Figula Erika
A tanár-diák kapcsolatban szerepet játszó személyiségtulajdonságok
A pedagógus ideális személyiségtulajdonságainak feltárása céljából a szerző egy típusalkotási kísérletet mutat be, melynek kiindulópontja: hogyan értelmezik interperszonális helyzetekben az ideálisnak tartott tulajdonságokat a pedagógusok és a pedagógusjelöltek. |
A pedagógusszakmán belül és azon kívül is széles körben tartja magát az a nézet, hogy az intézményes nevelés legfontosabb tényezője a pedagógus, és hogy a pedagógus legfontosabb munkaeszköze saját személyisége. A pedagógus ideális személyiségtulajdonságainak feltárásával, összegyűjtésével, vizsgálatával foglalkozó szakemberek véleménye a sajátos, többnyire egyéni szempontú megközelítéstől és szemléletmódtól függően igen változatos képet mutat. E sokoldalú szakanyagból azonban egyértelműen kitűnik a pedagógus személyiségének fontossága, elismerése. A szerzők többsége kiemelten kezeli a pedagógusnál kívánatosnak tartott általános emberi személyiségtulajdonságokat, értékeket, speciális pedagógiai-pszichológiai képességeket és tulajdonságokat (Buzás László, Fr. SchneiderSpanger, Veczkó József, Kelemen László stb.).
A szakirodalom az alábbi személyiségtulajdonságokat tekinti kívánatosnak:
reális énkép, reális önismeret;
önbizalom, önbecsülés;
hitelesség, kongruencia;
magas fokú elkötelezettség és felelősségtudat;
nyitottság, nyíltság mások iránt;
emberszeretet, gyermekszeretet;
tolerancia;
szociális érzékenység;
szuggesztivitás;
fegyelem, önfegyelem;
kritikai, önkritikai érzék.
A tulajdonságlisták azonban nehezen értelmezhetőek, túl általánosak, pszichológiai tartalmuk nem megmagyarázható. Ugyanezzel küszködik a vezetéslélektani szakirodalom is. A személyiségvonásokkal foglalkozó elméleti megközelítés cáfolta a tulajdonságlistákat, hiszen ezek a konkrét vizsgálat szintjén kudarcot vallottak.
A pedagógus személyiségére vonatkozó vizsgálatokat is fókuszálni
kellene, jobban azonosítható, pszichológiailag értelmezhető személyiségvizsgálatokból
kell kiindulni. A pedagógusszerep megvalósításának lényeges jegye,
hogy
Nem a tulajdonságlisták összegyűjtésére van szükség, hanem követni kellene a modernebb vezetési modelleket, melyek nem önmagában és a tulajdonságlista alapján vizsgálják a vezetőt, hanem típusokra osztják (pl. feladatorientált, a vezetési helyzet és típus megközelítésére koncentrálnak).
Ilyen lehetséges
A tanári viselkedés típusmeghatározó tényezője, hogy az interperszonális helyzetekben milyen tulajdonságok fontosak, illetve kevésbé fontosak. Ez nemcsak a vizsgálat módszerében jelent változást, hanem lemond arról, hogy a jó vagy a rossz kategóriában értékelje a tanárokat.
A tanári vizsgálódás útja az lehet, hogy az adott típusú viselkedés mennyire felel meg a konkrét helyzetnek, az adott iskola követelményeinek, hogy a tanári önismeret fejlesztése nem a normatív szempont alapján, az ideális elvárásnak megfelelően történjen, hanem annak alapján, hogy mennyire tud megfelelni, mennyire tudja például a pozitív viselkedési mintából adódó előnyöket kihasználni, illetve a negatív mintából adódó hátrányokat kiküszöbölni.
Ehhez arra van szükség, hogy feltárjuk valamilyen eszközzel a tanári szerep viselkedést befolyásoló tulajdonságpreferenciáit, s ezekből megpróbáljunk típusokat azonosítani, melyek a pedagógiai folyamatban értelmezhetőek. Ezért vizsgálatunkban azokat a személyiségjegyeket igyekeztünk feltárni, melyek a tanár-tanuló interperszonális viszonyban a főiskolai hallgatók és a gyakorló pedagógusok meghatározónak tartanak.
A vizsgálat módszere
Kíváncsiak voltunk, mennyire tér el a már legalább öt éve pályán lévő gyakorló pedagógus és a pedagóguspályára készülő főiskolai hallgató értékítélete az ideálisnak tartott személyiségtulajdonságok tekintetében.
Feltételezésünk szerint a vizsgálati csoportok között lényeges különbség mutatkozik ennek megítélésében, hiszen a főiskolai hallgatók még csak elképzelésekkel, saját tanáraikkal kapcsolatos pozitív, illetve negatív tapasztalatokkal rendelkeznek, míg a már több éve pályán lévő pedagógusok konkrét gyakorlatuk, saját és kollégáik diákokkal való kapcsolatának sikerei és kudarcai, az elvárt pedagógus-személyiségkép ismeretének birtokában viszonyulnak a kérdéskörhöz.
A vizsgálatot a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye hat általános iskolájában végeztük. 229 főiskolai hallgatót és 117 gyakorló pedagógust vizsgáltunk. A vizsgált minta összesen 346 főből állt. A minta magyarországi valóságnak megfelelően döntően nőkből állt. 72:28 a nők és a férfiak aránya, amely az országos átlaggal közel azonos.
Vizsgálatunkban a tanár személyisége szempontjából fontosnak, az interperszonális magatartás szempontjából ideálisnak tartott értékek feltárását tűztük ki célul a gyakorló pedagógusok és a főiskolai hallgatók összehasonlításában.
A
Az elemzéshez különválasztottuk a Leary-tulajdonságlista pozitív, negatív és semleges tulajdonságait. Majd az egyes csoportokban szereplő tulajdonságok mentén az összminta eloszlását figyeltük meg. Az eloszlásokat hisztogramokon ábrázoltuk. A hisztogram vízszintes tengelyén jelöltük az adott szakasz intervallumokra való bontását. A függőleges tengelyen az intervallumba eső mintaelemek számát.
Azt vártuk, hogy vizsgálati csoportjaink (pedagógusok, első- és negyedéves főiskolai hallgatók) az adott tulajdonságok megítélésében jellegzetesen elkülönülnek egymástól.
A vizsgálat eredményei
A pozitív tulajdonságok tekintetében pl. kedves és biztató a hisztogramon látható, hogy a vizsgálati személyek egyértelműen fontosnak tartják az adott tulajdonságot, mivel a jobb oldali végponthoz közelítettek inkább.
A kedves és biztató változó hisztogramjaA
Az összes negatív tulajdonság esetében hasonló jellegzetességet
mutat a minta.
Az eloszlások alapján megállapítottuk, hogy el lehet különíteni
két szélsőséges értéket adó csoportot. A
Így azon változókra, melyeknél az összminta megoszlása ilyen
volt, klaszter-analízist végeztünk annak megállapítására, hogy a két
pólus ugyanazon emberek értékítéletei alapján jön-e létre. Eredményül
azt kaptuk,
A személyek konzisztens választendenciáit olyan kontinuum mentén jellemezhetjük, melynek két végpontja képviseli az elkerülés és a kiélezés formáit. Feltételezhető, hogy itt a negatív élmények, negatív tulajdonságok elhárítására vagy felerősítésére való hajlam s ennek megnyilvánulása az észlelésben mint a személyiség egyik alapvető dimenziója jelenik meg.
A
Tehát a negatív érzelmi jelentésű információk befogadására, felerősítésére való hajlam jellemzi őket. Az irodalom szerint rossz szociabilitás, intolerancia, nonkonformitás is jellemzi ezt a személyiségdimenziót. A dominanciát, irányítást, vezetést magában foglaló tulajdonságokat, értékeket hangsúlyozzák.
Feltételezzük, hogy vizsgálati mintánkban a represszivitás-szenzitivitás nem mint merev személyiségdimenzió, hanem mint kognitív stílus jelenik meg, és attitűdként játszik szerepet az értékek megítélésében.
Mivel vizsgálati mintánk nem az eredeti hipotézisünk szerint különült el (nem a főiskolai hallgatók és a pedagógusok mentén), megvizsgáltuk, hogy almintáink hogyan válnak szét a fenti megközelítési mód szerint.
A vizsgálat eddigi eredménye alapján feltételezhető, hogy a főiskolai hallgatók és a pedagógusok személyiségpreferenciája akár az ideális tanár személyiségtulajdonságaira, akár a tanár-diák kapcsolatra vonatkozóan inkább személyiség- és kognitívstílus-függő, mintsem szerepfüggő. Mivel a vizsgálati minta nagy része (63,9%-a) a represszív személyiségűek csoportjába, kisebb része (14,6%-a) a szenzitív csoportba esik, megállapíthatjuk, hogy a pedagóguspályát inkább a represszív személyiségvonással rendelkező emberek választják. Eredményeink, miszerint bizonyos attitűddel, személyiségjeggyel rendelkező emberek választják a pedagóguspályát, csak feltételezésre adnak lehetőséget. Ennek bizonyítására jelenlegi vizsgálatunk keretei nem adtak lehetőséget.
A későbbiekben tervezzük ennek alátámasztását, a represszivitást-szenzitivitást mérő személyiségvizsgáló kérdőívvel, a pedagógusképzésben ugyanis fontos számolni a személyiségvonásokkal. Ennek függvényében kellene nevelni a hallgatót a tanár-diák interakcióra, finomítani az oktatást, hiszen mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányai, melyeket önismereti, énképerősítő szakmai programok során lehet tudatosítani a pedagógusokban és a pedagógusjelöltekben.
ADELSON, J.: A tanár mint modell. Pedagógiai Szociálpszichológia. 1976, Gondolat.
ALLPORT, W.: A személyiség alakulása. Bp., 1980, Gondolat
ARGYL, M: Social interaction. Tavistock publikations, Bristol, 1980.
G. DONÁTH BLANKA: A tanár-diák kapcsolatról. Bp., 1977, Tankönyvkiadó.
GERÉB GYÖRGY: A pedagógusszemélyiség néhány pszichológiai aspektusa. Módszertani Közlemények, 1982.
GORDON, T.: A tanári hatékonyság fejlesztése. Bp., 1989, Gondolat.
HEGEDŰS T. ANDRÁS: A nevelővé válás. Bp., 1988, Tankönyvkiadó.
KÓSÁNÉ ORMAI VERA: A pedagógus. Bp., 1980, Tankönyvkiadó.
KULCSÁR ZSUZSA: Személyiségpszichológia. Bp., 1981, Tankönyvkiadó.