Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2000 április > Könyv a gyermekpszichológiáról, avagy egy új magyar fejlődéslélektan
Könyv a gyermekpszichológiáról, avagy egy új magyar
fejlődéslélektan
Az utóbbi években több fejlődés-lélektani mű is megjelent fordítás
formájában Magyarországon. (Gondoljunk a Cole házaspár vagy
a MönksKnoers szerzőpár fejlődéslélektanára.) 1999 őszétől
magyar szerző munkája is jelen van ebben a tárgykörben a hazai könyvpiacon.
Vajda Zsuzsanna A gyermek pszichológiai fejlődése című
kötete a Helikon Kiadó gondozásában látott napvilágot.
*A szerző a fejlődéslélektan elméleti problémái kapcsán olyan
tudományelméleti kérdésekkel foglalkozik, mint az idő, az okság, a
fejlődés értelmezése, a tudomány célja. Rámutat arra, hogy a pszichológiai
kutatások aránytalanul nagy hányada csoportosul az első életévek köré,
azt a hamis látszatot keltve, hogy a később történő változások kevésbé
érdekesek.
A Születés előtt címet viselő fejezet először a veleszületett
tulajdonságok és a környezeti hatások összefüggését tárgyalja, kitérve
a nemi különbségek problematikájára. A továbbiakban az anyai szervezet
által teremtett környezet kérdéseire, a magzati fejlődés szakaszaira
és a születés körülményeire összpontosít, végül az újszülött jellemzőit
foglalja össze.
A következő tartalmi egységben, amely a születéstől az
első év végéig követi nyomon a gyermek pszichológiai fejlődését,
különösen nagy szerepet kap a kb. féléves korra kialakuló ún. elsődleges
kötődés jellegzetességeinek, típusainak ismertetése és egész életre
szóló kihatásainak elemzése. A korai kötődés fejlődésre gyakorolt
hatásának felismerése ... új megvilágításba helyezte a szociális környezetet,
és megerősítette, hogy a szeretetteljes gondozás a fejlődés alapvető
motívuma, amely valójában biológiai feltételként is értelmezhető
írja a szerző.
A kisdedkorral (13. év) foglalkozó fejezet egyik központi
témája a beszédtanulás és a nyelvelsajátítás, melynek kifejtése során
Vajda Zsuzsanna többek között Chomsky és Piaget
vonatkozó teóriáit, valamint az ún. cselekvésközpontú elméletet
ismerteti. Az én, illetve a személyiség általános fejlődésének
és működésének kutatásával kapcsolatos nézeteket követően az erkölcsi
fejlődéskép kialakulásáról, illetve a csecsemő- és a kisgyerekkori
játékról olvashatunk ebben a részben.
Körülbelül két és fél, hároméves kortól hétéves korig terjed
az az időszak, amelyet az egyszerűség kedvéért óvodáskornak fogunk
nevezni. A fejlődés fokozatosan lelassul: kezdetben hetek, majd hónapok,
később egyre hosszabb időszakok során történnek jellegzetes változások.
Az óvodáskorban a fejlődés években mérhető írja a kötet szerzője
Az óvodáskor címet viselő harmadik fejezet elején. Ebben a
gondolati egységben az értelmi fejlődésről írva Vajda Zsuzsanna
kifejti Piaget elméletét az egocentrikus gondolkodásról, tárgyalja
Vigotszkij erről szóló kritikáját, illetve a téma újabb
irodalmát. Az óvodáskor erkölcse, az énfejlődés és a társas kapcsolatok
változása a fejezet további tárgykörei. A szerző kitér még a gyermeki
fantázia és önkifejezés megnyilvánulásainak játék, rajz, mese
óvodáskori szerepére is.
Az ötödik fejezet a kisiskoláskori fejlődést mutatja
be. A hatodik-hetedik évet már régóta a gyermek fejlődése fordulópontjának
tartják. Ennek oka a szerző szerint, hogy ettől az időszaktól számítva
a gyermek mind testi felépítése, mind gondolkodásmódja tekintetében
egyre inkább hasonlít a felnőtthöz. E tartalmi egységben az iskolai
tanulás pszichológiai tényezőinek ismertetése és a társakkal való
viselkedés sajátosságainak felvázolása játszik fő szerepet. Előbbi
esetében a számolás és a matematikai gondolkodás, az olvasás, az írás,
továbbá az iskolai motiváció részterületeiről esik szó.
A következő fejezet a serdülőkor kérdésköréről szól.
A serdülőkor legfontosabb fejleményei közé tartozik annak a folyamatnak
a kiteljesedése, amelynek során az egyén egész lényét, szándékait
és cselekedeteit képes lesz megjeleníteni, reprezentálni önmaga előtt
írja a szerző. Hangsúlyos e helyütt az identitás kialakulásának
tárgyalása (elsősorban Erikson identitásmodellje alapján),
illetve a szexuális szerepvállalás fejlődési folyamatának vizsgálata.
Az erkölcsi fejlődés, a társas kapcsolatok visszatérő módon szerepelnek
a fejezetben, amely végül rövid kitérőt tesz a tizenéves kor devianciáira
és válságaira.
A fejlődéslélektan modern felfogása szerint a fejlődés nem zárul
le a felnőttkor küszöbén, hanem egész életen át tart. Így az utolsó
anyagrész Az egész életen át tartó fejlődés címet viseli, s
a további életszakaszok pszichológiái jellegzetességeit is felvázolja.
Visszautal az első, elméleti problémákkal foglalkozó fejezetre, majd
áttekinti a fejlődés fogalom felnőttkorra kiterjesztésének következményeit:
sorra veszi például a pszichológiai funkciók és a biológiai állapot
változásainak összefüggéseit.
Vajda Zsuzsanna könyve előszavában (Bevezető mondatok
az olvasóhoz) utal azokra a szokatlan megoldásokra, amelyek művét
a hasonló, összefoglaló jellegű fejlődés-lélektani munkák többségétől
megkülönböztetik. Egyik megjegyzése szerint normaszegés az, hogy az
olvasó csak kismértékben talál a szűkebb és tágabb környezetre vonatkozó
fejtegetéseket a kötetben. A környezeti vonatkozások (család, iskola
stb.) úgyszólván teljes hiányát azzal magyarázza, hogy a szocializáció
bevonása a tartalom leegyszerűsítésével járt volna együtt. Ennek a
szerző által preferált megoldásnak nemcsak ökonómiai, hanem mint
majd látni fogjuk szemléletbeli okai is vannak.
*A kötet szerkezete a szerző azon meggyőződését tükrözi, hogy
a gyermek pszichológiai fejlődése egységes folyamatot képez, s hogy
ez a folyamat belső összefüggéseket tartalmaz. A fejezetek általában
a fejlődéslélektan hagyományos szakaszhatáraihoz igazodnak. Kivételt
képez a másutt többnyire egy életkori periódusnak tekintett kisgyermekkor,
amely ebben a műben kisdedkorra és óvodáskorra osztódik. (A kisdedkor
szakszó használata még a fejlődéstanon belül sem általános.)
Mérei Ferenc szavaival élve a fejlődés három fonala:
a megismerő, az érzelmi és a társas egyenrangú a könyvben, az egyes
életszakaszokat a felnőttkorral foglalkozó fejezetet leszámítva
egységes szempontok szerint tekinti át a szerző. Ezeket testi változások,
értelmi fejlődés, erkölcsi fejlődés, társas kapcsolatok Vajda
Zsuzsanna az adott életkori periódushoz igazodva, rugalmasan
kezeli.
A kötet nem követi a fejlődéstani munkák általánosnak mondható
szokását: a különböző irányzatok értékelésmentes felsorolását, hanem
a tudományos nézetek folyamatos szembeállításának és értékelésének
módszerével él. Ennek során a fejlődéslélektan legfőbb irányzatai
közül főként Piaget kognitív lélektanának, a mélylélektannak,
illetve a fejlődéslélektan kognitív irányzatának nézetrendszerét állítja
középpontba.
Vajda Zsuzsanna főként Piaget tanaiból merít (például
értelmi fejlődés, egocentrizmus), így a francia pszichológus nézetei
mintegy a mű gerincét képezik. Eljárását a következőképpen indokolja:
... fontosnak látszott Piaget értelmi fejlődéssel kapcsolatos
modelljének részletes felidézése ... a fejlődés-lélektani kutatások
ma is őt tekintik a »kályhának«, amelytől elindulnak, így hát természetes,
hogy én is ezt teszem.
Már említettük, hogy a mű kevés helyet szentel a környezeti
hatások szerepének bemutatására. Ez, véleményünk szerint, a szerző
Piaget-t követő szemléletének is tekinthető. Mérei Ferenc szerint
Piaget rendszerében szemben Wallon és Zazzo
elgondolásával a szociális tényező nem határozza meg a viselkedést.
A magatartást alapvetően a kognitív, az intelligenciának az adott
fejlődési szintje határozza meg. A szociális Piaget világában a társas
viselkedés jelenségcsoportja, s így nem determináló tényező a fejlődésben.
Jelentős a pszichoanalitikus irányzat jelenléte a kötetben.
A pszichoanalízis, amely a fejlődéstan számos felfedezésének ihletője,
előtérbe kerül például az elsődleges kötődés vagy a fejlődés alapmotivációja
tárgyalásakor, továbbá kiindulási alapként vagy vitapartnerként
van jelen.
Vajda Zsuzsanna nagy teret szentel a Piaget munkásságával
kapcsolatos bírálatok ismertetésének. A szerző, noha alapvetően az
átfogó modellt nyújtó Piaget-féle organizmikus (kognitív) fejlődéslélektan
talaján áll, adott helyen az értelmi fejődés problémakörét gazdagító
kognitív irányzat érdemeit is elismeri. A két nézetrendszer különbözőségét
az eltérő metodológiai felfogásban és az alapfeltevések egymástól
elütő jellegében látja. Szándékait a következő idézet foglalhatná
össze: A fejlődést meghatározott aspektusból igyekeztem bemutatni:
kognitív oldalról, de nem a mai, kognitív kutatások szemléleti keretében,
hanem úgy, hogy a kognitív, racionális működést a nagy elődök, többek
között Piaget és Mérei felfogását követve a világlátás,
a környezettel való kommunikáció globális eszközének tekintem. Erre
késztetett az a tapasztalat, hogy az elmúlt évek szakmai és közéleti
diskurzusaiban az értelmi feldolgozás és belátás, a meggyőzés, a dolgokban
való tudatos részvétel szerepe háttérbe szorult.
*Történeti visszatekintések alkalmazása, a fejlődéslélektan irodalmának
sokoldalú értelmezése, értékelése, továbbá az új elméleti kutatások
eredményeinek felhasználása teszi teljessé a kötetet. A szövegközi
példák, szemelvények, grafikonok jól szolgálják a mondanivaló kifejtését.
Az elméleti fejtegetésen túl gyakorlati ismeretek is helyet kaptak.
A gyermek pszichológiai fejlődése noha magán viseli
az egyetemi jegyzetek bizonyos jegyeit átmenetet képez a felsőoktatási
tankönyvek és a szakkönyvek között; egyúttal korszerű összefoglaló
kézikönyvül is szolgálhat. Értéke elsősorban nem didaktikai megoldásaiban,
hanem problémaérzékenységében rejlik.
VAJDA ZSUZSANNA: A gyermek
pszichológiai fejlődése. Budapest, 1999, Helikon Kiadó. 253 p.
Universitas. Pszichológia sorozat
Deák Ferenc