Kőrösné Mikis Márta
Az innovatív pedagógiai gyakorlat definíciója
Az információs technikát használó innovatív pedagógiai gyakorlat definíciójának megfogalmazása céljából a szerző pedagógus szakembereket kérdezett meg az általános iskolai tanítótól az egyetemi tanárokon át a pedagógiai kutatókig, hogy mikor neveznék innovatívnak a pedagógiai gyakorlatot. A válaszokat egy-egy problémakör köré csoportosítva adjuk közre. |
Az információs társadalom küszöbén egyre többet hallunk a megújuló iskoláról, az átalakuló oktatásról, a tanítási-tanulási folyamat célját és tartalmát érintő kihívásokról. Gyakran elhangzik az innovatív jelző is, amikor kreatív, alkotó kedvű pedagógusokról, a hagyományos frontális oktatástól eltérő didaktikáról, új pedagógiai módszerekről beszélünk. Ebből a megújításra való törekvésből nem maradhatnak ki az információs társadalom kialakulását mindig is serkentő információtechnikai eszközök sem. Az elmúlt évtizedekben az AV-berendezések, a számítógép és a többi kommunikációs eszköz a kor fejlettségének megfelelő kiépítésben lépten-nyomon megjelent az oktatási intézmények falai között, és helyet kért az újító szándékú pedagógiai törekvésekben.
A technikai eszközcsodák megjelenése és oktatási alkalmazása nem elég: ettől még nem nevezhető innovatívnak a pedagógiai gyakorlat. Definiálható-e egyáltalán, és ha igen, akkor hogyan? Erre keresték a választ az IEA1 oktatáskutatói is, amikor az egyes országok technikai eszközöket használó innovatív pedagógiai gyakorlatára voltak kíváncsiak.2
Az innovatív pedagógiai gyakorlat hazai tapasztalatainak, illetve az erről alkotott véleményeknek a bemutatása előtt érdemes megvizsgálnunk azokat a változásokat, amelyek az ipari társadalom oktatási rendszerének az információs társadalom felé való haladását jellemzik. Az iskola, a diák és a szülő részvételének, szerepének változását az oktatási folyamatban az IEA egyik kutatója, J. Pelgrum igen szemléletes táblázatban mutatta be az EU 1999. márciusi liege-i informatikai továbbképzésén, amely eredetileg az Európai Parlament számára készült. (1)
Az iskolai élet egyik legszembetűnőbb változása az információk szabad elérési lehetősége. Hazánkban is történtek már ilyen kezdeményezések, amit jól példáznak az internetkapcsolattal rendelkező iskolák folyamatosan megújuló honlapjai. (A magyar iskolák honlapjainak elemzése reprezentatív minta alapján az OKI és az ISZE3 közreműködésével jelenleg folyik. A vizsgálat többek közt arra is rákérdez, hogy mennyire nyitottak az iskolák az információk közzétételében, illetve azok befogadásában.)
Az iskolai élet szereplőinek jellemzői szintén a szabadabb, gyorsabb információáramlással hozhatók összefüggésbe. A tanár az ismeretközlő-értékelő funkcióját tanácsadói, ismeretszerzést segítő, tutori magatartásra cseréli fel. Az ipari társadalmakra jellemző oktatási környezetben a diák inkább csak befogadó és reprodukáló az információáramlás folyamatában, míg az új helyzetben motivált az aktív cselekvésre, az ismeretszerzésre, az egyéni kutatásra. Az információs társadalom legnagyobb változása talán az, hogy a szülő sem tekintheti sohasem lezártnak saját ismereteit: rákényszerül azok folytonos megújítására, ha szakmáját, hivatását évtizedeken keresztül gyakorolni kívánja. Az élethosszig tartó tanulás a lehető legjobb modell a gyermek számára, aki ezáltal a szülői házon belül is tudásszerző és megújító módszerekkel, sőt a tanulás fontosságával ismerkedhet meg.
Pedagógusok véleménye az innovatív gyakorlatról
Az IEA ötlete alapján pedagógiai kutatóként arra voltam kíváncsi, hogy hazánk pedagógusai az új technika alkalmazását is feltételezve mikor neveznék innovatívnak a pedagógiai gyakorlatot. Olyan kollégákat kérdeztem meg az oktatási folyamat minden szintjén, akikről tudtam, hogy mindig lelkes támogatói voltak az információs és kommunikációs technika iskolai alkalmazásának, és e téren maguk is sokat tettek a megújulás érdekében, valamint az új technikát egyáltalán nem(csak) az informatika tantárgyon belül képzelik el. Az innovatív gyakorlat hazai önkéntes megfogalmazói a következő pedagóguscsoportokat képviselték: általános iskolai tanító, tanár, megyei szaktanácsadó, gimnáziumi tanár, igazgató, főiskolai tanár, egyetemi tanársegéd, egyetemi tanár (nem informatika szakosak), tanári szakmai szervezet vezetője, oktatáskutató, SZÁMALK-oktató.
A vélemények egyike sem tekinthető igazi definíciónak, egyrészt azért, mert ahogy az egyik válaszadó fogalmazott a definíció helyett sokkal fontosabb a funkció, a cél megfogalmazása. Másrészt pedig azért, mert a válaszok hossza a személyes tapasztalatok közlése miatt olykor már terjedelemben is meghaladta a definíció mértékét. Így tehát ki-ki saját stílusában (esszészerűen, pontokba szedve vagy csak sorolva) próbálta meghatározni az innovatív pedagógiai gyakorlatot. A leírt példákat egy-egy fontosabb csomópont köré gyűjtve csoportosítottam, bár ezek néha egymásba mosódnak.
Az információs és kommunikációs technika (a továbbiakban röviden: IKT) nem szűkíthető le informatikára vagy csupán számítógépre, esetleg az internet használatára. Mindent magában foglal, amit a tanítási-tanulási folyamat közben a tanár vagy a diák alkalmaz. Maga a pedagógiai gyakorlat akkor innovatív, ha a tanár olyan eszközt, módszert, elvet, anyagot, magyarázatot... (és a sor még folytatható) alkalmaz, amilyet mások még nem. Az egyik kolléga ezt így világítja meg: ...ha valaki Madách Az ember tragédiáját egy újonnan felfedezett lapp mondával párhuzamba állítva tanítja, akkor az okvetlen innovatív pedagógiai gyakorlat. Ha a fogalmat az eszközhasználatra korlátozzuk, az előző példa csak akkor innovatív, ha egyúttal valami új taneszköz vagy információhordozó (médium) is kapcsolódik hozzá.
A technikai eszközök alkalmazása tehát az innovációnak nem is szükséges és nem is elégséges feltétele, csupán támogathatja, segítheti, kiválthatja azt.
Egy másik kolléga markánsabban fejezte ki ezt a gondolatot: Az IKT-t használó innovatív pedagógiai gyakorlat nem azonos az IKT eszközhasználatával. Véleménye szerint az eszköz esetleg nem is jelenik meg az oktatás helyszínén. Például: nincs számítástechnikai hálózati eszköz az intézményben, de a tanárnak lehetősége van iskolán kívül ezek elérésére. Így tapasztalatcserét folytathat, oktatásfejlesztést végezhet, minőséget javíthat, korszerűbb oktatási anyaghoz juthat. Azaz a pedagógiai gyakorlat során az oktatásba beépíti:
Az innováció abban rejlik, ha a meglévő oktatási-nevelési gyakorlathoz képest újat jelent. Egy biológiatechnika szakos tanár, oktatáskutató szerint ennek egyrészt biológiai, másrészt technikai szempontjai vannak. Az innováció biológiai feltételeit elemezve hiszen a végső cél nem más, mint az információ eljuttatása az emberi agyba arra az evidens következtetésre jutott, hogy a pedagógusnak minél több érzékszervre kell hatnia. Azaz nemcsak a nyomtatott, szöveges, vizuális és auditív ismerethordozók feldolgozása fontos, hanem a kinesztetikus típusú, sőt az ízlést-szaglást is feltételező tanulástípus is. A megismerés és ismeretszerzés technikai csoportjához a komplex multimédia oktatási anyagokat, a webet és a világháló nagy adatbázisait rendeli, ezeket az innováció szempontjából éppoly jelentősnek tartja, mint a tanulás biológiai-pszichikai feltételeit.
A pedagógustársadalom az elmúlt évtizedek során több új technikai eszköz megjelenését, olykor kampányszerű terjedését érte meg, amelyek mindegyikétől tévesen az oktatás megújulását várták. (Gondoljunk az írásvetítő, a nyelvi laborok, a programozott oktatás, majd a video és a számítógép esetenkénti fetisizálására.) Az új eszköz régi sémába való illesztése nem innováció, mint ahogy egy-egy módszer, részötlet bevezetése sem. Ha például holnaptól színes krétával írunk a táblára csak azért, mert az jópofább, az még nem jelent valamely bevett alapelvvel, módszerrel, megközelítéssel való szakítást. Csak olyan gyakorlati kísérlet (tehát nem elméletet!) jelent innovációt, amely a cél, módszer, eszközök, személyi feltételek megfogható vagy mérhető átrendezésével a létezőhöz (az adott intézményben működőhöz, vagy a hivataloshoz) képest egy másik/másfajta rendszert hoz létre írja egy oktatáskutató. Javasolja, hogy érdemes lenne külön elemezni az intézményi szintű (az iskola saját történetébe ágyazódó), illetve a rendszerszintű (a magyar közoktatás, szakképzés, óvodapedagógia rendszeréhez és történetéhez mért) innovációt.
Az elmúlt évtized pedagógiai szaksajtójában gyakran olvashattunk olyan cikkeket, tanulmányokat, amelyek a számítógép képességfejlesztő alkalmazásáról, ennek oktatási tapasztalatairól számoltak be. (2) Az innovatív pedagógiai gyakorlat akkor eredményes igazán, ha az ismeretek, a képességek, a belső értékek növekedése gyorsabban, könnyebben történik meg, mélyrehatóbb és tartósabb hatású. Ebből következően a tanulási környezet szervezésében és működtetésében alkalmazott módosítások, esetleg jelentősebb változtatások akkor innovatívak, ha a személyiségformálási folyamat hatásfokának javulását eredményezik. Egy gimnáziumi tanár véleménye szerint nem biztos, hogy a kis változtatások az innováció kreativitással párosuló megnyilvánulásai, bár ezek nem lebecsülendőek. Marcus Aurelius szerint: Érd be azzal, ha a legkisebb haladást észleled, és ne gondold, hogy ez valami kis dolog. Az IKT használat ezek szerint akkor innovatív, ha eredményeképpen hatásfok-növekedés mutatható ki. Ennek vannak fokozatai, amelyeknek az egyes szintjeit bizonyára nem mindenki tekinti valódi innovációnak.
— A számítógépet egyszerűen hozzáadjuk a meglévő tanulási környezethez: a rendszert alapjában változatlanul hagyó, additív alkalmazás.
A képességfejlesztés érdekében a tanulási környezet minden elemében és szervezésének bármelyik szakaszában lehet innovatívan alkalmazni az IKT-t. Az órára való felkészülés során, a könyvtárban, a tanórán, a számítógépteremben, az osztályban. Az innováció megnyilvánulhat a tanítási, illetve a tanulási folyamat bármely szakaszában. Például innovatív módon lehet egy multimédia-programban különböző modalitású információkat összekapcsolni, kész programot projektorral frontális szemléltetésre felhasználni, kis csoportoknak fejlesztő feladatokat adni hangoztatja az egyik vélemény.
A kreatív és innovatív felhasználás magas szintje az, ha a számítógépet a benne rejlő legjobb lehetőségekre építve használjuk:
Az IKT alkalmazása az eszközhasználat készségeinek fejlesztésén túl elsősorban a következő képességek, pszichikus funkciók és gondolkodási módok fejlesztését támogatja: megfigyelés, felfedezés, döntés, kommunikáció, emlékezet, figyelem, koncentráció, alkotó képzelet, kreativitás, problémamegoldás és kritikai gondolkodás.
Az innováció a tanítási-tanulási folyamat bármely szakaszában megvalósulhat. A definíciót keresők mindegyike egyetértett abban, hogy az innovatív gyakorlat a frontális osztálymunkával nem vagy csak nagyon nehezen egyeztethető össze. Az innovatív tanítási-tanulási folyamatra leginkább a kiscsoportos foglalkozások, a team- vagy egyéni munka a jellemző. A hangsúly a tanítás helyett a tanuláson van. A foglalkozások jellege inkább kísérletező-kutató, amely a gyermek kíváncsiságát fenntartja, a válaszok keresésének önálló elvégzésére hosszabb távon is motivál, projektjellegű.
A foglalkozások csoportmunkára ösztönöznek, fejlesztik az együttműködési képességet, és lehetővé teszik nemzetközi kitekintéssel a nyitott közösség kialakulását is írja az informatika módszertanának egyetemi oktatója. Ugyanezt fogalmazza meg egy városi lakótelepi iskola tanítónője is: ...az IKT innovatív alkalmazására a hagyományos frontális osztálymunka helyett (ami gyakran passzivitásra ítéli a tanulókat) a csoportmunka a jellemző, amely a gyermekek személyiségét is kedvezően alakítja: egymásra figyelés, alkalmazkodás, segítségnyújtás, ismeretek cseréje egymás közt, munkamegosztás megszervezése stb.
Ezek a gondolatok teljesen egybecsengenek az IEA oktatáskutatóinak véleményével, akiknek megállapításait táblázatban foglaltuk össze. Az információs társadalom megújuló iskolájában a teljes osztályt egyszerre tanító módszerek idegenek, a diákok aktivitását a sok csoportmunka, az érdekes, motiváló kérdésekre való önálló válaszkeresés és -adás tartja ébren. A kísérletező-kutató diák az oktatási segédeszközök széles skálájából választhat (beleértve az IKT eszközkészletét is), amelyek nem feltétlenül kötődnek az osztályteremhez, sőt az iskolai helyszínhez sem. A hagyományos osztályok és formák (iskolai helyszín, tanóra, taneszköz) fellazulnak. A rendelkezésre álló gazdag információforrások mellett egyéni jegyzetek, segédanyagok készíthetők és készítendők, és ezek használata a számonkérések során is megengedett. Mint ahogy az egyik kolléga írta: Számonkéréskor puskázni kötelező. Ehhez minden saját készítésű és előre beszerzett segédeszköz használható, és jó segítséget nyújt az alkalmazott programok helpje is. A főiskolások egyéni tanulását is segíti a megváltozott IKT-t használó környezet: A diákoknak esténként nyitva a számítógépes terem, és a demonstrátorok minimális felügyeletével a hallgatók egymást tanítják, csak a megfelelő környezetet adtuk számukra. Számítógépeket helyeztünk el a folyóson, a portákon és a kollégiumban is írja egy főiskolai oktató.
Egy oktatáskutató kolléga közel 300 iskolát érintő kérdőíves felmérése, illetve 21 iskolában végzett esettanulmánya alapján megállapítható, hogy a tanulási módszereket átalakító innovációk közül a legjelentősebbnek tűnik és erősen fejlődőképes a diákok tanórán kívüli elektronikus kommunikációja (e-mailezés), illetve az önálló feladatok/házi feladatok megoldásához az internetről történő ismeretszerzés.(3) E módszerek mindenképpen új színt hoznak a pedagógiai gyakorlatba, annak ellenére, hogy még a hazai iskolák nagy része nem nyitott e módszer befogadására.
Az innovációnak mindenkor a pedagógiai célokból és szükségletekből kell kiindulnia. Az öncélú IKT-használat ezt nem helyettesíti. Az innovatív tanári tevékenység egyik szükséges előfeltétele az elegendő időráfordítás.
Mint már többször említettük, az innovatív pedagógiai gyakorlat egyik jellemzője az információk elérésének igen gazdag, változatos lehetősége. Az egy tantárgy egy tankönyv korszak az információs társadalom iskolájában lezárul. Minden tudományterületen óriási léptékű a fejlődés, ugyanígy a készség- és művészeti tárgyak tananyaga is változik. A tananyaghordozók tehát mind tartalomban, mind formailag megújulnak.
Ami a tartalmat illeti, a mindennapi, valós életből vett példák majdnem minden műveltségterületen rendkívül gyorsan elavulnak. Ha a példákat tanuljuk, garantáltan előbb-utóbb elavult ismereteket szerzünk. De ha a példákkal a stabil alapelveket szemléltetjük, olyan ismeretek birtokába juthatunk, amelyekkel a jövő példáit is megismerjük írja az egykori informatikatechnika modultanterv kezdeményezője és főszerkesztője. Véleménye szerint a tudásanyag stabil elemei a tankönyvben maradnak, míg a változó részt, a példákat az információtechnikai adathordozóknak kell közvetíteniük, amelyek számítógéppel olvashatóak.
Az új ismeretehordozók oktatási felhasználása viszont veszélyeket is rejt. A nem megfelelően kidolgozott digitális anyagok károsak is lehetnek. [A digitális tananyagok minőségéről ajánljuk olvasásra Kárpáti Andrea tanulmányát. (4)] A hazai multimédiás oktatási célú anyagok pedagógiai felméréseinek eredményére alapozta véleményét az informatikatanárok szakmai szervezetének egyik vezetője: A jelenlegi oktatóprogamok és CD-k közül nagyon kevés alkalmas a projekt- és teammunka, ezáltal az innovatív pedagógiai gyakorlat támogatására. A tanárok pedig nem tudják, mit és hogyan kellene csinálniuk. Feltétlenül szükséges tehát a pozitív példák és az általuk kitűzött és megvalósított célok népszerűsítése. A korszerű technika újdonsága és csillogása még nem sok mindent jelent, sőt még veszélyes ellentámadásra is lehetőséget ad a számítástechnika ellenzői részéről (lásd óraszámcsökkentés).
Ami viszont egyértelműen kiderül a véleményekből: a hagyományos taneszközök és virtuális ismerethordozók csoportja erőteljesen bővül, elsősorban a média, multimédia, az internet, az adatbázisok lehetőségével, amelyek nem kizárólag az iskolában, a tantermekben, a tanórán érhetőek el. Felértékelődik a könyvtári búvárkodás szerepe az egyéni válaszkeresés, információszerzés érdekében. Mind a pedagógus, mind a diák, sőt az ismereteit bővíteni kívánó szülő számára is!
A kérdés izgalmas, a válasz viszont egyáltalán nem bonyolult. A vélemények szinte azonosak. Saját tanítási tapasztalataik alapján mindannyian a pedagógiai innováció egyik kulcsszereplőjének tartják a tanár személyét, és teljesen hasonló módon definiálták átalakuló szerepkörét. A tanár irányító (sokszor mindenható) funkciója eltűnik, inkább társ, partner az ismeretszerzés folyamatában. Feladata leginkább az, hogy inspiráló környezetet teremtsen és a feltételeket megteremtse a diák önálló tanulásához vallja a tanító. Akár távolból is motiválni képes, nem vár egy bizonyos választ a diáktól, hanem várakozó állásponton van és odafigyel, egyik fő feladata a tanuláshoz szükséges pozitív légkör megteremtése. Rávezeti a diákokat saját, egyéni tanulásmódjuk kifejlesztésére, harmonizálja a diákok személyiségének érzelmi, testi, lelki és intellektuális oldalait, manager és szervező, tutor vagy mentor, de nem sétáló lexikon vagy az egyetlen megoldás biztos tudora írja a szaktanár. Feladata a motiválás, annak megtanítása, hogyan tanuljunk, a példamutatás az életvitelben, valamint a szűk szakma beillesztése az általános műveltségbe (rendszerszemléletre nevelés) fogalmazza meg az egyetemi tanár.
A módszertani oktató fejti ki legrészletesebben véleményét erről, amelynek lényeges gondolatai a következők: A pedagógus az állandó fejlődést sugallja, és azt a gyerekekbe ültetve önmagában is képes előidézni. A foglalkozásokon felmerülő tananyagokat kellőképpen tudja integrálni és az ezzel kapcsolatos kihívásokat kezelni. Ennek érdekében együtt tud működni más tárgyak tanáraival is. Elegendő teret ad a kísérletezésre, a konstruktív, önálló és csoportmunkára, amelyek a gyerekek érdeklődésének mozgatórugóján alapulnak. Nem a hagyományos tekintélyelvre alapozza a tanári szerepet, hanem a segítő, útmutató, fejlesztő társ szerepét vállalja, amely a nála bizonyos témákban több tudást birtokló diákok szerepét is a közösség hasznára tudja fordítani.
Az utóbbi évtizedek alternatív pedagógiáinak tanárattitűdjével összhangban az innovatív tanár tutori vagy partneri szerepe és személyisége érdeklődő, kísérletező, a másságot elfogadó. Intelligenciája segíti a haladást, az ismeretszerzést, a személyiségfejlesztést. Az internetkorszakban, az IKT-t alkalmazó pedagógus megváltozó szerepköréről részletesebben már Fehér Péter publikált (5), gondolatait ajánljuk a téma iránt mélyebben érdeklődőknek.
Az innováció egyik lényeges jellemzője az, hogy másolható-e, azaz az adott intézménytípuson vagy rendszeren belül továbbadható-e, másutt is megvalósítható-e? A valódi innováció nem egyetlen személyhez, tanulócsoporthoz, iskolához kötött, azaz nem csak addig él, amíg Kovács tanár úr az iskolában tanít. Adaptálhatóság nélkül egyedi pedagógiai gyakorlatról beszélhetünk, amely csupán felvillanás lehet a hagyományos módszerek között, és az egyedi eseti feltételek miatt nem sarkall másokat annak megismerésére, átvételére.
Az IKT-t alkalmazó innovatív pedagógiai gyakorlat az intézmény egészét átható tevékenység, amely a mindennapokban a példa erejével hat fogalmazza meg egy megyei számítástechnikai szaktanácsadó. Majd a cigány tanulók felzárkóztatása terén szerzett tapasztalatait írja le. Mivel a példa nemcsak rendkívül időszerű, hanem mintaértékű is, ezért az adaptálhatóság fontossága miatt összegezve közreadjuk a hátránykompenzációs munka eredményeit.
A speciális, felzárkóztató csoportban a számítógép alkalmazása, az IKT segíti a tanulókkal való kapcsolattartás sikerességét azáltal, hogy:
A szülőkkel való kapcsolattartás sikerét az is mutatta, hogy:
Az információs társadalomba való beilleszkedés jelentős eredménye lenne e tapasztalatok (és a hozzá vezető alkalmazás, módszer) átvétele. Az adaptált innovációk gyakorlata jelentős mértékben átalakíthatja a hagyományos pedagógiát (annak elveit, célját, tartalmát, módszereit), és elvezethet az információs társadalom előzőekben említett, megváltozott iskolájához.
Innovatív példák a nagyvilágból
A Második nemzetközi felmérés az információs technológiáról című kutatás (angolul: SITES, azaz Second Information Technology in Education Study) a világ 26 országában zajlott az IEA koordinálásával. (6) Hazánk az OKI Értékelési és Vizsgaközpontja irányításával a felmérés első szakaszában vett részt 1999-ben. Reprezentatív minta alapján választott iskolákban kérdőívek segítségével vizsgáltuk a rendelkezésre álló informatikai eszközöket, azok használatát, illetve alkalmazásuk akadályait. A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy bepillantást engedjen az információs és kommunikációs technika (IKT) jelenlegi iskolai helyzetébe, hogy a gyakorló pedagógusok, illetve a döntéshozó oktatáspolitikusok megismerhessék azokat a területeket, ahol további fejlesztésre van szükség. A kérdőívek egyikét az iskola igazgatója, a másikat a számítástechnikáért felelős személy (általában a számítástechnika-tanár) töltötte ki.
Az igazgatói kérdőív egyik izgalmas, nyílt végű kérdése arra biztatta az intézményvezetőket, hogy írják le az IKT alkalmazásának legsikeresebb tapasztalatait: Nevezzen meg egyet az iskolában zajló leghasznosabb tanulási tevékenységekből, amely során a tanulók a számítástechnikát alkalmazzák! Ezt követően minden ország kutatócsoportjának ún. nemzeti koordinátora azt a feladatot kapta, hogy a beérkezett esetleírások közül válassza ki az általa legjobbnak ítélt tíz alkalmazási példát, és ezeket angol fordításban küldje el a nemzetközi kutatócsoportnak. A világ minden tájáról kapott 260 iskolai példa elemzéséhez az IEA kutatói különféle csoportokat, kategóriákat állítottak fel.
Az említett zárótanulmány (7) válogatást ad az egyes országok innovatívnak ítélt alkalmazási példáiból, amelyeket különféle szempontok szerint, korcsoportonként, táblázatos elrendezésben ad közre. Ezek közül e tanulmányban csupán néhányat közlünk ízelítőül, mégpedig különböző iskolafokozatokból és földrészekről válogatva.
Tanulói tevékenységek
Tantárgyi-tantárgyközi alkalmazások
Tanári szerep
A legjobb gyakorlati alkalmazások a humán területek, az anyanyelv és a természettudományok témakörében születtek, bár sok esetben több tantárgy együttműködése is megfigyelhető volt. Az alkalmazott szoftvereket tekintve viszont elsősorban nem a tantárgyi oktatóprogramokra esett a választás, hanem az általános célú, nyitott felhasználói és kommunikációs szoftverekre. Ez érthető is, hiszen a különféle cégek által gyártott, eltérő minőségű és meghatározott, olykor bizony eléggé korlátozott módon futtatható kereskedelmi szoftverek ritkán felelnek meg a napi iskolai igényeknek. Hazai tapasztalat szerint is rugalmasabban alkalmazhatóak és a tanulói kreativitásra jobban építenek a felhasználói szoftverek. Ezek értelmes használatával a számítógép valóban eszköz lesz a tanár és a diák kezében. Sok igazgató számolt be az IKT helyi tantervet befolyásoló hatásáról, a tanári szerep megváltozásáról és a produktív tanulói tevékenységről.
Összegzés
Mint az eddigiek is mutatták, az információs technikát használó innovatív pedagógiai gyakorlatra néhány soros definíció nem adható, hiszen nem fejezné ki annak sokszínűségét. Úgy érezzük, érdemes volt kikérni a pedagóguskollégák véleményét, akik igen tartalmasan, színesen, újító szándékkal és más-más nézőpontból világítottak rá egy, már a 21. századra jellemző pedagógiai gyakorlat tulajdonságaira. Hogy az innováció megkapaszkodik-e és elterjed-e a magyar oktatásügy területén, arra az elkövetkező időszak pedagógiai gyakorlata adja majd meg a választ.
(1) PELGRUMBRUMMELHUISCOLLISPLOMPJANSSEN REINEN (1997): The Application of Multimedia Technologies in Schools: technology assessment of multimedia systems for pre-primary and primary schools. Luxembourg, European Parliament, Directorate Generale for Research.
(2) KŐRÖSNÉ MIKIS MÁRTA: Informatika a kezdőszakaszban Egy pedagógiai felmérés tanulságai. Új Pedagógiai Szemle, 1996. 12. sz. 6983. p.
(3) TÓT ÉVA: Az informatika megjelenése és hatása az iskolában. OM-MTA Pedagógiai Bizottságának kutatási beszámolója. Kézirat. 2000. január, Oktatáskutató Intézet.
(4) KÁRPÁTI ANDREA: Oktatási szoftverek minőségének vizsgálata. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 3. sz. 7781. p.
(5) FEHÉR PÉTER: Milyen legyen egy Internet-pedagógus? Új Pedagógiai Szemle, 1999. 4. sz. 9197. p.
(6) SITES W. J. PELGRUM R. E. ANDERSON (szerk.): ICT and the Emerging Paradigm for Lifelong Learning: a Worldwide Educational Assessement of Infrastructure, Goals and Practices. IEA University of Twente. OCTO, The Netherlands, November 1999.