Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 december > A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány melléklete

Örvendetesen nő azoknak a köz- és magánalapítványoknak, pályázatoknak, egyéb támogatási formáknak a száma, amelyek a közoktatásban jelentkező sokféle fejlesztési törekvés megvalósulásához kívánnak feltételeket teremteni. Egyre elfogadottabbá válik a saját gyakorlatukat megújítani, intézményüket fejleszteni akaró pedagógusok, intézményvezetők körében, hogy a szükséges forrásokhoz pályázati úton is hozzá lehet jutni. Terjedőben van a pályázáshoz szükséges sajátos kultúra, növekszik azoknak a száma, akik megtanulták, hogy saját tevékenységüket miként kell megjeleníteni a források elosztásáról döntő kuratóriumok számára annak érdekében, hogy az abban helyet foglaló szakértők kedvező döntést hozzanak. A fejlesztési forrásoknak mindig szűkében lévő intézmények felismerték, hogy végleg lezárulóban van a régi, úgynevezett kijárásos pénzszerzési stratégia, mint ahogy az is nyilvánvaló számukra, hogy a fenntartótól kapott támogatásokon túl csak a pályázati szférából, kemény feltételek teljesítése árán nyerhetők források.

Ugyancsak kedvező változások mentek végbe az innovációkat elosztó köz- és magánalapítványok gyakorlatában. A pályázati kiírások zöme már meglehetősen pontosan körvonalazza a támogatási célokat, s úgy tűnik, az alapítványi szféra a maga sokszínűségével együtt is egyre inkább illeszkedik a kívánatos társadalmi, oktatáspolitikai és nem utolsósorban szakmai prioritásokhoz. A pályázatokban megfogalmazott célok jól orientálják a zömében intézményi szinten megfogalmazódó fejlesztési törekvéseket, segítve ezzel azt, hogy a valóban fontos feladatok megoldására koncentrálódjanak az innovációs energiák.

Kevéssé történt azonban előrelépés a pályázatok eredményeinek széles körű hasznosítása terén. A támogatásokat elosztó alapítványok nem fordítanak elegendő figyelmet a pályázatok eredményeként létrejött fejlesztési produktumok sorsának nyomon követésére, s elvétve kerül sor annak elemzésére, hogy a terjesztésre érdemes eredmények milyen mértékben válnak közkinccsé, mennyire honosodnak meg más intézmények, pedagógusközösségek gyakorlatában. Nem alakult ki még a pályázatok utógondozásának összetett technikája, az a fajta tevékenység, amely egyszerre katalizálja a sikeresnek bizonyuló pályázók további – a pályázatok lezárulása utáni – fejlesztő tevékenységét és az eredmények gyakorlati alkalmazását, terjesztését/terjedését (implementálását). Az utógondozás fontos – talán az egyik legfontosabb – eleme a sikeres pályázatok eredményeinek, a gyakorlati alkalmazás tapasztalatainak megjelenítése a szakmai nyilvánosság előtt. Ezzel támogatható az eredmények minél szélesebb körű terjedése, s ami talán még ennél is fontosabb: még inkább vonzóvá tehető a gyakorló pedagógusok számára a pályázati forrásokkal is támogatott pedagógiai fejlesztő munka.

A Közoktatási Modernizációs Közalapítvány (KOMA) és az Új Pedagógiai Szemle közös szerkesztésében – az alapítvány anyagi támogatásával – most induló, 32 oldalas melléklet alapvető célja a KOMA már lezárult pályázati eredményeinek nyilvánosság elé tárása. Terveink szerint időről időre közre kívánjuk adni a KOMA pályázatairól készült összefoglaló értékeléseket, elemzéseket, a pályázati anyagok legérdekesebb részleteit, s ami a legfontosabb, be szeretnénk mutatni azt, hogy a pályázatokban felszínre került innovációs értékek hogyan válhatnak közkinccsé a mindennapi pedagógiai gyakorlatban.

Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a fajta összegzés önmagában nem teljesíti a pályázati utógondozás szerteágazó feladatait, nem pótolhatja az igazán sikeres pályázatok részletes monografikus feldolgozását. Azt azonban reméljük, hogy sikerül felhívnunk a figyelmet néhány nagyon fontos, szakmailag érdekes új megoldásra, s ezen keresztül segíthetjük az önmaguk tevékenységének megújítására vállalkozó pedagógusok körének szélesedését, a szakmai autonómia iránti igények erősítését.

A melléklet adta lehetőséget is fel szeretnénk használni az intézmények, a pedagógusok pályázati kultúrájának fejlesztésére, az innováció, az újítás szervezeti feltételeinek alakítására. Ezért tulajdonítunk jelentőséget a pályázatokról szóló kerekasztal-beszélgetések közlésének, amelyek betekintést engednek abba, miként alakul ki az igény a pedagógiai tevékenység belső megújítása iránt, s miként alakulnak ki a tantestületekben azok a mikroközösségek, amelyeket kifejezetten egy-egy fejlesztési téma hív életre, s alakít termékeny szakmai közeggé.

Örömmel fogadjuk olvasóink olyan jellegű írásait, amelyekben a KOMA pályázatokon elnyert támogatásokkal megvalósult iskolai fejlesztések eredményeiről, a pályázatok hasznosításáról számolnak be.