Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2000 szeptember > Társadalmi integráció a nevelés eszközeivel

Földes Petra

Társadalmi integráció a nevelés eszközeivel

– A KOMA XXI. számú pályázati anyagának bemutatása –

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány 2000. február 15-i határidővel írta ki Társadalmi integráció a nevelés eszközeivel című pályázatát. A pályázat célja a pedagógiai kultúra fejlesztése annak érdekében, hogy kialakuljanak és elterjedjenek azok a pedagógiai eszközök, amelyek segítségével hozzá lehet járulni a különféle hátrányokkal küzdő diákok sikeres beilleszkedéséhez. Az alapítvány kiemelten fontosnak tartotta a nyitott és empatikus hozzáállást az integráltan nevelt fogyatékos, illetve a más anyanyelvű vagy más kultúrában nevelkedett tanulókhoz. A felhívásra iskolák és kollégiumok pályázhattak új vagy már kidolgozott és alkalmazott programok tapasztalatainak bemutatásával, illetve új módszerekkel, fejlesztési stratégiákkal.

Már a pályázat létrejötte, a pályázati kiírás megszületése jelzi, hogy az iskolában is megjelent a társadalom dezintegrálódásának nyugtalanító jelensége. A „társadalmi integráció” hívó szavára keletkezett pályázati anyag alkalmas arra, hogy a visszájáról – a pályázatokban megjelenő problémafelvetésekből – ismerjük meg a pedagógiai folyamatban is fellelhető dezintegrációs jelenségeket és a pedagógusoknak az integrált társadalomról alkotott fogalmát.

A pályázatra 148 pályamű érkezett, ebből 102, a pályázók 69%-a nyert támogatást. A korai fejlesztésnek, a kezdő szakasznak a szocializációban és az integrációban betöltött szerepét mutatja, hogy a pályázók 71%-a, a nyertesek 76%-a általános iskola. Szomorú a szakképző intézmények pályázati részvételének alacsony aránya. Miközben a szakképző iskolák viselik a leghátrányosabb csoportok oktatásának, integrációs esélyük megőrzésének vagy megteremtésének legnagyobb terheit, addig a pályázó intézmények 3%-át képviselték, az összes elnyert pénznek mindössze 1%-át kapták meg. Figyelemre méltó viszont, hogy a szakközépiskolák szakmai presztízsét ennek a pályázatnak az eredményei is alátámasztják: míg a pályázó és a győztes intézményeknek egyaránt 5%-a volt szakközépiskola, a pályázott összegnek 7%-a, a kiosztott támogatásnak pedig 9%-a lett szakközépiskoláé. Azaz pályázatuk megfogalmazásakor a többi pályázónál meggyőzőbben képviseltek az átlagosnál magasabb igényszintet.

A megpályázott összeg is jelzi az érintett település, illetve iskola anyagi helyzetét: a kistelepülések szegényesebb körülményeinek hatását paradox módon szerényebb igényeik jelzik vissza – kistelepülésről érkezett a benyújtott pályázatok 45%-a, míg az igényelt összeg tekintetében ugyanez az arány 35%. A fővárost a pályázók 21%-a képviselte, igényeik elérték az összes igényelt támogatás 32%-át. A kuratórium döntései valamit enyhítettek az aránytalanságon: a győztesek 48%-a kistelepülés, és az összes támogatás 39%-át nyerték el, míg a fővárosi győztesek számaránya 18%, a nekik ítélt összeg pedig 25%. A kuratórium nem ítélte oda a pályázatra előirányzott 50 millió forintot: a győztes pályázatokat összesen 41 millió forinttal támogatta.

A pályázatokról átfogóan

Különbség mutatkozott a gyógypedagógiai orientáltságú (fogyatékos, részképesség-zavaros, magatartás-zavaros stb. tanulók integrált nevelése, valamint súlyos szociális hátrányokat elsősorban a fejlesztő pedagógia irányából enyhítő), illetve a gyógypedagógiai eszközöket nem alkalmazó, pedagógiai-szociális-kulturális (speciális tartalmú pedagógiai programok, kulturális rendezvények, a szocializációt segítő programok stb.) megközelítések között. Bár a kétféle szemléletet nehéz élesen szétválasztani, így is szembetűnő a gyógypedagógiai irányultságú pályázatok nagyobb sikeressége: az összes pályázat többsége (53%-a), a győzteseknek pedig még nagyobb hányada (56%-a) ilyen. Meggyőzően mutatja a két pályázattípus eredményessége közötti különbséget, hogy a gyógypedagógiai orientációjú pályázatok 71%-a, míg a „szociális” megközelítésűeknek 61%-a nyert támogatást. Úgy tűnik, ez utóbbi pályázattípus „számlájára írható”, hogy a pályázatok kellő szakmai megalapozottságának hiányában a kuratórium nem tudta odaítélni az előirányzott összeg csaknem 20%-át.

A KOMA történetében korábban is előfordult (KOMA IX. – A kezdő szakasz), hogy egy pályázat kapcsán a gyógypedagógia, a fejlesztő pedagógia szemlélete, illetve a gyógypedagógusok, a fejlesztő pedagógusok a közoktatás integráns szereplőiként jelentek meg. A fogyatékosság megítélése a társadalomban, valamint a pályázatban érintett szakmák szemléletében is átalakulóban van. Egyes szülői csoportok részéről mindinkább fölerősödik az igény a fogyatékos gyermekek integrált képzésére. Ezt a feladatot kezdetben alternatív programú alapítványi iskolák vállalták, de ma már – mint az a pályázati anyagokból is látható – mind több önkormányzati fenntartású iskolában foglalkoznak enyhén értelmi fogyatékos, illetve mozgáskorlátozott, látás- vagy hallássérült diákok integrált oktatásával. Önmagában a „más fogyatékosság” törvényi kategóriájának megalkotása is komoly feladatot rótt a közoktatásra: a bizonyos zavarokkal (részképesség-, magatartás-, figyelemzavar stb.) küzdő gyerekek speciális szükségleteinek kielégítése az iskola deklarált felelősségeként jelent meg. Mindezek a feladatok szükségessé tették a gyógypedagógusi kompetenciának behívását az iskolába. A gyógypedagógia biológiai szemléletének oldódása, a pszichológiai és társadalomtudományos megközelítések befogadása is alátámasztotta a pedagógusi és gyógypedagógusi szakma közeledését, és megalapozta termékeny együttműködésüket. (El kell azonban mondani, hogy ez az integrációs pályázatban jól kirajzolódó tendencia nem jellemzi a közoktatás egészét. A fogyatékosok túlnyomó többsége ma is specializált és izolált iskolákban tanul, a tanulási zavarokkal küzdő diákok ritkán részesülnek a „normál” általános iskolában a szükséges fejlesztő foglalkozásokban. A sikeres integrációs pályázatok tehát a két szakma kívánatos közeledését modellezik, de semmiképpen nem írják le a két rendszer valódi viszonyát.)

A pályázatok kb. 47%-át kitevő pedagógiai-szociális-kulturális megközelítésű programok korántsem mozgósítottak hasonlóképpen egyértelmű szakmai kompetenciákat. Ennek oka az, hogy a kialakulóban lévő szociális szakmáknak – minthogy gyakorlatilag nem léteztek a rendszerváltás előtt – még nincsenek hagyományaik, éppen most vívják ki helyüket a társadalmi felelősségmegosztásban. Ezért, miközben az iskolában (illetve az iskolával szemben a társadalomban) megjelent az elvárás a szociális hátrányok mérséklésére, az esélyegyenlőtlenség kezelésére, nem jutott érvényre ezzel együtt a mindezek megvalósításához szükséges szakmai kompetencia. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az iskolában adott pedagógiai szakértelem sajátos eszközrendszert biztosít ugyan a szociális eredetű problémák kezelésére, de semmiképpen sem garancia a társadalmi feszültségek – vagy akár csak egyes személyes sorsok – megoldására. Amíg tehát a fogyatékos tanulók integrálásában a pedagógia egyenértékű partnerként számíthat a gyógypedagógia és a gyógypedagógus segítségére, addig a szociális problémák iskolai kezelésében (és ezzel együtt egy program vagy egy pályázat kidolgozásában) mind ez ideig magára maradt. Várható, hogy az iskolai szociális munka elméletének és gyakorlatának erősödésével, a gyermekvédelmi törvény nyomán létrejött gyermekjóléti szolgálatok működésének megszilárdulásával az iskola és a szociális szféra között is kialakul a munka- és felelősségmegosztás, és ezzel együtt az iskolának mint intézménynek a szociális feladatvállalása világosabbá és professzionálisabbá válik. Az iskola be tud fogadni szociális eredetű feladatokat, ha ezzel együtt befogadhat, alkalmazhat szociális munkásokat, gyermekvédelmi szakembereket, mint ahogy befogad egyes gyógypedagógiai, fejlesztő pedagógiai funkciókat is az ezekben kompetens gyógypedagógusok alkalmazása mellett. Az iskola szerepe a társadalmi integrációban integrált szemlélettel, különböző szakmák és szakemberek együttműködésével valósítható meg. Az erre való törekvés gyakran megjelenik a pedagógiai-szociális szemléletű pályázatokban, előrevetítve az oktatási és szociális szféra kapcsolatának erősödését.

A győztes pályázatok tartalmáról

A győztes pályázatok 35%-a fogyatékos diákok integrált képzésével foglalkozik, további 21%-ban lelhető fel a gyógypedagógiai-fejlesztő pedagógiai szemlélet (más fogyatékosok, felzárkóztatás képesség- és készségfejlesztéssel, egyéni fejlesztés stb.). A pedagógiai-szociális megközelítésű pályázatok legtöbbje (20%-a) szocializációs programot kínál leszakadó társadalmi csoportok gyermekeinek (kommunikáció, az önismeret fejlesztése, rendezvények, klubprogramok a kulturális hátrányok mérséklésére stb.). Kifejezetten etnikai (többségében roma) programot képvisel a pályázatok 13%-a, de a szocializációs pályázatok között is akadnak súlyos szociális hátrányokkal küzdő roma diákok számára kidolgozott programok. Mindössze két pályázat (2%) foglalkozik állami gondozott diákokkal. Megjelentek viszont a szakmai fejlődést, tapasztalatcserét, teammunkát segíteni hivatott pályázatok (6%).

A győztes pályázatok többsége különböző szakemberek és intézmények közötti együttműködésre alapozza programját. A helyi adottságok és a meglévő kapcsolatrendszer kiaknázásával alakulnak ki a komplex programok és az együttműködő teamek. Ilyen például egy-egy pályázatban az értelmileg akadályozottak iskolája és a zeneiskola vagy a faluház, illetve a nevelőotthon és a művészeti iskola összefogása vagy a tudatos kapcsolattartás és feladatmegosztás a nevelési tanácsadó és a gyermekjóléti szolgálat intézményével. Személyes kapcsolatra példa a pedagógus-gyógypedagógus-szülő vagy másutt a pedagógus-pszichológus-családterapeuta együttműködés megvalósítása.

Hogyan jelenítik meg a pályázatok az iskolának a társadalmi integrációban betölthető szerepét

A rendszerintegrációban személytelen erők, például a népesedési és gazdasági folyamatok, intézmények – mint a jogrendszer – és szervezetek fogják egybe a társadalom működését. A társadalom tagjai állandóan kapcsolatban vannak ezekkel a személytelen erőkkel és folyamatokkal, s akarva, nem akarva kénytelenek alkalmazkodni hozzájuk. Alkalmazkodásuk azonban csak formális és személytelen lehet, hiszen a társadalmi integráció folyamatai a cselekvők „háta mögött” zajlanak.

A szociális integráció viszont személyes és társas természetű, kötőanyaga a közös kultúra és annak értékei. Ennek szabályait főként az erkölcs és az ízlés szolgálja, legfontosabb közege a közvetlen emberi kommunikáció, fenntartó mechanizmusa pedig a szocializáció. Ez az a világ, amelyet nem formajegyei és működése, hanem kulturális magától értetődőségei különböztetnek meg más, hasonló szerkezetű világoktól. A cselekvők ebben ismerik ki magukat, és ennek vannak kiszolgáltatva. Ilyen világokra példák az etnikai, nemzeti és nemzetiségi, vallási közösségek, illetve a személyközi kapcsolathálózatokból álló kiscsoportok.1

Az iskola sajátos módon egyszerre jeleníti meg a rendszerintegráció irányait kijelölő személytelen erő (mint intézmény a maga összes oktatáspolitikai és társadalmi meghatározottságával) és a szociális integrációt hordozó személyes, illetve kulturális, erkölcsi stb. közeg jegyeit. Ez a kettősség megjelenik a pályázó iskolák helyzet- és feladatmeghatározásában: a helyzetelemzésben szereplő statisztikai adatok szorosan összefonódnak a leírt jelenségek pedagógiai értelmezésével, az empátia vagy a tehetetlenség megnyilvánulásaival. A gyakran leplezetlenül érzelmi hangütések elválaszthatatlanul hozzátartoznak a megjelenített objektív valósághoz, az adott iskola pedagógiai teréhez. A helyzetértékelésekben tehát megjelenik az iskola társadalmi és személyes meghatározottságának sajátos kombinációja, az a kettős közeg, amelyben a hétköznapok pedagógiája megvalósul. A pedagógus (illetve az adott iskola) „személyisége” meghatározó tényezője magának a problémafelvetésnek, amennyiben a konkrét közeg és a személyek szociális érzékenysége láttatja meg a problémát és jelöli ki a feladatot. Ezt illusztrálandó érdemes kiemelni néhány győztes pályázat helyzetértékelésének részleteit.

„Jelenleg 9 tanulócsoportban 115 enyhe értelmi fogyatékos tanulónk van. 11 környező községből járnak be naponta, illetve a diákotthon lakói. 71%-uk cigány származású, 99% hátrányos helyzetű. Ingerszegény, gyakran nyomorúságos családi háttérből érkeznek.” (Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Nagybajom)

„Iskolánkban 46 enyhe fokban értelmi fogyatékos tanuló tanul négy tanulócsoportban öt községből. Az iskolavezetésnek köszönhetően termeink az általános iskola épületén belül kaptak helyet, így tanulóink az iskolában töltött időt ép társaikkal együtt élik meg. A tanítási és tanulószobai tanórák kivételével mindenhol integrálódnak az iskola közösségébe (szünetek, sportkör, rendezvények – farsang, sportnap, DÖK-vetélkedők stb.). Gondot nem a »másság« okoz, hanem a súlyos magatartási problémák. Hosszas beszélgetések után ébredtünk rá, hogy a gyerekek otthonról hozzák a deviáns magatartásmintákat. (Tanulóinknak kb. 70%-a roma, a szülők kb. fele »kisegítő« iskolát végzett, illetve több analfabéta is van.)” (Általános és Zeneiskola Speciális Tagozata, Mágocs)

„Iskolánk körzeti általános iskola, 8 településről járnak ide tanulók. A 290 főből 112 cigány származású, 65 fő túlkoros. Jelenleg 18 tanuló enyhe fokban értelmi fogyatékos és egy tanuló középsúlyos fokban értelmi fogyatékos.” (Körzeti Általános Iskola és Óvoda, Kétújfalu)

„A mi iskolánk nem elitiskola. Az egyetlen kitörési pontunk, ha ahhoz a fogyasztói körhöz alkalmazkodunk, amely adott. Adnunk kell esélyt minden tanulónak, hiszen ezt csak tőlünk kaphatják meg.
Miért fontos iskolánk életében egy ilyen program?
Szociális adottságok: Sokéves kínlódás után be kellett látnunk, hogy a szociokulturális helyzet, amelyből tanulóink jönnek, rohamosan zuhan. Megjelent az éhezés és sokszor a teljes elhanyagoltság is gyerekeink között. Bizonytalan létfeltételek mellett, ezekkel nem számolva nincs esélyünk. Nekünk kell előteremteni az ebédjüket és az iskolai nyugalmukat. (...)
A szülők, ha tartják is a kapcsolatot az iskolával, csak a szociális segély aláírása végett. Nincsenek elvárásaik, csupán valamilyen elégséges bizonyítvány. Ha a gyerekeket sikerül itt tartanunk, növelnünk az igényszintjüket, talán a szülőket is megnyerjük partnerként. Anyagi támogatást ehhez tőlük nem várhatunk, hiszen a tankönyveket sem vásárolják meg. A szülők beleegyezése, támogatása nélkül, velük szemben nem dolgozhatunk, vállalnunk kell az ő formálásukat is.” (Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Szakiskola, Pécs)

„Iskolánk Nyíregyháza város vonzáskörzetében egyedi feladatokat lát el: a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók általános iskolai, szakiskolai oktatása-nevelése, szakképzése alapfeladatunk.
Tanulóink száma 236 fő, ebből 50 fő általános iskolás, felső tagozatos diák. Ezen általános iskolás diákok más alapfokú oktatási intézményben kezdték meg tanulmányaikat, de gyenge tanulmányi eredményük, magatartási és beilleszkedési zavaraik miatt eltanácsolták őket a többi alapfokú intézményből. Több iskolai kudarc után kerültek iskolánkba, ahol folytathatják tanulmányaikat.” (Bencs László Szakiskola és Általános Iskola, Nyíregyháza)

„Eddigi középiskolás statisztikai adatainkat elemezve megállapítottuk, hogy egyre fokozódó leszakadás tapasztalható a középiskolai tanulmányokat megkezdő diákok között – elsősorban az eleve gyengébb tanulmányi eredménnyel jelentkezők körében. (...) A közepes és annál gyengébb diákok is élni kívánnak ma már a középiskolai tanulás lehetőségével. (...)
A középiskolák lényegesen nagyobb lakóhelyi területet fednek le, mint az általános iskolák, így a 9. osztályokban, az igen nagy mértékben különböző családi háttér, neveltetés miatt erőteljesen érzékelhető a szinte behozhatatlannak tűnő különbség az egyes diákok, diákcsoportok között.” (Eötvös Loránd Szakközépiskola, Budapest XX. ker.)

„A gyermekotthonokban élő gyermekek egyre kisebb hányada jár ún. intézeti, belső iskolába, jelentős részük integrált nevelés során »külsős« általános iskolákban tanul. Továbbtanulási arányuk ijesztően alacsony, a felsőoktatásba már csak mindössze 1%-uk jut el. Az iskolai kudarcok magatartási problémákkal párosulnak, melyek szükségszerűen vezetnek alacsony önértékeléshez, torz, kompenzáló viselkedésformák megjelenéséhez.
Az iskolai életút ilyen alakulása kirekeszti őket a piacképes tudás megszerzéséből, és – megfelelő szülői háttér nélkül – könnyen vezet a potenciális munkanélküli-, hajléktalanléthez. E társadalmi probléma felismerése és időben történő hatékony kezelése azért is elengedhetetlenül fontos, hiszen a saját sorsát kompetensen irányítani nem tudó fiatal előbb-utóbb a szociális ellátásokat lesz kénytelen igénybe venni.” (Kötelék Alapítvány, Budapest III. ker.)

A programok célmeghatározásában is megfigyelhető a helyzetelemzések kettős megközelítése, egyszerre jelenik meg a programban részt vevő diákok és pedagógusok kívánatos szubjektív jó érzése, elégedettsége, illetve a társadalom szempontjából megfogalmazott kimenet. Egyes pályázatok átfogó társadalmi, illetve szocializációs célmeghatározásukkal egy integrált társadalom vágyott képét jelenítik meg.

„Célunk bevonni a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket, fiatalokat olyan kulturális tevékenységekbe, melyekben megtalálhatják saját önkifejezési formáikat, az egyetemes kultúra aktív résztvevői és értői lehetnek. A távoli cél az, hogy teljes életet élő felnőtté válhassanak, és meg tudják adni a saját gyerekeiknek azt a figyelmes, céltudatos törődést, ami nekik nem adatott meg.” (Mórahalmi Alapfokú Művészeti Iskola)

„Koncepciónk az, hogy ha a család elfogadja fogyatékos gyermekét, könnyebben fogadtatja el magát környezetével, kevésbé keres deviáns megnyilvánulási formákat. A gyermek a családdal együtt kerül a társadalomba, nem szeparálódik a környezetétől a mássága miatt.” (Általános és Zeneiskola Speciális Tagozata, Mágocs)

„A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók objektív-relatív deprivációit nem tudjuk pedagógiai eszközökkel befolyásolni. Csökkenteni tudjuk viszont a másodlagos-következményes hátrányokat: a szocializációból, személyiségfejlődésből vagy iskolai kudarcokból eredőket. A kommunikációs képességeket a hétköznapi élethez szükséges, a tanuláshoz elégséges szintre lehet hozni. Így javulnak az esélyeik. A szocializációs programmal a munkaerő-piaci pozíciók javulnak, mert a tanulók felismerik saját lehetőségeiket és képességeiket, erősödik kitartásuk és kialakul önérvényesítési törekvésük, jövőképük. Visszaszorulnak a disszociális és deviáns viselkedési formák, pozitív énkép és mélyebb tanulási motiváció alakul ki bennük. Társas kapcsolataikban nyitottabbá, toleránsabbá válnak. Elfogadják önmaguk problémáit, s segítséggel megoldják azokat.
Távolabbi céljaink: elkerülhető a lemorzsolódás, a halmozott hátrányok miatti kirekesztődés az iskolai rendszerből, az iskolarendszerű szakképzésből. Javulnak elhelyezkedési lehetőségeik, s ezáltal a szociális háló gondoskodására kevesebb fiatal szorul. Ez hosszú távon megtérülő befektetés, társadalmi haszna vitathatatlan, hiszen tanulóink majdani értékteremtői térségünknek, a keleti régiónak, amely igen hátrányos helyzetű, nagyfokú munkanélküliséggel és egyéb gazdasági gondokkal küzdő országrész. Megállíthatók a deviancia felé sodródó fiatalok, csökken az ún. »megélhetési bűnelkövetések« száma, a kábítószer-függőség és egyéb társadalmilag és egyénileg is káros szenvedélyben megbetegedők száma. Egészséges, harmonikus életvezetésre képes felnőtt válik tanulóinkból, akik ezt majd utódaiknak is biztosítani tudják, s így megállítható a társadalmi hátrányok újrateremtődése a következő generációban.” (Bencs László Szakiskola és Általános Iskola, Nyíregyháza)

A pályázati kiírás célként fogalmazta meg és a kuratórium is kiemelten támogatta a modellértékű, máshol is adaptálható programokat. A következő összeállításban ilyen pályázatok részleteit közöljük.

„A sokoldalú művészeti kultúrából ezekhez a gyerekekhez, akik falun élnek, a népi kultúra áll legközelebb, mely egészében kínálja a műveltség alapelemeit. Többek között az esztendő népszokásaiban komplex egységben jeleníthető meg érzelem és intellektus, szellemi alkotás és tárgyi cselekvés, játék, szöveg, ritmus, dallam, mozgás, tárgyak, eszközök. Énekben, játékban, zenében élő szokásanyagot dolgoz fel.
A manuális tevékenységekhez szükséges anyagok nagy részét a gyerekek természeti kincsekből gyűjtik, tehát munkáikat főleg természetes anyagokból készítik. Így önmaguk alkotnak használati és ajándéktárgyakat, s nem a kész tárgy megvásárlására sóvárognak. A tanterv tartalma a követelmények által jól motiváltan, a gyerekek sokféleségét elfogadva, a képességek fejlődésének megfelelően érvényesül. Fontos eredmény, hogy a félénk, önbizalomhiányban szenvedő, esetleg sérült lelkű gyermek is bátran készít, alkot szépet, különlegeset.” (Körzeti Általános Iskola és Óvoda, Kétújfalu)

„A játéktevékenységbe ágyazott mozgásos feladatok fejlesztik a gyermekek személyiségét (önbizalom, feladat- és szabálytudat, kapcsolatteremtés, elemi szokások kialakítása stb.). Sajátos gyógypedagógiai módszerek segítségével eljutnak állapotuknak megfelelő teljesítőképességük felső határáig. A magabiztos, jó mozgású, »talpraesett« gyerek az élet minden területén megállja a helyét, jó döntéseket hoz, könnyebben átlendül az esetleges nehézségeken.” (Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola, Nagybajom)

„A zene az a terület, ahol a gyermek a céllal végzett tevékenység során figyelmét a munkájára, az alkotására fordítja. A zene, a ritmus, a beszéd szoros kapcsolatban áll egymással. Az egyik készség fejlődése pozitív hatással van a többi fejlődésére. A ritmus és a kézfunkció összekapcsolása segíti a motoros képességet, sőt a cselekvésre való késztetést is fokozza. Ez a komplex hatás az értelmi akadályozottság leküzdésében jelentős szerepet tölthet be. A sikerélmény, az együtt zenélés öröme, a közönség előtti játék valódi érzelmi hatást képes kelteni a sokszor személyiségfejlődési és beilleszkedési zavarokkal küzdő gyermekben. A zenélés során kialakuló fegyelmezettség az élet más területén is fegyelmezettebb viselkedést, nagyobb koncentrálóképességet feltételez.” (Kovács László Utcai Általános Iskola, Szentendre)

„Új tantárgyak bevezetésére azért van szükség, mert ezek jobban lekötik őket, ezeken keresztül a hagyományos tananyag is megszerettethető. Néhány fontos tantárgy neve gyermeknyelven:

Kommunikáció»Te és én«
Társadalomismeret»Miről mesél a múlt«
Önismereti tréningek»Titkaim«
Autogén tréning»Lazítás«
Környezetvédelmi munkák»Védeni kell őket is!«
Tanulásmódszertan»Tudni akarom«
Zeneterápia»Hangok szárnyán«
Idegen nyelv»Nyelvelő«
Kreatív kör»Nézd, mit csináltam!«
Életvitel»Így szeretnék élni!«

(Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola és Szakiskola, Pécs)

A pályázatok általában a szocializációs mező vagy a pedagógiai program valamely részterületére irányultak, és jól meghatározott élmények generalizálódásától várják a program önmagán túlmutató hatását. Ezzel együtt – ha lényegesen kisebb számban is – megjelentek a szocializációt a maga teljességében szemlélő, átfogó szakmai programok. Ilyen modellértékű pályázati anyagot mutatunk be részletesebben.

A Collegium Martineum Középiskolai Tehetséggondozó Kollégium progamja

A magyar közoktatás rendszerében olyan újszerű oktatási, nevelési feladatokat ellátó pedagógiai vállalkozás, amely a társadalom jövedelem- és presztízshierarchiájának alsó tíz százalékából induló – főleg cigány – fiatalok számára kívánja lehetővé tenni a továbbtanulást.

Családlátogatások

Leendő kollégistáinkat már 7-8. osztályos korukban megismerjük, már ekkor közvetlen kapcsolatot építünk ki a családdal.

Fontos feladatunk a továbbtanulást segítő, támogató szülői szemlélet kialakítása, hiszen nemegyszer találkozunk olyan esettel, ahol a gyermek továbbtanulási szándéka és a szülők akarata szemben áll egymással. Az értelmiségi hagyományokkal nem rendelkező családok gyermekeiket a minél előbbi egzisztenciális biztonság reményében szakmaszerzésre ösztönzik, figyelmen kívül hagyva a gyermek képességeit s a lakókörzet munkaerő-piaci lehetőségeit.

A családokkal való rendszeres kapcsolattartás, a gyermek életében való aktív szülői részvétel elősegítése érdekében rendszeresen látogatjuk a családokat.

Szülői találkozók

A Collegium Martineum Középiskolai Tehetséggondozó Kollégiumba szervezett szülői találkozókkal a tanulást támogató, abban részt vállaló szülői szerep kialakítására trekszünk. A szülők megismerkedhetnek a kollégium életével, véleményt nyilváníthatnak, javaslatot tehetnek a kollégium működésével kapcsolatban. Alkalmanként külső segítők (családterapeuta, pszichológus) is bekapcsolódnak a beszélgetésekbe, s – igény szerint – lehetőséget biztosítunk a szakemberekkel történő egyéni konzultációra is.

A demokratikus házi konferenciák

Kollégista diákjaink demokratikus elvek alapján működő 14-16 fős lakóegységekben élnek, s nevelőikkel önálló közösséget alkotnak. (...) Ez a létforma biztosítja, hogy a kollégium 60 fővel is megtarthatja családias jellegét.

A kedvező feltételek biztosítása ellenére fiataljaink gyakran kerülnek – főként a kollégiumba költözést követően – konfliktushelyzetbe egymással. Családjuktól távol meg kell találniuk helyüket az új közösségben. A lakóközösségekben heti egy alkalommal szervezett demokratikus házi konferenciákon lehetőségük van a problémák közös megvitatására és megoldások keresésére. A döntéshozatal fontos eleme, hogy minden jelenlévőnek (pedagógusok, diákok, gazdaasszony, lelkész) egy szavazata van, így biztosított a demokratikus döntéshozatal. Bármelyik résztvevőnek lehet vétójoga, ha a többségi szavazatot kapott döntés alapvető érdekeket sért. Ebben az esetben a témát újból megvitatják és új döntést hoznak. A demokratikus házi konferencia demokráciában járatos, önálló döntések hozatalára képes, a konfliktusok kezelésében otthonosan mozgó fiatalok nevelését segíti.

Szociális gondoskodás

A családok jelenlegi jövedelmi viszonyai mellett gyermekeik tanulmányi kiadásainak csak elenyésző hányadát tudják fedezni. A kistelepülésekről a nagyvárosi középiskolába kerülő szegény fiatalokban – hiányos felszereltségük és ruházatuk miatt – társaikkal szemben gátlások alakulnak ki. A kollégium – indokolt esetekben – taneszköz- és tankönyvsegélyben részesíti diákjait. Szervezetünk egyik külföldi alapítója révén ruhákat és más szükséges holmikat is kapnak fiataljaink.

Nyitott kollégiumi programok

Kevés cigány fiatal tanul tovább érettségit adó intézményekben. Ezzel gyakran szembesülnek diákjaink, hiszen nemegyszer rajtuk kívül nincs egyetlen cigány tanuló sem az osztályukban. Osztálytársaik közül sokakban a családból hozott, gyakran előítéletes gondolkodás él. A konfliktushelyzetek kezelésére a középiskolai tanárok sincsenek minden esetben felkészülve. Nyitott kollégiumi programunk keretében diákjaink közösségi programokra (filmklub, sportprogram, beszélgetések, előadások stb.) hívják osztálytársaikat, tanáraikat, a falu fiataljait a mánfai kollégiumba. Gyakran érkeznek hozzánk hazai és külföldi vendégek (egyetemista és főiskolás diákok, önkéntes segítők, cigány és nem cigány értelmiségi szaktekintélyek, művészek). A velük való találkozás nemcsak a kollégistáknak, hanem osztálytársaiknak és a falu fiataljainak is színvonalas programlehetőséget biztosít. Programjaink nem titkolt célja a cigánysággal szembeni előítéletek csökkentése, s az előítéletekből fakadó konfliktushelyzetek megelőzése.

A pedagógusok képzése

Egyes pedagógusképző intézmények ugyan megpróbálják felkészíteni hallgatóikat a cigány gyerekekkel és családokkal történő foglalkozásra, a képzések azonban a minimális elméleti ismeretek elsajátítása mellett kevés segítséget nyújtanak a mindennapi pedagógiai munkához. A tanítási gyakorlatok ideje alatt a hallgatók ritkán találkoznak cigány tanulókkal, hiszen ők nem a belvárosi gyakorlóiskolákba járnak.

A középiskolai tanárok közül sokan szinte nem is találkoznak cigány tanulókkal. A Collegium Martineum Alapítvány pedagógiai műhelye szakmai segítséget kíván nyújtani a pedagógusoknak, hiszen a cigány tanulók hatékony iskolai oktatásához magasabb szintű szociológiai ismeretekre és az átlagosnál fejlettebb empátiás készségre van szükség. A cigány fiatalok körében jelentős középiskolai lemorzsolódás elkerülése érdekében – pedagógiai műhelymunka során, külső szakemberek bevonásával – szeretnénk ezen a területen ismeretekhez juttatni az érdeklődő pedagógusokat.

Prevenciós mentálhigiénés beszélgetések

A konfliktusok megelőzését célzó mentálhigiénés beszélgetéseink a szülői találkozókon és a nyitott kollégiumi program keretében folynak. Vezetőjük alkalmanként meghívott pszichológus és családterapeuta. Diákjaink lelki problémáinak megoldását egyéni beszélgetések vagy csoportos terápia keretében segítik a szakemberek. A szülőknek és a nevelőknek is lehetőséget nyújtunk a szakemberekkel történő egyéni vagy csoportos beszélgetésekre.

Összegzés

Vitathatatlan, hogy a KOMA XXI. számú pályázatának kiírása időszerű volt. A kuratórium döntése (a pályázati keret 20%-ának visszatartása) azonban azt mutatja, hogy sürgető szükség van a társadalmi integráció szemléletének megerősödésére és professzionális technikák meghonosodására az iskolában. Annál is inkább így van ez, mivel az uniós csatlakozás előkészítése ugyanezt a feladatot rója a közoktatásra és ezen keresztül a társadalomra.

„... az oktatással kapcsolatos politikát meghatározó uniós célkitűzés a társadalmi kohézió fenntartása. Az Unió politikai vezetőire jellemző az a meggyőződés, hogy a hosszabb ideje meglévő és a belátható jövőben jelentősen nem csökkenthető tömeges munkanélküliség és a növekvő társadalmi kettészakadás felboríthatja a társadalmi stabilitást és veszélybe sodorhatja a versenyképességet is. Emellett az uniós politikai térben meghatározó befolyása van a szociális célokat követő mozgalmaknak, az aktív szociális gondoskodást közfeladatnak tekintő politikai megközelítéseknek. Ehhez párosul az a meggyőződés, hogy az oktatás meghatározó szerepet játszhat a társadalmi kohézió fenntartásában. Különösen nagy figyelem irányul azokra a társadalmi és tanulói csoportokra, amelyeket a leginkább fenyeget az iskolai kudarc és a lemorzsolódás vagy a társadalmi kirekesztés veszélye. (...)

A csatlakozni kívánó országok oktatási rendszereinek a közösségi értékelésében várhatóan meghatározó szempont lesz az, vajon e rendszerek milyen mértékben képesek elősegíteni a társadalmi kohézió fenntartását, a leszakadó és a társadalomból való tartós kizáródással fenyegetett csoportok reintegrálását.”