Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 április > A Magyartanárok Egyesülete Választmányának állásfoglalása

A Magyartanárok Egyesülete Választmányának állásfoglalása

1. Egyesületünk 1998. december 12-én szakmai fórumot rendezett NAT-on innen, NAT-on túl címmel. Jelen állásfoglalásunk az ott elhangzottakon alapul.

2. Feltétlenül érdemes és szükséges megőrizni a NAT-nak a magyar nyelv és irodalom tantárgyra vonatkozó számos modernizációs elemét. Így például az első négy évnek az ismeretanyagot illető visszafogottságát, az alapkészségek kifejlesztését célzó szakasz meghosszabbítását, a képességfejlesztés előtérbe helyezését, a szövegértés és szövegalkotás tudatos fejlesztésének a korábbiaknál erősebb hangsúlyát, az irodalmi művek különféle kontextusokban való tanításának lehetőségét. E helyes törekvések megerősítését és megvalósíthatóvá válását várjuk a NAT korrekciójától és a létrehozandó „köztes dokumentumoktól” (kerettantervek vagy mintatantervek).

3. Úgy tapasztaljuk, az oktatási kormányzat maga sem döntötte el, mit is ért pontosan a „kerettanterv” fogalmán. Sürgetjük az elképzelés kimunkálását és szakmai fórumok elé bocsátását. Szorgalmazzuk a valóban követésre serkentő, választható mintatantervek kidolgoztatását, illetve népszerűsítését, nem helyeselnénk viszont az iskolatípusonként kötelező tantervi előírás bevezetését. Mintatantervek ne iskolatípusokra készüljenek, hanem képzési célra és pedagógiai ciklusra. Az iskolarendszer átjárhatóságának igénye az első nyolc év tekintetében valóban jogos, de – mint ezt évtizedes tapasztalatok bizonyítják – a tantervi központosítással a valódi átjárhatóság nem teremthető meg.

4. Az oktatás folyamatának tagolása kérdésében a domináns iskolaszerkezetnek megfelelő szakaszhatárok megvonásával értünk egyet (4., 8. és 12. év). A 10. év csak azok számára képezne szakaszhatárt, akik a közismereti tantárgyak tanulását ekkor befejezik. Halaszthatatlan feladat a tanügyi dokumentumok (a NAT, az alapvizsga és az érettségi vizsga) követelményrendszerének összehangolása. A képzés teljes időtartamának eredményét kell mérnie az érettséginek, s nem csupán az utolsó két tanévben elsajátított ismereteket és készségeket.

5. A jelenlegi irodalom NAT-szakaszhatárokhoz illesztett részletes fejlesztési követelményei túlzottan elvontak, és nem meggyőzően épülnek egymásra. Javasoljuk, hogy hagyja el az alaptanterv a részletes fejlesztési követelményeket, és pusztán az általános fejlesztési követelményekből és a három szakaszhatárból álló műlistából álljon, a részletes és ütemezett (képesség)fejlesztési követelmények kidolgozását pedig bízza a mintatantervekre.

6. A jelenlegi műlistát olyan műlistával javasoljuk felcserélni, amely bizonyos pontokon nagyobb szabadságot biztosít a programkészítőknek és tanároknak: az egyértelműen kötelező művek listáját szűkíti, ugyanakkor ismét bevezeti a kötelezően választható művek körét. Ilyen módon elérhető, hogy a jelenleg esetlegesnek tűnő kötelezően előírt alkotások helyett, illetve mellett több – egyaránt a nemzeti irodalmi kánon részét képező – mű szerepeljen. A nemzeti alaptanterv korrigált változata – a jelenlegitől eltérően – adja meg három kategóriában a minden tanítási programban szerepeltetendő műveket: a) kötelező művek; b) meghatározott számú, kötelezően választható művek fölsorolása; c) egy szerző, illetve korszak kötelezően előírt számú, de közelebbről meg nem határozott műve.

7. Javasoljuk, hogy a Minisztérium hozzon létre szakmai bizottságot a tanterv-akkreditálás kritériumainak kidolgozására, a mintatantervek kiválasztására és akkreditálására. Segítse elő néhány, szakértőket tömörítő tantervkészítő szakmai műhely létrejöttét és munkáját. A mennyiségi túlkínálat és a minőségi alulkínálat, valamint az átláthatatlanság állapotán ez a megoldás segíthetne.

8. A helyi tantervek korrekciójára csak akkor kerüljön sor, amikor az érettségi közmegegyezéssel elfogadott koncepciója és vizsgamodellje, valamint a jelenleginél reálisabb követelményrendszere elkészül, s kimeneti követelményként orientálni tudja a mintatantervek készítőit és az iskolai szakmai közösségeket. Időt kell adni a bevezetendő érettségi kipróbálására, a tapasztalatok összegyűjtésére, elemzésére. Egy törvénykezési vagy bármilyen más külső határidőkényszer nagyon sokat árthat.

9. Javasoljuk az anyanyelvi oktatásban a csoportbontás bevezetését. Azt a kommunikációs fejlesztést, amelyet a NAT és az érettségi szabályzat – helyesen – előír, teljes létszámú osztályokban nem látjuk megvalósíthatónak.

10. A NAT korrekciója során az új képzési területek (drámapedagógia, mozgóképkultúra, hagyományismeret, regionális ismeretek) ne szoruljanak ki, kapjanak az iskolák időt arra, hogy ezek helyét megkereshessék/megtalálhassák az oktatás folyamatában.

Budapest, 1999. január

A Magyartanárok Egyesületének
Választmánya