oktatásban

Európai kihívások a magyar oktatásban

Beszélgetés Sió Lászlóval, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkárával

Sió László három éven át volt a KOMA kurátora, a közelmúltban köszönt le erről a tisztségéről. Jól ismeri a KOMA elmúlt évekbeli tevékenységét, többek között azon törekvéseit, amelyek arra hivatottak, hogy elősegítsék a magyar oktatás megfeleltetését az európai követelményeknek. Mindezekről és általában a magyar oktatással szembeni európai kihívásokról beszélgettünk.

Mennyire van jelen az európai dimenzió a magyar tantervekben, a magyar iskolában?

A magyar oktatás általában nyitott azokra a kihívásokra, amelyek az európai uniós csatlakozási szándék és más modernizációs törekvések nyomán érik. Ez felgyorsítja a változás szükségességének érzékelését és az ennek megfelelő lépések megtételét.

Melyek ezek a kihívások?

Nemcsak a magyar, hanem az európai oktatás is szembenéz ma kihívásokkal. Ilyen többek között a minőségi oktatás megoldásra váró problémája, azaz, hogy a középfokú és a felsőoktatás kiterjesztése mellett hogyan lehet megőrizni a hatékonyságot és azt a minőséget, amely akkor jellemezte az oktatást, amikor a népesség egy jóval kisebb hányadát fogadta be. A másik nagy kihívás Európa-szerte, hogy miként lehet az oktatás tartalmát összhangba hozni a gazdaság megváltozott igényeivel, szükségleteivel és fejleszteni a munkavállaláshoz szükséges kompetenciákat, a rugalmasságot, a kooperációra való készséget, az informatikai és az idegennyelv-tudást. Ehhez kapcsolódik, hogy hogyan és miként kell, miként lehet az új helyzethez hozzáigazítani a sok szempontból megváltozott tanárszerepet, amelynek az a lényege, hogy a pedagógus a tudás átadójából egyre inkább az ismereteket szerző diák társává válik. Kihívás az is, hogy erősíteni szükséges az oktatás képességfejlesztő jellegét, oldani kell a túlzott ismeret-központúságot. A kompetenciafejlesztés sikerességének fontos feltétele az egyre differenciáltabb – az egyéni fejlesztésre is módot adó – oktatás megteremtése.

Mennyire képes megfelelni ezeknek az európai kihívásoknak a magyar közoktatás?

Én nyitottságot tapasztalok és több téren jelentős lépéseket is tettünk a megfelelés érdekében, így például az oktatás minőségének megőrzése, javítása terén. Működik a Comenius 2000 minőségfejlesztési program, amelynek Európában és Európán kívül is jó szakmai visszhangja van, nemcsak a tartalmát tekintve, hanem a program volumenét nézve is. A minőségfejlesztést szolgálja a 2001–2002-es tanévben indult értékelési program is, amely elsősorban a tanulók képességeinek mérését állítja a középpontba. Ez a program a maga eszközeivel segíthet abban, hogy az oktatásban előtérbe kerüljön a kompetenciák, a készségek fejlesztése. A nemrég nyilvánosságra hozott PISA 2000 felmérés adatai arra figyelmeztetnek, hogy ezen a téren még jelentős tennivalóink vannak. Ugynakkor jelzik azt is, hogy jó irányba indultunk el 1998-ban a kerettantervvel, az új érettségi és minőségfejlesztési program megkezdésével.

Mely európai kihívások, követelmények esetében lát még problémákat?

Elsősorban az informatikaoktatás, az idegennyelv-tanítás terén, és minden eddigi törekvésünk ellenére problematikusnak érzem a kompetenciafejlesztő programok terjedését, beépülését az oktatásba.

Mivel magyarázható, hogy nálunk ma még sokkal kevésbé van jelen az oktatásban a kompetenciák fejlesztése, mint a fejlettebb európai országokban?

Ennek több oka van. A jelentőségét régen felismertük, mégis lassú a szemléletváltás. Ennek a legfőbb okát abban látom, hogy az oktatási rendszer nálunk felülről meghatározott, a közoktatás alakulását a felsőoktatás, a felvételi vizsga követelményei határozzák meg. Amint az köztudott, a felvételi vizsgán a lexikális ismereteket kérik számon a diákoktól. Ha sikerül elérni azt, hogy ne a felvételi vizsga legyen a középfokú oktatás egészét meghatározó legfőbb szempont, hogy ne a vizsgapontokért való tanulás hassa át a középiskolát, akkor sokkal nagyobb tere lehet a kompetenciák fejlesztésének az iskolában. A kerettanterv és a kétszintű érettségi ennek a felülről való meghatározottságnak a megszüntetését kívánja elősegíteni. Alapvetően tehát nem az iskolákat kell elmarasztalnunk a képességfejlesztés háttérbe szorulásáért, hanem a lexikális ismeretek elsajátítását mérő felvételi vizsgát. Az iskola mindig a vele szemben támasztott követelmények irányában működik. Ha a vizsgákon és a mérésekben előtérbe kerül a kompetenciák, képességek értékelése, mérése, az felerősíti a kompetenciafejlesztést, és az iskola ebben az irányban fogja kondicionálni a gyerekeket. Ezért van jelentősége annak, hogy az iskolával szemben támasztott követelményekben, a tantervekben és a mérési-értékelési rendszerben is megjelenjen a kompetenciák fejlesztésének az igénye. Ez az iskolák belső folyamatait is előnyösen megváltoztatja majd. A képességek fejlesztése nem olyan feladat, mint a lexikális ismeretek megtanítása, erre nem lehet akciószerűen trenírozni a gyerekeket, hanem hosszabb fejlesztési folyamatban valósítható meg, ahol van idő a megszerzett tudás elmélyítésére, gyakorlására.

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy Nyugat-Európában milyen felismerések hatására ment végbe a tudásban a paradigmaváltás. Bár sokan vitatják azt, hogy egyáltalán végbement. A tantervek és a diákok tudásának nemzetközi összehasonlító elemzései arra utalnak, hogy a váltás megtörtént az oktatásban.

Úgy látom, hogy elsősorban a gazdaságnak mint megrendelőnek az erőteljes megjelenése az oktatási piacon hozta magával azt, hogy ez a változás elinduljon. A gazdaság számos európai országban válaszút elé állította az iskolát, az oktatást: vagy megpróbálja kielégíteni a munkaerőpiac sajátos igényeit, vagy a gazdaság létrehozza a saját erőforrásaiból az alternatív oktatási rendszert. Ez a tendencia nálunk is kezd előtérbe kerülni, főként a felsőoktatásban a szakképzés bizonyos területein, és minden valószínűség szerint meg fog jelenni a közoktatásban is. A közoktatásnak is nyitottabban kell reagálnia a gazdaság és általában az iskolát körülvevő környezet hatásaira. A rendszerváltástól a kilencvenes évek végéig a pedagógusok döntő többsége bezárkózott az iskola falai mögé, nem törekedett igazán arra, hogy az iskola partnereivel – a gazdaság szereplőivel, a szülőkkel, civil szerveződésekkel – kapcsolatba kerüljön. Működött benne a régi védekező reflex, becsukta maga mögött az osztály ajtaját, s ott a saját maga által felépített világban létezett, tanított. A gyereklétszám érzékelhető csökkenése miatt azonban verseny indult az iskolák között a gyerekekért, meg kellett mondani a szülőnek, hogy miért jó, ha éppen abba az iskolába hozza a gyereket, mit csinálnak ott másként, jobban, mint a szomszédos intézményekben. Először abban versengtek, hogy ki ajánl többletszolgáltatásokat, több idegen nyelvet, több számítástechnikát, sőt lovaglást, úszást és karateoktatást. Amikor ennek a hatása kifulladt, megjelent az igény arra, hogy az iskola, a pedagógus vizsgálja meg a környezet igényeit, azt, hogy mit várnak tőle a partnerek, a gazdaság, a szűkebb társadalom. Ezt annak bemutatása követte, hogy mennyiben tudja ezeket az igényeket kielégíteni az intézmény. Így kezdték az iskolák felmérni, tudatosítani erősségeiket és gyengeségeiket, megérteni a partnereknek való megfelelés szükségességét, majd keresni, hogy milyen kompetenciákat, képességeket igényel diákjaiktól a környezet. Ez fogja felerősíteni a váltást. Az 1998 után elindított programok hozzájárulnak a folyamat sikeréhez, különösen a Comenius 2000, amelynek a lényege a környezet, a partnerek igényeinek elfogadása, s annak elemzése, hogy az intézményt milyen módon lehet megfeleltetni ezeknek az elvárásoknak. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a programok csak eszközök, amelyek egy meglévő szándékot erősítettek föl.

Az európai kihívások között említette az egyéni differenciálásra is lehetőséget adó oktatás megteremtésének igényét. Mennyire teremtődtek meg ennek a feltételei?

A technika fejlődése Nyugat-Európában és egyre inkább nálunk is hat az oktatási módszerek, eszközök fejlődésére. Ezek segítségével megvalósítható, hogy ne csak a csoporttal foglalkozzon a pedagógus, hanem a gyerekkel egyénileg is, hogy személyre szabott legyen a fejlesztés. Az oktatás individualizálódása egyre erőteljesebb igény. Magyarországon most teremtődnek meg az ehhez szükséges eszközök, például az internetkultúra, a számítógépes levelezési programok felhasználása. Egyre több helyen adott annak a lehetősége, hogy e-mailen keresztül is kapcsolatot tudjon tartani egy tanár a diákjaival, s egyéni feladatokat adjon számukra, egyéni problémáikról kommunikáljon velük. Az egyéni fejlesztés nagyon sok képesség intenzív fejlesztésére adhat lehetőséget.

Az Európai Unió országainak iskoláiban sokféle program szolgálja a polgári léthez, az egyén társadalmi aktivitásához szükséges képességek fejlesztését. Mennyire épült be ez az europolgár neveléséhez nélkülözhetetlen tartalom a magyar iskolába?

Ez a tartalom a rendszerváltozás előtt ott volt az iskolában, de nem a tantervben, hanem az iskolához kapcsolódó gyermek- és ifjúsági mozgalmakban, az úttörőmozgalomban és a KISZ-ben. Ez megszűnt, amit nem nagyon bánunk, ám a tantervben, a hagyományos stúdiumokban nem jelentek meg a vonatkozó új ismeretek. Ez a hiány még ma is erőteljesen érzékelhető. A diákok elfordultak a közéletiségtől, ma sincs igazán módjuk a társadalmi aktivitás megismerésére, gyakorlására az iskolában. A kerettantervben tettünk egy kísérletet arra, hogy ezeket a tartalmakat, a közélet, a demokráciatechnikák megtanulását visszaépítsük a társadalomismeret, az emberismeret és az etikaoktatás keretében. Fontos megemlíteni, hogy ezeknek a tartalmaknak az esetében nem elégségesek az ismeretek, hiszen az ilyen jellegű aktivitásban nagyon fontos a technikák elsajátítása; nevezetesen az, hogy a diákok képesek legyenek az álláspontjuk megfogalmazására, ütköztetésére, a cáfolatok, ellenérvek jó argumentálására, s ami talán még ennél is fontosabb, hogy legyenek képesek az együttműködésre, a konszenzuskeresésre a más véleményen lévőkkel. A felelős állampolgári, közösségi magatartásban talán a leglényegesebb mozzanat a döntések előtti mérlegelés. Ehhez szükség van egy belső mércére, értékrendre. Az etikaoktatás ennek a belső mércének a kialakítását segíti. A társadalomban való eligazodáshoz, az állampolgári aktivitáshoz szükséges ismeretek és képességek fejlesztéséhez fontos ismeretek nagy hányada valójában ott van az egyes tárgyak tanterveiben. A társadalomismeret megjelenik az alsó tagozatban és a felső tagozatban is. Az életvezetési, életmód-alakítási ismeretek egész sora helyet kap a különböző tantárgyakban. De többnyire nem érzékeljük, hogy ezek a tartalmak valójában az aktivitás megalapozását is szolgálják, elsikkad a szerepük, és nem párosulnak a szükséges technikák elsajátításával. Pedig ezeknek a technikáknak be kellene épülniük az oktatásba. Ha ez megtörténne, az valóságos forradalmat jelentene az oktatásban, alapvetően átalakítaná a pedagógus és a diák kapcsolatát. Jó példa erre, hogy ma a diákmozgalmak jó része a konfrontációban való eredményes szereplésre készíti fel a tagjait, mert a pedagógusok még nem ismerték föl, hogy sokkal könnyebb vitatkozni a diákokkal akkor, ha lehetőségek egész sorában módjuk van megtanulni a vitatkozás technikáit.

Számos európai program szolgálja a különböző kompetenciák fejlesztését, nagy hányaduk például éppen az imént említett szociális és demokráciaképességekét és az ezekhez kapcsolódó technikák gyakorlását. Mennyire vannak jelen, mennyire adaptálhatóak ezek a programok a magyar közoktatásban?

Ezeknek a programoknak az adaptálása megkezdődött, épp a nagy európai programok részeként. Erre jó példa a PHARE-program, amelynek keretében a vállalkozási készségeket kívánják fejleszteni. Ezeket a programokat úgy lehet jól terjeszteni, ha azokban a régiókban kezdünk hozzá, ahol valóságosan létezik olyan probléma, amelyet az adott program képes kezelni. Úgy tűnik, hogy ma a pilotprogramok viszonylag könnyen elindulnak. Az igazán nagy problémát egy-egy ilyen program tantervbe való beépítése, széles körben történő működtetése jelenti. A kísérleti, pilotakciók sikeresek, még sincsenek nagy számban követők. Nincs még jó megoldás arra, miként lehet szélesebb körűvé tenni, illetve frissen tartani egy átvett program képzési anyagát, folyamatosan adaptálni a nálunk végbemenő változásokhoz. Így van ez bármely társadalomismereti, etikai program esetében is. Igazában az jelenti a nehéz feladatot, hogy miként lehet a mögöttük álló tudományterületek friss ismeretanyagát bevinni ezekbe a programokba. Ez általános probléma a modern tartalmak esetében.

Milyen módon tudja vagy tudta eddig segíteni a KOMA azt, hogy a magyar közoktatás képes legyen megfelelni az említett európai kihívásoknak?

A KOMA számos olyan pályázatot írt ki, amelyek arra ösztönöztek, hogy olyan modernizációs tartalmakat vigyenek az oktatásba, amelyek az európai országok oktatási rendszerében már hosszabb ideje meghonosodtak. Ilyen értelemben a KOMA az elmúlt években elősegítette az európai kihívásokhoz történő alkalmazkodást. Ilyen az állampolgári technikák gyakorlásának iskolai programokba építését támogató, még 1997–1998-ban kiírt pályázat, az egészséges életmódra, életvezetésre nevelést ösztönző vagy az etikaoktatás fejlesztését segítő pályázat. Idesorolható mindegyik, amely valamilyen modernizációs cél megvalósulását kívánta segíteni, s ezzel közelebb kívánta vinni a magyar közoktatást az európai gyakorlathoz, a magyar gyerekek olvasásmegértése terén jelentkező problémák megoldását segítőtől a komplex művészeti nevelés tartalmainak fejlesztését szolgáló pályázatig.

Milyen pályázatokkal kellene a jövőben ösztönöznie a KOMA-nak azt, hogy a magyar közoktatás minél inkább képes legyen megfelelni az európai csatlakozásból származó újabb követelményeknek?

A KOMA egyik legfontosabb pályázati területe a pedagógiai módszertan megújítása. Voltak korábban is ilyen pályázatok. Elég, ha az élményközpontú anyanyelvi nevelést ösztönző vagy a természettudományi tárgyak integrált oktatására vonatkozó pályázatra utalok. Hasznos lenne, ha a KOMA a jövőben olyan módszertani kérdésekkel foglalkozna, amelyek az oktatás hatékonyságát javítják. Ilyen például a differenciálás, a csoportbontás. Különösen arra kellene sokféle módszertani megoldási modellel rendelkeznünk, hogy az oktatásban minél több lehetőség adódjon a gyerekek tevékenységére, cselekedtetésére. Ezeket a lehetőségeket ma még kevéssé vagy egyáltalán nem merítjük ki. Közismert, hogy az oktatás által fejlesztendő kulcskompetenciák között milyen előkelő helyen szerepel a teamben, kiscsoportban végzett munkához szükséges képesség, a kooperáció. Hasznosnak tartanám, ha lenne olyan pedagógiai technikák, módszerek fejlesztésére kiírt pályázat, amelyben felszínre kerülhetne, hogy milyen megoldások léteznek ma ezzel kapcsolatban. Milyen módszereket alkalmaznak azok, akik a különböző életkorokban a kooperációs készség fejlesztésével foglalkoznak. Érdekes lenne olyan, a gyakorlatban létező megoldások megismerése is, amelyek például a jobb képességűek és a gyengébben tanulók együttes munkájának lehetséges módozatait írják le. Most zárult le egy kutatás, amelyben magyar gazdálkodó szervezeteket kérdeztek meg arról, hogy milyen kompetenciákat tartanak fontosnak, mit várnak az oktatástól. Ha ma is kurátor lennék, támogatnám egy olyan pályázat kiírását, amely középiskolákat ösztönözne arra, hogy az őket körülvevő gazdasági környezet igényei alapján határozzák meg, hogy milyen kompetenciák fejlesztését tartják fontosnak a saját intézményükben folytatott képzésben. Ez az intézmények és a gazdasági, társadalmi környezet közötti közvetlen kapcsolat fejlesztése szempontjából egyaránt hasznos lenne. Továbbá ez a pályázat lehetőséget adna arra is, hogy a kulcskompetenciák – rugalmasság, együttműködési készség, időkezelés – tartalmát értelmezzék az intézmények a maguk számára.

Milyen más pályázatok kiírását tartja fontosnak, például a problematikus oktatási részterületek fejlesztése érdekében?

Beszélgetésünk elején említettem, hogy vannak olyan területei a magyar oktatásnak, amelyek fejlesztésében az európai országokhoz képest elmaradtunk. Gondolok itt az olvasásmegértés fejlesztésére, az informatikaoktatásra és az idegennyelv-tanításra. Az informatika más tantárgyakban történő alkalmazása terén például nagy elmaradások vannak. Az európai országokhoz képest kevéssé van jelen a különböző tárgyak oktatásában az informatika mint eszköz, s ezáltal nem épül be e technika alkalmazása sem a tanárok munkájába, sem a diákok tevékenységébe. A fejlesztés elősegítése érdekében a minisztérium informatika-kereszttantervet készít. Jó lenne, ha ennek különböző tartalmakkal való megtöltését támogatná egy KOMA-pályázat. Ugyancsak szükségesnek érzem a mozgóképkultúra és médiaismeret oktatásának gyorsabb ütemű fejlesztését is. Hihetetlen képmennyiség zúdul ma a gyerekekre. Ha nem adunk számukra eligazodási pontokat, fogódzókat már kisgyermekkortól, akkor ez a későbbiek során nagy hátrányt okozhat. Meg kell ismertetni a gyerekeket a képi nyelv sajátosságaival annak érdekében, hogy valamelyest is megóvhassuk őket a képzuhatagon keresztül történő manipulációtól. Ki kell alakítani egy igényszintet annak érdekében, hogy a hatalmas képi kínálatból ki tudja szűrni azt, amit nem érdemes megnézni. Meg kell tanítani azt is, hogyan viszonyuljon a reklámokhoz, a média híreihez, meg tudja különböztetni azokat a véleménytől. Jó lenne, ha olyan pályázatot is kiírnának ebben a témában, amely különféle módszerek, megoldások kidolgozására ösztönözné a pedagógusokat, amelyekkel felkészítik a gyerekeket az elektronikus és az írott média tudatos fogyasztására.

A KOMA eddigi tevékenysége során támogatott modernizációs folyamatok jelentősen segítik azt, hogy az oktatás iránti európai kihívásoknak eleget tudjon tenni a magyar közoktatás. A tartalom fejlesztése mellett most arra lenne a legnagyobb szükség, hogy az iskolák nemzetközi, azon belül az európai kapcsolatai szélesedjenek. A KOMA kiírt már nemzetközi kapcsolatok kiépítését támogató pályázatot, de ezek számát növelni kell a jövőben. Az integrációból eredő új igények a kapcsolatépítésben előtérbe állítják az európai prioritásokat. Fontos lenne például, hogy a roma felzárkóztatással, a hiányos tudású tanulók képességfejlesztésével, a demokráciatechnikák gyakorlásával vagy az informatika alkalmazásával kapcsolatban a magyar iskolák külföldi példákat ismerjenek meg. Az európai tartalmak beépítését hatékonyan segíthetné, ha ezeknek a témáknak a tanulmányozására meglátogathatnák az európai országok iskoláit a hazai pedagógusok. Segítheti a diákok európai ismereteinek, Európa-tudatának fejlesztését a diákcsere, egymás életének megismerése. A Socrates program, amelynek keretében az elmúlt évtizedben számos pedagógus és diák jutott el külföldre, ezen a téren jelentős tapasztalatokkal szolgál. Hasznos lenne, ha a KOMA olyan pályázatokat írna ki a jövőben, amelyek továbbra is elősegítenék, hogy minél többen tapasztalatokat szerezzenek az európai prioritások más országokbeli érvényesítéséről.