Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2000 október > Gyógytestnevelés, gyógytorna, gyógypedagógia -- Fogalmak -- röviden

Gyógytestnevelés, gyógytorna, gyógypedagógia

– Fogalmak értelmezése röviden –

A közoktatási intézmények területéről érkezett jelzések miatt, a munkáltatói feladatok jogszabályoknak megfelelő, maradéktalan ellátása érdekében szükségesnek látszik a gyógytestnevelés, a gyógytorna és a gyógypedagógiai fogalmának, a fogalom által jelölt tevékenységi köröknek a meghatározása, illetve behatárolása. Mielőtt ezt megtennénk utalást kell tennünk a tárgyunk szempontjából két fontos jogszabályra.

A Közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény 52. paragrafus heti három órában szabja meg a pedagógiai szakszolgálatok közé sorolt gyógytestnevelést. Ez annyit jelent, hogy az iskola feladata a gyógytestnevelésre szorulók ellátása, az iskolafenntartó önkormányzat (a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény 8. bekezdése szerint) feladata a feladatellátásról való gondoskodás. A két törvényből egyértelműen következik, hogy az orvosi, szakorvosi vélemény alapján gyógytestnevelésre utalt gyereket a fenntartó döntése szerinti iskolában, a feltételeket biztosítva kell foglalkoztatni. Tehát nem mindegyik iskolában, hanem csak a kijelölt iskolában kell a gyógytestnevelés feltételeit megteremteni.

Fogalmak közötti különbségek és azonosságok

Könnyített és a gyógytestnevelés

Mindkét fogalom a testnevelés két nagy területét jelöli, melyek célja az orvosi diagnózis alapján besoroltak testnevelési eszközökkel való foglalkoztatása, a megállapított és ellenőrzött terhelés biztosítása annak érdekében, hogy a tanuló minél előbb részt vehessen az egészségesek testnevelési óráin. Különbség, hogy a könnyített testnevelésre utalt tanulók általában az osztálytársaikkal (esetenként összevont tanulócsoportban) együtt vesznek részt az órán, az ellenjavallt testgyakorlatokat nem végzik, az engedélyezett mozgások terhelését – az orvosi vélemény alapján – a testnevelő tanár állapítja meg és ellenőrzi. A könnyített testnevelésben részt vevő egészségének helyreállása után orvosi vélemény alapján, a testnevelő tanár engedélyével ismét részt vehet a testnevelési órán. Ezzel szemben a gyermekorvos által kiszűrt és a szakorvos által gyógytestnevelésre utalt tanuló csak azokat a mozgásformákat végezheti el a gyógytestnevelő tanár irányítása mellett, amelyet a szakorvos javasol. Gyógytestnevelésre a szakorvos javaslatára az iskolai gyermekgyógyász küldheti a tanulót, míg a könnyített testnevelésre utalás nem igényel szakorvosi döntést. Lényeges különbség az is, hogy amíg a könnyített testnevelésben részt vevő egyes testgyakorlatokat nem végez vagy azokat könnyítéssel végzi, addig a gyógytestnevelésben részesülő a gyógytestnevelő tanár irányítása mellett csak a betegségtípusának megfelelő, a gyógyulását speciálisan elősegítő testgyakorlatokat végezheti, amit folyamatosan méréssel (pl. pulzusméréssel) ellenőriz a pedagógus. Az egészségi állapotbeli változásokat pedig a jogszabályi előírásnak megfelelően időszakonként, szakorvos ellenőrzi.

A gyógytestnevelést1 csoportfoglalkoztatás, azon belül egyéni betegségtípusok szerint differenciált testgyakorlás, képességfejlesztés jellemzi, amely egy területileg kijelölt iskolában folyik, míg a könnyített testnevelés jellemzően egyéni (ritkán csoport) jellegű osztálykeretben végzett foglalkoztatási forma. Az érvényben lévő szabályozók lehetővé teszik, hogy a gyógytestnevelésre utalt tanulók egy része – meghagyva a speciális rehabilitációs foglalkoztatás lehetőségét is – testnevelési órán is részt vegyen (orvosi vélemény szerint gyógytestnevelés II/a kategória).

Az előzőekből már kitűnt, hogy rövidebb a könnyített testnevelésben részesülő tanulók rehabilitációs ideje, mint a gyógytestnevelésben részesülőké. A gyógytestnevelés bizony egy-, két-, gyakrabban többéves kemény és céltudatos munkát igényel tanártól és diáktól egyaránt. Az előbbiek gyógyulása száz százalékosnak mondható, az utóbbiaknak csak egy bizonyos százaléka tud csak néhány év után visszatérni az egészségesek közé, azaz részt tud venni az osztálytársaival a testnevelési órán.

A gyógytestnevelés és a könnyített testnevelés eszközei a testgyakorlatok. A különbség az, hogy az előző tevékenységi körben speciális ráhatásként, célirányos terheléssel kívánják alkalmazkodásra bírni a szervezetet, a sérült vagy kevésbé fejlett szerveket, és ezáltal kívánják elérni a gyógyulást, az utóbbiban a korábbi terheléshez viszonyított csökkentéssel a szervezet, a szervek, például mozgásszervek kímélésével és mérsékelt, de fokozódó terheléssel érik el a korábbi adaptációs szintet.

Láthatjuk, hogy nem lehet homogén fogalomként kezelni a könnyített testnevelést és a gyógytestnevelést, mert nemcsak két különböző szóról, hanem két, lényegében különböző tevékenységről van szó.

Gyógytorna és a gyógytestnevelés

Mindkét tevékenységi forma mozgással gyógyít. A gyógytorna az egészségügyi szervek gyógyító tevékenységi körébe és felügyelete alá tartozik, a gyógytestnevelés pedig pedagógiai tevékenység, szakhatósága, felügyeleti szerve az Oktatási Minisztérium. Nemcsak igazgatási és jogi szabályozásbeli különbségek jellemzik a két területet, hanem maga a tevékenység más. És ez a lényeg! A gyógytornát kórházi betegek vagy járó betegek gyógyításában alkalmazzák, nemegyszer masszással, vízben végzett nyújtó gyakorlatok alkalmazásával, olykor kiegészítő gyógyszeres és/vagy fizikoterápiás kezeléssel együtt. Ma már például szívműtétek után is mozgatják, tornáztatják a beteget. A betegségek többsége igényli a gyógytornász manuális beavatkozását, a mozgásos feladat megoldásának segítését, például nyújtó jellegű gyakorlatok végzésekor. Mindebből következik, hogy a gyógytornászok felkészítése is speciális, de egészen más irányú, mint a gyógytestnevelőké. Mégis előfordul, hogy gyógytornászt alkalmaznak gyógytestnevelő tanári munkakörben, feltehetően azért, mert a hétköznapi szóhasználatban még előfordul, hogy a gyógytestnevelésre, a testneveléshez hasonlóan még mindig alkalmazzák a gyógytorna, illetve a torna fogalmát. Célszerű tehát megkülönböztetni a két fogalmat egymástól, mert tartalmában mást jelent az egyik és mást a másik. A fogalmak összekeverésének pedig jogi következménye is lehet, mert az az intézményvezető, aki gyógytornászt alkalmaz gyógytestnevelői munkakörben, képesítés nélküli munkaerőt alkalmaz, amit a jogszabály már több mint tíz éve tilt. A gyógytornász ugyanis pedagógiai feladatkörben képesítésnélkülinek minősül.

Gyógypedagógia és a gyógytestnevelés

E két pedagógiai területet is gyakran összekeverik a hétköznapi szóhasználatban. Azonos a két fogalomban, hogy mindkettő pedagógiai tevékenység, és mindkettőben eszközfunkciója van a fizikai mozgatásnak, a mozgásnak. Fontos tudni, hogy míg a gyógytornász csak betegekkel, a gyógytestnevelő betegekkel és/vagy fejlődésben visszamaradottakkal foglalkozik, addig a gyógypedagógus fogyatékosokkal, sérültekkel, akik bizonyos képességek vonatkozásában rendkívüli képességekkel is rendelkezhetnek. (Elég csak arra gondolni, hogy a fogyatékosok között olimpiai bajnokok is vannak, szellemi zsenik is lehetnek.) Ez lényeges különbség az említett csoportok foglalkoztatása között, melyhez egy újabb adalék, hogy a gyógypedagógus eszköztárában az egyik, ha nem a legfontosabb eszköz a makrokinetikus fejlesztésen keresztül az érzékelés, az észlelés és a gondolkodás fejlesztése, melyhez még sokféle érzelmi és értelmi képességet fejlesztő eszköz és tevékenység társul. Következésképpen a fizikai cselekvés csak egy eszköz a gyógyítva nevelés eszközei között.

A gyógypedagógiai nevelés, a fogyatékosság típusa és mértéke szerint egyéni bánásmódot igényel. Fogyatékossági csoportok: hallássérültek, látássérültek, beszédben akadályozottak, tanulásban akadályozottak, értelmileg akadályozottak, mozgáskorlátozottak, teljesítmény- és viselkedészavarokkal küszködők, halmozottan fogyatékosok, autisták.

A gyógytestnevelés két nagy csoportra osztható: mozgásszervi (aszténiások, mellkasi, gerinc és láb stb.) deformitásokkal és belgyógyászati (neurotikus szívbántalmak, szívbetegségek, ifjúkori hypertonia, endokrin zavarok stb.) panaszokkal küszködő tanulók csoportjára.

A csoportosításból is jól kitűnik, hogy a két szakszolgálati feladatkörbe sorolt két tevékenységi kör és speciális szak- és tudományterület között össze nem téveszthető különbség van. Annak ellenére kimondhatjuk ezt, hogy tudjuk, úgy a gyógytestnevelő, mint a gyógypedagógus foglalkozik mozgásjavítással. Lényeges különbség azonban, hogy az előbbi csoportba az enyhén sérültek, míg az utóbbiba a maradandó mozgássérültek, a mozgásukban jelentősen korlátozottak tartoznak. Mindebből az következik, hogy a felsőoktatási intézmények más feladatra készítik fel a gyógypedagógusokat és másra a gyógytestnevelőket. Ezért, ha gyógypedagógus tanít gyógytestnevelést, ha pedagógiailag nem is képzetlen, szakmailag képesítésnélkülinek minősül. Ugyanis gyógytestnevelést csak olyan testnevelő tanár taníthat, akinek gyógytestnevelő tanári szakképesítése, azaz szakismerte (második diplomája) is van.

Összefoglalva

Gyógytestnevelő tanár az a testnevelő tanár, aki második diplomaként megszerezte a gyógytestnevelő tanári képesítést. A képesítés olyan típusú testi képesség fejlesztésére, betegségtípusok szerinti gyakorlatok összeállítására, megtervezésére és irányítására jogosítja fel a diplomást, amelynek hatására a gyermek panaszai enyhülnek, majd megszűnnek. E feladatot orvossal, szakorvossal együttműködésben látja el. A pedagógiai tevékenység szabályozó eszköze a gyógytestnevelési tanterv, amely lehet központi vagy a gyógytestnevelő által készített helyi. A gyógytestnevelő tanári munka speciális felkészülést, szaktudást és stratégiai jellegű tevékenységet (tervezést és képességfejlesztést) igényel.

Gyógytestnevelés a testnevelés egyik területe, a szaktudományon belül sajátos tudományterület. Tágabb értelemben a testkultúra, a testnevelés-tudomány része. Szűkebb értelemben a ~ önálló tantárgy, amelyben betegségtípusok szerinti és testi képességekben visszamaradott tanulók stratégiai jellegű, tantervbe foglalt differenciált képességfejlesztése folyik, mindazok részvételével, kiket a szakorvos javaslatára az iskolai gyermekgyógyász gyógytestnevelésre utal. A szakszolgálatok csoportjába sorolt pedagógiai tevékenység ellátása, a heti három órához szükséges feltételek biztosítása a területileg illetékes önkormányzat feladata. A gyógytestnevelés célja a mozgásszervi (aszténiások, mellkasi, gerinc és láb) deformitásokkal és belgyógyászati (neurotikus szívbántalmak, szívbetegek, ifjúkori hypertonia, endokrin zavarok és egyéb) panaszokkal küszködő, a testi képességekben visszamaradó, azaz a gyógytestnevelésre utalt tanulók panaszainak csökkentése, a panaszok megszüntetése a testnevelés (torna, úszás, játék stb.) eszközeivel annak érdekében, hogy alkotó s örömteli felnőtt életet éljenek és a munkaerőpiacon versenyképesek legyenek.

Könnyített testnevelés a testnevelés egyik területe, olyan feladat, amelyet a testnevelő tanár tanórai keretben, az egyéni bánásmód elve szerint, orvosi javaslatra old meg. A könnyített testnevelésre utalt tanuló köteles részt venni a tanórán, és mindazokat a tanórai feladatokat meg kell oldania, amelyek nem ellenjavalltak és amelyek egészségi állapota szerint könnyítéssel megoldhatók.

Gyógytestnevelésre utalt tanuló az, akit fejlődésben visszamaradott volta, mozgásszervi és/vagy belgyógyászati panaszok miatt a szakorvos gyógytestnevelésre javasol, akit e javaslat alapján az iskolai gyermekgyógyász orvos gyógytestnevelési (gyógytestnevelés II/a vagy II/b) csoportba sorol, s számára a gyógytestnevelő tanár a panaszok megszüntetésére irányuló testgyakorlatokat tervez és ír elő.

Könnyített testnevelésre utalt tanuló az, akit átmeneti egészségromlása miatt az orvos a gyógyulás idejére a tanórai terhelés bizonyos formái és/vagy mennyisége alól, felmentésre javasol.

Gergely Gyula