Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2001 április > A határon túli magyar irodalom kislexikona 1920-tól napjainkig

A határon túli magyar irodalom kislexikona 1920-tól napjainkig

A Tudás Könyvtára sorozatban megjelent hiánypótló kislexikon szerkesztői, Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván évekkel ezelőtt annak a lehetetlennek tűnő feladatnak a megoldására szövetkeztek, hogy minden torz elfogultságtól vagy hamis elfogódottságtól mentesen mutassák be az úgynevezett rövid huszadik század, a Trianon utáni nyolc évtized határon túli magyar alkotóit és irodalmát. E célkitűzés jegyében, valószínűleg régi vágyukat teljesítve és a szerencsésen bekövetkezett történelmi változások adta lehetőséggel élve, az ország határain kívül született és/vagy ma is ott élő irodalmárokat bemutató könyvsorozat indításába kezdtek. Az eddig elkészült kötetekben mintegy száz, határon túl élő vagy időközben áttelepült költővel és íróval készítettek műhelybeszélgetést, sorsot és munkásságot reprezentáló összeállítást.

A sorozat első, Én otthon vagyok költő... címmel 1993-ban megjelent kötetében tizennyolc vers, illetve novella kapcsán leginkább még a maguk oktatási célzatú „disputáját” közölték. A következő két – De azért itthon is maradni... (1994) és Határokon járok örökké... (1995) – gyűjteményben a gondosan összeválogatott szépirodalmi alkotásokat a szerkesztői koncepción némiképp módosítva, tizenöt-tizenöt neves költővel és íróval készített, a személyes léthelyzetet, a műhelygondokat és a művek keletkezési körülményeit őszintén és hitelesen feltáró interjú kíséretében adták közre. Az egy évvel ezután napvilágot látott Induljunk tehát: otthonról haza című kötetben tizenkét határon túli, illetve onnan elszármazó esszéírót faggattak a nyelv és az irodalom időszerű kérdéseiről. A sort 1997-ben a Várnak a kapuk, illetve 1998-ban a Hazajöttünk hát... hazajöttünk? címmel, tizenöt, illetve tizenkét határon túli alkotóval vagy alkotóról folytatott beszélgetés és irodalmi összeállítás követte.

Az utóbbinak külön érdekessége volt Bodor Ádám előszava, amelyben megfogalmazódott szinte az egész könyvsorozat mottója, vezérlőelve. „Amikor közel nyolc évtizede – szólt az előszó tényszerű és sajnos cáfolhatatlanul pontos helyzetértékelése – egy történelmi döntés az ország határait a nemzet természetes lakóterületén belül vonta meg, szétroppantva szellemi infrastruktúráját, elszakítva egymástól egy hagyományos intézményrendszer objektumait, nemcsak az eltávolodó régiók váltak messzi provinciákká, de nyomban vidékiessé vált a maradék ország közgondolkodása is... Lakóhely és állampolgárság alapján magyar írók tucatszám kimaradtak nemcsak a magyar tankönyvekből, hanem a nemzeti kultúra áramlásából is; a helyzet visszásságát csak mélyítette, amikor az irodalomtörténet a zsurnalizmus segédletével atyáskodó leereszkedéssel szemelgetni kezdett a határon túl keletkezett értékek között, és néhány írói személyiség ismételt megidézésével letudni vélte kötelezettségeit. Az az egy vagy két kiemelt életmű aztán végképp elfedte a többit, így méltatlanul leértékelődött és partvonal mögé került két alkotói nemzedék munkássága. Ehhez még hozzátevődött, hogy nyilvánvaló politikai okokból a Nyugatra távozottaknak még a nevét sem volt szabad leírni. Most aztán meg kell próbálni a tizenöt vagy huszonöt kötetben mérhető, elhallgatott életműveket visszacsempészni oda, ahova mindig is tartoztak, a magyar irodalomba. Még mielőtt a felejtés és ignorancia homálya végképp el nem takarja őket.” A sorozat ez idáig utolsó, Örökké itthon már e tájban (1999) című kötete az elhallgatott életművek „visszacsempészéséhez” újabb tizenöt, határon túli alkotóval készített interjúval és néhány művük közreadásával járul hozzá; s mint azt az új kislexikon szakirodalmi jegyzéke elárulja, Nyugalmam itthon lesz-e még? címmel megjelenés előtt áll a sorozat nyolcadik darabja is.

A megjelent kötetekhez függelékként eddig is minden esetben kislexikon társult, amely a megszólaló vagy megidézett írók, költők, irodalmárok legfontosabb életrajzi adatairól és munkásságáról tájékoztatott. Magától adódhatott az ötlet egy olyan adattárnak az elkészítésére, amely a határon túli területekről származó és magukat magyarnak valló alkotókról és műveikről, antológiákról és folyóiratokról, a lehetőségekhez képest átfogó jelleggel és megbízható módon nyújt eligazítást. A könnyen áttekinthető és kezelhető, szép kivitelezésű kézikönyv legfőbb érdeme a teljességre törekvés és a naprakészség.

Némi lapozgatás után, az olvasó előtt máris feltárulhat a határon túli magyar irodalom lenyűgöző gazdagsága és sokszínűsége. Felfrissítheti ismereteit a nagy klasszikusokról (Áprily Lajosról és Dsida Jenőről, Háy Gyuláról és Jékely Zoltánról, Kuncz Aladárról és Lesznai Annáról, Márai Sándorról és Mécs Lászlóról, Székely Jánosról és Tamási Áronról, Wass Albertről és Zilahy Lajosról). Felidézheti a tragikusan korán eltávozott nagyokról őrzött emlékképeit és olvasmányélményeit, találkozhat Hervay Gizellával, Páskándi Gézával, Szabédi Lászlóval és Szilágyi Domokossal vagy a tízes-húszas években született és szerencsére ma is közöttünk élő alkotókkal: Domahidy Andrással és Faludy Györggyel, Határ Győzővel és Kányádi Sándorral, Monoszlóy Dezsővel és Sütő Andrással. Pontos tájékoztatást kaphat a harmincas-negyvenes években születettek, ma már irodalmunk derékhadát jelentő nemzedékeiről (Balla Zsófiáról és Czigány Lórántról, Csiki Lászlóról és Dobos Lászlóról, Forrai Eszterről és Gion Nándorról, Kabdebó Tamásról és Kocsis Istvánról, Ladik Katalinról és Márton Lászlóról, Szilágyi Istvánról és Tőzsér Árpádról). Közelebbről is megismerheti az ötvenes-hatvanas években született középnemzedék képviselőinek pályafutását (Báthori Csabáét és Balázs Tiborét, Cselényi Béláét és Egyed Emeséét, Finta Éváét és Kisgyörgy Rékáét, Kőrössi P. Józsefét és Láng Zsoltét, Markó Béláét, Szőcs Gézáét és Visky Andrásét).

A szerkesztők fontos feladatuknak tekintik a legutóbbi években feltűnt nemzedékek bemutatását is. Ennek megfelelően szólnak a nyolcvanas-kilencvenes években a szlovákiai magyar költészet megújítására vállalkozó Iródia Mozgalom tagjairól (Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula és Juhász R. József), a fiatal erdélyi írók kilencvenes évekbeli, Orbán János Dénes szerkesztette Előretolt helyőrségének tevékenységéről vagy a kilencvenes évek végén, a kárpátaljai irodalom megújításában szerepet vállaló csoport, a Véletlen Balett alapítóiról (Bagu László, Cséka György, Lengyel Tamás és Pócs István). A szépírókhoz hasonlóan pontos és a leghasznosabb információkra szorítkozó eligazítást adnak az elmúlt évtizedek és napjaink legendás szerkesztőiről, tanulmány- és esszéíróiról, valamint irodalomtörténészeiről és elméleti szakembereiről (a már eltávozottak közül például Balogh Edgárról, Fábry Zoltánról, Gaál Gáborról, Ignotus Pálról, Méliusz Józsefről, Sinkó Ervinről, Cs. Szabó Lászlóról, Szabó Zoltánról és Szemlér Ferencről, a ma is tevékenykedő Borbándi Gyuláról, Fejtő Ferencről, Méray Tiborról, Püski Sándorról és Sárközi Mátyásról vagy az elméleti téren is kiemelkedőt alkotó Cs. Gyímesi Éváról, Kibédi Varga Áronról, Koncsol Lászlóról, Thomka Beátáról és Zalabai Zsigmondról).

A kislexikon nemcsak személyekről vagy művekről tájékoztat, hanem számba veszi az emigránslét önszerveződéseinek fontosabb terepeit, különféle művészeti, kulturális és társadalmi csoportosulásait is (többek között a bécsi Bornemisza Péter Társaságot, a svájci Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemet, illetve Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kört, a hollandiai Mikes Kelemen Kört és a londoni Szepsi Csombor Kört). Részletesen szól a (poszt)modern irodalom hazai megszületésében, illetve az irányzati sokféleség megőrzésében a monolit szemléletű irodalomfelfogás időszakában elévülhetetlen érdemeket szerzett folyóiratokról. Jelentőségükhöz méltó helyet kapnak olyan fontos, korszerű szemléletet hordozó orgánumok, mint az András Sándor, Bakucz József, Baránszky László, Kemenes Géfin László és Vitéz György nevével fémjelzett washingtoni Arkánum, a Mózsi Ferenc által alapított chicagói Szivárvány, a pozsonyi irodalmi és művészeti folyóirat és könyvkiadó, a Kalligram vagy a vizuális és fonikus szövegirodalom, majd az elektronikus irodalom törekvéseit, Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor vezérletével képviselő párizsi Magyar Műhely és a Bosnyák István, Tolnai Ottó, majd Danyi Magdolna és Sziveri János szerkesztette újvidéki neoavantgárd folyóirat, az Új Symposion.

Szinte irodalomtörténeti áttekintésként olvashatunk az elmúlt évtizedek különféle indíttatásból készült irodalmi antológiáiról is. Értesülhetünk például a hetvenes évek fiatal szlovákiai, illetve újvidéki költőit felvonultató kötetekről (Egyszemű éjszaka; Gyökér és szárny), a hetvenes-nyolcvanas évek kárpátaljai almanachjairól (Évgyűrűk; Lendület; Szivárványszínben; Vergődő szél), Béládi Miklós úttörő jellegű itthoni vállalkozásáról a nyolcvanas évek legelejéről (Vándorének. Nyugat-európai és tengerentúli magyar költők), a vajdasági, illetve kanadai írók munkáiból a nyolcvanas évek legvégén összeállított válogatásokról (A varázsszobor; Üzen az ág), a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején Balla Kálmán, Kulcsár Ferenc és Tóth László válogatta felvidéki szépirodalmi összeállításokról (Tűzpalota, Nyugtalan indák; Tudósítás egy ország elvesztéséről), a kilencvenes években Lisztóczky László által szerkesztett sepsiszentgyörgyi tematikus kiadványokról (Arany és kék szavakkal; A megmért idő; Hazahív a hűség; Hegyek, fák, füvek) vagy az 1998-ból származó, Bence Lajos válogatta szlovéniai magyar költői antológiáról (Igét őrizve) és a Berniczky Éva szerkesztette kárpátaljai szonettgyűjteményről (Száz szomorú szonett).

A kötet még ennél is frissebb publikációk adatait is tartalmazza. Tud és tudósít az ungvári Balla D. Károly 1999-ben megjelent novella- és esszékötetéről (Reggel madár, délben kötél), a vajdasági Majoros Sándor elbeszéléseiről (Kirándulás a Zöld-szigetre), az újvidéki Böndör Pál verseskönyvéről (A változásom könyve) csakúgy, mint az erdélyi Kovács András Ferenc „összmagyar verseiről” (Saltus Hungaricus), a Lászlóffy testvérek rövidprózáiról (Lászlóffy Aladár: Szélmalomleltár; Lászlóffy Csaba: Hosszú galopp) s Bodor Pál tanesszéjéről (A kíváncsiság mestersége), vagy a Puerto Ricó-i Ferdinandy György elbeszéléskötetéről (Egy régi placc), a felvidéki Gál Sándor kisregényéről (A Kerek Nagyasszonyhoz címzett fogadó), Grendel Lajos regényéről (Tömegsír) és a határon túli prózaírók munkáiból összeállított legfrissebb válogatásról (Magyar szárnyvonalak) is.

A több mint hatszáz címszóban az életrajzi adatok ismertetése és a művek felsorolása mellett, a legkiemelkedőbb munkákról rövid jellemzés található. A lexikon terjedelme alig kétszáz, kis formátumú oldal. Valódi kézikönyv tehát. Ismeretanyagának bőségét és variabilitását egy ügyes szerkesztői, illetve tipográfiai megoldás tovább növeli. A témában a lexikonnál alaposabban elmélyedni kívánók külön szakirodalmi jegyzéket is kapnak, melyen szerepel az a CD-ROM, amely irodalmi, képzőművészeti, hang- és videoanyagot, valamint interjúkat, műelemzéseket és tanulmányokat tartalmaz a határon túli magyar irodalomból (Határokon járok örökké, Budapest, 2000, Cyberstone Entertainment).

Erdélyi Erzsébet és Nobel Iván célkitűzése az országhatárokon túl élő magyarság szellemi kultúrája iránti érdeklődés felkeltése, a művek értő befogadásához elengedhetetlenül szükséges ismeretanyag feltárása és hozzáférhetővé tétele. Vállalkozásuk jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy a határon túl élő vagy onnan elszármazott alkotók az elhallgatás és kirekesztés, majd az áhítatos tisztelet és együttérző vállveregetés időszaka után végre elfoglalhassák az őket régóta megillető helyet az egyetemes magyar művészetben.

Budapest, 2000, FIESTA és SAXUM Kft.

Vilcsek Béla