Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2001 május > „Az iskola a gyermek számára maga az élet”

„Az iskola a gyermek számára maga az élet”

A lelki egészség, a mentálhigiéné és még inkább ennek fejlesztése nem tekinthető kizárólag „egészségügyi”, ha úgy tetszik, orvosi kérdésnek. Már csak azért sem, mert a medicina eszközeivel kezelendő problémák zöme a társdalomban, az emberek együttélésében gyökerezik. A lelki egészség hosszabb távon csak akkor javítható, ha javul az emberek együttélési kultúrája, ha megtanulják tiszteletben tartani egymás személyiségét, ha képesek saját törekvéseiket úgy érvényre juttatni, hogy azzal ne sérüljön a szűkebb és tágabb környezetükben élők autonómiája. Mindebből következik, hogy a lelki egészség javításában, fejlesztésében jelentős szerepe van az iskolának, a nevelésnek.

Az iskola sokféle módon tud hozzájárulni a mentálhigiénés szemlélet, kultúra fejlesztéséhez. Mindenekelőtt azzal, ha olyan belső világot, olyan belső viszonyokat teremt, amelyek alkalmasak annak az együttélési kultúrának az elsajátítására, gyakorlására, amelynek középpontjában a másik ember tisztelete, óvása, segítése áll. Régóta tudjuk, hogy az iskolában a gyerek nem az életre készül. Az iskola a gyermek számára maga az élet. Ezért van óriási jelentősége annak, hogy milyen légkör hatja át az iskolát, mennyire gerjeszt szorongásokat, feszültségeket, vagy épp ellenkezőleg, mennyire képes oldani ezeket. Egy társadalom későbbi mentálhigiénés állapota szempontjából meghatározó szerepe van annak, hogy az iskola által közvetített tananyag mennyire felel meg az életkori sajátosságoknak, mennyire ad lehetőséget a személyiség sokoldalú fejlődésére, fejlesztésére. A túlzottan ismeretközpontú iskola gyerekek tömegeinek zsigereibe kódolja be a szorongást, a halmozódó s a természetes módon már feloldhatatlan feszültségeket. Ugyanakkor a sokféle tevékenységet felkínáló, „szép szóval oktató, de játszani is engedő” iskola megtanít az életörömre, a munka és a pihenés harmóniájára. Ezért van nagy jelentősége az iskolai tananyag gyermekléptékűre szabásának, az óraszámok bizonyos mértékű korlátozásának, az iskolai terhelés csökkentésének, továbbá azoknak a törekvéseknek, amelyek újra kívánják éleszteni a tanórán kívüli tevékenységeket, a rendszerváltást követő megszorító intézkedések miatt ellehetetlenült szakköröket, szabadidős tevékenységeket.

A gyermek lelki egészsége szempontjából az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb tényező a pedagógus személyes odafordulása, a sokat emlegetett egyéni odafigyelés. A mentálhigiénés szempontból teljesen egészséges gyereknek is szüksége van személyességre. Ahogy mondani szoktuk, minden gyereknek meg kell hogy adassék iskolai életében legalább egy rá figyelő jó tanító vagy tanár. Még inkább így van ez azoknak a gyerekeknek az esetében, akiknek akár családi hátterükből, akár személyiségfejlődésük sajátosságaiból adódóan lelki problémáik vannak. A gyerekekkel naponta együtt élő pedagógus semmivel nem pótolható szerepet tölt be a mentális egészség megőrzésében, fejlesztésében, mivel stabilitást, támaszt jelent számukra. Mindez persze akkor igaz, ha a pedagógus saját személyisége, saját mentálhigiénés állapota megfelel a segítő, támogató funkcióból eredő összetett követelménynek. A pedagógusnak minden bizonnyal fel kell készülnie erre a gondozó, fejlesztő feladatra, képzéseken kell részt vennie, magáévá kell tennie az ehhez szükséges szemléletet. De ami ennél is fontosabb: önmagát kell folyamatosan olyan lelki kondícióban tartania, hogy képes legyen elkerülni a kiégés, az elszürkülés veszélyét. Ezért kell olyan életviszonyokat teremteni a pedagógusok számára, amelyek lehetővé teszik személyiségük karbantartását, lelki, szellemi feltöltődésüket.

Sokakban felmerül időről időre a kérdés: képes-e a szélesen értelmezett lelki egészség védelmére, fejlesztésére az iskola, megterhelhető-e ezzel a szerteágazó s korántsem könnyen teljesíthető feladattal a pedagógus? A kérdést kicsit akadémikusnak érzem, hiszen az igazán jó iskola, a hivatásának élő pedagógus tevékenységében hosszú ideje ösztönösen ott van a mentálhigiéné. A gyermekeket körülvevő szűkebb és tágabb környezet változásai, az értékrendben jelentkező átrendeződések, a családok egy részének működésében tapasztalható zavarok ma még inkább szükségessé teszik, hogy a nevelés lényegét alkotó funkció dominánsabban és tudatosabban legyen jelen az iskola, a pedagógus tevékenységében. Ezt kívánja segíteni az Oktatási Minisztérium a mentálhigiénés képzések mind jobban szélesedő rendszerével, továbbá az iskolai mentálhigiéné helyzetét, eredményeit, jövőbeli lehetőségeit áttekintő országos konferencia megrendezésével, amelynek tiszteletére készült az Új Pedagógiai Szemle tematikus száma.

Bízom abban, hogy a magyar közoktatás meg tud felelni annak a kihívásnak, amelyet a felnövekvő nemzedékek lelki egészségének megalapozása, megóvása, fejlesztése jelent számára. E bizalmam elsősorban arra a felelősségre alapozódik, amelyet tanítványaik személyiségének fejlődéséért mindig is éreztek azok, akik élethivatásuknak választották a pedagóguspályát, a nevelést.

Pokorni Zoltán
oktatási miniszter