Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2002 február > Komplex iskolakutatás

Komplex iskolakutatás

Tanár szakos hallgatók általános problémája, hogy felsőfokú tanulmányaik befejezése közeledtével szembesülnek azzal a ténnyel, hogy hamarosan ki kell lépniük a „nagybetűs életbe”, azaz be kell illeszkedniük az iskola világába, aktívan részt kell venniük a nevelési-oktatási folyamatban. Sokaknál ez kezdetben a tanítással járó nehézségek leküzdését, illetve a tantestületbe történő beilleszkedési gondokat jelenti.

A Komplex iskolakutatás című kötet a Kodolányi János Főiskola Neveléstudományi Tanszékén dolgozó oktatók munkáit, ötleteit tartalmazza. A tanszék vezetői és oktatói a pedagógia, a pszichológia és a nevelésszociológia rendszerszemlélete mellett szükségesnek tartják az elméletek átültetését a gyakorlatba.

A kötet a hallgatók pedagógiai-pszichológiai-szociológiai szemléletének alakítását tűzte ki célul úgy, hogy mindezek az iskolának mint kutatási alapnak a vizsgálata során valósuljanak meg. Kiegészítő tananyagként szolgál a főiskolai tanárképzés iskolai gyakorlatának tartalmi gazdagításához és a tanárjelöltek iskolakutatásához.

Már a borítón feltüntetett ábra is tükrözi a könyv tartalmát, mondanivalóját: az ablak melletti iskolapadban egy tanuló éppen a leckéit készíti, az ablakban egy kaktusz látható. Ezzel asszociálhatunk a feladat nehézségére mind a tanár és mind a diák részéről: a munka, az erőfeszítés és a kitartás (szúrós tüskék) meghozza gyümölcsét (tanítás-tanulás élménye és az együttműködés nehézsége). Az ablak (fény) mellett tanuló diák a tudás jelképe.

A könyv feladatgyűjteménynek tekinthető, „feladatbankokat tartalmaz” a nevelésszociológia, a neveléspszichológia és a iskolapedagógia tanulmányozásához, tudományterületenként tíz témakörhöz.

Az útmutatás szerint a hallgatók tudományterületenként egy-egy témakört választanak, ezt a gyakorlat során, a feladatlapon szereplő tézisek alapján feldolgozzák, majd iskolai szintű összegzés következik. A kreativitást fejleszti az is, hogy a hallgató saját ötlete és érdeklődése alapján új kutatási témát alkothat.

A kutatáshoz szükséges elméleti alapokat előadáson és szemináriumon is elsajátíthatják a hallgatók, de ilyen léptékű munka elvégzéséhez hasznosak lennének a kutatás-módszertani ismeretek.

Ezért az iskolakutatás gyakorlatban való alkalmazásán, továbbfejlesztésén kellene gondolkodni. (Összetett kérdés a hallgatók terhelhetősége, kreditpontok, óraszámok, fogadóiskolák, mentortanárok problémájának megoldása.)

A kötet tanulmányozásának szempontjai a következők. Vizsgálhatók a tudományterületek feladatbankjai az elmélet és a gyakorlat összefüggése szerint, továbbá, hogy mennyire koherens a három tömb (nevelésszociológia, neveléspszichológia, iskolapedagógia), s ezeken belül a témakörök arról szólnak-e, ami a kutatás alapja: vagyis az iskoláról és annak szereplőiről. A témaköröket vizsgálva azt tapasztalhatjuk, hogy csak a neveléspszichológia témaköreinek részletezése történik meg, a másik két esetben csupán felsorolásokat találunk. A jobb átláthatóság érdekében célszerű lett volna a másik két témakört is bővebben kifejteni.

A nevelésszociológia témaköre az iskolát helyezi a középpontba, az oktatás-nevelés, nevelés-társadalom, illetve oktatás-társadalom tengelyek mentén vizsgálódik. Koncentrikusan halad az „elemtől a nagy egész felé”, biztosítva ezzel a követhetőséget. A témaválogatás megfelelő, a „gazdaságosság” szempontjából sikeres, hogy túlsúlyba kerültek a főbb szempontok feladatlapjai. Ez a fajta egyenlőtlen elosztás a szemlélet és a hatékonyság érdekében történik. A tömb feladatlapjai hozzájárulnak a megszerzett elméleti nevelésszociológiai szemlélet átültetéséhez a gyakorlatba.

A pszichológia tömb fejezeteinek feladatai közötti szórás kisebb, a kutatásalap-centrikusság eltérő. Nehézségekbe ütközhet a hallgatóknál a bonyolultabb elméletek hipotéziseinek gyakorlati megvalósítása. Érezhető az egyes tudományterületek közötti koherenciára törekvés, ami a különbözőségből eredendően természetesen nem mindenhol valósul meg azonosan. A részletes szakirodalom megfelelő hátteret nyújt a vizsgálódáshoz. Ez lényeges, hiszen a jó elméleti-gyakorlati szakirodalom nagy fegyvertény.

Az iskolapedagógia feladatbank tanulmányozásakor kétféle szándék követhető nyomon: egy elméleti, meghatározott keretekhez, szabályokhoz ragaszkodó, valamint egy gyakorlati, lazább, többfajta szemléletet engedélyező. Eloszlásuk egyenletes. Az elméleti rész szabályok, törvények alkotta merevsége miatt számolni kell azzal, hogy a hallgatók kis számban (vagy esetleg egyáltalán nem) választják ezeket a témákat, noha az iskolai működés megértéséhez ezek okvetlenül szükségesek. A rugalmasságot bizonyítja, hogy egyes témák (pl. a gyakorlati rész) engedélyezik a leendő pedagógusok nézeteinek és megoldási módjainak vizsgálatát is. Ez a tény biztosítja a témák állandó aktualitását, hiszen ekkor válik igazán láthatóvá az elmélet és a gyakorlat összhangja, ekkor érzékelhető az, hogy leendő pedagógus mit és mennyire hasznosít a tanultakból, hogyan látja a pályát.

Mindhárom részben részletes utasítások találhatók a munkafolyamatot illetően.

Félő, hogy a terjedelmi oldalszámot is előíró követelmények korlátot szabhatnak és nehézséget okozhatnak a vizsgálódó hallgatónak. Az iskolakutatás módszertani lépései – a követelmények, a szakirodalom feldolgozása, a hipotézis felállítása, a munkafázis, az értékelés-elemzés, az összefoglalás – minden esetben követhetők, átláthatók.

Ugyanakkor a részek közötti összekapcsoló pont kijelölésével talán szűkíteni lehetett volna a témaköröket, s így a figyelem is jobban összpontosulhatna az alaptémára.

A kvalifikációs, szelekciós és allokációs, illetve integrációs (legitimációs) funkciók vizsgálhatósága megvalósul, több nézőpontból közelíthető meg az iskola külső és belső világa, működése.

A kötet ajánlható a tanár szakos hallgatók mellett a gyakorló pedagógusoknak, az át- és továbbképzésben részt vevőknek, hiszen a vizsgálatok során kapott eredmények feldolgozásával az iskolák vezetői, pedagógusai információt kaphatnak az intézményükben folyó pedagógiai munkáról, ezáltal lépéseket tehetnek a további fejlődés érdekében.

Laczkó Ildikó (szerk.): Komplex iskolakutatás. Székesfehérvár, 2001, Kodolányi János Főiskola.

Sántha Kálmán