Marik Orsolya
A kezdő szakasz avagy minden kezdet nehéz...
A KOMA IX-es számú pályázati kör nyertes pályázataira beérkezett
beszámolók értékelése
A fejlett(ebb) országok többségében a gyermekek 6-7 éves koruktól
16 éves korukig tankötelesek. Ez idő alatt az év 9 hónapjában hetente
5 napon keresztül napi 5-7 órát töltenek az iskolapadban. Figyelnek
a tanárra, jegyzetelnek, válaszolnak a kérdésekre, fogalmazásokat
írnak, számtani feladatokat oldanak meg, különféle felmérő teszteket
töltenek ki: egyszóval oktatásban részesülnek, valamilyen oktatási
intézményben tanulnak.
A gyermekek iskolás koruk előtt is tanultak már, folyamatosan
és rendületlenül gyűjtötték az ismereteket és tapasztalatokat, ez
az ismeretszerzés azonban nem direkt formában, önálló tevékenység
keretében zajlott, hanem játékokkal, spontán beszélgetésekkel összefonódva.
Az iskolába kerüléstől kezdve a tanulás önálló, új tevékenységi forma
lesz, és egyúttal életformává is válik. Rendkívül fontos a gyermekek
életében az oktatás és nevelés tervszerű, rendszeres megjelenése,
hiszen az oktatás mint a pszichikus fejlődés legjelentősebb külső
tényezője meghatározza a civilizált körülmények között élő 6-7 éven
felüli gyermekek pszichikus arculatát.
A tanulás tudatosságot, rendszerességet, figyelemkoncentrációt
igényel, valamint az emlékezet és a megismerési funkciók egy cél alá
rendelését. A gyermekeknek már tudatosan kell emlékezniük bizonyos
dolgokra, s ez az emlékezet gyors fejlődéséhez vezet. Tárgyiasabb
ugyan, mint óvodás társaiké (az ő emlékezetüket erősen befolyásolják
az érzelmek, a vágyak), de még mindig nagymértékben konkrétumokhoz
kötődő, mechanikus jellegű. A kisiskoláskori fejlődés során ez a mechanikus
folyamat gondolativá válik, csökken a gondolkodás érzelmi telítettsége,
s egyben kialakul az emlékezés helyes időlokalizációja is.
Szintén fokozódik és tárgyiasul a kisgyermekek érdeklődése,
megnő az ismeretszerzési igényük. Az óvodások szubjektív érdeklődésével
szemben a kisiskolás már tárgyi érdeklődéssel tekint szét a világban.
Ez a tárgyi érdeklődés egyrészt a tanulás alapja, másrészt a tanulás
ezt az érdeklődést fejleszti. A 610 éves gyermekek erős érdeklődést
mutatnak az alkotótevékenységek iránt. Ez és a gondolkodás indulattalanodása,
valamint az érdeklődés tárgyiasodása elvezet ahhoz a ponthoz, hogy
a gyerekek saját tevékenységüket kívülről kezdik el figyelni, mintegy
önmaguk szemlélőjévé válnak.
Az iskolakezdés időszakára esik az úgynevezett feladattudat
kialakulása, amelynek során a gyermekek megértik, hogy a feladathoz
a befejezés is hozzátartozik, tehát igyekszenek minden elkezdett tevékenységüket
befejezni, akkor is, ha az valamilyen külső akadályba ütközik, vagy
egyszerűen csak megunták. Az utasításokat is feladatként fogják fel,
s ennek megfelelően viselkednek. A feladattudat kezdetben (az óvodáskor
vége felé) játékos szituációkban nyilvánul meg, amikor a gyermek maga
által kreált feladatokat hajt végre, majd a 67. életévben kifejlődik
a más által adott feladatokhoz való alkalmazkodni tudás képessége.
A feladattudattal párhuzamosan jelenik meg a gyermekek játékaiban
a szabálytudat, a szabályok alkalmazása és követése. A szabályok
betartása azonban még nem következetes, könnyen változtatnak rajtuk.
A fejlettebb szabálytudat a kisiskoláskorban alakul majd ki.
A feladattudat és a szabályhoz való alkalmazkodás képessége
adja együttesen az iskolaérett személyiséget.
Az iskolaérettség tulajdonképpen egyfajta alkalmasságot, alkalmazkodási
képességet jelent. Az első osztályosoktól általában megkívánt alkalmazkodási
készség összetevői az alábbiak.
Helyzetmegértés: Az iskolai helyzet megértése, globális,
a részletekre is kiható élmény tudatosítása a változásról, magáról
az iskoláról. Egyfajta beállítódás, amely magában foglal bizonyos
kötelességtudást (ez nem egyezik meg a feladat-tudattal!), a jövőérzés
kialakulása (a gyermekek érzik és megértik, hogy kezdetét vette valami
új, ami sokáig fog tartani). A kisgyerekek ekkorra már reális világképpel
rendelkeznek.
Feladattudat: A gyerekek tudják, hogy a tekintéllyel
rendelkező személy által megszabott feladat minden más tevékenységnél
(pl. játék) előbbre való.
Nagyobb kitartás: A feladatélmény egyik viselkedési megfelelője.
A figyelmük már kevésbé elterelhető, véletlenszerű ingereknek könnyebben
ellen tudnak állni.
A teljesítmény igénye: A létrehozás öröme mellett a teljesítmény
öröme is motivációként lép fel, de ebbe már belejátszik az eredmény
különválása a cselekvéstől és a siker előreláthatósága. Legtöbbször
meg akarnak felelni a felnőttek elvárásainak, ennek érdekében komoly
erőfeszítésekre is képesek.
Mindezek által a gyerekek tevékenységében mindinkább elhatárolódik
a játék a feladattól. A külvilág felől érkező, illetve felállított
követelménysorozat a játék és képzelet örömszerzése fölé emelkedik.
A környezet követelményei egyre tudatosabbak lesznek, az eredmény
is fontossá válik, s a valósággal való összehasonlítás során elkezdik
a saját teljesítményüket megítélni (Gessel-féle radírkorszak).
Az iskoláskorú gyermekek már képesek mentális műveletek elvégzésére,
amelyek tulajdonképpen egy logikai rendszerbe illeszkedő, belsővé
tett cselekvéssorozatok. A műveleti gondolkodás lehetővé teszi, hogy
a gyerekek tárgyakat és cselekvéseket fejben összerakjanak, szétválasszanak,
sorba rendezzenek és átalakítsanak. Ezek a műveletek konkrétak, mert
a bennük részt vevő tárgyak és események jelenlétében hajtódnak végre.
A pályázat
A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány (KOMA) 1997 decemberében
írt ki pályázatot A kezdő szakasz (KOMA IX) címmel. A pályázat
a Nemzeti alaptantervhez illeszkedően olyan tartalmi, szervezeti és
tanulás-, illetve foglalkoztatásmetodikai megoldások kidolgozását
és bevezetését szándékozott támogatni, amelyek a kezdő szakaszt (16.
évfolyam) egységes pedagógiai szakaszként kezelik, s a pedagógiai
munka hatékonyságának növelését szolgálják. A kuratórium fő célkitűzése
az óvoda és az iskola közötti átmenet, illetve az iskolakezdés megkönnyítése,
a differenciálás és az integráció elősegítése volt.
A pályázati kiírás egyrészt a kezdő szakasz tartalmi munkájának
belső szakaszolását, tagolását, az egyes szakaszok speciális feladatainak
megfogalmazását tekintette támogatandónak, különös tekintettel az
iskolakezdés problémáira, az évfolyamok közötti kooperációra, illetve
a tanítókból és a külső szakemberekből álló teamek szervezésére, a
tanítói kompetenciák jobb kihasználására. Fontosnak tartották továbbá
a tanterven kívüli közös programok, különféle rendezvények, együttjátszások
és együttsportolások programjainak leírását, dokumentálását, a kezdő
szakasz munkáját segítő külső kapcsolatok kiépítésére és működtetésére
irányuló (támogatást igénylő) munkaformák ismertetését.
Másodrészt az iskolakezdés differenciált, az egyéni előéletekhez
igazodó megoldások tervét vagy programját, a differenciált bánásmódot
megalapozó diagnosztikai eljárások és az erre szolgáló eszközök kidolgozását
szorgalmazta a kiírás, különös hangsúlyt fektetve a nonverbális, játékos,
megismerő-diagnosztikai technikákra.
Harmadrészt a tanulók eltérő (sajátos) fejlődésének folyamatos
nyomon követését szolgáló pedagógiai eljárások, technikák, megoldások
kidolgozása és ismertetése volt a pályázat célja, ezáltal is kiemelve
az értékelési technikák kiváltképp a szöveges értékelés alkalmazását,
a tanulói teljesítmények belső szerkezetének megismerését segítő,
valamint a képességek alakulását figyelemmel kísérő diagnosztizálási
technikák és eljárások fontosságát.
S végül a kiírásban hangsúlyozott szerepet kapott a differenciálási
eljárások, a differenciálást szolgáló szervezeti megoldások és eszközök
kidolgozásának, elképzelésének a támogatása, különös tekintettel a
nyelvi hátrány kezelésére, valamint a tanítási-tanulási folyamatban
alkalmazandó tantárgyspecifikus eljárásokra, technikákra, a differenciált
tevékenységet segítő (csoport)szervezési eljárásokra, a kiemelkedő
tehetségek gondozására, továbbá a tanórán kívüli iskolai tevékenységek
szervezésére.
A kuratórium fel kívánta hívni a figyelmet a kezdő szakasz
fontosságára, hiszen országszerte sok család és gyermek számára konfliktusokkal
jár az iskolakezdés, a gyerekek sok esetben súlyos traumaként élik
meg az óvoda-iskola közötti váltást. A differenciált oktatás is fejlesztendő
területe a pedagógiának: a gyermekek eltérő adottságait s ezek egyénenként
eltérő módon és mértékben való fejlődését ugyanis még nem minden iskola
veszi tudomásul, illetve képes megvalósítani. A gyermekek egyéni sajátosságait,
különbözőségét figyelembe véve kell őket átsegíteni az iskolába lépés
kezdeti nehézségein és akadályain. Ennek a segítségnek a gyakorlati
megvalósításához nyújtott hathatós pénzbeli támogatást a nyertes intézményeknek
a KOMA.
A beérkezett pályázatok típusai
Az alapítvány címére összesen 386 értékelhető pályázat érkezett be,
az összigény 226 742 894 Ft volt. Az ország egész területéről beérkezett
pályázatok magas száma és az igényelt támogatás összege bizonyítja
a pályázati kiírás szükségességét és időszerűségét. A kuratórium 70
millió forintot szánt a pályázat céljaira, ebből 69 339 850 forintot
osztott szét szakértői vélemények alapján a nyertes 215 pályázó között.
Vagyis a kuratórium a pályázók 62%-át részesítette támogatásban. Ebből
4 pályázó részesült egymillió forintos támogatásban, további 6 pedig
egymillión felüli összeget nyert el. Mintegy 70 pályázat kapta meg
az igényelt összeg egészét, ez a nyertesek 33%-a.
A nyertes pályázóknak a szerződésben megszabott határidőre
ez a IX. számú pályázati kör esetében 1999. június 15. volt részletes
szakmai, és számlamásolatokkal ellátott pénzügyi beszámolót kellett
küldeniük a Közalapítvány részére. A pénzügyi elszámolások figyelembevételével
tudja ellenőrizni a KOMA a támogatások rendeltetésszerű felhasználást,
vagyis azt, hogy a pályázó a kiutalt összeget a szerződésben foglaltak
alapján használta-e föl. A szakmai beszámolók alapján pedig az Alapítvány
visszajelzést kap a pályázatok eredeti szándékának megvalósulásáról,
esetleges módosulásáról, és képet kap arról is, milyen eredménnyel
járt a programok megvalósítása.
A benyújtási határidő után négy hónappal 15 pályázótól nem érkezett
beszámoló, további 12 pedig hiányosnak mondható (ez a részletes szakmai
beszámoló vagy a pénzügyi elszámolás hiányát jelenti).
A kiírásban szereplő felosztást figyelembe véve a nyertes pályázatok
a következő csoportokra oszthatók:
| A pályázatok típusa | A beérkezett pályázatok száma | Igényelt támogatás (Ft) | Elnyert támogatás (Ft) |
1. | Tehetséggondozás és képességfejlesztés (differenciált oktatás) | 14 | 9 438 450 | 3 841 250 |
2. | Differenciált foglalkoztatás, fejlesztés és felzárkóztatás | 46 | 21 949 891 | 11 036 800 |
3. | Iskola-előkészítő, átmenet óvoda és iskola között, differenciált iskolakezdés | 43 | 26 440 400 | 11 696 400 |
4. | Tantervben vagy tanórán kívüli foglalkoztatás (szabadidő, kultúra, sport) | 34 | 14 842 894 | 7 419 100 |
5. | Integráció óvodában, iskolában | 2 | 4 792 600 | 2 200 000 |
6. | Drámapedagógia játékpedagógia művészeti nevelés | 10 | 2 768 000 | 2 477 000 |
7. | A kezdő szakasz az óvónők, tanítók és tanárok szemszögéből | 15 | 15 457 200 | 7 088 000 |
8. | Értékelési módszerek, a diákok fejlődésének figyelemmel kísérése, megfigyelések rögzítése, mérési eljárások, diagnosztizálások | 30 | 25 506 276 | 12 926 300 |
9. | Egyéb (legfőképpen a szülőkkel való kapcsolattartás és együttműködés) | 16 | 9 375 000 | 5 355 000 |
10. | Összetett jellegű pályázatok | 5 | 11 849 000 | 5 300 000 |
| Összesen | 215 | 142 419 711 | 69 339 850 |
A legtöbb díjazott pályázat a Differenciált foglalkoztatás
(46 db), az Iskola-előkészítő (43 db), a Tanórán kívüli
foglalkozások (34 db), az Értékelési és különféle diagnosztikai
eljárások (30 db) és a Tehetséggondozás (14 db) témakörökből
került ki. A legkevesebb (összesen 2 db) pályázó az Integráció
tárgykörben volt sikeres.
Pályázók, nyertesek, összegek településtípusok szerint
(százalékban)
1. ábra
Pályázók, nyertesek, összegek intézménytípusok szerint
(százalékban)
2. ábra
Nem a legtöbb nyertes pályázatot tartalmazó csoport kapta a
legtöbb támogatást. Az integrációval foglalkozó csupán két darab nyertes
pályamű összesen 2,2 millió forintot kapott, míg a 46 nyertes pályázatot
számláló csoport összesen körülbelül 11 millió forint támogatásban
részesült. Ebből két dolog következik: az egyik az, hogy a mai magyar
pedagógiában az integráció lehetőségével még csak igen kevesen foglalkoznak,
a másik pedig az, hogy az integrált oktatás-nevelés projektjei rövid
távon ugyan költségesebbek, hosszú távon azonban megtérülnek a társadalom
számára.
A két csoport összehasonlításakor még egy érdekességre felfigyelhetünk.
A Differenciálás, felzárkóztatás, fejlesztés csoport pályázatai
valamilyen szinten, érintőlegesen ugyan, de egyfajta integrációt valósítanak
meg, az ennek a csoportnak az egy pályázatra eső támogatási összege
átlagosan mégis alulmarad azokkal a pályázatokkal szemben, amelyek
már nyíltan, címükben is foglalkoznak az integrációval (239 930
Ft/1 100 000 Ft). Az összetett pályázatok esetében is igen magas az
átlagosan egy pályázatra jutó támogatás összege (1 060 000 Ft).
A legtöbben a Differenciált foglalkoztatás, fejlesztés és
felzárkóztatás, illetve az Iskola-előkészítő, iskola-óvoda
közötti átmenet, differenciált iskolakezdés témakörben pályáztak.
Ez a magas arány is jelzi, hogy sok gyermek problémamentes iskolakezdése
nem megoldott, hiszen egyre több a súlyos, halmozottan beszédhibás,
részképesség-kiesésben szenvedő, tanulási, magatartási, beilleszkedési
zavarral küzdő kisgyerek, akik a megfelelő speciális fejlesztés hiányában
eleve kudarcra vannak ítélve az iskolában. Növekszik azon hátrányos
helyzetű gyerekek száma is, akiknek a beilleszkedését, az iskolához
idomulását rossz anyagi, szociális körülményeik gátolják, esetleg
megnyugtatónak egyáltalán nem mondható családi háttérrel érkeznek
az első osztályba. Ebbe a csoportba elsősorban a roma gyerekek tartoznak.
A roma családok, így a roma gyerekek felzárkóztatásának lehetőségeivel
a kormány Nemzeti Családpolitikai Koncepció tervezete 1999. évi októberi
változatának külön bekezdése foglalkozik. Központi kérdés, hogy a
pályázati kiírásnak megfelelő alulról jövő kezdeményezések és fejlesztési
módszerek találkozzanak a makroszintű család- és szociálpolitikai
koncepcióval. A KOMA IX-es számú pályázati köre egy ilyen találkozást
tett lehetővé.
Emelkedőben van azoknak a gyerekeknek a száma is, akik csak
nagycsoportos korban kerülnek be az óvodába, s ez az ott eltöltött
rövid idő nem elég a kudarcmentes, sikeres iskolai munka előkészítéséhez.
Az elkövetkezendő években nagy valószínűséggel egyre több kisgyerek
marad majd ki teljesen az óvodából, jelentős hátránnyal indulva az
iskolában óvodás társaikkal szemben.
A következő népes csoportba tartoznak a Tanterven vagy tanórán
kívüli foglalkozás témakörű pályázatok, amelyek a szabadidő eltöltésének
színes karneválját nyújtják a gyermekeknek. Ebben a sokszínűségben
minduntalan visszatérő, biztos pontot jelentenek a klubfoglalkozások,
a közös kirándulások, a különféle vetélkedők, sportfoglalkozások
ezek közül a legkedveltebbek az aerobikórák , de ebbe a körbe tartoznak
a tanterven kívüli közös programok, komplex foglalkozások megvalósításának
metodikai leírásai is, amelyek segítségével ízelítőt kaphatunk a különféle
települések iskoláskorú gyerekei iskolán kívüli foglalkoztatásának
lehetőségeiről.
Nagyon sokan pályáztak a pályázati kiírás 3. pontjában, amelyhez
a Különféle értékelési technikákat, az értékelés és a dokumentálás
alternatív lehetőségeit feltáró módszerek, a tanulók speciális igényeit,
fejlődési szintjét és a fejlesztési lehetőségeket figyelembe vevő
pedagógiai eljárások, technikák és megoldások módszeres, metodikai
kidolgozása, valamint a diagnosztizáló eszközrendszerek elkészítése
tartozik. A sok pályázó sokféle megközelítési módon jutott el a vizsgált
képességek struktúrájához, abban azonban megegyeznek, hogy a képességek
nagyon tág körét vizsgálva a gyermekek felzárkóztatását és fejlesztését
vették alapul, hiszen annak érdekében, hogy a gyermekekhez adekvát
módon tudjanak közelíteni, és pontosan el tudják dönteni, milyen testi-lelki-szellemi
hátrányokkal küzdenek, meg kell vizsgálni a képességek egész rendszerét.
Egyre égetőbb szükség van a differenciált oktatáson belül
a tehetségek felkarolására, a tehetséggondozásra, valamint
a kiscsoportos személyiség- és képességfejlesztő oktatási formákra.
A mai oktatási rendszer szemléletváltásának egyik sarkalatos pontja
a tehetséges gyermekek iránti kitüntetett figyelem, a képességeik
differenciált fejlesztése. Alapértéknek tekintendő
az egységes alapokra épülő differenciálás;
a személyközpontú, képességfejlesztő képzés;
egyénre szabott tanulási módszerek, eljárások kiépítése;
a testi-lelki egészségfejlesztést, a másságot elfogadó,
támogató magatartás.
Ez a képzési mód azonban kizárólag a fejlesztendő gyermek megismerése
és támogatása, valamint a személyre szóló segítés érvényesülése mellett
éri el teljes hatékonyságát. Fontos momentumnak tekinthető emellett
az osztály-egészről a gyermek-egészre irányuló figyelem.
A kezdő szakasz az óvónők, tanítók és tanárok szemszögéből
nézve is érdekes feladat, ezt bizonyítja az idetartozó nyertes pályázatok
aránylag magas száma. A kezdő szakasz kisdiákjainak nevelését végző
pedagógustól joggal elvárható a szakmai képzettség, a naprakészség
és a pozitív gondolkodás, hiszen csak komplex módon lehet ilyen korú
gyerekeknél a jártasságokat, készségeket és szokásokat kialakítani
és fejleszteni. A szakmai felkészítést részben a főiskolák, részben
különböző szakmai továbbképzések, tanfolyamok biztosítják. Ezenkívül
szólni kell még az úgynevezett esetmegbeszélő csoportokról, ahol a
problémás gyerekekkel kapcsolatban felmerülő kérdéseket tárgyalják
meg. De megtalálhatóak a szakmai teamek alakulásának a kísérletei
és kezdeményezései is, amelyeknek központi kérdése a gyerekek sokoldalú
fejlesztése és nevelése.
Figyelemfelkeltő a tíz nyertes pályázatot magában foglaló Drámapedagógia-játékpedagógia-művészeti
nevelés csoport. A NAT művészeti programjához illeszkedve öt pályázat
a művészeti nevelést tűzte ki célul, négy pedig a drámapedagógiát
használja fel a tanulók intenzív és komplex neveléséhez. A maradék
egy pályázat játékpedagógiai programot kínál a pedagógusok számára.
A NAT tükrében az ebben a témakörben pályázóknak szem előtt kell tartaniuk
a Művészetek műveltségi terület meghatározását: A Művészetek műveltségi
terület alapja a nemzeti és az egyetemes emberi kultúra, valamint
a mindennapi életünk, a természet és a tervezett-alakított környezetünk
esztétikai jelentésekkel is bíró tartománya.
A legkevesebb nyertes pályázó mindössze kettő az Integráció
az óvodában és az iskolában csoportból került ki. Az integráció
fogalma és megvalósulásának lehetőségei az utóbbi időben kezdenek
terjedni, sokáig csak az elkülönített, szegregált gyógypedagógiai
nevelésnek és oktatásnak voltak nálunk hagyományai. Az integráció
mellett újabban egyre nagyobb teret kap a vele szorosan összefüggő
inklúzió, a befogadás fogalma, azaz minden gyermek számára
valamennyi feltétel megteremtése, hogy képességeinek maximumára jusson,
legyen fogyatékos, normál vagy kiemelkedő képességű személy. Az integráció
fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A társadalom egészének
érdeke, hogy az átlagostól eltérő fejlődésű emberek ne rekesztődjenek
ki sem a társadalomból, sem a többségi iskolákból. Fokozatosan alakult
ki Nyugat-Európában az együttnevelés-oktatás intézményesített rendszere,
mely egyes országokban már jelentős alternatívaként működik, míg Magyarország
sajnos többéves lemaradással kullog a fejlett országok mögött az integráció
megvalósításában. A felzárkózási folyamatot gyorsíthatják azok a pályázati
kiírások, amelyek ösztönzik az integráció elterjedését a gyakorlatban.
Az úgynevezett Egyéb kategóriába 16 pályázat sorolható,
amelyek témája leginkább az összefogva gyermekeinkért jelszóval
fémjelezhető. A szülőkkel való kapcsolattartást és együttműködést
tűzik ki célul, néhány pályázat pedig a környezetvédelemhez és a környezetkultúrához
kapcsolódik. A IX/128-as kódszámú pályázat Tárgymásolatok
a IXXV. századi magyar történelem és művészettörténet szemléltetéséhez
címmel sajátos színt képvisel a csoportban, a kezdő szakasz 46. évfolyamán
gipszkiöntő eszköz segítségével készítenek a gyerekek olyan szemléltetésre
alkalmas élethű másolatokat, amelyek a szemléletesség új területének
felfedezésével fontos szerepet töltenek be a történelemtanulás kezdeti
fázisában, a 912 éves életkorban. Kár, hogy ennek az egyedi ötletnek
a megvalósulását nem követte sem szakmai, sem pénzügyi beszámoló.
Öt pályázatot Összetett jellegű pályázatok címszóval
lehet besorolni, ugyanis a kiírásban szereplő, szinte valamennyi preferált
témát átölelte a programtervezetük, egy-egy pont külön hangsúlyozásával.
A pályázatok tartalmáról
Napjainkban világszerte egyre több gyerek kerül tanulási nehézségekkel
az iskolába. Az iskolások 510%-a küzd valamilyen speciális tanulási
zavarral, teljesítmény- és magatartás-problémával, annak ellenére,
hogy nem fogyatékos, és intelligenciája az átlagos vagy elfogadható
övezetbe esik. A tanulási problémák fő okai fizikaiak, pszichológiaiak,
illetve pszichiátriaiak, szociológiaiak vagy környezetiek lehetnek.
Az előidéző okokhoz és a kísérő tünetekhez hasonlóan a tanulási zavar
definíciói is elég sokrétűek. Egyetlen közös jellemzőjük ezeknek a
gyermekeknek, hogy a szokásos osztálytermi körülmények között az
általánosan alkalmazott módszerekkel képtelenek tanulni, lemaradnak
az ismeretszerzési folyamatban. Ez a lemaradás jelentkezhet egyetlen
területen vagy több elméleti tárgyban egyidejűleg. A teljesítményproblémákhoz
rendszerint viselkedési problémák is kapcsolódnak.
Jellegzetes tanulási nehézséget okozó tünetcsoport
a halmozott beszédhiba, amellyel nagyon sok kisgyermek küzd. A logopédiai
felzárkóztatásra egyre nagyobb az igény, mert a sok súlyos, különféle
(vagy halmozott) beszédhibában szenvedő és ebből kifolyólag tanulási,
magatartási, esetleg beilleszkedési zavarral küzdő gyermek eleve kudarcra
van ítélve az iskolában, ha nem részesül a megfelelő speciális fejlesztésben.
Ilyen logopédiai fejlesztő team munkájához igényelt és kapott támogatást
a IX/180-as kódszámú, Tanulási nehézség, veszélyeztetett
gyermekek intenzív logopédiai fejlesztése iskola-előkészítő óvodai
csoportokban című pályázat. A pályázó óvodában 1994 óta működik
két intenzív iskola-előkészítő logopédiai csoport, amely bizonyos
szempontból átmenetet képez az óvoda és az iskola között. Ezek a csoportok
az ötcsoportos óvoda integrált részeként működnek (ilyen tekintetben
a pályázat rokonságot mutat az integrációs témakörrel).
Az intézmény fő célja, hogy preventív módon, egyéni és kiscsoportos
keretek között az iskolai kudarcokat megelőzvén intenzív logopédiai
és óvodai fejlesztést biztosítson az akadályozott beszédfejlődésű,
diszlexiás és diszkalkulia-veszélyeztetett, gyenge vizuomotoros készséggel
rendelkező gyermekek számára. A logopédiai fejlesztés területei: beszéd-,
anyanyelvi és kommunikációs fejlesztés, részképességzavarok megelőzése,
mozgásfejlesztés és egyéb terápiák. Ezek feladata a zeneterápia
segítségével a multiszenzoriális fejlesztés megvalósítása, harmonikus
személyiség kialakítása, valamint a kreativitás fejlesztése. Az elküldött,
részletesen kidolgozott óvodai és logopédiai fejlesztő program ismeretében
a kezelési terv s ezáltal az óvoda elérte célját: az óvodába járó
gyermekek iskolaérettnek bizonyultak, s megkezdhették iskolai tanulmányaikat.
A tárgyalt tanulási zavar nem irreverzíbilis folyamat, a korai
felismeréssel és megfelelő fejlesztési eljárásokkal minimálisra csökkenthető,
jó esetben meg is szüntethető. Egyfajta intellektuális érettség hiányáról
van szó, melynél az ismeretek elsajátításához speciális és személyre
szabott támogatás szükséges.
A tanulási nehézség főbb területei: a viselkedés,
az aktivitás területén mutatott zavarok; figyelemzavarok; a percepció
és motorikum területén nyújtott zavarok; téri orientáció-testséma
problémák; a nyelvi fejlettség zavarai. E komoly problémát
jelentő és fejlesztést igénylő terület is szerepelt a pályázati kiírásban.
Az erre beküldött Modell keresése a részképességzavarokkal küzdő
tanuló segítése céljából című pályázat (kódszáma IX/234)
a tanulás és a tanulási zavarok elméletének vázlatos áttekintése után
ennek a gyakorlati megvalósításáról számol be.
A pályázati beszámoló ismerteti, hogy a tanulási zavar okai
sok esetben szorosan összefüggnek ennek következményeivel. A tanulókat
érő kudarcok fokozatosan csökkentik arra irányuló erőfeszítésüket,
hogy megfeleljenek az adott tárgyból, mintegy hozzászoktatják magukat
az állandó kudarcélményhez, ami tartós szorongáshoz vezet(het), ez
pedig lehetetlenné teszi az eredményes foglalkozást a feladattal,
de gyakran a pozitív hozzáállást is. Ezek a szorongó diákok beilleszkedési,
alkalmazkodási nehézségekkel is küzdenek, s az állandó feszültség
előbb-utóbb iskolai stresszhez vezet, amely hipermotilitásban, agresszivitásban,
koncentrációs zavarban, tanulási nehézségben nyilvánulhat meg. Az
önértékelési zavar mellett kialakulhat a félelem érzése is bizonyos
tárgyaktól, egyes feladatoktól és/vagy meghatározott személyektől.
Az oktatási folyamat individualizációja, differenciálása elkerülhetetlen
feltétele a szorongást csökkentő tanítás eredményességének. A pedagógusok
személyes hatékonyságát kell fokozni korszerű elméleti és gyakorlati
képzés, továbbképzés nyújtásával, az önismeretet növelő, empátiafejlesztő,
kommunikációt javító, segítő eljárások megismertetésével. A pályázó
iskola pedagógiai programjában kiemelten foglalkozik a tanítványai
nyelvi, kommunikációs készségének megalapozásával, fejlesztésével.
Ennek elérése érdekében lassított tempójú olvasás- és írástanítási
módszert alkalmaznak, az első osztályban tanító mellé pedagógiai asszisztenst
állítanak, aki annak munkáját segíti, hatékonyabb együttműködési formát
keresnek az óvoda és iskola között. A tanulási hátrányok csökkentésére
felzárkóztató, kompenzáló programot dolgoztak ki, biztosították a
gyermekek egyéni tempójának megfelelő haladást, s kidolgozták a cigány
tanulók oktatásának interkulturális programját. A hátrányos helyzetű
tanulók a tanórákon differenciált foglalkozás keretében sajátíthatják
el az alapismereteket, a fejlesztő pedagógus egyéni, felzárkóztató
foglalkozásokon csökkenti a hátrányokat. Erre azért is szükség van,
mert a gyermekek érzik a felnőttek segítségét, ez a segítség motiválja
őket, erősíti az önbizalmukat. Külön figyelmet fordítanak a kulturális
hátrányokkal, tanulási nehézségekkel és a magatartási, beilleszkedési
zavarokkal küzdő tanulók foglalkoztatására, a hagyományos tanórai
munkát pedig szabadidős tevékenységekkel és napközis foglalkozásokkal
egészítik ki.
Az óvodával való együttműködés egyik legfőbb jellemzője az óvodai
prevenció. Az óvodai célzott beszédfejlesztésre nagy hangsúlyt fektetnek,
de ebben a korban természetesen még a fejlesztésben is a játékosságé
a domináló szerep. Az iskolában a részképességzavarok csökkentése
integrált oktatásban, differenciált feladatadással történik. A főállású
fejlesztő pedagógus elsősorban órarend szerint dolgozik, a gyermeket
kiemelve egy-egy óráról, másodsorban délutáni időpontban tartja
a foglalkozást, a logopédus az év elején kialakított órarend szerint
foglalkozik a gyermekekkel. Az óvodapedagógus az óvodások azon csoportját
fejleszti elsősorban, akik még nem mennek a következő tanévben iskolába.
A beszámoló leírja a program tanévi megvalósulását, szakaszolását,
többszörösen hangsúlyozva a motiváció felkeltésének szükségességét.
A beszámoló e témakör elméleti és gyakorlati megvalósításának összegzéseként
is említhető.
Ebből a csoportból speciális jellegénél fogva kiemelhető még
A differenciált oktatási lehetőségek a konduktív iskolában (kódszáma
IX:/256) és a Tanköteles korba lépő halmozottan és súlyosan akadályozott
gyermekek képzési kötelezettségéről (kódszáma IX/154) című
pályázat.
Az első pályázat a differenciálás általános szempontjaiként
a következő kritériumokat veszi figyelembe:
A differenciált feladatnak lehetővé kell tennie, hogy
minden gyermek megfelelő módon és mértékben aktív legyen a feladatmegoldások
során.
A tanulók teljesítőképességüket figyelembe véve
mindig optimális mennyiségű feladattal legyenek ellátva.
A feladatnak személyre szabottnak kell lennie. A gyerekből
többletet kell kihozni, akár az egyéni fejlesztés, egy téma többirányú
megközelítése vagy a tempóbeli különbségek áthidalása legyen is a
cél.
A konduktív iskolában fontos szempont a gyerekeknek adott bármilyen
jellegű feladat így természetesen a differenciált feladat esetében
is , a helytelenül működő motoros funkciók javítása. Ennek megfelelően
a differenciált feladatokat a már elsajátított önálló tevékenységekre
kell építeniük. Az iskola célja bármely sérült emberekkel foglalkozó
rehabilitációs, habilitációs eljárást vagy módszert alkalmazó intézményhez
hasonlóan a társadalmi integráció, amely kizárólag az egyéni differenciáláson
keresztül valósítható meg. Az egyéni differenciálás a sérült diákok
esetében kiemelt feladat, hiszen eltérő haladási ütemük, a sérülés
különbözőségéből fakadó képzési és eszközigényük mind megoldásra váró
feladat, akár szegregáltan, akár integráltan tanulnak. A konduktív
tanítási órákon 30 jegyzőkönyv készült (a jegyzőkönyveket konduktortanítók,
negyed- és harmadéves konduktorhallgatók vezették, meghatározott utasítások
szerint), melyeknek a differenciált oktatás vizsgálata volt a végső
céljuk. Figyelemmel kísérték a konduktortanító direkt és indirekt
differenciáló tevékenységét. A jegyzőkönyvek elemzése kimutatta, hogy
mind a konduktortanítók, mind pedig a konduktorhallgatók alkalmazzák
óráikon a differenciálás különféle lehetőségeit a tanulók speciális
igényeinek megfelelően. A differenciálást a tanítás valamennyi fázisában
használják.
Jelentős a differenciált eszközhasználat, hiszen a tanulók 52,8%-a
igényel egyénre szabott eszközt. A differenciált segítségadást általában
a súlyosabb mozgásállapotú és részképesség-kieséssel rendelkező tanulóink
igénylik. A tanulók képességeinek megfelelő differenciált értékelési
mód a motivált tanulás egyik bázisa. Az időben történő, reális alapú
és humanisztikus szempontokon nyugvó értékelés pozitívan hat a gyermek
személyiségének fejlődésére, akaraterejére, s akár teljesítőképessége
megsokszorozására is képessé válhat.
A beszámoló a kismintás felmérés konklúzióinak leírása után
foglalkozik a magyar nyelv és irodalom, a matematikaórákon való differenciálási
lehetőségekkel, majd különféle feladatokat és eszközöket mutat be,
amelyek jól használhatóak a differenciált egyéni és kiscsoportos fejlesztésben.
A differenciált konduktív oktatás mottójául a A legminimálisabb
aktivitás, kezdeményezés többet ér, mint az egész szervezetre kiterjedő
passzív mozgatás idézetet választották, az eszköztárat is ennek függvényében
állították össze, bemutatását képekkel illusztrálták.
A IX/154-es kódszámú pályázat a családban élő, tanköteles
korba lépő halmozottan és súlyosan sérült gyermekek intézményes ellátásával
foglalkozik, melyben vezető és alapvető helyet foglal el a nevelés,
amely elsősorban a gondozás során valósul meg. Nevelésükben kiemelt
helyen szerepel az önkiszolgálás és a játszás tanítása, amihez nélkülözhetetlen
a gyermek és a vele foglalkozó felnőtt közötti folyamatos és intenzív
kommunikáció. A fejlesztési területek nem szigetelődnek el egymástól,
ahogy a gondozónők és a különböző fejlesztő pedagógusok munkája sem.
Az intézet a halmozottan sérült gyermekek állapotának felméréséhez
a TARC-lapokat használta/használja, amely a mindennapos tevékenységek,
a motoros, kommunikatív és szociális képességek fejlettségének megállapításához
ad támpontot. A napközi otthon megvizsgálta a gyerekek és családjuk
kapcsolatát, ennek eredményeképpen megállapították, hogy a gyermekek
szocializációja általában rendkívül alacsony fokú többnyire csak
a szűk családdal érintkeznek , kapcsolatteremtő képességük elsősorban
a család létszámától, társadalmi helyzetétől és baráti körétől függ.
Természetesen a TARC-lapok kitöltésének szempontjain túl is végeztek
megfigyeléseket a gyermekeknél.
Fejlesztési, nevelési terület az étkezés, szobatisztaság, tisztálkodás,
a környezet rendje, az öltözködés. A gyógypedagógiai fejlesztés jelentősebb
területei a mozgásnevelés, a játékra nevelés, a kommunikációs fejlesztés,
valamint a technika és művészi tevékenység fejlesztése. Az értelmi
fejlesztést beépítik a felsorolt fejlesztési területekbe. Annak érdekében,
hogy minél több és változatosabb inger érje a gyerekeket, sok eszközt
és játékot használnak a foglalkozások során, ugyanazt az eszközt vagy
játékot pedig több szituációban alkalmazzák, hogy jobban megismerjék
azokat. A beszámoló részletezi továbbá a fejlesztés megvalósulási
formáit, felsorolva az éppen alkalmazott módszereket és eszközöket.
Az iskolakezdés problémáinak feloldására az egyik pályázó az
óvodaiskola programját választotta, Komprehenzív pedagógia a Vásárhelyi
Pál Általános Iskolában címmel (kódszáma IX/300). Az
óvodából az iskolába való átlépés egyik fontos állomásának az előkészítő
szakaszt tartják. Az előkészítő időszakban a tevékenykedtetés az
óvodában alkalmazott módszerekkel történik, kezdetben nem tanórai
keretben, mivel a gyerekek fáradása, motiváltsága, figyelmük terjedelme
határozza meg a foglalkozások hosszát. Az ismeretanyagot komplex
módon közvetítik, vagyis a kisdiákok sokféle tevékenységen keresztül
szereznek tapasztalatot, kiegészítve azt a mesék, versek, mondókák,
dalok sokszínűségével. A pályázó iskola foglalkozásainak célja tanítványaik
azon képességeinek tudatos fejlesztése, melyek az eredményes tanulást
biztosítják. A képességek tevékenységeken keresztül fejleszthetők,
ezért tartja az intézet fontos feladatának megteremteni a lehetőséget
a sokféle cselekedtetésre, valamint a megfelelő feladatsorok összeállítását
és a szükséges eszközök biztosítását. Az óvodaiskola egyik alapeleme
a személyhez kötöttség. Leírja a részletes fejlesztési tervet, amit
kiegészít képességfejlesztő feladatokkal. A feladatokban a gyerekek
által ismert és szeretett mesefigurák, mesehősök szerepelnek, így
szívesen állnak neki a feladatok elvégzésének, hiszen egyúttal kedvenc
hőseikkel lehetnek együtt.
Sok óvoda is pályázott ebben a témakörben, ami a prevenció fontosságát
mutatja a leendő kisiskolások életében. A gyermeki személyiség kibontakoztatására
törekedve figyelembe veszik a gyermekek életkori sajátosságait, eltérő
fejlődési ütemüket, a játékosság iránti igényüket. Valamennyi pályázó
óvoda felméri a kisgyerekek fejlettségi szintjét, majd ennek függvényében
fejlesztési csoportokat alakít ki (pl. grafomotoros, szociális érettség,
mozgásfejlesztési, logopédiai). Sokan a támogatási összegből képességfejlesztő
játékokat vettek, mint például a IX/151-es kódszámú Játékos
fejlesztő foglalkozások az óvoda-iskola átmenet megkönnyítésére
címet viselő pályázat. Az óvodai fejlesztő program fontosságát mindegyik
pályázati beszámoló hangsúlyozza, ahogy az óvoda és iskola közötti
együttműködés folyamatos javítását is meghatározónak tartják. Ennek
keretében sok közös programot szervez a két intézmény. A leendő tanítók
többször ellátogatnak az óvodába, ahol kezdetben passzív megfigyelőként,
majd aktív résztvevőként vannak jelen a csoport életében. Mindez fordítottan
is igaz, a nagycsoportosok több alkalommal mennek el az iskolába,
ahol a tanítási óra rendjével ismerkednek, és közös foglalkozásokon
vesznek részt az elsősökkel, majd nagyobb társaik beavatják őket az
iskola rejtelmeibe.
Az iskola kulturális rendezvényeit is látogatják a nagycsoportosok
(mesedélelőtt, bábelőadás, karácsonyi műsor, közös színházlátogatás).
Ezt a programot valósította meg például a nyírpazonyi Színi Károly
Általános Iskola Együttműködés óvodák és iskolák között címmel
(kódszáma IX/025).
Több pályázó foglalkozott az óvodába nem járó gyermekek iskolai
előkészítésével. A győri Kossuth Lajos Általános Iskola speciális
helyzetben van, tanulóinak nagy százaléka hátrányos helyzetű cigány
kisgyerek, akik nem vesznek részt az óvoda nagycsoportos előkészítő
foglalkozásain. Az iskolában való hátrányos indulásuk kompenzálására
hozták létre az iskola-előkészítő játszóházat, ahol beszédkorrekció,
anyanyelvi és matematikai tevékenység folyik, de ki-ki találhat magának
való elfoglaltságot érdeklődésének megfelelően (pl.: bábozás). A pályázat
címe Az óvodába nem járt gyerekek iskola-előkészítő foglalkoztatási
terve (kódszáma IX/116).
Az iskolakezdés tárgykörében mindenképpen megemlítendő még a
IX/140-es kódszámú Az iskolakezdés differenciált, az egyéni
előéletekhez igazodó megoldásai a tanulásban akadályozottak általános
iskoláiban című pályázat, amely egy szülői tanfolyam szervezésére
irányuló kezdeményezés. A tájékoztató-felvilágosító, de konkrét megoldási
lehetőségeket is nyújtó tanfolyam hatására a szülők gyermekeikhez
fűződő viszonya felértékelődött, intimebbé és kölcsönösebbé vált.
Az ilyen és ehhez hasonló tanfolyamok szervezése kínzó és érezhető
hiányossága a magyar pedagógiának.
A tanórán kívüli foglalkoztatás mind a mai napig kényes téma
a pedagógusok körében. Különösen igaz ez a napközis foglalkoztatásokra,
azon belül is a szabadidő megszervezésére, hiszen bármiféle program
megszervezése anyagi terhet jelent, a pedagógus számára a társadalmi
munkában végzett munka pedig nem igazán vonzó elfoglaltság. Ezzel
is magyarázható az ebben a témakörben benyújtott pályázatok viszonylag
magas száma, valamint a beküldött anyagok sokfélesége. A leggyakoribb
a különféle klubnapközik programjának tartalmi megújítása volt, jelentős
téma a sporttevékenységek köre.
A szakmai beszámolók többnyire csak informatívak, néhány oldalas
tájékoztatások, hogy eleget tettek a szerződésben foglalt kötelezettségüknek.
Sok esetben ennél több nem is várható el a pályázótól, kielégítő a
kirándulások helyszíneinek felsorolása és néhány mondatos összegzés
vagy a szervezett sportesemények és az elért eredmények leírása. Néhány
beszámoló azonban túllép az informáláson, precíz részletességgel írja
le a program megvalósítását.
A jeles napokhoz kapcsolódó játszóház című pályázati
program (kódszáma IX/133) az év tizenkét jeles napjához kötődve
tervezett egy-egy játszóházat: a Zenei világnap; Szüret (+ősz);
Egészségnevelési hónap; Advent, Karácsony (+tél); Farsang; Március
15.; Húsvét (+tavasz); Költészet napja; Föld napja; Anyák napja; Sportnap
(május) és Gyermeknap alkalmából. Mindegyik foglalkozáshoz
csatoltak egy-egy forgatókönyvet, amely szerint felépült a délutáni
program. A jó hangulatú, közösségteremtő, játékokkal teli délutánok
sok élményt, sok ötletet, új manuális technikát adtak a gyerekeknek
és szüleiknek, s motiválttá tették őket a szabadidejük aktív eltöltésében.
Az elnyert összeget eszközvásárlásra fordították.
Egyes pályázatok részben vagy egészében a hátrányos helyzetű
gyermekek tanterven kívüli közös programjainak szervezésével foglalkoznak,
ilyen például a Tanterven kívüli közös foglalkozások szervezése
elnevezésű (IX/160-as kódszámú) pályázat is, amely a komplex
ökológiai-művészeti szemléletmód kialakítását tűzte ki célul, a kicsik
életkori sajátosságainak és a hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségének
figyelembevételével. A gyerekek lakóhelyének és közvetlen környezetének
megismerését segítő kis füzetecskét készített a pályázó, amely céljának
megfelelően önállóságra nevel, valamint olyan, az alapműveltséget
megalapozó ismeretekkel és információkkal vagy éppen érdekes feladatokkal
látja el a gyerekeket, amelyek lehetőséget adnak a különféle hátrányok
leküzdésére s ezáltal az esélyegyenlőség megteremtésére.
A Tanórán kívüli személyiségfejlesztő foglalkozások című
(IX/169-es) pályázat is hangsúlyozza a hátrányos helyzetű tanulók
tanórán kívüli foglalkoztatottságának szükségességét. A Családi program
a családpedagógiai témák feldolgozásával nevelési lehetőséget próbál
nyújtani a társas érzék erősítésére, kiemeli az egymásra figyelés,
az együttes örömélményének fontosságát. A program két település,
Tereske és Kelebia általános iskoláiban valósult meg. A tereskei
iskola az óvodával együttműködve tett eleget a pályázatban leírtaknak,
céljuk a nevelő-gyermek-szülő kapcsolat folyamatos együttműködésének
megvalósítása, a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentése, a kirekesztett
családok, gyerekek integrálása, befogadása iskolai és családpedagógiai
eszközök segítségével. Különösen fontos ez az itt tanuló roma gyermekek
nagy száma miatt is (140 gyerek közül 100 roma), akik a családi biztonság
háttere nélkül, sok esetben érzelmileg és szociálisan egyaránt elhanyagoltan
kerülnek az iskolába. Számukra az iskola valódi kihívást jelent, az
elkerülhetetlennek tűnő sorozatos kudarcok következtében pedig folyamatosan
csökken az önbizalmuk, önértékelésük és értékrendszerük helytelen
irányban fejlődik. A program keretében zajló klubnapközis foglalkozások
nyitottak, amelyeken nemcsak a gyerekek, de a szülők is aktív résztvevőkké
válnak. A klub keretén belül különféle szakkörök működnek: bábkészítés,
színjátszókör, konstruáló játékok és általános viselkedési szabályok
órája, főzőcske, de okosan, zene-ritmus-mozgás-játék, informatika,
környezetvédelem, sportfoglalkozások, és lehetőség nyílik az iskolai
könyvtár megismerésére is. A program másik résztvevője a kelebiai
iskola alsó tagozata, ahol drámapedagógiai módszert vezettek be klubformában.
A program egyik ága az alkotva tanulás, mely az információ
káoszában, míg a másik, a konfliktusmegoldás kreatív módszere
az önmegismerés káoszában segíti a gyerekeket eligazodni. E módszer
segítségével a csoport és a pedagógus egymásra talál, a gyerekek
öntudata erősödik, megtanulják önállóan megoldani konfliktusaikat.
A drámaklub azért olyan jó, mert olyan, mint egy ünnep összegzi
az egyik gyerek. A beszámolóhoz mellékeltek néhány drámaóravázlatot
és egy gyerekekhez szóló kérdőívet. A program eredményesnek bizonyult,
de (vagy éppen emiatt) nem tekinthető lezártnak.
A Komplex diagnosztikai eszközrendszer az általános iskola
kezdő szakasza számára című pályázat (kódszáma IX/251)
olyan diagnosztikai rendszert dolgozott ki, amely a gyermekek képességstruktúrájának
és tulajdonságainak megismerésére alkalmas. A mérőanyag egy minden
gyermek szűrésére alkalmas és egy a szűrés alapján feltárt problémás
területeket részleteiben vizsgáló mérési rendszert tartalmaz. A vizsgálati
eredmények alkalmasak a pedagógiai diagnózis elkészítésére s az erre
alapozott fejlesztési stratégia kidolgozására. A diagnosztikai rendszer
minden esetben kiegészül fejlesztő feladatok gyűjteményével.
A beszámoló az elméleti bevezető rész után leírja a főbb vizsgálandó
területeket, a hozzájuk tartozó szűrőtesztek fajtáival s azok értékelhetőségének
lehetőségeivel. Mellékelte a vizsgálatsor értékelő- és az egyéni fejlesztési
terv lapját. Informatív és hiánypótló összefoglalás a komplett pedagógiai
diagnózishoz.
Érdekes és figyelemre méltó kísérlet a Doboz elnevezésű
pályázati anyag (kódszáma IX/081), amely a terápiás eljárások
összegyűjtésére alkalmas rendszer elkészítésére vállalkozott. A Doboz
a program koncepciója szerint tulajdonképpen azon tárgyak rendszere,
amelyekben fontos vagy haszontalan dolgait őrzi az ember, így a rendteremtés
egyik fontos eszköze. Egyfajta titok doboz ez, amelyben sok minden
lappang. A pedagógusi munkához nagy segítséget adó felhalmozott tapasztalat
és tudás összegyűjtése lenne e doboz feladata, amely több részprogramból
áll. A Napló szoftver a tanulóról tudható dolgokat rögzíti
és dolgozza fel, fejlődési vizsgálatai kommunikáció, problémamegoldó
gondolkodás, szocializációs fejlődés mutatják tantárgyfüggőség nélkül
a tanuló fejlődését akadályozó tényezőket, problémákat. A Doboz vállalkozik
arra, hogy a képességeket, részképességeket, alképességeket rendszerbe
foglalja, és feladattípusokat, feladatokat adjon segítségül, a pedagógus
kollégákkal együttműködve pedig az adott iskolákban folyamatosan összegyűlő
problémamegoldó cselekvéssorokkal bővítse a már összeállt rendszert.
A Doboz az észlelés, az emlékezet, a figyelem, a mozgás, a kommunikáció
és a gondolkodás elsődleges szintjeire tagolódik. E képességek alatt
újabb képességek és részképességek találhatóak (második és harmadik
szint), majd feladattípusok és feladatok (negyedik és ötödik szint).
A rendszer megjelent már könyv formában is.
Az értékelési módszerek és diagnosztikai eljárások pályázati
csoport nagy részét adják a különböző értékelési módokat kidolgozó
pályázatok, különös figyelemmel a szöveges értékelések változataira.
Az egyik legértékesebb beszámoló ebben a témában a Szöveges értékelés
az ötödik, hatodik osztályban címet (IX/294-es kódszámú)
pályázat, amely az osztályozás dilemmáiból kiindulva a változtatás
érveit felsorolva alakított ki egy új, közös értékrendet, értékelési
technikát a gyerekek mindennapjaiban. A közösségben való nevelés fontosságát
hangsúlyozza a pályázat, ami a közösség erejének hasznosítását is
jelenti egyben, de mindenekelőtt szem előtt tartja az egyén személyre
szabott, tudatos fejlesztését, amelyet csak segítő, a fejlődés módjára
javaslatokat tartalmazó értékeléssel lehet megvalósítani.
Az ötödik-hatodik osztályban folytatódik az iskolába
szoktatás időszakától megkezdett szöveges értékelés, de már a harmadik-negyedik
osztálytól gyakorlattá vált a kettős szöveges és számjegyes értékelés.
Az ötödikes értékelőlap átfogó részkövetelményeket tartalmaz. Minden
részkövetelményt tantárgyanként elemeznek a tanulók, a szaktanár pedig
végiggondolva a teljesítés menetét, a gyerek értékelését értékeli.
Fontos, hogy a tanulók is leírhatják egy, a tantárgyon belüli, számukra
sikeresnek vélt tevékenység meghatározását. Az egész éves munka értékelésének
is sajátos megjelenési formája alakult ki az iskolában, ez egyenes
következménye az év közben zajló szöveges értékelésnek. A negyediktől
hatodik osztályig terjedő kettős értékelés megjelenik az év lezárásában
is, a tanulók Iskolalevelet és osztályzatokat tartalmazó
bizonyítványt kapnak. Az Iskolalevél minden állítása egyes
szám második személyben fogalmazódik meg, ezzel is kiemelve az értékelés
intim jellegének fontosságát, a személyes hangvételt.
A kezdő szakasz a másik oldalról, vagyis az óvónők, tanítók
és tanárok oldaláról nézve sem egyszerű. Összetettségét a tanfolyamok
sokasága és az ezekre való igény is mutatja. A gyerekek képességei
mellett a pedagógusi képességek is fejlesztésre szorulnak.
A pályázatoknak ebből a csoportjából kiemelkedik a Szakmai
team a tanítói kompetenciákért című pályázat (kódszáma IX/092),
amely összehasonlítja a három- és négyéves tanítóképzést, a pedagógiai
képességek fejlesztésének lehetőségeire helyezve a hangsúlyt a gyakorlat
és elmélet szintézisében. A vizsgálati elemzés s a hozzá kapcsolódó
gyakorlat és továbbképzés egyaránt hasznosnak bizonyult, hiszen a
továbbfejlesztési pontok megfogalmazását tette lehetővé.
Érdekes kezdeményezés A differenciálást segítő zenei módszerek
és eszközök beépítése a kezdő szakasz pedagógiai képzésébe elnevezésű
pályázat (kódszáma IX/035), amely a zenepedagógiai továbbképzést
karolja fel. Az előadások témáiból több szakdolgozat is készült/készül,
pl.: Zeneterápiás lehetőségek a differenciáló-fejlesztő pedagógusok
részére.
A drámapedagógia-játékpedagógia-művészeti nevelés csoport
három alcsoportra bomlik.
1. Drámapedagógia
A drámapedagógiai oktatás célja, hogy a tanulók szóbeli kifejezőkészsége,
mozgáskultúrája, viselkedéskultúrája, szituációfelismerő és -kezelő
képessége, konfliktusoldó készsége kialakuljon és fejlődjön. A Drámapedagógia
az általános iskolában című pályázat (kódszáma IX/005)
az amatőr színjátszásra helyezve a hangsúlyt összefoglalja a drámapedagógiai
kísérlet eredményét. A fesztelen játékok segítségével egyre több
oktatási és nevelési célt értek el. Fontos eredménynek tekinti a pályázó
a gyerekek mozgáskultúrájának látható javulását és a szituációk gyors
felismeréséhez való érzékenységük kifejlődését. A játékélménynek,
a színház lényegmegértésének és az amatőr színjátszásnak kiemelkedő
személyiségfejlesztő hatására épült ez a programrész. Az alsó tagozatos
diákok a drámapedagógia módszerén keresztül a mai gyermekvers-irodalommal
ismerkedtek meg, amelynek eredménye egy közönség előtt játszott több
mint egyórás előadás volt.
2. Játékpedagógia
A NAT által is alátámasztott igény, hogy szükség van a tanulás
mellett olyan játékokra, amelyek fejlesztik az önismeretet, az együttműködési
készséget, edzik az akaratot. Ezért is sajnálatos, hogy csak egyetlenegy
nyertes pályázat foglalkozik a játékpedagógia módszerének kidolgozásával
és alkalmazásának kiszélesítésével, így mindenféleképpen modellértékű.
A Működjünk együtt! című (IX/281-es kódszámú) pályázat
játékpedagógiai program, amelynek a lényege olyan készség- és képességfejlesztés,
amely a jelenlegi képzési gyakorlatból még hiányzik. Az elméletmetodikai
ismeretek elsajátítására is tréning keretében került sor, ami szintén
úttörő jellegű. A játék pedagógiájával, annak nevelő- és fejlesztő
hatásaival ismerteti meg a tanfolyamain részt vevő hallgatókat. E
témából két szakdolgozat is készült (Viszonyok, kapcsolatok: A
cigányság és nemcigányság együttműködése és Feszültségoldás
a játékpedagógia segítségével címmel).
3. Művészeti nevelés
A művészettel történő személyiségfejlesztés a sokoldalúbb gondoskodás
jegyében mondat is lehetne akár e szűk kis kör mottója.
A Nevelés művészettel című pályázat (kódszáma IX/089)
egyoldalas összegző beszámolója az indított tanfolyam sikerességét
jelzi, a résztvevők igénylik a folytatást, néhányan egy-két mondatos
pozitív visszacsatolást is küldtek. Művészettel a művészetért
jelszóval szeretnék folytatni a közös munkát.
A közoktatásról szóló törvény ma már lehetővé teszi a fogyatékosok
integrált oktatását. Nagy probléma azonban az, hogy az ehhez szükséges
szakemberellátás (utazó gyógypedagógus hálózat) nem áll széles körben
rendelkezésre. Főképp vidéken, a kis településeken megoldatlan a fogyatékos
gyerekek oktatása, legyen szó akár szegregált, akár integrált formáról.
Így nemegyszer előfordul, hogy a fogyatékos tanulók családjuktól és
lakóhelyüktől távol, napi bejárással végzik tanulmányaikat ez mind
időben, mind anyagilag megterhelő a gyerek és családja számára ,
vagy pedig kénytelenek diákotthonban lakni. Ezért jelentős, hogy két
modellértékű nyertes pályázat is van, amely a fogyatékosok integrált
oktatását helyezte előtérbe.
Az integrált oktatásban részt vevő gyermekek beilleszkedésének
elősegítése címmel (kódszáma IX/220) pályázott és nyert
támogatást egy budapesti általános iskola. Törekvése az integrált
gyermekek elfogadtatása osztálytársaik és azok szülei körében, ennek
elősegítése érdekében csoportmegbeszéléseket, tanulói és szülői teameket
szervezett és szakembereket vont be a munkába. A program bevallott
célja egy alternatív nevelési-oktatási forma bevezetésén túl az, hogy
sikeres, követendő példa, modell lehessen más intézmények számára.
Olyan két kisgyermeket választottak ki, akik értelmi fogyatékosok,
de nincs speciális részképesség-sérülésük, magatartászavaruk, s a
családi hátterük sem mondható kirívóan hátrányos helyzetűnek. A program
rendkívüli szülői értekezletekből (3x2 óra), teammegbeszélésekből
(6x2 óra), óralátogatásokból (6x1-4 óra), vezetői konzultációból (4x3
óra) és egyéni konzultációból (6x2 óra) állt. A program végére mindkét
kisgyerek egyenjogú tagnak érezte magát az osztályközösségben.
Különösen nagy gond a közoktatási törvény által is említett
és definiált más fogyatékosok oktatása, hiszen ezen gyermekek többsége
ún. magatartászavaros, figyelemzavaros, hipermotil, diszlexiás, diszgráfiás,
diszkalkuliás.
Ezen gyermekek oktatása azért ütközik nehézségbe, mert a képességeik
sokkal jobbak, mint az ún. kisegítő iskolák tanulóinak képessége,
ugyanakkor magatartásuk vagy hipermotilitásuk miatt a normál általános
iskolában nem vagy csak nehezen tudnak az oktatási követelményeknek
megfelelni.
Nagy gondot okoz továbbá mind a fogyatékos, mind a más fogyatékos
gyerekek estében kiváltképp, ha gyermekvédelmi gondoskodás alatt
állnak , hogy az iskolák inkább a könnyebb megoldást választják,
azaz igyekeznek magántanulói státust biztosítani számukra.
A másik nyertes pályázat, a Mozgássérült gyermekek integrálása
(kódszáma IX/223) beszámolója csupán az összeg felhasználásának
és a pályázati anyag megvalósulásának módját közli.
A szülőkkel való kapcsolattartást, együttműködést, valamint
a szülőgyermekpedagógus hármasának hatékony és eredményes működtetését
szolgáló előadások, foglalkozások és rendezvénysorozatok szükségességét
egyre több oktatási intézmény ismeri fel. Sorra szerveződnek a különféle
projektek, melyek fő feladatuknak ennek az együttműködésnek és összefogásnak
a biztosítását, folyamatos fenntartását tekintik.
Egy 30 órás komplex foglalkoztatási projekt tervezetét nyújtotta
be A szülők és családok segítése a gyermeknevelésben című
(IX/189-es kódszámú) pályázat, amely 15-20 fős szülőkből és osztályfőnökökből
álló csoport részére szerveződött. A projekt a Szülők Iskolája
nevet viselte, s nagy sikert arattak előadásai a résztvevők körében.
Az előadások igen változatosak voltak, a család szükségességének ecsetelésétől
a család- és gyermekvédelmen keresztül nevelési tanácsokon át egészen
a szenvedélybetegségekig szinte minden, szülőt és osztályfőnököt érdeklő
téma szóba került. A gyermeknevelés alapelveinek az elfogadást, az
elismerést, a gyengédséget, az elérhetőséget, az elszámolást és a
tekintélyt tartják. Egyes előadásokra, mint például a Drogveszély
napjainkban, a szüleikkel együtt a tanulók is meghívást kaptak.
Az előadás-sorozat végén a szülők által kitöltött önismereti tesztek
(és eredményei) osztatlan sikert arattak.
A Szülői Társalgó rendezvénysorozat elnevezésű pályázat
(kódszáma IX/248) szakmai beszámolója a szülők és pedagógusok
együttgondolkodását, pedagógiai, pszichológiai tájékozottságát segítő
több munkaformával szervezett rendezvénysorozatról ad tájékoztatást.
Szintén előadássorozatot szerveztek a Összefogva többet
tehetünk gyermekeink, a jövő nemzedék neveltsége érdekében című
(IX/067-es kódszámú) pályázat készítői, amelyen a szülők mellett
a pedagógusok és intézményvezetők is részt vettek. Az előadások fő
célkitűzése a feladatismertetés és a problémák feltárása volt. A téma
iránti érdeklődésnek köszönhetően az előadásokat egyre több szülő
látogatta. Kiemelt szerepet kapott a tanfolyamon a gyermekvédelem
rendszerének ismertetése és megvitatása. Hangsúlyt fektettek egy aktív
és cselekvőképes szülői munkaközösség kialakítására is.
A kisgyermekkor tartalmi munkájának segítése külső kapcsolatok
révén címmel pályázott egy általános iskola (kódszáma IX/236),
ahol ennek érdekében nem csupán a szülőkkel vették fel a kapcsolatot,
hanem egészségügyi szervekkel és más iskolákkal is. A szülők számára
klubdélutánokat, kirándulásokat, műhelymunkákat szerveztek, ezáltal
kialakítva egy rendszeres, élő kapcsolatot velük, míg más iskolákkal,
elsősorban a tagiskolával közös programokat, sportnapokat, vetélkedőket,
kirándulásokat tartottak, ami a gyermekek szociális integrálását szolgálta.
Az iskolai élet mindennapjaiban a család, a baráti társaságok, az
oktatási intézmények és egyéb szervek integrációjának megvalósulása
volt a pályázat célja, ami a beszámolóból ítélve teljesült is.
A Magyar Waldorf Szövetség a szülők tájékoztatását, képzését
(s ezáltal a szülőkkel kialakított jó viszonyt) kívánja megvalósítani
A Waldorf Szülők Akadémiája című (kódszáma IX/350)
programtervezet. A szülőkben akik számára egyáltalán nincs még lefordított
és adaptált tájékoztató anyag erről a pedagógiáról felhalmozódó
egyre több kérdés a legtöbb esetben megválaszolatlanul marad, hiszen
a pedagógusok erőit és energiáját szinte teljes mértékben leköti a
Waldorf-program alternatív pedagógiájának elméleti és módszertani
elsajátítása és hazai körülményekre való adaptálása. Pedig a szülők
bevezetése a pedagógia részleteibe, különösen a magasabb évfolyamokon,
ahol az alaptantárgyak mellett egyre több szaktantárgy is megjelenik,
nélkülözhetetlen. A Magyar Waldorf Szövetség felismervén ezt, igyekezett
az erők összpontosításával megszervezni a szülők képzését. A képzés
feladata tehát a Waldorf-pedagógiában való jártasság megszerzése és
az iskolaépítésben való aktív részvétel elősegítése volt.
Az összetett pályázatok közül kiemelésre érdemes sokrétűsége
miatt a IX/261-es kódszámú Harmóniában nevelkedni című
pályázat.
A program első része az iskolaválasztás, a felvétel előkészítése,
amelynek fő feladatai:
a személytelen kapcsolat helyett aktív partnerkapcsolat
szülővel és gyermekével, ennek egymás kölcsönös megismerése az alapja;
az új családok ne kampányszerűen, hanem fokozatosan
vezetődjenek be leendő iskolájukba;
az alternatív iskolák sajátosságának korrekt, széles
körű publikálása.
Az előkészítő munkák szerves része a két-három hetente megrendezendő
Waldorf-esték előadás-sorozat. Minden találkozót valamilyen
művészi munka (festés, agyagozás, éneklés, kézimunka stb.) vagy játék
vezetett be. Ezt követték a tantárgyközpontú vagy metodikai, pszichológiai
jellegű előadások, illetve a nagy érdeklődést kiváltó, a Waldorf-iskolák
gyermekképét felvázoló előadások.
A pályázati beszámolóhoz fényképes mellékletet is csatoltak.
A Hámori Waldorf Iskola összetett jellegű pályázatához méltó értékes
beszámolót küldött a Közalapítványnak, amely minden lényeges információt
tartalmaz, s amelynek alapján nyomon követhető a kuratórium által
támogatott program megvalósulása.
Az áttanulmányozott pályázati beszámolók színvonala igen széles
skálán mozog. Néhányat a színvonalas megvalósítás önálló publikálásra
is alkalmassá tesz. A beszámolók többsége pedig tartalmaz olyan értékes
részletet, amelyek önálló tanulmánnyá formálva szintén publikálhatóvá
válnak. Több esetben azonban nem tudható pontosan, hogy a pályázati
program hogyan valósult meg, milyen eredményeket hozott a pályázó
és a környezete (intézmények, gyermekek, szülők, lakóközösségek stb.)
számára. Ugyanis ezekben az esetekben a beszámoló mindössze egy vagy
két oldalból áll, csupán a minimális információt tartalmazza. Célszerű
lenne ezért a későbbiek folyamán véletlenszerűen kiválasztani néhány
támogatott pályázatot, s azok megvalósulását a helyszínen monitorozni.