Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 február > Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerő-piaci készségigény-felmérés a magyar oktatás-képzés fejlesztése szolgálatában – 2001. július-december

TKA-melléklet

Az európai gyakorlathoz illeszkedő munkaerő-piaci készségigény-felmérés a magyar oktatás-képzés fejlesztése szolgálatában
2001. július–december

Az Európai Unió oktatással, képzéssel kapcsolatban megfogalmazott egyik fontos igénye az, hogy az oktatásban történjék meg a munkaerőpiac által fontosnak tartott készségek, kompetenciák fejlesztése. Az Oktatási Minisztérium felkérésére mintegy négyszáz magyar vállalat esetében mérték fel, hogy az adott cégek milyen készségek meglétét igénylik dolgozóiktól. Az írás erről a kísérleti mérésről ad tájékoztatást, valamint közli a kutatás zárótanulmányának összefoglalóját. A projekt részletes bemutatása, a zárótanulmány, a tanulmány következtetéseinek rövid összefoglalása, valamint a zárókonferencia programja az előadások anyagával elérhető a Tempus Közalapítvány honlapján: http://www.tpf.iif.hu/keszsegigeny.html. A kísérleti projekt zárótanulmánya közvetlenül az alábbi internetcímen található: http://www.tpf.iif.hu/docs/keszsegigenytanulmany.doc.

Szakmapolitikai háttér

Az európai szakmapolitikához illeszkedő magyar oktatáspolitika egyik legfontosabb célja ma az, hogy az oktatási ágazat fejlesztési prioritásai és a gazdaság elvárásai közeledjenek egymáshoz. Fontos, hogy az Oktatási Minisztérium az EU-csatlakozásból fakadó feladatokra, kiemelten a Strukturális Alapok – az Európai Szociális Alap – fogadásával kapcsolatos teendőkre is megfelelő megoldásokat találjon. Az oktatási ágazat szakmapolitikai tervezési munkája új dimenziót kapott a Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítésében való részvétellel, illetve a regionális és megyei tervek véleményezésével, a fejlesztési elképzelések összehangolásával. Ez megköveteli az oktatásstatisztikai adatgyűjtés új igényeknek megfelelő átszervezését, hiszen a jelenlegi adatszolgáltatás kevéssé veszi figyelembe az EU programozási és projektdokumentumaiban elvárt statisztikai adatok, illetve az ezekből képzett indikátorok tulajdonságait. Elengedhetetlen, hogy az oktatási-képzési ágazat naprakész visszajelzéseket kapjon a munkaerő-piaci humánerőforrás-igényekről – azon belül a munkaerővel szemben támasztott készségigényekről is –, és a visszajelzések alapján rugalmasan tudjon azokhoz alkalmazkodni.

A féléves kísérleti projekt

2001 júliusában az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére, finanszírozásával és felügyelete alatt indult el az a projekt, melynek keretében sor került az európai és a magyar gyakorlathoz illeszkedő készségigény-felmérési szempontrendszer és módszertan kidolgozására, valamint ennek segítségével mintegy négyszáz magyar vállalatnak a dolgozóival szemben támasztott készségigényei felmérésére. A felmérés Magyarország kétszáz legnagyobb vállalatára és a dél-alföldi és a nyugat-dunántúli régió száz-száz különböző méretű vállalkozására terjedt ki. A cégek által foglalkoztatott alkalmazottak száma az országos mintában 312 200 fő, Dél-Alföldön 34 200 fő, Nyugat-Dunántúlon 7800 fő. A kutatási eredmények a nem véletlenszerű kiválasztás miatt nem tekinthetők országosan reprezentatívnak.

A kutatás eredményeit zárótanulmány összegzi, mely egyúttal ajánlásokat fogalmaz meg az oktatási-képzési ágazat számára. A projekt lebonyolítását a Tempus Közalapítvány koordinálta. A kutatási módszertant a Szent István Egyetem Vezetéstudományi Tanszéke dolgozta ki, az országos felmérést is ők bonyolították le. A két részt vevő régióban a Békés Megyei Önkormányzat Intézményfelügyeleti Osztálya, illetve a vasvári Reginnov Kft. végezte a felmérést, amely 2001 decemberében zárult le.

A projekt első szakasza a készségfelmérési szempontrendszer kidolgozása volt. Ebben a szakaszban az országos főpartner (a Szent István Egyetem Vezetéstudományi Tanszéke) – elsősorban az EU-s és OECD-dokumentumokat figyelembe véve – a kulcskompetenciák azonosítását követően kidolgozta a készségfelmérést elősegítő szempontrendszert; majd a kidolgozott kérdőívet egy kilencfős fókuszcsoporttal véleményeztette. A fókuszcsoport tagjai a hazai vállalatok humánerőforrás-menedzserei közül kerültek ki. Az átdolgozott kérdőív alapján 2001 októberében került sor a foglalkoztatók készségigényeinek felmérésére. A dél-alföldi régióban felmért száz vállalat összetételében reprezentálja a régió foglalkoztatási szektorait, a különböző méretű vállalkozások részarányát, a vállalkozások földrajzi megoszlását, míg a nyugat-dunántúli százas minta a termálturisztikai ágazat különböző méretű vállalkozásait ölelte fel. A kérdőíves felmérés eredményeit egy speciálisan a projekt céljaira kifejlesztett adatbázisban rögzítették. Novemberben a kapott eredmények feldolgozása után összegző, értékelő tanulmányt készített az országos főpartner, amelyben ajánlásokat is megfogalmazott az oktatási-képzési ágazat szereplői számára. A tanulmány és a projekt bemutatására a Tempus Közalapítvány december 12-én Budapesten konferenciát szervezett. A konferencián a kutatás eredményeinek és módszertanának bemutatása mellett a projektet támogató Oktatási Minisztérium, a projektet segítő szakértői bizottság, az érintett régiók fejlesztési ügynökségei, valamint a felmérésben részt vevő egyik vállalkozás képviselője is értékelte az eredményeket. Az előadók különböző kontextusokban vizsgálták a hasonló kutatások szerepét, illetve felrajzolták a kutatások folytatásának lehetséges útjait. Az egyik szekcióülés keretében más hasonló témájú projektek bemutatására is sor került.

A projekt felügyelete és koordinációja

A projekt felelőse az Oktatási Minisztérium Nemzetközi Helyettes Államtitkárságán belül a Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főosztály volt. 2001 elejétől a főosztályon belül új szervezeti egységként szerveződött a Fejlesztéspolitikai Munkacsoport, amely a fejlesztéspolitika minisztériumon belüli és minisztériumok közötti koordinációjában jut kiemelt szerephez. A munkacsoport munkakörében nagyon fontos az információs bázisok építése, amely nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő minőségű tervezőmunkának. A projekt lebonyolításának koordinációjával a szaktárca egyik háttérintézményét, a Tempus Közalapítványt bízta meg. A projektben folyó munkát a minisztérium által felkért szakértőkből álló tanácsadó bizottság is segítette.

A Tempus Közalapítvány kiemelten közhasznú szervezet, amely a humánerőforrás-fejlesztést támogatja az európai integráció elősegítése érdekében. Megalakulása óta megkülönböztetett figyelmet szentel az oktatás-képzés és a gazdaság kapcsolatai erősítésének, amelynek kezdetben az EU felsőoktatási segélyprogramja, a Tempus volt az eszköze. A Közalapítvány mára kiszélesedett, sokszínű tevékenységi köréből több program is kiemelten támogatja az oktatás-képzés és a gazdaság kapcsolatainak erősítését, a hatékonyabb felkészítést a munka világára (például a szakképzés-fejlesztési Leonardo vagy a felnőttoktatási területen működő Socrates/Grundtvig-programok), de aktív szerepet játszik a Közalapítvány az ESZA MKK munkáján keresztül a munkaerő-piaci problémákra komplex, partnerségi megközelítésű humánerőforrás-fejlesztési válaszokat adó Európai Szociális Alap fogadására történő felkészülésben is.

A zárótanulmány

A tanulmány a kutatás célját, tervét, módszereit, az országos és a regionális minták eredményeit, a kutatás folytatásának lehetséges irányait, valamint az összegzéseket és következtetéseket ismerteti meg az olvasóval. A projekt utómunkálataként most és az elkövetkező hónapokban a felmérés eredményeinek finomelemzése folyik. A kutatás folytatásának lehetséges irányaként a tanulmány az egyes ágazatok speciális igényeinek felmérését, illetve speciálisan a különböző szintű és profilú oktatási intézmények számára értékelhető adatok begyűjtését és vizsgálatát jelöli meg. Mindkettő feltétele a közös kompetenciaszótár használata, amely a jelenlegi tanulmányban ismertetett szótár továbbfejlesztett változata lehet.

Az alábbiakban a zárótanulmány összefoglalóját közöljük. A zárótanulmányt Komor Levente, a kutatás szakmai koordinátora, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara, Vezetéstudományi Tanszékének vezetője készítette (Gödöllő).

A munkaerő-piaci készségigény-felmérés következtetéseinek összefoglalása

A rendszerváltás óta eltelt több mint tíz év gyökeres változásokat hozott a hazai munkaerőpiacon. A változások során a szervezetekben átalakult a munkaerővel szembeni elvárások rendszere, ugyanakkor kevéssé ismerjük a piacgazdaság sikeres képviselői körében a valós igényeket. Feltevésünk szerint a kiemelkedő vállalatok jelentős részénél ma már az emberi erőforrások szakmai szervei is megfelelnek a szervezet általános színvonalának, így létrejött a fogadókészség a kutatás lebonyolításához, valamint létezik a szükséges szakismeret a kérdések megválaszolásához.

A kompetencia alapú emberierőforrás-rendszerek nem újak a hazai vállalati gyakorlatban. Az irodalmi adatok is számos, többé-kevésbé konzisztens rendszerről adnak számot. A problémát a fogalmak és a rendszerek eltérő értelmezése jelenti.

Tovább színezi a képet a képzőintézmények és a vállalatok kompetenciafelfogása közötti különbség. Amíg a képzőintézmény valamilyen értékelhető, meghatározott szakmai referenciakeretbe illeszkedő tudást ért kompetencia alatt, addig a vállalatok inkább műveleti, cselekvő, tevékenységben és eredményben megjelenő tudást szeretnének kompetenciaként elfogadni.

Feltevésünkben abból indulunk ki, hogy a kompetencia alapú modellek azon vállalatoknál terjedhetnek el, ahol az eredmények a teljesítményekkel szoros együttjárást mutatnak, s az egyéni teljesítmény kielégítő módon kompenzálódik is. Az előzetes várakozásaink szerint a versenyképes vállalatok kompetenciarendszerében jelentős szerepet kap a nyelvtudás, a csapatmunkára való alkalmasság, valamint a problémakezelés komplex jellege. Az alapvető kompetenciák körébe kerül a felhasználói szintű számítógépes ismeret.

Az összegzett következtetések első iránya a vállalati, a munkaerő-piaci igény, a második a kibocsátó intézmény, a harmadik az Európai Unió elvárásainak való megfelelés. Az országos minta elfogadott-elutasított kompetenciái arra a fejvadászatból jól ismert jelenségre utalnak, mely szerint a vállalatok a hirdetéseikben „szárnyaló pegazust” kérnek, ugyanakkor valójában igáslovat akarnak. Az országos és a regionális minta nagyfokú egyezést mutat a „fontosnak” és a „nem fontosnak” ítélt kompetenciák vonatkozásában. Amint az várható volt, a munkavállaló fontos tulajdonságai, képességei közé tartoznak a gyakorlatias, munkához, feladathoz történő alkalmazkodást segítő kompetenciák, elutasítottak azonban az elvont problémák megoldásához tartozóak.

A válaszadók a nagyszámú választási lehetőség közül szignifikánsan az iparszerű termelést, a nagyszámú ügyfelet kiszolgáló, igen kevéssé kritikus és nem elvont munkavállalót tekintik a cégek oldaláról kívánatosnak.

A regionális mintában magas az erkölcsi tulajdonságok iránti igény. A magyar vállalkozások emberképe még mindig a szalagmunkás gépember, aki a szükséges és elégséges mértékig gondolkodik, de szabálykövető módon erős megfelelési késztetést érez a feladatai és csakis a feladatai iránt. Az energiáit célszerűen használja, a célokat a vállalati célok jelentik. Az EU-kompetenciák között igen jelentős kommunikációs képességek iránti igény nem jelenik meg az elvárások között.

A vállalatok emberi erőforrások iránti követelményei a jelenlegi mérés alapján sem az információs társadalom, sem az Európai Unió deklarált értékeit nem tükrözik. Emellett megjelenik a mintában egy igen magas elvárást tükröző réteg is, amely viszont nem az említett mintázatokat mutatja, bár ennek további vizsgálata szükséges.

A második szempont a kibocsátó intézmények oldaláról közelíthető meg. Nem vonható le egyértelműen az a következtetés, hogy a képzőintézmények elvont, életidegen kompetenciákkal ruháznák fel a kibocsátott hallgatókat. A képzőintézmények szakmai-emberi értékei mintegy előanyagát szolgáltatják a munkahelyek igényeinek. Nem képzelhető el a vállalat által megkívánt logikus gondolkodás az elvonatkoztatás képessége nélkül. További megfontolást tesz szükségessé a képzés relevanciája iránti igények megfogalmazásakor az, hogy a vállalati képzés igen szűk tartományú, a személyiség viszont széles spektrumú fogalom. Nem „vagy-vagy” a kapcsolat, hanem „és”. Az egymást kiegészítő, átfedő rendszereké a jövő. Erre utal az élenjáró vállalkozások körében a vállalati tudásmenedzsment koncepciójának megjelenése, valamint az ún. „corporate university” (a tudásmenedzsment, hatékonyságnövelés és a dolgozók munkahelyen történő fejlesztése).

Az oktatáspolitika szintjén természetesen csak hosszú távú befektetésekkel lehet érzékelhető változást elérni. Az adott struktúra mindenkor magához igazítja a hozzá illeszkedni akaró embert. A strukturális változások viszont hosszú távú erőfeszítéseket igényelnek. Valódi változást várhatóan azok a jelenleg megindult folyamatok hozhatnak, amelyek közelíteni igyekeznek a képzőintézményt a vállalathoz és viszont. Ennek feltétele a két rendszer közötti kommunikáció elősegítése. Ez lehet felülről vagy alulról kezdeményezett, ugyanakkor nélkülözhetetlen ennek akciótervek formájában történő rendszerbe illesztése.

Az oktatáspolitika feladata lehet a jövőben a többszintű képzési rendszerek létrejöttének támogatása, az erre vonatkozó igények és feltételek körvonalazása. Jól látható a vállalatok gyakorlatias kompetenciák iránti igénye, amelyet megfelelően szolgáltathat a posztszekunderi (félfelsőfokú), illetve a többszintű egyetemi képzés. Ennek ellenére sem mondhat le a felsőoktatás a széles alkalmazkodóképességet támogató általános szellemi képességek fejlesztéséről. Az alapképzés és a szakmai képzés vonatkozásában kevés az értékelhető adat. Ennek mérése a további kutatások feladata lehet.

A regionális oktatáspolitika az említetteken túl az oktatási intézmény és a vállalat kommunikációjában lehet érdekelt, illetve érdekeltté tehető. A régiók közötti együttműködésnek ezen a területen nincs látható akadálya, a regionális minta trendjei azonos igényekre utalnak. A két minta közötti azonosság a kisebb eltérések ellenére jól látható. A két régió jellege, a minta különbözik, ugyanakkor a trendek változatlanok. Megbízható, becsületes munkavállaló iránt van igény, aki birtokolja a munkavégzéshez szükséges képességeket. A regionális együttműködés fejlesztése megfelelően támogatott vizsgálódást, közös feladatokat jelent. A nyugat-dunántúli idegenforgalmi szegmens, illetve a dél-alföldi agrár-élelmiszeripari vállalatok többsége nem használja a kompetencia alapú menedzsment fogalomrendszerét. Ennek megfelelően a regionális programoknak a vállalati menedzsment ez irányú képzését is fel kell venniük a képzési célok közé. Javasoljuk ebben a tárgykörben a vállalatvezetői, illetve humánerőforrás-menedzsment szakmai szervek számára szervezett konferenciák megrendezését. A regionális szintű kutatómunka szervezése során indokolt erősíteni a tevékenységi körök szerinti bontást, hiszen az alapvető mintázatok láthatóan erős egyezést mutatnak. A további kutató-, tájékoztató munka szervezése során lehetőség van a régiók közötti együttműködésre, hiszen a trendek közötti azonosság nyilvánvaló. Javasoljuk a tömegkommunikációs eszközök felhasználását, hiszen ilyen módon lehetséges a munkaadók és a munkavállalók széles körét ellátni a szükséges információval. Az ehhez kapcsolódó rétegműsorok szerveződhetnek az uniós csatlakozás általános feladatrendszerein belül. A regionális, illetve országos szintű szakmai szervezetek közös fellépése lehetővé teszi az uniós elvárások szélesebb körben történő megismerését ezen a területen is. A további kutatás irányulhat az egyes ágazatok kompetenciaigényeinek meghatározására. A földrajzi jellegzetességek kevésbé határozzák meg a szakmai jellemzőket, mint a vállalatok, vállalkozások profilja. Ugyanakkor az oktatási intézmények szintenkénti vizsgálata is indokolt. Mindkettő feltétele a közös kompetenciaszótár használata, amely lehet a jelenleginek továbbfejlesztett változata. Érdekes, hogy a faktoranalízis a kulturális különbségek iránti érzékenység megjelenésére utal, jelenleg pontosan nem definiálható tartalommal. Ennek vizsgálata a jövőben önálló tárgyként merülhet fel.

Az elvégzett kutatás elérte célját, jelentős merítéssel elkészítette a jövőbeni mérőeszközök egyik lehetséges viszonyítási rendszerét. A vizsgálat eredményeképpen felismertük a vállalkozások közös mintázatát, elkülönítettünk nagyszámú elvárt és elutasított kompetenciát. A kompetenciaszótár kialakítása az ilyen irányú vizsgálatok alapját képezi. Az elkülönült szegmensek és klaszterek nem egy prekoncepció igazolására jöttek létre, hanem a matematikai statisztika által kialakított, ezáltal bizonyított egyezőségek és különbségek. A kutatás a meglevő eredményeken túl alapul szolgál egy tapasztalati kompetenciamodell kialakításához is. Ez a kutatók nem titkolt célja a jövőben.