Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 július--augusztus > Mi bajotok az iskolával? Iskola - neveléstudomány

Bardócz András

Mi bajotok az iskolával?

– Iskola – neveléstudomány –

Az iskola körül jelentkező káosz megszüntetésének első lépése a szerző szerint az, hogy az oktatásban érintettek minden szinten közmegegyezéssel meghatározott értelmű, pontos fogalmakat használjanak. Amíg ez nem következik be, reménytelen minden oktatáspolitikai intézkedés, helyi kezdeményezés.

Ha az oktatási rendszer részvevői közül csaknem mindenki és csaknem mindig panaszkodik, akkor valami baj kell, hogy legyen az iskolával. Márpedig csaknem mindenki és csaknem mindig panaszkodik. Rosszak a gyerekek. Alacsonyak a pedagógusbérek. Szegények a családok, az önkormányzat, az állam. A pedagógusok kontraszelektáltak. A kormányzat nem ad kellő szakmai támogatást. A reformok csak a pedagógusokat terhelik, míg kutatók, szakértők és más szakemberek élvezik azok hasznát. Drágák és általában rosszak a tankönyvek.

Persze az is lehet, hogy nem az iskolával van baj, hanem „csaknem mindenkivel”. A panaszok ugyanis néha ellentmondóak, máskor értelmezhetetlenek, de a legritkább eset, hogy egyértelmű ítéletek formájában jelenjenek meg. Nekem semmi bajom az iskolával, mint olyannal. Engem és szerintem másokat is, talán anélkül, hogy tudnák, az iskola körüli káosz zavar. Az állapot babiloni. Az egyértelmű jelentésű kifejezések úgyszólván eltűntek a szótárunkból. Jelenleg a politizálódó viszonyok közt törvényszerűen kivirágzó „szlogenkompetencia” fertőzi leginkább az iskola levegőjét és az iskolai oktatás körüli légkört. A szlogenkompetenciát pedig csak úgy lehet valódi kompetenciává fejleszteni, ha pontos fogalmakat közmegegyezéssel, meghatározott értelemben használunk. Nem áltatom magam azzal, hogy tudom az orvosságot erre a bajra. De ameddig nem sikerül egyértelmű kifejezéseket használnunk, addig reménytelen minden reform, oktatáspolitikai intézkedés, helyi kezdeményezés. Ha valaki vagy valakik sikeresen és ami a legfontosabb: közérthetően fogalmaznák meg az iskola körüli problémákat, azt hiszem, az felérne egy fél megoldással. Kezdjük mindjárt azzal, hogy az elmélet és a gyakorlat annyira eltávolodott egymástól, hogy szinte azt mondhatjuk, a gyakorlat semmi hasznát nem veszi az elméletnek.

Az elmélet pedig nem fölösleges sallang, vagy legalábbis nem az kellene hogy legyen. Ha azt kérdem valakitől, mondjon egy fizikai törvényt vagy matematikai tételt, minden nehézség nélkül felsorol néhányat. Ha azt kérdem egy pedagógustól, mondjon egy pedagógiai tételt, törvényt vagy legalább fogalmat, általában kudarcot vall. Ennyire nem tanultuk meg a pedagógiát? Vagy talán maga a pedagógia ennyire „lágy” tudomány? Jószerével még azt sem tudjuk egyértelműen megmondani, mit értünk a pedagógiatudományon. Válaszolhatnánk arra a kérdésre, hogy mi is a pedagógiatudomány – legalábbis Magyarországon mi –, az MTA-fokozatok témáival is. A válasz elég különös volna. A kandidátusi és doktori disszertációk téma szerinti megoszlása ugyanis a következő.

Téma A választás aránya  
Felnőttoktatás 1%  
Tanárképzés 2%  
Különleges nevelés 2%  
Ifjúságmozgalom 3%  
Iskolavezetés 5%  
Tantervelmélet 5%  
Oktatáspolitika 5%  
Erkölcsi nevelés 10%  
Általános pedagógiai fogalmak 15%  
Neveléstörténet 21%  
Szakmódszertan 31%  

Az általános pedagógiai fogalmak természetesen a pedagógiai tudomány alapját képezik, és mint ilyenek tovább elemzendőek volnának. Számunkra azonban most nem ez a fontos, hanem hogy megállapítsuk, mit tekinthetünk a pedagógiatudomány tárgyának. A tudománytörténet természetes része minden diszciplínának. A pedagógiának úgyszintén fontos háttértudománya az erkölcstan, bár a fokozatok e 10%-a talán inkább a szocialista embereszményről szól, mindenesetre csupán ezért figyelmen kívül hagyni, hiba volna. Természetesen a szaktárgyi, szakdidaktikai dolgozatok teljes értékű pedagógiai dolgozatok, már csak azért is, mert a szakjuknak megfelelő bizottság valószínűleg nem fogadta volna el őket szakmai disszertációnak azzal az indoklással, hogy nem szakmai, hanem pedagógiai tárgyúak. És itt van valahol az eb elhantolva. Ha igazán jó szakmódszertani dolgozatot az adott szakterület nem fogad el szakmai disszertációnak, akkor ott az adott szakterület tudományának értéke is megkérdőjelezhető!

1. ábra

Végeredményben azt mondhatjuk – fokozattal rendelkező pedagógiatudósaink minősített tudáskészlete alapján –, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk az oktatáspolitikai, a szaktárgyi és a neveléstörténeti dolgozatokat, a pedagógia (ami e dolgozatok 43%-át teszi ki) a következőkből áll.

Érdemes ezt összevetni azzal, ami a gyakorlatnak az elmélettel szemben támasztott igénye lenne. Egy vidéki pedagógiai főiskola végzős hallgatói a magyar pedagógia időszerű kérdései közt a következőket említik:

— NAT (tartalma, műveltségterületek-tantárgyak, hazai tanügyi tradíció, helyi tantervek)

— vizsgarendszer

— modernizáció (személyi, tárgyi feltételek)

— médiapedagógia

— idegen nyelv

— informatika

— pedagógusképzés

bizonyos területeken a gyerekek több tapasztalattal rendelkeznek, mint az őket tanító tanárok

— ismeretátadás

— tanítási-tanulási folyamat

— hatékonyság

— oktatástechnológia

— iskolai eszközállomány

— nehéz iskolatáska

— tanulásszervezés

— egyénre szabott tanulási módszerek

— tankönyvhiány – a bőség zavara

— hatékony fegyelmezés

— pedagógusetika

— gyermeki jogok

— társadalmi-nevelési problémák

— veszélyeztetett ifjúság

— alkohol

— drog

— tizenéves családfenntartók

— „túlkoros” cigány tanulók

— családi nevelési problémák

túlzott liberalizmus

ráhagyó érdektelenség

kivonulás a nevelésből, az iskolára hárítva azt

— tantestületi

presztízs, együttműködés hiánya, kezdeményezések sikertelensége

— egzisztenciális gondok

— csoportösszevonások

— óraszámok növekedése

— kistelepülések kisiskoláinak megmaradása

— nehezen kezelhető diák

— korosztályhoz illeszkedő módszer

— a vezetőség és a testület kapcsolata

— dolgozók egymás közti viszonya

— pedagógus-diák együttélés az iskola falai között

— munkamorál

— gazdasági ügyek

— az iskola jövője

— fásultság

— érettség

Ezek az adatok magukért beszélnek. Szívesebben írnám, hogy az iskoláért, de az nem volna igaz. Inkább ellene.