Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1998 december > Testi-lelki egészségünkért

Testi-lelki egészségünkért

Három évtizede álltak munkába a klinikai területre specializált pszichológusok. Ma közel kilencszázan dolgoznak az egészségügyben (kórházakban, klinikákon, rendelőintézetekben), az oktatásügyben (nevelési tanácsadókban, gyermekotthonokban), a büntetés-végrehajtásban és más területeken.

A klinikai pszichológia létrejöttének százéves és a hazai pszichológusképzés harmincéves évfordulója alkalmából nyújtja át a Szakmai Kollégium a klinikai pszichológia és mentálhigiéné szakmai protokollját, amely tizenhat egészségügyi szakellátó területen (mint például a gyermekgyógyászat, a gyógypedagógiai pszichológia, a kardiológia, a neuropszichológia, a pszichiátria) és a mentálhigiénében írja le a klinikai pszichológus tevékenységét. A szakmai protokollok a minimális és az optimális ellátási feladatokat foglalják magukban. A minimumstandard a jelenleg lehetséges és ezért az adott szakterületen kötelező jelleggel követendő szabályrendszer, amely az ellátás menetét és módját meghatározza. Azt a minimálisan szükséges-elégséges feltétel- és tevékenységrendszert jelenti, amely megfelelő minőségű ellátást tesz lehetővé.

A protokoll kidolgozásában több mint hetven orvos és pszichológus vett részt. A közel 360 oldalas kötetet Bagdy Emőke, a Klinikai Pszichológiai Szakmai Kollégium elnöke szerkesztette és látta el bevezető tanulmánnyal. A tanulmány a klinikai pszichológiát interdiszciplináris alkalmazási területnek határozza meg, amely támaszkodik az orvostudományra, a pedagógiára, a szociológiára, a politikára, a jogtudományra és a teológiára. Lényegében a személyiség zavaraival, rendellenességeivel foglalkozik. Megismeri és leírja a jelenségeket, majd pszichikus úton korrekcióval és reedukációval, a meglévő pozitív lehetőségek felhasználásával az egyén és/vagy a közösség lelki és életviteli egyensúlyának helyreállítását segíti elő.

A bevezető tanulmányban Bagdy Emőke áttekinti a klinikai pszichológia hazai és nemzetközi fejlődését. Bemutatja, hogy a lelki, illetve magatartási zavarok és a lelki tényezők hatására előálló betegségek rohamos növekedése a 70-es évektől az „egészségpszichológiai forradalomhoz”, az „egészséglélektan” születéséhez vezettek. Ez a törekvés az elsődleges prevenciót, a pozitív mentálhigiénés edukatív kompetencia modelljét állítja a középpontba. Millon (1982) meghatározása alapján: „Az egészséglélektan feladata minden olyan testi-lelki-szociális emberi bajban való segítségnyújtás a megelőzéstől a rehabilitációig, melyekben pszichológiai tényezők szerepet játszanak vagy melyekben lélektani eszközök felhasználhatók.” (14. p.) Ez a megközelítés a segítő szakmák egész sorát hívja életre. A klinikai pszichológia kapcsolatrendszerét az 1. ábra mutatja. (20. p.)

1. ábra – A klinikai pszichológia helye a népegészségügyi primer/szekunder/tercier ellátó rendszerekben az edukatív, szociális és terápiás szakmákhoz való viszonyban

A mentálhigiéné területén folytatott klinikai pszichológusi tevékenység előterében a prevenció áll. A tanulmány szerzője hangsúlyozza: „Fontos, hogy a mentálhigiéné szemlélete és gyakorlata jelenjen meg – szervezett formában – az egészségügyi intézményeken túl az oktatás- és művelődésügyben, a szociális intézményekben, egyházi és társadalmi szervezetekben, civil szervezetek különböző formáiban, egyes államigazgatási szervek munkájában (bíróság, gyámhivatal stb.), a tömegkommunikációban stb.” (232. p. – kiemelés az ismertetés szerzőjétől.)

A kötet a medicinális szakellátás területeinek szakmai protokollját követően részletesen tartalmazza a klinikai pszichológiai tevékenység leírását a mentálhigiénében.

A legjelentősebb preventív tevékenységeket a következőkben jelöli meg:

– A természetes támogató rendszerek (így a család, iskola, lakóközösség, munkahelyi közösség és más természetes csoportok) fejlesztése, amelyek a lelki egészség szempontjából veszélyeztetett egyénekre és csoportokra is fejlesztően, támogatóan hatnak.

– Egészségmegőrzést szolgáló rövid távú célzott tanácsadás, konzultáció, segítő kapcsolat.

– Könnyen, széles körben hozzáférhető szolgáltatás indítása, fenntartása (pl. lelki segítséget nyújtó telefonszolgálat).

– Mentálhigiénés szűrővizsgálat veszélyeztető állapotok felmérésére.

– Megbetegítő ökológiai rendszerek részeire irányuló szervezetfejlesztő tevékenység.

– Mentálhigiénés szemléletet terjesztő képzési programok.

– Tömegkommunikációs lelki egészségvédő stratégiák.

– Kapcsolati kultúrát és konfliktuskezelést közvetítő képzések.

A gyógyító, támogató, megelőző, fejlesztő tevékenységben részt vevő intézmények és személyek sorát a 2. ábra foglalja össze. (232. p.)

2. ábra – Interdiszciplináris szakmai koordináció

Hogyan vehet részt az elsődleges prevencióban a nevelésügy, a pedagógia területén a pszichológus? A protokoll a következő tevékenységformákat jelöli meg.

Konzultációs segítséget nyújthat a pedagógusnak, a pszichopedagógusnak, a szociálpedagógusnak, a szociális munkásnak, a gyermekvédőnek olyan kérdésekben, amelyek a pedagógus-gyerek viszonyt, a családdal való foglalkozást, a pszichopatológiai megnyilvánulásokat, a betegségek megelőzését és az egészséges lelki élet területét érintik. A pszichológus részt vehet a pedagógusok pszichológiai képzésében és továbbképzésében, végezhet mentálhigiénés szűrővizsgálatot, vezethet önismereti csoportot, személyiségfejlesztő tréninget. Ma még csak szűk körben terjedt el a pszichológus részvétele a pedagógiai teamben (pl. Pedagógiai Szolgáltató Központban vagy az iskola keretében).

A szakmai protokoll mind az egészségügy, mind a mentálhigiéné területén átfogó és egyben részletes szempontok szerint veszi számba a pszichológus tennivalóit. Valamennyi tevékenység esetében egységesen leírja a tevékenység időtartamát, a szakemberszükségletet, az eszközigényt, a más szakemberekkel történő kapcsolat lehetőségét, a populációt (amelyre a tevékenység irányul), a minőségmérés útját (amely gyakran szubjektív megítélésen alapul), valamint a tevékenység várható eredményét. Ilyen leírást olvashatunk például a tanácsadásról, a segítő beszélgetésről, a pár- és családi konzultációról, a serdülők számára tartott fejlesztő tréningről, a személyes hatékonyságot fejlesztő tréningről (amilyen Gordon TET és SZET módszere), a szülésre, a gyermeknevelésre való felkészítésről és számos más programról. Hasonló szempontok alapján veszi számba a mentálhigiéné területén végzett másodlagos prevenció (mint a pszichológiai intervenció, a pszichoterápia) módszereit.

Ezt követi a képzés, továbbképzés, konzultáció, szupervízió, a szakemberek „lelki karbantartását” célzó eljárások részletes bemutatása. Ide tartozik például az úgynevezett Bálint-csoport, a bölcsődei gondozónők, óvónők, tanítók, tanárok továbbképzése, az esetmegbeszélés, a kortárs segítők felkészítése, a munkahelyi szervezetfejlesztés. A pasztorális lelki gondozás önálló fejezetben olvasható.

Kiemelt érdeklődésünkre tarthat számot azoknak a lehetőségeknek a bemutatása, amelyekkel a mentálhigiénés szemlélettel rendelkező pedagógus élhet. Mivel a nevelő gyakran találkozik olyan, a lelki és testi egészséget veszélyeztető tényezőkkel, amelyek megbetegítő hatása az előzetes felderítés és beavatkozás útján enyhíthető vagy megakadályozható, a szerzőkkel egyetértve mondhatjuk, hogy „az óvoda, az iskola a sokrétű mentálhigiénés tevékenység színtere”.

Sajnálatos körülmény, hogy mind az elsődleges, mind a másodlagos prevencióban jelentős szerepet vállaló, 30 éve működő nevelési tanácsadó-hálózatban folyó tevékenységről egyáltalán nem, az intézményről csupán utalásszerűen esik szó. A gyermekpszichológiai protokoll címében leszűkül a „Gyermekgyógyászati klinikai gyermekpszichológiai szakmai protokoll”-ra. A valóságban a klinikai gyermekpszichológiai tevékenység – mint ahogyan ezt Gerő Zsuzsa vallja – „egy és oszthatatlan”, függetlenül attól, hogy ezt a munkát gyermekpszichiátriai, gyermekgyógyászati osztályon, rendelőben vagy nevelési tanácsadóban folytatják, másképpen fogalmazva: az egészségügy vagy az oktatásügy keretében végzik.

A szakmai protokoll záró fejezete a klinikai és mentálhigiéniai pszichológus-szakképzés rendszerével ismertet meg.

Ma, amikor a társadalom, a neveléstudomány és a pedagógiai gyakorlat együttes igényeként fogalmazódik meg az oktatásügyben (is) a minőségbiztosítási rendszer kidolgozása, tiszteletre és elismerésre méltó – s talán több tanulságot is hordozhat számunkra – a klinikai pszichológiai szaktevékenység protokolljának létrehozása. Az egy éven át tartó munka eredménye egy kitűnően szerkesztett, jól áttekinthető s az egészségügy területén messze túlmutató kötet.

Bagdy Emőke (szerk.): A klinikai pszichológia és a mentálhigiéné szakmai protokollja. Budapest, 1998, Animula Egyesület.

Kósáné Ormai Vera