Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2000 március > A diagnosztikus értékelés tapasztalatai és összefüggései

Nemes Ferenc

A diagnosztikus értékelés tapasztalatai és összefüggései

Az alábbiakban három tanulmányt adunk közre, amelyek mindegyike a minőségbiztosítás egyik legfontosabb elemével, az értékeléssel foglalkozik. Nemes Ferenc egy ÁMK diagnosztikus értékelési rendszerének tapasztalatait összegzi, bemutatva azt, hogy a mérés-értékelés különböző fajtái miként illeszkednek egy adott intézmény helyi nevelési rendszerébe. Vörösné Rövid Zita azt mutatja be, miként hasznosítható az osztályfőnöki munka eredményességének mérésében a Kozéki-féle személyiségvizsgáló módszer. Szabó Károly az intézményértékelés egyik legnehezebben megragadható területének, az intézményen belül uralkodó légkörnek a vizsgálatában alkalmazható módszerekről ad áttekintést.

A közoktatásban lezajlott változások eredményeképpen, az intézmények demokratizálódása folyamatában az iskolák és a pedagógusok ma már általában elfogadják a keretjellegű szabályozást (NAT, kerettantervek) és a kimenetszabályozás dominanciáját a pedagógiai munka értékelésében, minősítésében.

A túlzott szabályozottságtól való szabadulás vágya és a hatékonyságkeresés összekapcsolódik, így az autonómia áraként is értelmezik a pedagógusok a kimenetszabályozást. Köztudottá vált, hogy a kimenetvizsgálatok diagnosztikus és minősítő jellegével korrigálhatók és értékelhetők a pedagógiai folyamatok, így a pedagógiai munka is. Már ma is sokan élnek azzal a lehetőséggel, hogy iskoláik, tanulóik tudását külső eszközökkel, külső standardok ismeretében önmaguk számára vizsgálják, mintegy prognosztizálva majdani helytállásukat. A külső mérőeszközök, vizsgáztatási módok kritikus szemlélete is fölerősödött – jogosan –, hiszen a vizsgaeszközök a nevelési-oktatási tervek mai követelményrendszerére épülnek, már sok évvel ezelőtt megtörtént a standardizálásuk, ezért nem eléggé érzékenyek a helyi, egyéni, a mai (aktuális, megváltozott) többlettudás iránt. A kimenetszabályozás rendszerének egésze még csak most körvonalazódik.

*

Teljesítménymérés az ÁMK-iskolában

Az év végi mérés, értékelés kötelező része pedagógiai gyakorlatunknak. A külső eszközökkel, objektív feltételek mellett végzett belső mérések, értékelések lehetőséget teremtenek arra, hogy feltérképezzük az ÁMK (Általános Művelődési Központ) tanítási, tanulási teljesítményeit (évfolyamonként, osztályonként, egyénenként, tantárgyanként stb.).

A kimenetvizsgálatok rendszere az ÁMK általános iskolájában

a) alsó tagozaton:

– a szövegértés képességének vizsgálata (JATE)

– a számolási készség vizsgálata (JATE)

– az irodalomtudás vizsgálata

– a nyelvtantudás vizsgálata

– a matematikatudás vizsgálata

– a környezetismeret vizsgálata

A kutatásban feldolgozott alsó tagozatos adatok a KVALITÁS Kft. országos méréseinek eszközeivel születtek.

b) felső tagozaton:

– év végi tantárgyi tudásszintmérések,

– a 6. és 8. évfolyamon diagnosztikus „vizsgák”, szakaszzáró tantárgyi értékelés, melynek eszközei az Alapműveltségi Vizsgaközpont tesztszériái és tételsorozatai (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, magyar).

Az 1995–1998. közötti tudásszintmérések statisztikai adatainak integrálása, az iskola egészére vonatkozó kép megrajzolása (normaalkotás) is megtörténik a teljesítményértékelés folyamán.

A mérés jelentősége a tanulók számára

– A tanulókat ösztönzi a tanulásra, szembesíti őket a követelményekkel, segítséget kínál a mérésekre, a vizsgákra készülés folyamatában a tudás megszerzésében. Önmagukhoz viszonyított jobb eredmények elérésére késztet.

– Megerősíti bennük a tanulás értelmét, a jól rendszerezett, ismételt tananyag mobilizálhatóságával megérezteti a tudás örömét.

– Tapasztalathoz juttatja a tanulókat a vizsgaszituációban való helytállásról, az arra való készülésről.

– A helyi értékelési gyakorlatot közelíti az objektivitás felé, ezzel támpontokat ad a tanulói és a szülői aspirációk megvalósíthatóságához, a pályaválasztási, továbbtanulási döntéshez.

A pedagógus számára

– Igazolja a pedagógiai szabadság értelmét, a tanítási stratégia helyességét. Felelősségvállalást követel az eredményekért.

– Jelzést ad az egyes követelményelemek és a tudás kapcsolatáról, a tanításban alkalmazott hangsúlybeli eltérések megtérüléséről, a tanulás gyenge és erős pontjairól.

– Országos standardok ismeretében, illetve nagy populáció mérését szervező szakmai műhelyekhez csatlakozással – normaorientált teszteléssel – összehasonlíthatóvá teszi tanulók, osztályok, évfolyamok tudását.

– Tükröt mutat az értékelés realitását illetően; figyelmeztet a túlzott szigorra csakúgy, mint a megengedhetetlen mértékű liberalizmusra. Segít, hogy az értékelés az igazságosságtól az objektivitás felé változzon úgy, ahogy a tanulói teljesítményváltozások azt megalapozzák.

– A több éven át ugyanazon tantárgyból és egyidejűleg több tantárgyból végzett mérések eredményeinek az országos standardokkal való összehasonlítása által következtetni lehet a pedagógus munkája minőségének, színvonalának egyenletessége, avagy a tantárgyi teljesítmények évfolyamonkénti, esetleg témánkénti összevetésével az előforduló egyenetlenségekre, fel lehet hívni a figyelmet az indokolt fejlesztésekre; vagyis innovációt lehet gerjeszteni.

– Hozzájárul a pedagógus énképének, szakmai hitelességének, testületi státusának korrekciójához, aktualizálásához.

– Megváltoztatja az interakciós szintet: a pedagógusok egymás közötti, pedagógus–vezetők, pedagógus–fenntartó közötti párbeszéd a közös siker érdekétől vezettetve együttműködőbbé válik.

A mérés szükségessége a vezetés számára

– Megbízható adatokat szolgáltat az oktatás eredményeiről, trendjeiről osztályonként, évfolyamonként, tantárgyanként (évente 2-4 tantárgyból végzünk mérést, illetve szervezünk vizsgát).

– Összehasonlíthatóvá teszi iskolánk eredményeit az országos standardokkal, saját korábbi eredményeinkkel.

– Az elemzésekkel ráirányítja a figyelmet a szükséges változtatásokra, fejlesztésekre, ezzel visszahat az oktató-nevelő munka folyamatára a szaktanári, a tanítói munka szintjétől az intézmény egészéig.

*

– Egy intézmény működésének értékelésében az egyik pillér az intézmény önvizsgálata (helyzetelemzése). A mérések-vizsgák egyrészt „kikényszerítik” a tapasztalatok összegyűjtését, megtörténik az eredmények feldolgozása, dokumentálása, archiválása, ez megalapozza a szükséges helyzetismeretet.

Iskolánkban 1995-től 1998-ig végzett diagnosztikus tudásszintmérések iskolai átlagainak eltérése az országos átlagtól (%)
1. táblázat

 1–4. évfolyam 6. évfolyam 8. évfolyam 
Matematika +12,6 +6,1 +0,9 
Magyar irodalom +5,6 +6,2 +1,5 
Nyelvtan +7,8   
Környezetismeret +4,9   
Fizika +7,7 +6,4 +0,7 
Biológia  +7,2 nincs országos adat 
Földrajz  +8,5 –0,6 
Történelem  +9,7 +7,3 
Kémia   +4,3 
Összesen +7,7 +7,3 +2,1 

*

A helyi értékelési rendszer elemei: a tanulók és a tanulás, a pedagógusok és a tanítás, a tartalom és a követelmények. Az értékelésnek helye lehet a folyamat elején, közben, végén; jellegét tekintve lehet diagnosztizáló vagy minősítő. A feldolgozott adatok a szisztematikusan végzett folyamat végén a diagnosztikus pedagógiai értékelésekből származnak. Az adatok az utolsó négy év produktumainak jelzőiként számosságukkal, a külső szabályozás viszonylagos állandóságával, a tantárgyi mérések-vizsgák szisztematikusságával alapot szolgáltattak az egész iskola oktatási paramétereinek meghatározásához, a tendenciák megállapításához, összetevőik elemzéséhez. A helyi értékelési rendszer az átfogóbb rendszerekkel (megyei, országos, nemzetközi) kölcsönhatásban és egységben létezik, és fejlesztése is így történhet. E szintek működése szolgáltathat paraméterezett eszközöket, aktuális standardokat (rétegstandardokat) és olyan szakmai elemzéseket, amelyek közvetlenül orientálják a pedagógiai munkát. A rendszer ésszerű keretek közé szoríthatná az oktatási rendszerre jellemző szelekciót, és megbízható adatokat szolgáltathatna a tanulói, szülői aspirációkhoz is.

A tudásszintmérések egyoldalúan közelítenek a tanulói személyiséghez. Általuk sok sajátosság (érték is) rejtve marad. Tapasztalataink szerint fontos, hogy személyiségvizsgálatok, klímavizsgálatok, szociometriai felvételek, attitűdvizsgálatok is rendszerbe épüljenek, és két-három évenkénti periodicitással kapcsolódjanak a tudásszintmérésekhez. Ezek a vizsgálatok éppen a diagnózist szolgálhatják, hiszen az egyes tanulók helyzete, fejlődése kaphat támpontokat általa.

A minőség garanciája az optimális hatékonysághoz közelítő folyamat. Ehhez szaktudományi, metodikai és szélesen értelmezett pedagógiai kultúra szükséges. Rangot kell adni azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek ebbe az irányba segítik a gyakorlatot. Tisztelni kell a bevált pedagógiai megoldásokat (pl. guruló rendszerű egész napos oktatás, felmenő rendszerű oktatás stb.). A létszámnorma nemcsak törvényi előírás, hanem a hatékony nevelés-oktatás feltétele is, hiszen az általános iskola első évfolyamain különösen fontos a differenciálás, az egyénhez illeszkedő ösztönző megerősítő, reguláló hatások sokasága. Sajnos a normatív finanszírozás szorítása, illetve a helyi rendeletalkotás olyan késztetéseket teremthet, amelyek megtörik a pedagógiai munka eredményeinek primátusát.

A pedagógiai gyakorlat, tapasztalat folytonos elemzésével, a továbbképzés, a tapasztalatcsere, a szaktanácsadói közreműködés eszközeivel segíteni kell a tanítási képesség fejlődését, az egyéni stílus, a bátorság, a felelősségvállalás kialakulását. A folyamatban még tudatosabban kell élni az értékelő hatásokkal, tudva, hogy ezek fontosak a tanuló számára, összegződnek a személyiségben, ezáltal befolyásolják a tanuló tanulási erőfeszítéseit, pontosítják énképét és a róla kialakult képet. Rendszeresen vizsgálni kell az eredményeket, megfelelő időpontokban külső, standardizált eszközökkel. S meg kell hogy történjen az adatok elemzése, a konzekvenciák levonása, a tapasztalatok visszahatása. Meghatározott periodicitással minél több tantárgy helyzetéről teljes körű felmérés adataival kell képet alkotni. Ez függetleníthető a vizsgatantárgy választhatóságától.

Az oktatást szolgáló tárgyi, technikai, multimédiás fejlesztésekkel – több információs csatorna párhuzamos használatával –, a rugalmasan használható időkeretekkel, módszertani, szervezési megoldásokkal a minden egyes tanuló fejlődését segítő utakat kell találni, illetve az egésszel harmonizáló, de egyéni tanítási stratégiákat kell kialakítani, tovább építeni.

Méltányolni kell a szülői, tanulói kötődéseket a pedagógus iránt (pedagógusválasztást a lehetséges keretek között), ugyanis az az elfogadás, az együttműködés, az elkötelezettség, a felelősségvállalás fontos összetevője mindkét oldalról.

Az elfogadhatóság kritériuma nehezen határozható meg. A tudásszintmérések eredményei önmagukban nem elégségesek a pedagógus munkájának minősítéséhez. Többoldalú vizsgálatokra, a gyermekeket érő hatásrendszer differenciált érzékelésére és elemzésére van szükség az iskolai hatékonyság megállapításához. (Az eddigi adatok alapján magunk számára reális elvárásnak tekinthető, ha az országos átlag feletti, azt 5–10%-kal meghaladó teljesítményt tekintünk jónak tantárgyi és évfolyam szerinti differenciáltsággal. Az országos átlag alatti [5-10%] teljesítményeket szociokulturális adottságaink, tárgyi, technikai feltételeink mellett különösnek kell tekinteni, és kiegészítő vizsgálatokkal, tapasztalatokkal kell értékelhetővé tenni.)