Mihály Ildikó
Törekvések az előzetesen megszerzett tudás meg- és elismer(tet)ésére
A tanulmány nemzetközi szakirodalom alapján áttekinti az előzetesen megszerzett tudás fogalmának értelmezését, majd a CEDEFOP, az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ számára készített francia országjelentés és az Egyesült Királyságban végzett felmérés tapasztalatait mutatja be az előzetes tudás elismertetésének gyakorlatáról. Beszámol az amerikai és kanadai PLA-centrumok (Prior Learning Assassment) tevékenységéről, amelyek az előzetes tudás hasznosítására létesültek. |
Ha az egész neveléslélektant egyetlen alapelvre kellene lecsökkentenem, azt mondanám: a kizárólagos és legfontosabb tényező, amely befolyással van a tanulásra, az, amit a tanuló korábban már megtanult.
The International Encyclopedia of Education
Az iskolai oktatómunka hatékonyságának egyik kulcskérdése mindig az volt, el tudják-e sajátítani a tanulók a nekik szánt tananyagot annyira, hogy a továbblépés során erre biztosan ráépülhessenek az újabb, más vagy magasabb szintű ismeretek, illetve hogy miképpen kaphatnak az iskolai munka során a pedagógusok erről megbízható képet. Az iskolai oktatás folyamatába be is illeszkednek az ilyen, a korábban megtanultak feltárására irányuló programok, például az év eleji vagy időközi ismeretszint-felmérések, vagy éppen az intézménybe (vagy annak adott szintjére való) belépéskor vagy az onnan való kimenet esetére beiktatott vizsgák formájában. Szintenként és tantárgyanként egyaránt hatalmas hazai és nemzetközi szakirodalma van e témáknak: a pedagógiai szaksajtó itthon is, külföldön is rendszeresen beszámol az ezekről szerzett tanári tapasztalatokról, kutatói eredményekről. Az értékelések jelentőssé válnak mind a formális, azaz a hierarchikusan strukturált, időrendben felépített oktatási rendszerek számára, mind a nem formális, azaz a reguláris iskolarendszeren kívül szervezett, a különböző alcsoportok képzési igényeit nagy választékkal kiszolgálni kívánó oktatási tevékenységet biztosító rendszerek, például a különféle felnőttképzési, második esély és iskolán kívüli programok, illetve szakmai tanfolyamok működése során.
Ahmed és Coombs1HMED, M. COOMBS,
P. H.:
Fogalmi változatok
Itt azonban feltétlenül meg kell említenünk azt, hogy a szakirodalomban
némely szerző az informális oktatás fogalmát egyértelműen a
tradicionális oktatás ellentéteként értelmezi3Informal
Primary Education Today:
1. informalitás a pedagógiában: a játékosság, a kísérletezés mellett elsősorban a felfedeztető oktatás programjaival;
2. informalitás a tantervben: összhang a tanulók érdeklődésével, iskolai és iskolán kívüli tapasztalataival;
3. informalitás az oktatás szervezésében: rugalmasság, csoportmunka alkalmazása, szabadtéri oktatás, vertikális csoportszervezés;
4. informalitás az értékelésben, mind a tanulók, mind az oktatási folyamat vonatkozásában;
5. informalitás a személyiségben és a stílusban.
Alaposabban végiggondolva ezt az értelmezést, az is kiderül,
hogy ez a látásmód egyáltalán nem mond ellent a fent idézetteknek,
mint ahogy az sem kérdőjelezi meg szakmai érvényességüket, hogy időközben
olyan publikációk is napvilágot láttak,4AMADACHE:
Ha pedig már a nem formális oktatással kapcsolatban is érdemes hangsúlyozni nemcsak azt amint egyebek között a hivatkozott elemzés is tette , hogy mennyivel rugalmasabb, hanem azt is, mennyivel olcsóbb az iskolarendszerű oktatásnál, sokszorosan igaz mindez az informális oktatási folyamatokra vonatkoztatva. Az informális oktatás-tanulás e tulajdonsága ugyanis a képzési költségek utóbbi időkben tapasztalható drámai mértékű növekedése következtében mind meghatározóbb szempont az oktatási-képzési kínálat számbavételekor. Különösen igaz ez a felnőttek képzésével kapcsolatban, ott is elsősorban a munkaerő-piaci képzések terén, vagyis pontosan ott, ahol az utóbbi időkben a fizikai tőkébe való beruházás korábbi szükségességét egyre inkább felváltja az emberi erőforrásokba való befektetés növekvő hatékonysága iránti igény.
Az OECD, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és a Világbank által
1992-ben készített vizsgálat adatai5International Encyclopedia
of Education.
Az emberi erőforrás hatékonyságának növeléséért
Az emberi erőforrások iránti állandóan növekvő igények Európában az 1960-as évek gazdasági fejlődésének tendenciái következtében váltak egyre szembetűnőbbé (az Amerikai Egyesült Államok és Kanada ugyanis már korábban, közvetlenül a II. világháborút követő esztendőkben szembesült hasonló kihívásokkal; ez természetesen megmutatkozik az ottani intézményrendszerben is). Akkoriban a nyugat-európai gazdaságoknak elsősorban az előző éveknél jóval több munkahelykereső, főként 1625 év közötti fiatalok gyors és eredményes ki- és átképzését kellett megoldaniuk, de a hatalmas lendületű termékszerkezeti átalakulás sürgetővé tette a felnőttek megfelelő életpálya-módosításainak segítését is. Az idő, illetve a pénz szorításában tehát főként a szakképzés területén egyre határozottabban felmerült az az igény, hogy mind jobban rá kellene hagyatkozni a korábban valamiképpen már megszerzett és a képzés-átképzés során jól hasznosítható ismeretekre, készségekre; fölösleges (mert költséges, és meghosszabbítja a képzési időt) a már megtanultakkal még egyszer vagy netán többedszer foglalkozni, akármilyen módon is jutottak ismereteik birtokába a (felnőtt és nem felnőtt) tanulók. A takarékosságnak ezek a szempontjai természetesen kedvezően érintik a családi és a társadalmi költségvetést egyaránt: az előbbire a kényszerűen munka nélkül eltöltendő idő megrövidülése, az utóbbira pedig a képzési költségek csökkenésén kívül még a közlekedési vagy a szállásköltségek csökkenésének is érezhetően kedvező hatása lehet. A munkaerő-piaci képzések mellett azonban a korábban megszerzett ismeretek pontos feltérképezésének nem elhanyagolható szerepe lehet bármely életkorban a felsőfokú tanulmányokba való bekapcsolódás előtt is.
1985-ben Franciaországban a munkaügyi minisztérium körlevelet adott
ki, melyben felhívta az érintettek, elsősorban a szakképzés illetékeseinek
figyelmét a korábban már megszerzett tudás felhasználásának különféle
előnyeire.7Identification, validation et accréditation de l'
apprentissage antérieur et informel.
A hivatkozott dokumentum, a CEDEFOP8 számára készített francia országjelentés új fogalmat is bevezet, a tapasztalati képzést. Az előbb ismertetett élethelyzetekből származó tudás fontosságát meg nem kérdőjelezve ez az álláspont következetesen a tapasztaltak tudatos végiggondolásához köti a hasznosíthatóságot. Ehhez három feltételt fogalmaz meg: először is pontosan formába kell önteni a tapasztalat mibenlétét; majd tovább kell fejleszteni ezt a tapasztalatot; azután a megfelelő összefüggésekbe kell helyezni.
Ha ezt a folyamatot sikerül következetesen végigvinni, az ismeretek érvényesítésének és elismertetésének olyan rendszere jöhet létre, amely a legitim diplomákhoz hasonló minősítést adhat, de másképpen. Egy ilyen rendszer kialakításához ebben az intézményi környezetben természetesen legalább három minisztérium, a közoktatási, a felsőoktatási és az agrártárca folyamatos együttműködése szükséges. (Franciaországban ennek az együttműködésnek köszönhetően 1992 óta mindenki, aki legalább öt esztendőn keresztül egy adott szakterületen dolgozott, hivatalosan is megkérheti szakismeretei validációját. Hasonló módon Hollandiában is szakképesítésként fogadják el az ugyancsak öt esztendei folyamatos szakterületi munkavégzés során megszerzett elméleti és gyakorlati kompetenciákat.)
Az érvényesítés, vagyis a validáció következetes megvalósíthatóságának
biztosítása érdekében a francia szakképzési rendszer két eszközt is
igénybe vesz: az egyik az egyének számára összeállított kompetenciajegyzék,
a másik a szakmai és személyi mérleg. Az egyéni kompetenciák
akkreditációjának szükségességére már a Fehér könyv az oktatásról
és képzésről9Tanítani és tanulni.
A CEDEFOP megbízásából a francia országjelentés készítésével egy időben felmérték az Egyesült Királyságban is a korábban megszerzett ismeretekkel kapcsolatos szakmai tevékenység eredményeit.11 A két beszámoló szemléletmódja azonban igencsak különbözik egymástól. Nem az informális tanulás jelentőségének megítélésében, ezt ugyanis a brit tájékoztató is nagyon fontosnak tekinti, és hasonlóan a francia állásponthoz jelentőségét elsősorban a felnőttek szakképzése és a felsőfokú tanulmányok szempontjából hangsúlyozza. A szigetország szakértői sajátos irányból közelítik meg a kérdést: az otthon végzett, vagyis fizetség nélküli munka és a foglalkozásszerű tevékenység közötti kapcsolat felől. Az elmúlt esztendőkben tucatnyi olyan projektjük volt, melyben a különféle tanulási módszerek jellegzetességeit tárták föl: így került érdeklődésük középpontjába az otthoni (családon belüli) tevékenységekhez kapcsolódó ismeretek és kompetenciák megszerzésének folyamata is. Annál is inkább, mert az ottani munkaadókban kevés hajlandóság van az így megszerzett tudás elismerésére.
A tanulmány szerzői elsősorban arra kívánták felhasználni vizsgálati tapasztalataikat, hogy a szélesebb szakmai körökben is elfogadtassák az előzetes tudás elismertetésének gyakorlatát, hangsúlyozva, hogy e nélkül a felnőttek oktatása és szakképzése iránti tömeges igény kielégítését egyre kevésbé lehet biztosítani. A kérdőívekkel, interjúkkal és szakirodalom-elemzéssel végzett kutatás során nemcsak a fogalom tisztázásáig sikerült eljutniuk, hanem megmutatták a bevezetés akadályait, a költségigényeket, az alkalmazhatóság különféle helyzeteit, rávilágítva a munka során nélkülözhetetlen minőségbiztosítási szempontokra és a technikai jobbítás lehetőségeire is. Bepillantást engednek az elismertetést végző szakértői testületek mindennapi munkájába, és azokba a normákba, amelyek meghatározzák a feltárt ismeretek elégséges és hiteles voltát, illetve a kívánatos validitást.
E rendszer nagy-britanniai működtetését ugyancsak egyetlen cél vezérli: a korábban valamilyen módon megszerzett ismeretek akkreditációjának megvalósítása, vagyis a tudás általános vagy specifikus kreditálhatóságának szakszerű biztosítása. Nem győzik hangsúlyozni a szakértők, hogy a kreditet nem annyira a tapasztalatra, sokkal inkább a tudásra kívánják megadni!
A brit gyakorlatot a szakma általában eredményesnek ítéli: s bár az alkalmazás fő területeit itt is a 21, illetve 25 év fölöttiek (vagyis elsősorban a felnőttek) szakképzésében látják igazán hatékonynak, ezt a módszert a felsőoktatásban is igyekeznek gyümölcsöztetni. Érdekes módon itt viszont elsősorban az oktatási folyamatba bekapcsolódni kívánó hallgatókat vizsgálják ilyen módszerekkel a kezdőponton túli időszakban, annak megítélése érdekében, hogy eredményesen tudják-e majd folytatni társaikkal együtt a további programot. Lehetséges alkalmazási területekként jellemző módon főleg humán szakmákat jelölnek meg: ápolói és gyermekgondozó kurzusokat, tanítási gyakorlatokat, jogi és művészeti képzési programokat. Úgy tűnik, az itt szükséges kompetenciák esetében lehet a legmegbízhatóbban számítani a korábbi tapasztalatok hatékony érvényesítésére.
A mára már több évtizedesnek mondható amerikai és kanadai fejlődési folyamat eredményeként az előzetesen megszerzett tudás megfelelő szintű hasznosítására egy egész intézményhálózatot is létrehoztak: az ún. PLA-centrumokat.12LA: Prior Learning Assassment (and Recognition)> (Egy-két hasonló jellegű ausztráliai és dél-afrikai központ működéséről is beszámolnak a kutatók.) Ezeknek az intézményeknek a tevékenységét kimondottan az a cél vezérli, hogy az ipar és a kereskedelem posztjai felé igyekvő munka nélküli vagy éppen csak valami miatt változtatni kívánó munkaerő képzését magára vállaló képzőhelyek számára biztosítsák a jelentkezőkkel kapcsolatos pontos információkat, mégpedig a birtokukban lévő tudás pontos és szakszerű feltérképezésével. Az állam által működtetett centrumok szakértők és tanácsadók közreműködésének igénybevételével egyénileg foglalkoznak a jelentkezőkkel, s bár tevékenységük nem olcsó, az az általános vélemény, hogy a munkájuk nyomán elkönyvelhető megtakarításoknak köszönhetően lényegében az intézményhálózat működtetése rentábilis. Eredményességük nagymértékben annak is köszönhető, hogy mérési eredményeiket országosan egységes és pontos kreditrendszerbe foglalják, így az minden érintett vagyis a munkaadó és a munkavállaló számára egyaránt világos és értelmezhető.
A nemzetközi elvárások
Jó szándék, sok-sok energia, idő, pénz és szakértelem az elemzők13EAN GORDON:
De a nagyon gyors változtatások bevezetése kapcsán még a legtürelmetlenebb szakértők14 is óvatosságra intenek. Az utóbbi fél évtizedben ugyanis mintha túlságosan is nagy nyomás nehezedett volna az egyénre; annyi újat kellett megismernie, elfogadnia, miközben egyre nyilvánvalóbb lett számára az is, hogy tulajdonképpen kizárólag ő maga felel a saját életpályájáért, annak sikereiért és kudarcaiért egyaránt. Jogosan vetődik fel a kérdés: nem jelenti-e ez azt is, hogy a társadalom az egyénre rakott felelősség súlyával lehetőséget talált arra, hogy a saját felelősségét ugyanennyivel kisebbítse. Mert ha ez így lenne, akkor ezen a téren is tovább kell az újabb lehetőségeket keresni a kívánatos egyensúly megteremtése érdekében.
Ennek szellemében utaljunk röviden az ázsiai kistigrisek egyikeként
emlegetett Japán idevonatkozó tapasztalataira is.15OSHIO
OHSAKO:
Ez a megfigyelés egy újabb szempontra hívja föl a figyelmet: nem lehet elég, hogy a munkáltató csupán hasznot húz dolgozói korábban megszerzett tudásából. Felelős szerepe van az újabb ismeretekhez való informális hozzájutás kereteinek folyamatos biztosításában is.